Vezetéstechnika

[Cimbi]

Friss élmény – gondoltam megosztom Veletek.
A szokásos hétvégi autópálya tumultus. Nem kapkodok, a jobboldali sáv 100-as tempójában haladok. Előttem személyautók, mögöttem kb. 50 méterre egy fehér teherautó. Békésen csordogálunk. Lassan közeledik Siófok, a már megszokott sáv megszűnéssel és eltereléssel.

Mesze elől már világítanak is a féklámpák, így visszaveszek a gázból, hagyom kicsit kigurulni. Pont áttenném a lábam a fékre, mikor a tükörbe pillantok: csak nekem tűnik úgy, hogy a kamion közelebb van? Óvatosan fékezek egyet, közben szemem a tükröt vizslatja. Semmi reakció. Gyors mozdulattal lenyomom a vészvillogót – na, ez majd segít! De nem, a fehér folt egyre nagyobb a tükörben. Közben a család is megérzi, hogy valami nem stimmel. Elakad a beszélgetés, túl gyorsak a mozdulataim, feszült lettem.

Belém hasít a felismerés: ez TÉNYLEG nem lassít! Óvatosan pumpálni kezdem a féket, hiszen a sorvég is közelít – a helyzet csak romlik, már-már betölti a tükröt. Ez mindjárt a létránál van! Mint az őrült nyomom a dudát, és már a féket is, hiszen közben közel kerültem a várakozó sorvéghez.
A dudára felébredt, de már késő. Döbbenetes érzés, mikor felismerem: az iménti „előremenekülésemmel” pótolhatatlan időt és távolságot veszítettem. Immár képtelen vagyok időben megállni. Minden egy pillanat műve volt: első gyors kormánymozdulat jobbra a leállósáv felé. Közben érzem a tenyeremen és a fülke remegésén, hogy dolgozik az ABS. Hirtelen kormánymozdulat vissza egyenesbe – a fülke ijesztően megdől. Istenem, csak ne vigyem el sort! Közben a látóteremben balról feltűnik valami bazinagy fehér. Ez a kamion! Tehát beért, és kezd előzni minket a megszűnő belső sávon. Lassan összeáll a kép: mi jobbra, Ő balra menekült.

Végre megállunk, nagyot bólint az autó. Csak nézek magam elé és szorítom a kormányt Hátul síri csönd. Kiszállok, remeg a lábam. Szétnézek, és látom, hogy kb. tíz métert jöttem a leállón – és milyen öröm! – minden egyben van. Átnézek, a külső sávban a kamion elvitt egy műanyag terelőnyilat, és még vagy harminc métert gurult.
Másodpecek telnek el, mire kinyílik az ajtaja, és egy sápadt bolgár sofőrrel nézek szembe.
Ezt (még) megúszta, megúsztuk…

Témakör

[Brigi]

Hú, ez elég félelmetes helyzet lehetett. Szerencse, hogy így végződött. Eszembe juttatta, amikor egyszer szintén az M7-en, de Budapest felé az M1-el való egyesülés előtti kanyarban volt hasonló élményben részem, igaz, hogy személyautóval. Amikor a belső sávban láttam, hogy a mögöttem jövő nem fékez, a külső sávban meg folyamatosan jönnek jobb nem jutott eszembe, lehajtottam a zöld sávra, ő meg belement az előttem haladóba.Jó kis szendvics lett volna a kocsimból, ha nem sikerül nagyon gyorsan megoldást találni.

[nemo25]

Azt már számtalan alkalommal észrevettem, hogy a kamionosok szó szerint alszanak a volán mögött. Félkómában ugyan úton tartják a szerelvényt, de váratlan helyzetre nem tudnak reagálni. Ellenben már találkoztam olyannal is, hogy újságot olvasott!!!! 90-es tempónál a sofőr, de manapság már általános, hogy az idióta barma SMS-t, meg üziket írogat vezetés közben, leszarva, hogy éppen mi van körülötte.
Alapból, a jogosítvánnyal rendelkezők 30-40 %-a alkalmatlan a vezetésre, mentális és adottsági okok miatt. A másik nagy rész alapvető technikai dolgokkal nincsen tisztába, nincsen felkészülve egy rendkívüli helyzetre. Megfelelő döntések helyett pánikrohammal reagálnak, vagy éppen az ellenkezőjét teszik annak, ami indokolt lenne. Nem is lehet ezek tudatában csodálkozni azon, hogy ennyi a baleset, amiknek a nagy részét ki lehetne védeni, ha valaki megfelelő felkészülésen esne át.
……..Egy kicsit tovább görgetve a kérdést, a sok felesleges karácsonyi ajándék helyett, amik a szekrény mélyén végzik, talán érdemesebb lenne egy-egy vezetéstechnikai kurzust ajándékozni szeretteinknek, hátha utána egy kritikus helyzetet, Cimbihez hasonlóan fognak megúszni.

[Cimbi]

Valójában máig nem tudom, hogy mi van, ha belefutok az álló sorba. Hogyan bizonyítom, hogy „hátulról” toltak? Utólag már bárki, bármit mondhat. Azóta – egy kerékpárral megrakott tetejű Skoda kapcsán – már azt is megtanultam, hogy a defenzív vezetéstechnika a lakóautó esetében nem csak az első- és oldalsó távolságtartásról szól, hanem arról is, hogy fontos a hátsó szélárnyékra ácsingózók mielőbbi lekoptatása.

[gattila]

Hál’ Istennek, ügyes vagy, jól csináltad :sml201

[quote=”Cimbi” post=53528]Friss élmény – gondoltam megosztom Veletek.
Belém hasít a felismerés: ez TÉNYLEG nem lassít! Óvatosan pumpálni kezdem a féket, hiszen a sorvég is közelít – a helyzet csak romlik, már-már betölti a tükröt. Ez mindjárt a létránál van! Mint az őrült nyomom a dudát, és már a féket is, hiszen közben közel kerültem a várakozó sorvéghez.
A dudára felébredt, de már késő. Döbbenetes érzés, mikor felismerem: az iménti „előremenekülésemmel” pótolhatatlan időt és távolságot veszítettem. Immár képtelen vagyok időben megállni. Minden egy pillanat műve volt: első gyors kormánymozdulat jobbra a leállósáv felé. Közben érzem a tenyeremen és a fülke remegésén, hogy dolgozik az ABS. Hirtelen kormánymozdulat vissza egyenesbe – a fülke ijesztően megdől. Istenem, csak ne vigyem el sort! Közben a látóteremben balról feltűnik valami bazinagy fehér. Ez a kamion! Tehát beért, és kezd előzni minket a megszűnő belső sávon. Lassan összeáll a kép: mi jobbra, Ő balra menekült.

Végre megállunk, nagyot bólint az autó. Csak nézek magam elé és szorítom a kormányt Hátul síri csönd. Kiszállok, remeg a lábam. Szétnézek, és látom, hogy kb. tíz métert jöttem a leállón – és milyen öröm! – minden egyben van. Átnézek, a külső sávban a kamion elvitt egy műanyag terelőnyilat, és még vagy harminc métert gurult.
Másodpecek telnek el, mire kinyílik az ajtaja, és egy sápadt bolgár sofőrrel nézek szembe.
Ezt (még) megúszta, megúsztuk…

[Szerző]

Válasz