Hazaérkeztünk! Élménybeszámolók.

[LMC]

Székesfehérvár

Helló mindenkinek.

Megint elhoztuk a kategória elsőt Székesfehérvárról. / FLOR üdvözöl mindenkit /

Olvasom mekkora gondban vagytok, szerintem Bélát el kell hívni egy szalonna sütésre és ………… megbeszélnénk.:idea:

Ami nem megy ne eröltessük, szép az élet így is.

Témakör

[LMC]

Üdv. mindenkinek.

Megérkeztünk.

Cavallino volt a cél de ütközben megnéztük a Wörthersee -nél Pörtschach.

Nagyon szép és hangulatos kis város, sokat sétáltunk, eltelt az idő és ott aludtunk egy parkolóban.

Akkor eldöntöttük hogy visszafele meg fogunk itt állni, annyira szép környék.

Másnap délelőtt indultunk tovább Cavallinoba a Sant’Angelo kempingbe ami szintén nagyon szép és kulturált.

Péteken este nagy vihar jött de csak homok vihar lett, eső semmi.

Szombaton délelőtt elindultunk vissza és Velden volt az irány, onnan tovább csorogtunk. Klagenfurt-Minimódus onnan a tó másik oldala Maria Wörth ahol szintén parkoló volt a szállásadónk.

Mesés a környék, le sem tudom irni a látványát. Viszont este és reggel nagyon hideg volt. / hosszúnadrág -pulóver /

Vasárnap azaz ma tovább Velden – városnézés / HARLI találkozó volt az egész tó körül /.
Délután indultunk Klagenfurt és haza.

Most néztem a fórumot hogy Bükk lessz a talli de mi a weblaja a kempingnek 😕 :

Na megyek vacsizni 😥

[Brigi]

[quote=”GaborApa”:xjawe9u5]Ha lesz időnk összeolvaszthatnánk a két leírást a közös útról, és kiegészíteném a fotókkal.
Most (múltkor) hirtelen MaNá-ék miatt tettem fel, de lehet, hogy már későn mert azóta nem jártak itt. 😕 [/quote]

OK, remélem lesz még olyan, hogy lesz időnk, mert mióta hazajöttünk, csak a robot. 🙁

[GaborApa]

[quote=”Brigi”:3awtgwu4]Ide is vissza kell menni, nem is egyszer…[/quote]

Ha lesz időnk összeolvaszthatnánk a két leírást a közös útról, és kiegészíteném a fotókkal.
Most (múltkor) hirtelen MaNá-ék miatt tettem fel, de lehet, hogy már későn mert azóta nem jártak itt. 😕

[Brigi]

[quote=”Fittipaldi”:215hp3kz]Igen a Galeb-ben.Teljesen elégedett voltam,szerintem egy tök jó kemping a horvát viszonyok között.Közvetlen a parton voltam,kb.du.4-től árnyékban.[/quote]

Tavaly mi is eltöltöttünk ott pár napot, aztán továbbvonultunk Dubrovnik felé. Tényleg jó a kemping csak a folyó miatt kicsit hűvös a víz, de ez kánikulában direkt kellemes.

A húsvéti kiránduláskor is próbáltunk bemenni, de még nem volt nyitva, néhány ház tetejét levitték a téli viharok, felújítások folytak, eléggé leangoló látványt nyújtott.

[Fittipaldi]

[quote=”AZS”:3b1gcpf5]a galeb-ben voltál? ott mindig egy kicsit hidegebb a víz, mert hogy ott torkollik be a cetina. omis túlsó végén már átlag 3 fokkal melegebb ;-)[/quote]
Igen a Galeb-ben.Teljesen elégedett voltam,szerintem egy tök jó kemping a horvát viszonyok között.Közvetlen a parton voltam,kb.du.4-től árnyékban.

[AZS]

[quote=”Fittipaldi”:1yhxozud]Sziasztok!

Sajnos nekem csak 6 nap jutott,így ezt nem utazással,hanem pihenéssel töltöttem Horvátországban Omisban,baráti társasággal, ki apartmanban, ki kempingben-igény szerint.A környéken lehet túrázni a közeli Cetina folyón és akár raftingolni is.Én a kempinget szinte el sem hagytam,ez a pár nap a pihenésről szólt.30-35 fok meleg 22-24 fokos víz türhető volt.Reggeltől újra indul a mókuskerék.[/quote]

a galeb-ben voltál? ott mindig egy kicsit hidegebb a víz, mert hogy ott torkollik be a cetina. omis túlsó végén már átlag 3 fokkal melegebb 😉

[Fittipaldi]

Sziasztok!

Sajnos nekem csak 6 nap jutott,így ezt nem utazással,hanem pihenéssel töltöttem Horvátországban Omisban,baráti társasággal, ki apartmanban, ki kempingben-igény szerint.A környéken lehet túrázni a közeli Cetina folyón és akár raftingolni is.Én a kempinget szinte el sem hagytam,ez a pár nap a pihenésről szólt.30-35 fok meleg 22-24 fokos víz türhető volt.Reggeltől újra indul a mókuskerék.

[Brigi]

[quote=”GaborApa”:33t4ndrx]TOSZKANA

Addig is míg Judit el nem készül vele, [/quote]

Ilyen távlatból már nem biztos, hogy minden beugrik, meg Kata szerintem minden fontosat megemlített, de azért majd igyekszem még hozzátenni, amit tudok.

Azóta például valahol olvastam, hogy San Gimignano főterén lehet a világ legjobb fagyiját kapni, amit mint te is említetted, mi csak igazolni tudunk.
Azóta is összefut a nyál a számban, ha rágondolok.

A másik kulináris élmény – persze az esti grillezések és a hozzá fogyasztott olasz borok mellett – a Greve in Chianti piacterén kóstolt egyben sütött, fűszerekkel töltött, ropogós bőrű vaddisznó volt. Az egész vaddisznóból nyesegettek le falatokat, azt friss zsemlébe tették és már ehettük is. Már messziről csábított az incsiklandó illata.

Egyébként ebben a kis városkában a lakóautó parkoló közepén van kijelölve a helikopter leszálló pálya. Szerencsére amíg ott voltunk, nem volt szükség a használatára.

Certaldo Boccaccio városa és a hegytetőn levő középkori város olyan, mintha bármely pillanatban megjelenhetne maga az író, vagy szereplői is. Korábbi ottjártunkkor láttunk képeket a városka festa-járól, amikor az egész főutcán hosszú asztalokat állítanak fel, fáklyákkal világítanak és középkori ruhákban középkori lakomát csapnak.

Sienában tanakodtunk egy ideig, hogy felmenjünk-e a városháza tornyába, mert a földközelből is lenyűgöző középkori házakkal körülvett kagyló alakú főtér onnan egészen különleges látványt nyújt, de a nagy melegben végül lemondtunk róla. Majd legközelebb.

Montalcino nekem szívem csücske. Már korábban olvastam Isabella Dusi-tól a Vanilla Beans and brodo című könyvet (amit Kata is megvett, én meg egy másik könyvét vettem meg, de bevallom, még nem jutottam hozzá, hogy annak is a végére érjek), amiben bemutatja a városka életének mindennapjait, azt, hogy milyen szegények voltak a parasztok azon a vidéken és hogyan gazdagodott meg a város a híres borának, a Brunellonak köszönhetően (amiből mi is elszopogattunk egyik este egy palackkal). Az is érdekes jellegzetessége a toszkán városoknak, hogy városrészekre osztottak (Montalcino négy részre, Siena háromra), a városrészek pedig versengenek egymással. Ez leginkább a festák idején csúcsosodik ki Montalcinoban az íjászversenyen, Sienában a Palion, de azért a hétköznapokban is elkülönülnek a városrészek. Külön címerük ven, amely a városrész házainak falán, lámpavasain kis címerek formájában megjelenik, és állítólag vannak olyan öregek, akik nem is nagyon lépték át a saját városrészük határait életük során (Ezt azért kis túlzásnak tartom látva a városkák és városrészek méretét).

Pitigliano varázsát az adja, hogy egy kiemelkedő tufaszirten áll. A házak egybeépültek a heggyel, a pincék közül nem egyet még az etruszkok vájtak ki.

Saturnia felé közeledve már messziről lehet érezni a fürdő záptojásszagát. A városban persze van hivatalos, épületben üzemelő gyógyfürdő is, de szerintem az messze nem lehet olyan csodás, mint az egyik völgyecskében a szabadon látogatható természetes fürdő (persze ott nincsenek öltözőkabinok, meg wellness szolgáltatások). A 35-37 fok körüli hőmérsékletű patak vízesésekkel ömlik alá az alatta haladó folyóba és az útja során medencéket vájt ki a kőzetből. Úgyhogy több szinten lehet dagonyázni, élvezni a lezúduló víz masszázsát és mivel bő vizű a patak, a víz folyamatosan megújul.
Parkolni elvileg nem szabad ott lakóval, de mi estefelé mentünk és senki nem reklamált.

Pisa-ról már annyit írtak, hogy nehezen tudnék bármit hozzátenni, tényleg nagyon szerencsések voltunk a parkolással, pedig már aggódni kezdtem, mert nem sok üres helyet láttunk, ahogy keresztülmentünk a városon. A stadion mellett álltunk meg és minket is meglepett, amikor talán a harmadik sarok után egyszer csak elénk tárult a ferede torony.

Calievo után történt a kalandunk, amiről már korábban beszámoltam a zsákutca faluval és a meredek úton történő visszatolatással.

Butiban érdekes helyen volt a lakóautó parkoló. Olyan keskeny utcákon kellett megközelíteni, hogy két oldalt a lakó mellett csak néhány cm volt a házak faláig. De a neheze csak ezután következett. A parkoló meredek domboldalon lépcsőzetesen épült és a legtetején volt kijelölve a hely a lakóautóknak. Éles szerpentinen kellett felmenni, de a hosszú lakókkal a szűk kanyarokat csak oda-vissza tolatgatással lehetett bevenni. Aztán a hely kárpótolt a fáradozásért, a templomtorony tetejével voltunk egy magasságban, még elektromos csatlakozók is voltak, igaz, nem tudtuk kitalálni, hogyan is működnek. Volt pad, asztal, forrás (kissé gyanús barlangban) és remek kilátás. Aznap nyertek valami meccset az olaszok a VB-n (még nem a döntő volt), nagy zászlólengetéssel, dudálva száguldoztak autókkal, robogókkal a város utcáin.

Firenzével nem volt igazán szerencsénk. Egyrészt nagyon meleg volt, másrészt tényleg az egész várost bejártuk, mire találtunk valami parkolóhelyet jó messze a műemléki városközponttól és az is kicsit necces volt, építkeztek is az utcában, mindenféle egymásnak ellentmondó táblák voltak kint, egyáltalán nem voltunk biztosak benne, hogy visszatérve nem találunk-e büntetőcédulát a szélvédőn (szerencsére nem volt). A dómba se tudtunk bemenni, mert éppen valami rendezvény volt, pedig a lányok még szép kendőcskéket is vettek, hogy a pucér válluk ne legyen akadálya a dóm megtekintésének. (Szerencsére a kendők azért máskor is használhatók és legalább szép emlékek maradnak az útról.) De Firenze maga is megér néhány napot, amikor jut idő múzeumra is, nézelődésre is és a város környéki gyöngyszemek meglátogatására is.

Mi már többször jártunk Toszkanában, de mindig az az érzésem, hogy ez még csak az aperitif. Nem jártunk még Lucca-ban, Arezzoban és környékén, csak épphogy belekóstoltunk a Chianti vidékbe, a hegyeknek még csak felé se néztünk, az etruszkok kultúrájából még csak morzsákat szemelgettünk. Ahhoz hogy úgy-ahogy nem rohanva kicsit teljesebb képet lehessen kapni erről a csodálatos vidékről nem egy-két hét, de hónapok kellenek.

Azért jó volt megint megmerítkezni a toszkán tájban, a dimbes-dombos vidékben, a szőlőültetvények végtelen soraiban – a sorok végén különböző színben pompázó rózsatövekkel -, a dombtetőkön álló tanyaházak és a hozzájuk vezető ciprus fasorok látványában (Katával nem tudtuk eldönteni, melyiket is fogadnánk el, gyakorlatilag bármelyiket), a birtokok határát jelző, általában nyitott jelzés értékű kovácsoltvas kapuk cirádáiban, amelyek nem folytatódnak kerítésben, a régi városkák kicsit álmos életében, amit csak a turistahadak zavarnak fel.

Ide is vissza kell menni, nem is egyszer…

[Ilon]

Kedves Judit!
Nagyon elveztem a Dolomitokrol a beszamolot,mennyi helyen jartatok!
Annal is inkabb, mert mi meg mindig itthon vagyunk 😕 : ugyanis a huvos idojaras miatt ferjem nem akart a hegyekbe menni, mondvan, hogy itthon most pont a legjobb a homerseklet es minden nap van valami halaszthatatlan tennivalo a haz korul.
Remelem, majd jovore bepotoljuk, sot, az altalad irt helyeket is megnezzuk…

[Brigi]

[b]Dél-Tirol, Dolomitok
[/b]
Ma kora délután értünk haza és még mielőtt elhalványodnának az élmények, gyorsan írok is egy – szokásomhoz híven röidke – beszámolót.

Először is köszönet Zsuzsának és Ilonnak a tippekért. Csupa jó ötletet kaptunk, sok helyen jártunk is és nagyon élveztük.

Augusztus 13-án vasárnap délután tudtunk csak elindulni, mert még be kellett fejeznem egy munkát előtte. Így aztán első nap csak Linz környékéig jutottunk el, egy autópálya megállóhelyen aludtunk. Éjjel esett az eső és másnap se volt túl meleg, ezért úgy döntöttünk, hogy Hellbrunn megtekintését máskorra hagyjuk, amikor a nyári melegben jólesik szökőkutak alatt sétálgatni.

Ezért hétfőn inkább tovább indultunk és Waidring-ben álltunk meg a kabinos felvonó parkolójában. Van ott egy gömb alakú épület, információs központ, emberrel nem találkoztunk bent, de mindenféle képek, prospektusok, kis kiállítás fogadott. Nagyot sétáltunk az erdőben, a városkában és a környező domboldalakon és még éppen az eső előtt visszaértünk a lakóhoz. Vacsora után szemerkélő esőben Laci és Atus (Balu barátja) még bementek a városkába, ahol éppen valami ünnepség volt sörsátorral, zenével, vurstlival, tánccal, ahogy kell.

Kedden a Brenner hágón át közelítettük meg Olaszországot. Nagyon szeretem ezt a hegyek között kanyargó utat, de aztán úgy gondoltuk, hogy nem azért mentünk, hogy az autópályán száguldozzunk, hát letértünk Val di Pennes felé az 508-as útra. Eddig én vezettem, de bevallom, elég gyorsan sokkot kaptam a kanyargós úton, amikor a szűk másfél sávból egy felet útépítés foglalt el, egy be nem látható kanyarban busz jött szembe és mögöttem türelmetlen motorosok várták, hogy megelőzhessenek. Lahúzódtam amennyire csak tudtam, de akkor meg Laci sikoltott fel, hogy neki fog érni a lakó teteje a szikláknak és a srácok utólag mondták is, hogy milliméterek választották el a púpot a sziklafaltól. Szóval az első alkalmas helyen (néhány száz méterrel feljebb) átadtam a kormányt Lacinak és a hegyekben többnyire ő vezetett.
A hágón sétáltunk egy jót, felkapaszkodtunk néhány sziklára, útbaigazítottunk egy olasz lakóautóst, hogy mennyibe kerül a Brenner autópálya (8EUR) és hogy amikor mi jöttünk, nem volt dugó. Kinéztük, hogy a völgyből nyílik egy még kisebb völgy, Val Durna, végén kis tóval. Gondoltuk, ez jó hely lesz éjszakára. Amikor odaértünk, még nagyon sok autó parkolt ott, de mire körbejártuk a tavat és megnéztük a XIII. századi aranyos kis templomot, a többség hazaindult. Egyedül voltunk lakóautó és úgy tűnik, ez valakinek nem teszett, mert éjfél körül megállt egy autó és bedörömböltek az ajtón, de mire felkeltünk, már továbbmentek és további probléma nem volt (csak én ugráltam fel minden megálló autóra).

Szerda reggel esőre ébredtünk, szakadó esőben kanyarogtunk le Bolzanoba, ahol átkelve a városon megtaláltuk ugyan a www. camperonline.it által említett helyet a via Maestri del Lavoro-n, csak éppen lakóautó szervizállomás nem volt ott. Egy nagy kamionparkoló volt, egyik sarkában számos lakóautóval. Végig esett az eső, ezért telefonon érdeklődtünk itthon maradt fiunknál, hogy nézze meg a neten, milyen időt jósolnak a környéken. Megnyugtatott, hogy marad az eső. Erre továbbálltunk Meránba. Mire letáboroztunk a kempingben, kisütött a nap és mi városnézésre indultunk. Már jártunk ott korábban, de nyáron egészen más a környék, rendeteg az almás, hatalmas almákkal, minden zöldell, virágzik, tényleg gyönyörű. A folyóparton álló kis evangélikus templomban aznap estére orgona-hegedű-fuvola hangversenyt hirdettek „offerta libera”, hát este is visszamentünk. A nemzetközi közönséggel élveztük a hangversenyt.

Csütörtökön odébbálltunk, a kempingben 40 EUR-t fizettünk a lakó, 3 felnőtt (Balu barátja már 13 éves), 1 gyerek és a kutya után. A botanikus kert parkolója már reggel 10-kor tele volt, és bár előtte voltak további üres parkolók, úgy döntöttünk, hogy nem fordulunk meg, hanem továbbmentünk fel a hegyre és egy kis pataknál álltunk meg, ahonnan turistaút vezetett a botanikus kerthez. A kert fantasztikus (köszi a tippet 💡 ), Balu az út egyik csúcspontjának értékelte. Gyakorlatilag az egész napot ott töltöttük és még ezt is kevésnek éreztük, csak a közelgő eső miatt hagytuk ott, de ezúttal megtréfáltak minket a felhők, pár csepp után elvonultak, fülledt meleget hagyva maguk után, ami bizony nem könnyítette meg a visszutat a hegyre a lakóhoz. Estére Tirol városkába mentünk, ahol már voltunk egyszer korábban is. Az N 46 41.176 E 11 09.534-nél levő parkolóban 10,5 EUR egy nap. Nincs ugyan kiépített lakóautó szervizállomás, de van nyilvános WC és vízvételi lehetőség. Este a panorámaúton sétáltunk és nézelődtünk, amikor az eső visszakergetett a lakóba.

Péntekre a parkolóőrtől kapott környékbeli térképről a sok túraút közül kinéztük a kultúra-útvonalat, ami a környékbeli kastélyokat és várakat, templomot ejti útba. Mivel reggel még esett és hűvös is volt, jól felszerelkezve vágtunk útnak, hogy aztán legyen mit cipelnünk a meleg napsütésben. 😮 Gyönyörű a környék, szépek a várak, a kedvencem olyan, mintha Csipkerózsika kastélya lenne, tornyocskák, bástyák, igazi mesebeli látvány.

Szombaton – szintén Zsuzsának köszönet! – elmentünk a Val Senáles végéig, Maso Corto-ba. Elég nagy zsúfoltság volt a főúton, de a völgyben már jól lehetett haladni. Itt 4,5 EUR egy napra a parkolás díja, de lakóautó szerviz nincs. Bemelegítésként a legelésző tehenek között felsétáltunk az ülős felvonó tetejére (500 m szintkülönbség), ott betértünk a hüttébe valami eleségért, de a konyha már bezárt. Azért a srácok kaptak egy kis sült krumplit, ami nagyon ízlett nekik. Lefelé minden ruhát magunkra húztunk, eléggé fújt a szél és hűvös volt. Reggelre 5-6 fokra hűlt le a levegő, de a csúcson volt, hogy csak -1 fok volt.

Vasárnap reggel napsütésre ébredtünk, csak néhány felhő volt a csúcsok környékén, sok síelő is érkezett, mi meg úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a kabinos felvonó tetejéhez, persze gyalog. Az 1200 m szintkülönbségből már leküzdöttünk 800-at, amikor a gleccser aljához értünk, de aztán nem mentünk feljebb, mert a csúcs felhőben volt. Szuper volt a kilátás körben a havas csúcsokra (már amelyik nem burkolózott felhőbe), Selymi nagyon élvezte, hogy nem csak a hegyi patakban heverészhet, hanem egy kicsit a hóban is hempereghet és áshat. Útközben mormotákat láttunk és rájöttünk, hogy azok adják azt a vijjogáshoz hasonló hangot, amihez a hozzá tartozó madarat hiába kerestük előző nap a hegyoldalban (persze, mert nem madár volt). Laci Baluval és Selymivel még egy kis gleccsertúrára indult, mi meg Atussal beültünk a hüttébe, ahol hamarosan követtek minket. A személyzet egy része magyar volt, nagyon kedvesen fogadtak minket, a nyáron mi voltunk az első magyar vendégeik. Búcsúzóul kis szíverősítőt is kaptunk őszibarackkal. Amikor útrakeltünk visszafelé láttuk, hogy jönnek a felhők, ezért igyekeztünk, de ők gyorsabbak voltak. Jégesőt kaptunk a nyakunkba, dörgött és villámlott és mire leértünk, bőrig áztunk, túracipő, sídzseki mindenből csavarni lehetett (vagy kiönteni) a vizet. Úgyhogy jól befűtöttünk és szárítkoztunk. Ezzel együtt ez volt az út másik meghatározó élménye, igazi kaland.

Hétfőn úgy gondoltuk, hogy Dél-Tirol után átmegyünk a Dolomitok másik felébe és próbáljuk megkeresni azokat a helyeket, ahol korábban már jártunk, de aztán nem találtuk őket. A völgyben lefelé még megálltunk a tónál sétálni, a pulóver is lemelegedett rólunk a szikrázó napsütésben. Próbáltuk megtalálni Bolzano után a Val di Tirest, de a GPS elveszett a hegyek között és véletlenül előbb kanyarodtunk le, így a Valle d’Ega-n (Eggental)kacskaringóztunk végig, de az is csodaszép és rájöttünk, hogy ott is jártunk már korábban, egy ősszel Carezza al Lago-nál aludtunk lakóval, reggelre befagyott az egyik kis tó, ami nagyon tetszett az akkor 3-4 éves Balunak. Az út a Passo di Costalunga (Karrerpass)-nál találkozik a Val di Tiresből jövő úttal. A Val di Fiemme útvonalon több lakóautós megállóhelyet is láttunk (Moena, Predazzo), de mi Paneveggioba szerettünk volna eljutni, mert a camperonline ott egy nemzeti parknál jelzett lakóautós helyet. Kiderült, hogy ez az a nemzeti park információs állomás, amit már régóta kerestünk. Este 9 és reggel 7 között az egész körzetben tilos várakozni (mi bevallom, hogy 12 éve megszegtük ezt a tilalmat és a nemzeti park parkolójában éjszakáztunk). Most nem tettünk ilyet, hanem megnéztük a bekerített őzeket, a vízesést, ami fölött függőhíd vezet át és azzal mentünk tovább éjszakázó helyet keresni, hogy ide másnap még visszatérünk. A Passo di Rolle-nél már jó néhány lakóautó állt, tiltó tábla se volt, hát mi is beálltunk a többiek közé. Dél-Tirolban még elég sok volt a német turista, de ezen a részen többnyire mi voltunk az egyetlen külföldiek. Másnap is a hágónál aludtunk, 32 lakóautót számoltunk össze, rajtunk kívül volt egy francia és egy német, a többi mind olasz.

Kedden visszamentünk a nemzeti parkba, kirándultunk a tóhoz (Selymi jót úszott), egy első világháborús temetőhöz, Balu festett egy tájképet, este meg grilleztünk a tóparton. 1/2 9-kor mi voltunk az utolsók a parkolóban. Az esti sétánál a hágónál találtunk egy szemetes konténert tele nagyon jó állapotú sílécekkel. Laci kimentett egy pár sífutólécet és másnap sajnáltuk, hogy miért nem turkáltunk egyet nekem is, mert hajnalban jött a kukásautó és szépen beborította az egészet. (Gondoljuk, hogy valami kölcsönzőnek a már kevésbé divatos készlete volt, de mi nem vagyunk annyira finnyásak, hogy csak a szezon színeiben tudjunk síelni.) Érdekes volt, hogy a szemetes konténereket kulccsal lezárják, volt olyan, hogy a garázsban tároltuk egy napig a szemetet, mert nem találtunk olyan szemetest, ahova kidobhattuk volna, a kuka mellé pedig nem akartam csak úgy lerakni.

Szerdán rövid nézelődésekkel lakóval jártuk a hegyeket (San Martino di Castrozza – van fizetős lakóautó parkoló és szervizállomás) – Fiera di Primiero – Agordo – Forno di Zoldo – Pieve di Cadore – Auronzo di Cadore). Imádom, ahogyan egy-egy kanyarban váratlanul egy újabb csoda tárul fel, vagy egy érdekes formájú, színű, csipkézetű hegycsoport, vagy mély szurdok, sebes patakok, vízesések, üde zöld hegyi legelők, sűrű fenyőerdők, virágesős erkélyű faházak. Útközben eljátszottuk a szokásos mókánkat, Agordoban nem tankoltunk, mert szieszta időben csak önkiszolgáló benzinkutak voltak (és bár már előfordult, hogy sikerült ilyennél tankolnunk, azért vannak fenntartásaink, nem egészen világos számunkra a rendszerük), Forno di Zoldon pedig keresztülmentünk, de nem találtunk kutat. Hosszas tanakodás, GPS nézegetés után úgy döntöttünk, hogy lefelé indulunk Longarone felé, de szerencsére a városka határától pár száz méterre találtunk egy kutat, így aztán neki tudtunk vágni a következő hágónak. A 347-es úton a Passo Cibiana felől Cibiana di Cadore előtt láttunk egy szép erdei parkolót forrással (N 46 22.744, E 12 16.665).

Auronzoért köszönet Ilonnak, ismét megtaláltunk egy elveszett helyet, ez volt az, ahol a patakmederben, illetve a mellett, van a lakóautó parkoló (parkolóórás rendszerben 12 EUR/24 óra), csak amikor legutóbb arra jártunk, akkor még nem volt fizetős. (N 46 33.665, E 12 25.147) Este értünk oda, már csak egy kicsit sétáltunk és a fiúk bicikliztek a környéken.

Csütörtökön a tóparton sétáltunk (a gyerekek bringáztak), Selymi itt is kipróbálta a tó vizét. Visszafelé eléggé kapkodtuk a lábunkat, mert a napocska elbújt és ismét eleredt … na mi? … az eső. Azért a zápor elmúltával a városka hosszú főutcáját is végigjártuk, de a gyerekek ekkor inkább a bringázást és hintázást választották. Este útrakeltünk a Misurina tóhoz, amit szintén Ilon ajánlott. A tónál kicsit tanácstalanok voltunk, hogy hol lehet a lakóautó parkoló, körbejártuk a tó csücskét a kemping felé és megtaláltuk. Az esti sétánál aztán láttuk, hogy egyszerűbb lett volna továbbmenni és a Tre Cime di Lavaredo felé vezető út felől megközelíteni. Éjjel itt is nagy zuhé volt, a hűvös reggelben csak jártunk egyet a tó felé, de aztán elindultunk hazafelé. Még biztos visszatérünk erre a környékre is.

Pénteken Semmeringig mentünk. Ficsorék tanácsát követve nem a korlátok közé szorított egy sávon szenvedve a Klagenfurt – Graz autópályán haladtunk, hanem számunkra új úton változatos tájon kis várak, várromok mellett, nagyon élveztem. Semmeringen még jártunk egyet a hegyoldalon. Amikor megérkeztünk, volt a kabinos felvonó parkolójában még egy lakóautó, de az később elment. Nyugalmas éjszakánk volt.

Ma reggeli után indultunk el haza és 1-kor (egy újabb „meddig elég az üzemanyag” próbát követően) már itthon voltunk.

Nem mondhatom, hogy teljesen ideális lett volna az időjárás, de azért minden nap volt lehetőségünk sétálni, túrázni, gyönyörű helyeken jártunk és nagyon jól éreztük magunkat. Remélem, hogy még sokszor lesz lehetőségünk a Dolomitokban kirándulni.

[GaborApa]

TOSZKANA

Addig is míg Judit el nem készül vele, felteszem ide Kata rövidke kis memóját a Toszkánai utunkról. (később még ki fogom egészítgetni):

Indulás június 17. szombat, alvás Gaiba egy viszonylag csendes lakóautó parkolóban.

Június 18. vasárnap, tovább indultunk, első állomás San Gimigano (első fagyi és pizza, mindkettő tökéletes), majd tovább Certaldo-ba, ahol szintén egy lakóautó parkolóban aludtunk, sajnos sok teherautóval és közeli lakóval egyetemben. Este megnéztük a városka várát, óvárosát, ahol bort iszogattunk.

Június 19. hétfő, megnéztük Sienna városát, a Siennai Szent Katalin templom nagyon tetszett Krisztinek is. Montalcino-ban aludtunk egy csodálatos fenyveses parkolóban. N43fok3.03983perc E 11fok29.23695perc .[url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/toscana/DSC_5678.JPG:3f4d0hbd]

Június 20. kedd, megnéztük Montalcino-t és vásároltam egy könyvet az ott lakó írónőtől. Dedikált példány. A városka vára szintén a fantasztikusak közé tartozik. Tovább mentünk San Antimo-ba, majd Pitigliano-ban aludtunk.

Június 21. szerda, útközben fürödtünk a tengerben, de hideg volt, majd ellátogattunk Saturnia-ba, ahol fürödtünk a meleg-kénes patakban. [url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/toscana/DSC_5743.JPG:3f4d0hbd] Este tovább mentünk és Grosetto negyedben, Cecina-ban aludtunk.

Június 22. csütörtök, megnéztük Pisa városát, ahol szerencsésen tudtunk parkolni, szinte a központban, mert kb. 5 percet gyalogoltunk csak. Ezután megnéztük Calievo-t ami egyetem volt, majdnem templom. A Fiúk szerint most borokat tárolnak a pincében. Este Buti-ban aludtunk.

Június 23. péntek, megkíséreltük megnézni Firenze városát. A parkolás nem kevés macera után sikerült, majd hosszabb séta után megnéztük a főteret. Tovább mentünk San Miniato-ba és Greve in Chianti-ban aludtunk.

Június 24. szombat, reggel megnéztük a piacot és vásároltunk némi chianti-t. Ambrus megnevettette a helybélieket, egy járdára kiállított kitömött vaddisznótól rémült halálra. Délután külön váltunk Juditéktól, mert ők haza indultak, mi viszont Velence felé letérünk az autópályáról. Este az Európa Camping-ben aludtunk.

Június 25. vasárnap, megnéztük Velencét, hajóval mentünk át. Csodálatos élmény volt mindnyájunk számára. Délután miután visszaérkeztünk strandoltunk. A part tökéletes, gyerekek számára ideális, homokos, lassan mélyül és rengeteg a kagyló.

Június 26. hétfő, szomorkodva indultunk haza, 10.31-kor, 768 km megtétele után érkezés haza 19.48.

[LMC]

Sziasztok, az elmaradt munkám valamint az ithoni fűnyírás ami rám várt elvégezve.

Tehát a lányommal és kutyusunkal voltunk Gemencen a szabadidő központnak mondott kempingfélébe. / Szekszárd-tól kb.7 km./

A táborozás nagyon jól sikerült, köszönhetően a tábor többi lakóinak.

Amiért nem ajánlom, nem volt korrekt a tulaj.

Ugyanis a placc 2000-ért volt megbeszélve és mire fizetésre került a sor, 3000-ft / nap.
Ha a feleségét kérdeztük akkor ő nem tudott a megbeszéltekról,ha a férjet akkor a feleségre hárította.

Hivatkozott hogy kaptam áramot és vizet.
Az áramot csak a hűtónek használtam a víz pedig 80 liter volt a többit hasonlóan mint a horvátoknál ithonról vittem.

Hozzá kell tenni hogy a zuhanyzó és közös helyiség zárva, nem használható.

A zöld területre nem lehet beállni mert nagyon vizes volt, csak a parkoló betonján kaptunk helyet.

Brigiék meglátogattak a lakóautóval és tőlük is el akarta kérni a 3000-ft-ot / nap azt letudtam alkudni mondván ők sem vizet sem áramot nem kaptak.

Onnan Hódmezővásárhely 3 nap BMX országos verseny / egy barátunk fia versenyzett / nagyon jó csapat volt, Sok lakókocsi és sátrakkal egy szép füves területen. Ott minden rendben volt.

Kellemes 10 nap volt.

[ficsor]

[quote=”GaborApa”:17y3no7r]Remélem fogják láni. 😛
Ha pusztulásként nézzük akkor iszonyú. De nézzük másképp! A természet csodálatos dolog, és ha nem az ember pusztítja, akkor rengeteg új csodával tud előrukkolni.
Mutatok egy amúgy nem túl jó képet, és nézd meg hány új élet köszöni azt a szélvihart. Sok ezer kis fenyőfa indult el milliónyi virág között, akiknek amúgy esélyük sem volt az életre. [url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/elet.jpg:17y3no7r]
Ez igaz, csak nehéz nem nézni azt a fenyőfa csonkot, ami a képeden is látszik 🙁

[ficsor]

[quote=”GaborApa”:1mit9kqr]Gondoltam jó példával elöljárok kicsit.
Szeretnék hasonlókat látni mindenkitől.
Ficsor? :!:[/quote]
Már mi is elkezdtük, bár még csak pár képpel. Itt van a gépem mellett még felírva kb. 50 kép sorszáma, kis türelem, és azok is felkerülnek. Az eddigi termés:
http://ficsor.freeweb.hu/Colfosco
és
http://ficsor.freeweb.hu/Provance

[GaborApa]

[quote=”ficsor”:2jx47fqq]… Talán csak az unokáink fogják újra azt látni, amire mi Tátraként emlékezhetünk. Egyelőre nem is merek még néhány évig arra menni.[/quote]

Remélem fogják láni. 😛
Ha pusztulásként nézzük akkor iszonyú. De nézzük másképp! A természet csodálatos dolog, és ha nem az ember pusztítja, akkor rengeteg új csodával tud előrukkolni.
Mutatok egy amúgy nem túl jó képet, és nézd meg hány új élet köszöni azt a szélvihart. Sok ezer kis fenyőfa indult el milliónyi virág között, akiknek amúgy esélyük sem volt az életre. [url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/elet.jpg:2jx47fqq] (nagyítható kép)

[GaborApa]

[quote=”Kerti”:2brqqhi9]GáborApa:Hát ez a beszámoló nem semmi. Gratulálok 😛 . Tetszik hogy képek is vannak benne. Köszönjük.
[/quote]

Gondoltam jó példával elöljárok kicsit.
Szeretnék hasonlókat látni mindenkitől.
Ficsor? ❗

[Kerti]

GáborApa:

Hát ez a beszámoló nem semmi. Gratulálok 😛 . Tetszik hogy képek is vannak benne. Köszönjük.

A Tátra valóban borzasztóan néz ki. Mi is voltunk a vihar után. 😥

[ficsor]

[quote=”GaborApa”:2778wowi]Útközben láttuk a vihartépte Tátrát. Szomorú és megdöbbentő volt látni. A TV és az újság képei sokkal enyhébbek voltak, mint így „élőben” [/quote]
Bocs, hogy éppen ezt emelem ki az érdekes beszámolódból, de a Tátra nekünk, miskolciaknak különösen fontos, hiszen innen szinte az egyetlen szép hely, amihez nem kell sok száz kilométert autózni, ezért kirándulni, síelni számtalanszor mentünk oda. Csak tavaly nyáron mertük személyesen is megnézni, mi történt vele, és igazad van, a valóság még sokkal szörnyűbb, mint amit az ember a TV és az internet képei alapján el tudott képzelni. Talán csak az unokáink fogják újra azt látni, amire mi Tátraként emlékezhetünk. Egyelőre nem is merek még néhány évig arra menni.

[GaborApa]

TÁTRA és LENGYELORSZÁG

Mivel a gyerekeket kölcsönadtuk egy hétre, kitaláltuk, hogy menjünk el motorozni egyet a Tátrába. Az utolsó pillanatban kiderült azonban, hogy baj van a motorral. Hát akkor menjünk lakóval. De akkor már menjünk el messzebb is. Így hát fogtunk egy lengyel útikönyvet, és lett belőle egy 3000 km-es barangolás. Valahogy így nézett ki:[url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/igo.JPG:1qdhg5hv]

Július 29
Este indulás. Zólyomig jutottunk és ott aludtunk. Ködös esőben nem volt kedvem tovább menni. Egy üzem előtti parkolóban Kata ékes szlovák tudásával érdeklődte meg a portástól, hogy lehet-e itt aludni. Lehetett.Senki nem zavart minket.

július 30
Útközben egy parkolóban, szlovákiai magyarokkal váltottunk néhány szót. Tovább mentünk és megnéztük Rózsahegyet, ide majd szeretnénk elhozni a gyerekeket, síelni tanulni. Lanovkával kell felmenni és fent van két szálló is. Sok lankás pályával. Eztán ismét lanovkázni indultunk, Tátra-Lomnic-ra. Útközben láttuk a vihartépte Tátrát. Szomorú és megdöbbentő volt látni. A TV és az újság képei sokkal enyhébbek voltak, mint így „élőben” :[url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/10.JPG:1qdhg5hv]
A lomnici csúcs legteteje teljesen felhőbe burkolózott, de az élmény így is fergeteges volt. :[url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/11.JPG:1qdhg5hv] sütögettünk, iszogattunk és bámultuk a csúcson átbukó felhőket. N49fok9.51814perc E20fok18.64063perc (2100 Ft volt)

július 31
Tovább nézegettük a Tátrát és megnéztük Zakopane-t. Természetesen itt is lanovkáztunk, csak előtte legalább egy órát álltunk sorba, amit megelőzött némi, esőben megtett 2-3 km-es séta. A lanovkából egészen közelről néztük a zergemamát a kiszergével egy kőcsipkén álldogálni, szerintem csakis öngyilkosságra készülhettek. A hegy tetején végre sütött a nap egy keveset, és egészen messzire el lehetett látni. [url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/14.JPG:1qdhg5hv]
Este egy Krakkó közeli kempingben aludtunk, ahol megismerkedtünk a Soplanica nevű lengyel vodkával. Vele jóba lettünk..A kemping büféjében két idősebb lengyel kiszúrta mit veszek, megkérdezték honnan jöttünk. Ezután egyszerre elkezdték szavalni a „Lengyel-Magyar örök barát…” kezdetű verset. Ezt valamikor régen hallottam magyarul, de erre nem számítottam, hogy lengyelül is fogom hallani valaha. Jól esett.

augusztus 1.
Délelőtt bejártuk Krakkó városát, ami nagyon szépséges.Mivel a városközpontban nem volt parkolóhely ezért elindultunk a centrumból kifelé és hamarosan találtunk ingyen parkolóhelyet. Így még villamossal is közlekedtünk. Délután irány a wielicskai sóbánya. A sétát egy angol nyelvű kísérővel tettük meg, és sok száz lépcsővel (1000?) kezdtük. Visszafelé egy lift hoz fel a mélyből. Szűk, de nyolc ember volt benne, lapjával és a fejünk fölé is beszállt még nyolc ember. Ráadásul iszonyú gyorsan ment. Este a sóbánya előtti parkolóban aludtunk. A parkolóőr már érkezéskor javasolta, hogy aludjunk itt, persze már úgy adott vissza. 8-10 olasz lakó éjszakázott velünk. Kis kipakolásra is lehetőség van. (kb 1000 Ft, de a parkolásért amúgy is kellet volna fizetni) N49fok59.21719perc E20fok3.08889perc :[url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/17.JPG:1qdhg5hv]

augusztus 2
Irány a Mazur-i tóvidék. Délutánra ott voltunk Gyönyörű a sok kisebb, nagyobb tó. A környéken rengeteg a tehén és a gólya. :[url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/18.JPG:1qdhg5hv]Sajnos kevés az igazán tóparti út. Kicsit sétálgattunk, és ekkor láttuk meg, hogy sok sarat vert fel az első kerék a kocsi oldalára. Közeledve rájöttünk, hogy az bizony nem sár volt. 😥 Mint mondtam sok tehén jár arrafelé. Igen jó hasznát vettük a szivargyújtóról működő szivattyúnak, mert így tudtuk slagozni is a cuccot. Töröltük, slagoltuk, újra töröltük, miközben megérkezett a hazafelé tartó csorda. Körbevettek minket a tehenek, és bámulták mit is csinálunk Kata guggolva törölgette a cuccot, miközben egy tehén kíváncsiskodva szagolgatta a hátát. Egy tóparti kempingben aludtunk (N53fok46.00777 E21fok50.86494) csapok voltak így tölteni tudtunk, csak leereszteni nem. Este szokás szerint sütögettünk. Mi voltunk az egyetlen lakóautó az egész kempingben.A mellettünk sátorozó társasággal megismertettük egymás ételét és italát.A húsos-hagymás krumplijuk finom volt, de az ital az rettenetes (valami olcsó vodka, valami iszonyú édes lónyállal felöntve), de megittuk!
:[url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/19.JPG:1qdhg5hv]
augusztus 3
Reggel körbejártunk még egy tavat majd irány Gdanszk. és a Balti-tenger. Megnéztük a Gdanszk fölé benyúló vékonyka félsziget végén lévő Hel nevű falut, ami az útikönyv szerint kedves kis halászfalucska világítótoronnyal A halászok azonban manapság vagy bazároznak, vagy az udvarukba tessékelnek minden autót óránként 3 Zlotyiért. Azt persze elintézték, hogy megállni tilos tábla minden sarokra jusson. A világítótorony is egy nem nagy, ámde nem is régi, és még csak nem is a parton áll.Csalódás volt az élmény. Este egy tengerparti kempingben aludtunk, ami igen hangos volt, mert a lengyelek arrafelé így buliznak. Viszont 11-kor hirtelen befejeződött. Mivel későn értünk szállást, csak másnap reggel megnéztük meg a tengert. [url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/21.JPG:1qdhg5hv] Nagyon szép, de a partja igen magas így megszámlálhatatlan lépcsőn kellett lemenni.Ez az egész partszakasz kihagyható lett volna. Kb a siófoki parti zsúfoltság rengeteg bazár, és az úttesten tébláboló hatalmas tömeg.

augusztus 4.
Elindultunk nyugat felé. Közvetlenül a parton nincs út, így utazás közben nem láthatjuk a tengert. Kíváncsiak voltunk még a partra ezért még egy városkához (Darlowo) letértünk az útról. Itt már nem volt embertömeg. Ez tetszett. Itt már sokkal szebb volt, kevesebb lépcsőn kellett lesétálni, és gyönyörű volt a partvonal. [url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/22.JPG:1qdhg5hv]

augusztus 5.
Reggel korán keltünk, de még indulás előtt Kata úszott egyet a tóban vadkacsák társaságában. A tó annyira tiszta volt hogy reggel egy német házaspár jött oda búvárkodni.
Prágában igen nehezen találtunk parkolót. A centrumban pénzbedobós helyek vannak, nekünk viszont nem volt Cseh koronánk. Találtunk viszont egy kis utcát, egy park szélén amit valahogy elfelejtettek. Szemfüles kisbuszok és még egy lakó állt csak itt. N 50fok5.69183 E14fok2437299 Megnéztük a várat és az oldalában, csodálatos kilátás mellett megittunk egy jó cseh sört. [url=http://www.mlkforum.fw.hu/images2/lengyelfotok/25.JPG:1qdhg5hv]

Minden nap esett valamennyit, de nagy szerencsénkre vagy útközben, vagy csak éjszaka. Az utak elég rosszak. Nem kátyúsak, mint nálunk, de sok a nyomvályús út amire a mi lakónk nagyon érzékeny. Voltunk sárga utakon melyek jobbak voltak mint a piros. Mi főleg sárga utakon jártunk, nagyon szép helyeken és nem a frekventált helyeken lévő kempingeket kerestük, hanem inkább egyszerűbbeket (nekünk csak víz kellet). A lengyel kempingekben 26-34 Zlotyit fizettünk árammal együtt. WC-t üríteni és friss vizet tölteni mindenhol lehetett de szennyvizet leereszteni csak kevésben. Lakóautó kevés jár, főleg olaszokkal lehet találkozni. A gázolaj, kaja-pia és szerintem minden más is olcsóbb, mint itthon.
Bankautomatát lehet találni. A Zlotyi 70Ft körül jár.

[ficsor]

[quote=”GaborApa”:2av49lb5]Sziasztok!
Mi is megjötünk … [/quote]
Helló itthon! 🙁
Várjuk a beszámolót.

[GaborApa]

Sziasztok!
Mi is megjötünk a Szlovák(?) Tátrából.
Vagy a Lengyelből?
Ja nem!
Krakkóból.
Vagyis a Mazuri tóvidékről.
Illetve a Balti tenger partjáról.
Vagy… hogy is mondjam, szép, tiszta tavacskák vannak Berlin környékén.
Naszóval: Prága gyönyörű város.
Mindegy! Megjöttünk! 😥

Előszőr kis motoros túrának indult a Tátrába végül lakóautós Lengyel körutazás lett belőle. Nem így terveztük, de így alkakult és nagyon nem bántuk meg. Menet közben, az utikönyvvel találtuk ki merre tovább.
Lengyelorsztágba is érdemes ellátogatni.
Összefoglalót később írok, mert van mit.

[Battila]

[quote=”ficsor”:28z96x1w]Kedves Mindenki !

Ficsorék sajnos hazaérkeztek már elég régen ( junius közepe ), de mivel két szerencsétlen közalkalmazottról van szó ( szerintem egyedi állatfaj a bandában ) ezért azonnali meló volt orrba – szájba.
Lala most már lazul, de én mint eü. azóta is meló, plusz ügyeletek, hétvégenként is, ala 36 fok, klima nuku, úgy hogy fél hulla állapotban járok haza, és ez már hat hete tart, 👿 ,kérlek sajnáljatok legalább !
Az utazásunk egyébként fantasztikusan sikerült, kocsival minden oké, de nem bocsájtok meg a karavan-city-seknek, akik a beigért gáz-érzékelőt másnak adták el, igy azután, ismét feltörték a zárainkat,( igaz ugyan ott mint tavaly), mert Lala szerint mi az esély rá, hogy ugyanott ugyanigy járjunk .
Szerencsére az erőszakos követelésemre a két első és oldalsó ajtó le volt biztositva, primitiven, de nyithatatlanul,és én felébredtem arra, hogy rángatják a kocsit, amikor is felültem, és szóltam Lalának, aki persze nem ébredt fel, sajnos a befújt gáz miatt, csak észrevételeztem, hogy mindegyik ajtónál rángatják, de ezek után se kép, se hang, tehát rám is hatott a gáz, szerencsére, talán attól, hogy hallottak, nem próbálkoztak tovább, igy az idén nem jöttek be a kocsiba.
A hely neve BESANCON MARCHAUX AIRE ! A 36-os pálya Franciaország.
Közvetlenül mellette van valami falu, és két-vagy három kocsival voltak .
Ezen kivül hála isten soha sem volt ilyen.
zsuzsa[/quote]

Sajnálattal olvasom a történteket,de örülök,hogy nagyobb baj nem történt.Már van gázérzékelő ,1db félretéve ha kell.

Üdv Attila

[AZS]

pár gondolat:

sokfelé voltam már a világban, „elit” országokban is, meg a karibi térségben is, meg a balkánon is. közbiztonsággal kapcsolatos problémánk (miszerint ellopták minden pénzünket, amíg aludtunk)eddig egyetlen egy helyen volt. kitaláljátok, melyik országban?

andorrát mi is imádjuk, már az odavezető utat is, meg a pirosba öltözött, rendkívül kedves és segítőkész rendőrnéniket, meg mindent 😉

a képeket meg azonnal tessék megmutatni! ;-)))

[Brigi]

[quote=”zsuzsa”:2j9wgt1e]Szombat délután, itthon rohadunk, v
folyt. köv.
zsuzsa[/quote]
Szuper lehetett az út, de a franciákról sajnos nekünk is vannak kellemetlen tapasztalataink (persze nem akarok általánosítani). Mi aug. 12-től megyünk még két hétre valahova, de most szívesebben vennék valami hűst. Szerintem nagyon jókor voltatok Spanyolországban, tavasszal, nyár elején még nincs olyan hőség és zöldebb is, mint mondjuk ilyenkor.
Ez a pireneusi hely viszont igencsak vonzó, mindenképpen szeretnék egyszer eljutni oda. Most valószínűleg csak Ausztria (Hellbrunnról sok szépet hallottam), Németország déli része – talán a Duna forrása és esetleg Svájc lennének az úticél, csak lazán, ahogy jól érezzük magunkat.
Ezen a részen már jártunk, de már elég régen.
Szívesen olvasunk tőletek további útiélményeket.

[zsuzsa]

Szombat délután, itthon rohadunk, várjuk a vihart, vagy bármit amitől jobb lesz a lakásban.
Szóval úgy kell annak, aki május – juniusban csavarog, aztán dolgozhat feszt.

Az utazás egyébként csodálatosan sikerült, idő, helyek, kocsi szuper volt, kivéve a viszonylag light-os affért a Besancon-i autópálya megalvóban ( lásd odébb ).
Tehát letüztünk Barcelonába, pályán, mert sietni kellett.
Ez a város szerintünk Európa egyik legszebb városa, aki már volt, az tudja, aki nem, lehetőleg nézze meg , mert megéri. ( lehetőleg ne fél nap alatt, mert az nem sokat ér )
Mivel mi már többször voltunk, bármiről szivesen irunk, ha érdekelt valakit.
Egy hét után visszafelé indultunk, Andorran át, a Pireneusokba, ami egyik mániánk a sok közül, már mint a Pireneusok.
Andorra is nagyon szép, ( ingyenes megalvóhely felderitve ).
A tájon kivül, ez az ország vámszabad terület, tulajdonosa a mindenkori francia király, ( most a közt. elnök) és egy katalán püspök , pia és egyéb baromi olcsón .
Ezek után a fő uticél a Pireneusok egyik, vagy talán legfantaszikusabb helye, a Lourdestől délre levő völgy, amelynek az egyik vége a Cirque de Gavarnie nevü hely volt.
Erről egyszerüen nem lehet mit irni, mert ….
Van egy falu a völgy végén (Gavarnie ) ahonnan látsz a távolban egy hegysort, ami fékör alakban van feletted, és arról egy csomó vizesés szakad le, tetején hó, és jéglefolyások.
A faluból kizárólag öszvérháton, vagy gyalog mehetsz be. ( kb. 6 km, nagyon kevés emelkedővel és a panoráma végig előtted van.
Amikor beértél csak nézel mint a moziban, mert ilyet még nem sűrün láttál, az tuti.
Előtted, szinte megfoghatod, egy háromnegyed körivnyi hegy , amiről egy csomó vizesés, és jég-lefolyás szakad le, alatta egy hatalmas tisztás, patakokkal, virágokkal.
Ha akarjátok képeket szivesen felteszünk

folyt. köv.
zsuzsa

[Szerző]

Válasz