Utazás! Ki? Merre? mikor?

[Kerti]

Nos úgy gondolom, hogy hasznos lehet egy ilyen topik is arra az esetre, ha valaki utazik valamerre akkor azt ide írja be hátha más is megy arra vagy csatlakozni szeretne.

Nos kezdem is a sort. A hétvégén (július 1. szombat) lesz a Martfű kemping nyitó. Ahol a második lakóautós találkozó volt. Felkértek minket a rendezvényre tűz-zsonglőrködni. Mi ott leszünk. Jön még valaki a társaságból?

EGY ÉVESEK LETTÜNK!!

NYÍLT NAP A MARTFŰ GYÓGYKEMPINGBEN!
2005. JÚLIUS 01. SZOMBAT

10 órától kezdődően, egész nap és éjszaka különböző programok várják
a kicsiket, nagyokat, és a legnagyobbakat.

A szolnoki kézműves ház tart szalma, gyöngy, kerámia kézműves foglalkozást.
Megtanulhatjuk és kipróbálhatjuk hogy mi az a nemezelés.
A foglalkozásokon való részvétel 200Ft/fő/foglalkozás.
Népi játékokon tehetjük próbára ügyességünket, erőnket.
Családi vetélkedő, melyre várjuk a nagycsaládosok előzetes jelentkezését július 23.-ig.
Számítógépes játszóház.
Jóga bemutató, melyen
kortól függetlenül mindenki megmozgathatja fáradt csontjait.
Pónilovak, bohóc, ugrálóvár várja a kicsiket és kicsit nagyobbakat.

A gyermek rajzverseny alkotásainak megtekintése, eredményhirdetés.

Milyen erős vagy? Majd kiderül! Lökd meg a kecskét!
Milyen ügyes vagy? Ki bírja tovább, Te vagy a rodeó bika?
Csillagokat is láthatsz!
Csillagászati bemutató délutántól az éjszakába nyúlóan, távcsővel és diavetítéssel.
A tüzes hangulatról harci bemutató, tűzzsonglőrök és egy tucat hastáncos lány gondoskodik.
Hogy az érdeklődés ne csituljon tánc és divatbemutató!!

Este 21:OO órától utcabál élőzenével – kifulladásig.
A zenét a TURMIX együttes, a koktélokat a drinkbár turmixolja.

Tombola, zsákbamacska!
Hogy elűzzük éhségünket és szomjunkat, szülinapi árakon,
bográcsban főtt étkekkel, hűsítő italokkal várjuk vendégeinket.
Az édes emlékekről palacsinta és gofri gondoskodik.
Aki elfáradt óriás kivetítőn nézheti a foci vb-t!

A többi a helyszínen kiderül!

Információ és jelentkezés a családi vetélkedőre személyesen vagy telefonon:
MARTFŰ GYÓGYKEMPING
Martfű, Tüzép u.1.
Tel: 56/452-416

MINDEN KEDVES VENDÉGÜNKET SZERETETTEL VÁRUNK
TOMA BAU zRt.

Témakör

[apoka]

Még lakókocsis koromban 50-60 magyar- egységre is szervezett,40 ezerrel előlegezett módon voltam Umag -on,két gyerekkel. Kedvezményesen 50% amiért ,két egységnek kellet volna egy parcellán lenni.Két nappal hamarabb mentünk, hogy 12-14 napra nyújtsuk.A magyaroknak és lengyeleknek szánt futball-pályányi félsziget szerű területen néhány érdemi árnyékot nem adó növendék fa ácsorgott ezen partszakasz csipkés-sziklás strandolásra nemalkalmas,máshol jó.A reception mondtam,hogy felejtsük a klub-os foglalást és önállóan általam jelölt helyeken adjon parcellát. Közölték ,hogy az a rész a német klubnak foglalt.Szerelvényestől kifordultam,délnek vettem az irányt nyűgös gyerekekkel.Pár tíz kilométert mehettünk Hr-52466 Novigrad Sírena kemping (www.istra.com/laguna–novigrad).Szerencsére a régi 50-80% -ban árnyékos ,feláras helyen sikerült foglalnom.Az első két-part menti hely feláras,panorámás.maga a part nagyrészt közel vízszintes,táblás-kőtömbös,napozós,az üregek betonnal kiöntve,aprónépnek kavicsos-homokos öböl,a strand végénél beugrálós-úszós.Az infrastruktúra fejlesztése vadregényesség megőrzése mellet.Szerintem az egyik legjobb part.Ha nincs speciális igény pl: FKK,hajó,koktél,édesvizű medence,buvárkodás s.t.b .Pár évvel később egy alvósra mentem ,az új magas platós részen adtak helyet .Nekem nem tetszett a frissen ültetett leanderrel elválasztott hely,. amin víz,szennyvíz,áram de még TV bekötés is volt.Ezt követő években Rovinj 3 kemping,majd Pula és Hr-52230 Medulin, Istriától én jóval délebre jönnék,éppen az általad jelzett igények okán. Ha homok
kell:Medulin,Zaton,Omis,Rab-Lopar. Ma már a dalmát régiót járom egészen Dubrovnik-ig. Megpróbálok (annak veszélyeivel) általánosítani.Ahogy kicsengetnek az iskolákból lentről fel az slo határ felé haladva a vizes blokkok lelakottsága nő,mert ezt érik el legtöbben,leghamarabb..Istrián 4-6 részben nudi kemping is és 6-8000 fős falunyi kempingek találhatók.Gondolom évtizedekkel ezelőtt is a fizetőképes és hangos ,éttermezős,sörözős, kempingezőkre alapozva.A kemingnek jó ha van 3 csillagja. FŐ idényben tiszta, jó helyre, foglalás nélkül ,esetleges!.Szeretnék már montenegro-ba is eljutni,biwakolni,de a család leszavaz.Marad hatodjára ,juni 28-29 indulással foglalással kamp „ADRIATIC” Primosten Huljerat 1. A horvát idegenforgalmi közösség +36 1 2666505 ,van-volt kiadványa tételes jó,informativ felsorolást tartalmaz. apóka

[Vasparipa]

Sziasztok segítséget szeretnék kérni, Horvátországot találta ki a család, még nem voltunk ott kempingezni lakóautóval, és elvileg Umag lenne a cél, tudtok nekünk ajánlani kempinget azon a területen? Igazából mi a családias környezetet szeretnénk, kulturált WC és zuhanyzási lehetőséggel. Külföldön eddig Olaszországban voltunk(Bibione) Lido kempingben, na olyan nem szeretnénk. 🙂 Szeretnénk ha közel lenne a part, és nem kell 2 km-et gyalogolni a WCig 🙂 Köszönöm a segítségeteket

[woodoopilot]

Úgy látom Franciaországban a 3,5 tonna alatti össztömegű lakóautók a 2. kategóriába tartoznak az autópálya díjbesorolásnál. Ha utánfutót is húzunk, akkor hova sorolják?

[woodoopilot]

A jövő héten kiviszek tréleren egy motort Calais-ba, visszafelé nem kell rohannunk, kb. egy hét alatt kell hazaérnünk. Arra gondoltam, Párizs felé teszünk egy kitérőt, de nem találok sehol egy normális térképet, amin látnám, hogy hol van a környezetvédelmi zóna határa. Ha jól gondolom, akkor a Périphérique Bb-ig mehetünk be az Euro1-es Transittal?

[Lovi]

Alapvetően így szeretném én is csinálni, ahogy „Brigi” írta.

[Lovi]

Köszönöm. Ez jó nekem, hasznos információ.

[Brigi]

A searchfordites térképen különböző jelölések vannak. A sátor kempinget jelöl, én a lakóautó jelzéseket kerestem, mert a kék színűek „overnight parking”, vagyis éjszakázó helyeket, a sárga színűek ” off site parking” vadkemping helyeket jelölnek. A pub-oknak, ahol engedélyezik előtte az éjszakázást is sörös krigli a jelük a térképen (van ahol fizetni kell, van ahol fogyasztáshoz kötik az ott éjszakázást). Mi ilyen helyen nem aludtunk.

[Brigi]

Ingyenes kempingek szerintem nincsenek, de ingyenes parkolók szép számmal akadnak. Nem csak kempingek vannak a searchforsites.co.uk-n. Mi aludtunk P+R parkolókban – nem mindenhol megengedett az éjszakázás, de pl. Canterbury-ben két éjszakát is töltöttünk, nagyon jó hely volt szervizzel, (51.26188; 1.10085). Busszal kényelmesen be lehet jutni a városba. Máshol is aludtunk P+R parkolóban, volt ahol csak reggel beálltunk, busszal elmentünk várost nézni, éjszakára meg más helyet kerestünk. Aludtunk városi parkolókban – parkokban, vagy bevásárlóközpont parkolójában. Sokszor aludtunk természeti parkok parkolójában, szép, csendes, természetközeli helyeken. Gyakran előfordult, hogy egyedül aludtunk egy helyen. A több, mint két hónapos úton kétszer voltunk kempingben, mindkétszer családi kis kempingben, 5-10 GBP-t fizettünk. Csak az első éjszakát töltöttük olyan helyen, ahol nem lett volna szabad lakóautóval éjszakázni, ((St. Leonards – on – sea N 50.850426 W 0.539149). Csak másnap reggel fedeztük fel a táblát, amikor a szomszédos furgonban éjszakázó fiatalember felhívta rá a figyelmünket, de ott se volt semmi probléma.

[BAwagon]

Javaslom a motorhome madness nevu FB csoportot ahol sok infot kaphatsz helyiektol. „Wild camping” valoban sok helyen korlatozva van az onkormanyzatok alltal de ha csak megall az ember ejszakara es nem randalirozik akkor nem fog senki szolni. Sajnos rengeteg az olyan , szep helyeken levo parkolo ami idealis lenne de a magassagot 2.00-2.10 meterre korlatozzak vaskapukkal a behajtasnal.Ugyanakkor egyre tobb Pub ismeri fel a lehetoseget es engedi,hogy a parkolojaban toltsd az ejszakat ahol gyakran meg aram hozzaferest is biztositanak (EHU) vendegeiknek. ezekrol sokat megtudhatsz egy masik FV csoportban (motorhome pub stopovers & campsites from searchforsites.co.uk). atkeleshez mindenkeppen a Tunnel-t javaslom a komp helyett! Remelem segitettem picit, ha esetleg Irorszagba is atneznetek akkor sokkal tobb infot tudok adni.

[Lovi]

[quote=”Brigi” post=52888]…. csak két éjszakát töltöttünk kempingben. A szigeteken a searchforsites.co.uk kereső nagyon jól működött, mindig abban kerestem a következő éjszakára alvóhelyet. ….[/quote]

Kedves Brigi!
Mert a searchforsites.co.uk-n nem, vagy nem csak kempingeket lehet keresni?
Nagyon várom, hogy milyen heteken aludtatok. ha nem is azt, hogy merre, de hogy, milyen jellegűeken.

Néztem. Rákerestem PortIsaac-re, arra szeretnénk menni, és vannak kempingek, ahol ki van írva, hogy „Guide Price: £20¹” van ahol meg nincs ilyen kiírva. Azok lehet, hogy ingyenesek?

[Brigi]

Mi tavaly nyáron voltunk, két hónap alatt bejártuk Angliát, Írországot és Skóciát, csak két éjszakát töltöttünk kempingben. A szigeteken a searchforsites.co.uk kereső nagyon jól működött, mindig abban kerestem a következő éjszakára alvóhelyet. Sajnos adós vagyok az élménybeszámolóval, megpróbálom legalább vázlatosan összerakni és feltenni a napokban, abban koordináták is lesznek ahol mi aludtunk.

[Brigi]

Mi tavaly nyáron voltunk, két hónap alatt bejártuk Angliát, Írországot és Skóciát, csak két éjszakát töltöttünk kempingben. A szigeteken a searchforsites.co.uk kereső nagyon jól működött, mindig abban kerestem a következő éjszakára alvóhelyet. Sajnos adós vagyok az élménybeszámolóval, megpróbálom legalább vázlatosan összerakni és feltenni a napokban, abban koordináták is lesznek ahol mi aludtunk.

[istozi]

„Elsősorban „vadkempingezni”
Na, én úgy tudom, hogy a Brit-szigeteken pont ez a problémás. Magánterületen csak a tulajdonos engedélyével szabad megállni, megszállni. És hát szinte minden föld magántulajdonban van. Aki többet tud, kérem, pontosítsa.

[Lovi]

Sziasztok!
Most regisztráltam be frissen.
Üdvözlök mindenkit. Most vettünk egy lakóautót, és nyáron mennénk is Angliába vele.
Elsősorban „vadkempingezni”. Nem tudom, ezt hívják biwakolásnak?
Szeretném ha rám öntenétek a legfontosabb tudnivalókat a vadkempingezéssel kapcsolatban.

Köszönöm előre is.

[gabi-zsolt]

oda mesz a parkoloba Villa san giovanniba es olyan tarsasagot valasztasuz amilyet akarsz kuldom a kikoto parkolojat tobb fele opcio kpzul valaszthatsz
https://www.google.hu/maps/place/89018+Villa+San+Giovanni,+Reggio+Calabria+megye,+Olaszorsz%C3%A1g/@38.215007,15.6350316,204m/data=!3m1!1e3!4m5!3m4!1s0x13145300c58aa2dd:0xb2f9e74f6c1c2aa7!8m2!3d38.2167458!4d15.6362381
ha megnyitod eza komp terminal

[adamdenes]

Van-e valakinek friss infója Montenegróról. Amit találtam az élménybeszámolók közt az már 6-7 éves.

[nemo25]

[quote=”Pacca” post=52830]Szia, köszönöm a gyors reagálást. Görögországban már jártunk és voltunk a Meteoráknál is, így ezt idén, ki hagynánk. Igen én is éreztem, hogy ezek a hosszabb utak, amik oda-vissza több mint 3500 km-t jelentenek, inkább rohanások lennének, mint sem nyaralás. Toszkánáról viszont azt hallatom, hogy nyáron, már-már elviselhetetlen a tömeg. Még egyszer köszönöm és remélem mások is reagálnak, hogy legyen egy átfogó kép.[/quote]

Sajnos, a szép, és felkapott helyek nyáron zsúfoltak. Ez a tény kicsit megnehezíti a közlekedést, helyfoglalást, ezzel együtt kell élni.
Érdemes útitervet készíteni akár több verzióban is, hogyha meglepi van valahol, ne jöjjön a vándor zavarba.
Ezzel a „pár” soros irománnyal tudok neked egy útvonalat ajánlani.

Toscana 2013 tavasz

Egy 10 napos, tiroli, tavaszköszöntő túrára készülődtünk már hetek óta. De az idei tavasz nem fogadott a kegyeibe, mert csak nem akart engedni a hideg a szorításából. Teltek a hetek, de nem javult az időjárás. Május 23.-a volt kitűzve indulásnak, de ahogy közeledett a dátum, úgy romlottak az esélyeink, egy elfogadható időjárásra Ausztria nyugati felében. Már latolgattuk, hogy esetleg, egy németországi romantikus útra kéne módosítani a terveinket, de az a régió sem kecsegtetett jobb időjárás előrejelzéssel. Így, 1 nappal az indulás előtt, Toscana lett a befutó. Megfelelő felkészülésre már nem volt időnk, csak úgy kutyafuttában szedtük össze az információkat a térségről. Sebaj, majd lesz valahogy.
Kora reggeli indulás, hogy elkerüljük a reggeli pesti csúcsforgalmat, és már robogtunk is az M1-esen Győr felé.Egy kis kitérőt tettünk DEP Zoliékhoz Ásványráróra, mert pár lakóautó alkatrészt vittünk a csigájukhoz. Parndorfnál csurig tankolom a kocsit. Na nem azért mert kint a fű is zöldebb, de tény, hogy jobban megy a szekér a kintivel, mint a hazaival, és ráadásképpen 10%-al kevesebbet is kér belőle a gép. Semmeringnél, le van zárva az autópálya, kiterelnek a régi útra, mert javítják az alagutakat. Így megállunk a Hirschenkogelnél ebédelni, a felvonó parkolójába. Délutánra érkezünk meg Wernbergbe, ahol egy ingyenes lakóautó parkolóban töltjük az éjszakát. A parkoló tiszta, rendezett, de ékelni kell. A Gasthoff Fruhmann mellet található.
GPS: N 46°37’30” ; O 13°55’44”
Reggel szakadó eső ébreszt. Az esti derült időnek nyoma sincs, minden szürke, és kellemesnek egyáltalán nem nevezhető, 8 fok sem javít a helyzeten. A városkában megpúpozom még a gázolajtartályt. Udine, Velence, Monselice útvonalon haladunk, szinte végig szakadó esőben. Csak Velence térségében derül ki egy kis szakaszon az égbolt. Az autópálya díja, 21.10€. Monselice-nél, letérünk alsóbb rendű útra. Este városában megállunk, a Castello Carrarese mellett. Szép, rendezett, hangulatos középkori várral, és belvárossal, pont megfelelő egy másfél órás kis sétára. Szerencsénk van, mert az eső elállt, majd visszatérve, amint beültünk az autóba, csak akkor kezdett megint csepegni. Mantovát elérve, ebéd egy lakóautó parkoló bejáratánál. GPS: E 45.16339° K 10.81249°
Az eső még változó intenzitással, de folyamatosan esik, ezért úgy döntünk, hogy tovább megyünk. Szép várfallal körülvett kisváros , Montagnana mellett vezet utunk. Magunk mögött hagyva a Po völgyét, Pármába érve, derült napsütés fogad. A város közepén kívántunk megállni éjszakára a kempingbe, de kiderül, hogy az a kemping zárva tart. Így visszamegyünk a város szélén lévő lakóparkolóba. GPS: É 44.80932° K 10.28402°
Kulturált, tiszta, kamerával megfigyelt. 12€ volt a számla, délutáni érkezéssel, reggel 8-as indulással. Nyakunkba vesszük a várost. Szépek a kis sikátorok, a díszes épületek, templomok, paloták, amiket a lemenő nap fénye fest még hangulatosabbra. A vacsoránk, egy egy finom calzone.
A reggel megint borult idővel köszönt ránk, de nem veszi el a jó kedvünket. La Spezia felé vesszük az irányt. Kanyargós autópályán haladunk keresztül az Északi-Appenninek hegyvonulatain. Szinte végig szakad az eső, mérgesek, komorak a hegyek. A Parma La Spezia szakasz díja 13€, és még 5.70€ Viareggioig . Kis kitérővel megnézzük La Speziát. Körbeautózzuk, de ki nem szálunk. Ez egy ipari és kikötő város, sok látnivaló nincsen . Carrara környékén láthatóak a márvány bányák, és szép számú feldolgozó üzem mellett elhaladva, érjük el Viareggiot. ACSI kártyával igénybe vehető kempinget nézünk ki. Ennek díja egy éjszakára 16€. GPS: N 43°51’5″ E 10°15’35”
Szép, rendezett, és tiszta a kemping, egy gyermekpark van a közvetlen szomszédságában, mini állatkerttel. Jönnek mennek a felhők, hol esik, hol meg süt a nap, erős szél fúj. Kisétálunk a 800 métere lévő tengerpartra. Amint átvágunk a sétányon, a mocsaras, ősfás ligeten, messziről hallható, hangos morajlással adja tudtunkra a tenger, hogy nincsen strandidő. Hatalmas hullámok, és a szél által simára fésült homokos föveny fogad minket. Az egész partszakaszon nem látni embert. A párába burkolózó, komor felhőkkel tarkított partvidék, lenyűgöző látványa bűvöl el mindkettőnket. A természet fitogtatja az erejét. Törpének érezzük magunkat, és mégis magával ragad, ez a szertelen tombolás. Teleszívom a tüdőmet, és érzem ahogy átjár a finom sós tengeri levegő. Szó szerint, kívül, belül. Az erős szél minden zugba megtalálja a bejáratot. De nem zavar, hiszen erre vártam. Jól esik mint éhező embernek, egy falat, friss kalács. Elidőzünk egy kicsit még, majd a város felé indulunk. A parti út mentén vendéglők sorakoznak. Jó időben nagy élet lehet erre felé, de most kihalt. A kikötőnél, remek kebab csillapította éhségünket, majd egy igazi, olasz fagylalt tette még kellemesebbé az estét.
A másnap reggeli tiszta, derült égbolt, pont megfelelő egy kerékpáron töltött naphoz. Keresztül, kasul, bejárjuk a városkát délelőtt. A parti sétány épületei érdekes képet mutatnak. Talán mondhatnám azt, hogy stílustalan, összességében a tömegek szórakoztatására épített, sok épület szertelen kavalkádja, de inkább találóbb, ha játékos sokszínűségnek jellemezük. Az ősfás városi parkban egymást érik a vurstlik, és mutatványos pavilonok, a főtéren meg a bolhapiacon nézelődhetünk. Az ebéd megint kebab. Tudom, ez nem olasz kaja, de akkor is imádjuk. Visszamegyünk a kempingbe, mert meglehetősen karcosan kezd működni a bringám. Egy kis váltóállítás, és láncolajozás, megoldja a gondokat. Délután a Torre De Lago Puccini felé kerekezünk el a város utcáin, majd, a parti sétányon vissza. A széles homok dűnék között, több helyen is, fából épített kis ösvények vezetnek a fövenyig. Ezt a partszakaszt nem kezelik, amit kivet a tenger az ott marad. Azért a szemetet ottjártunkkor önkéntesek összeszedték, csak a természetes eredetűt hagyták ott. Ettől érdekes és szép ez a rész. A hordalékfák, tenger formálta alakzatai remek fotók készítésére ösztönzik az utazót. Órákat lehet eltölteni a parton, fotótémát keresve, és találva.
Időközben tájékozódtunk, hogy miképpen lehet Pisaba eljutni tömegközlekedéssel. Ugyan van busz és vonat is, de meglehetősen nehézkesen lehet összehangolni az oda vissza utat. Inkább a lakóval történő továbbindulást választottuk másnapra.
Mindössze 25 km-es út várt minket a reggeli után. Pisa belvárosához közel van a Torre Pendente kemping. GPS: É 43°43’33.2″ K 10°22’56.7″
Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy egy meglehetősen hosszú, kb. 300 méteres vasúti aluljárón lehet megközelíteni a történelmi városrészt. De ezt az akadályt leküzdve, szinte a városfal tövében érünk újra a felszínre. Belépve a várkapun, képekről ismerős, de mégis lenyűgöző látvány tárul elénk. Megnyugszik a vándor lelke, hiszen itt van a híres ferde torony tövében, és sikerült ideérni azelőtt, hogy eldőlt volna. Azt a kis időt amíg feljut a tetejére, már csak kibírja, ha már átvészelte azt a sok évszázadot. Mindenhova előre, a téren található jegyárusító helyeken megváltott belépővel lehet bejutni. A múzeumok egyenként 5 €-s árát lehet mérsékelni egy kombinált 4 helyre szóló 9, vagy 3 helyre szóló 7€-s belépőkkel, amelyekkel a dóm is megtekinthető ingyenesen Viszont a toronyba a tarifa 18€. Délelőtt váltottunk a múzeumokba egy kombinált jegyet, így a dómot is megnéztük, de csak úgy futólag. A keresztelő kápolna akusztikája fantasztikus. Egy apró kis zörej is másodpercekig hallható. Ha a kapukat valaki becsapja, akkor az 5 másodpercig tartó robaj. Egy apró kis kósza fütty is felér egy madártrillával. Érdemes alaposan körbejárni, és figyelmesen hallgatni a neszeket.
Ebéd a főtéren, egy trattoriában. A teraszról, pont a a tornyot, és a dómot lehet látni. Persze mi mást, mint pizzát rendeltünk. Lassan rá lehetne fogni hogy kissé giccses a pillanat, de inkább nevezzük felemelőnek. Minden esetre, remekül érezzük magunkat. A pizza gyorsan érkezik, kedvesek a pincérek, és az étek is kitűnő.
Délután fél négyre kaptunk jegyet a torony megmászásához. Városnéző sétánk után még van egy órányi időnk. Újra bemegyünk a dómba, kihasználva a torony belépőjén is a lehetőséget. Kényelmesen leülünk, így tüzetesen meg tudjuk figyelni a hatalmas épületet. Felemás érzések futnak át rajtam. Egyrészről érzem a gigantomán magamutogatást, a tömegek hiszékenységét kihasználó, középkori kényurak zsarnokságát, másrészről magával ragad, és csodálattal bámulom, a régmúlt építészetének az alkotását. Miképpen ott ülünk, és hagyjuk, hogy átjárjon a hely atmoszférája, érzem, hogy a tompa zsibongás ellenére is, kellemes megnyugvással tölt el a röpke egy órás pihenőnk alatt. Mivel már közeleg az idő, mikor megmászhatjuk az ódon lépcsőket, beállunk a rövidke sorba a bejáratnál. Közben figyeljük, a kissé mókás turista hadat, miképpen pózolnak a fényképező gépek előtt, beállítva, mintha éppen felborítani, vagy kiegyenesíteni szeretnék a La Torre kecses épületét. Fentről csodás a kilátás. A fényviszonyok ideálisak, készülnek a remek fotók.
A toronyból
Jó tudni, hogy a szépen felújított épület egy ideig megnyugtatóan áll még, hiszen sikerült stabilizálni és még a dőlés mértéke is pillanatnyilag „‘csak” 3.9 méternyi. Párszor meg is tréfált ez a ferdeség, előfordult, hogy nem egészen éreztem, miképpen van a függőleges. Olyan, elvarázsolt kastély jellege volt a dolognak. Még elidőztünk volna, de hamar letelt a nekünk járó időkeret, így még megnéztük az árusokat, hűtőmágnes beszerzésének a célzatával. Itt aztán elmondhattuk, hogy van sok görbe bögre a polcokon, hiszen az összes bögrének tűnő tárgy, La Torre Pendente-nek adta ki magát. Vacsorára visszaértünk a lakóhoz. Nem hagyott nyugodni, hogy milyen lehet a dóm kivilágítva az esti sötétben. Rövid pihenőt követően, elindulunk, majd kisvártatva, megint a városban álltunk, és nem akartunk hinni a szemünknek. Sok mindenre számítottunk, na de hogy üres legyen minden, arra nem. A díszvilágítás is szolid, mindössze pár reflektor emelt ki egyes részleteket. Jó érzékkel, pont annyit, amennyit kellett. Így nyugodtan lehetett, szépen megkomponált fotókat készíteni.
Másnap, a reggeli után, megint úton vagyunk. A 65 kilométerre levő Cecina lett kinézve. A Le Tamerici kempingbe állítottuk fel az alaptábort. Ez ACSI kártyával napi 14€ kiadással jár. Szép rendezett, kulturált kemping. A lakóparkoló a kemping mellett található, 8 € a napi tarifája, de a vízért 3€-t kell fizetni. GPS N 4317°’31” E 10°30’38”.
Olvastuk valahol, hogy Vada felé, szép, fehér homokos partszakasz található. Kerékpárra pattantunk, hogy ezt megtaláljuk. A part mentén sűrű fenyőligetek találhatóak, ez szép, de a part lehangoló, sötét szürke kavicsos homokja nem nyerte el a tetszésünket. Ráadásul a vastagon hordalékként lerakott hínárszőnyeg, és bűz, tovább rontott a helyzeten. Tucatnyi helyen lementünk a partot megnézni, de a fehér homokos strandot nem találtuk meg. Ezek szerint ez csak kacsa. Viszont szinte végig volt kerékpár út.
Visszaérve a kempingbe láttam, hogy egy, a miénkhez hasonló lakóautó áll, három parcellával arrébb. Tüzetesebben megnézve, feltűnt nekem, hogy ezt a német rendszámos autót, én képekről ismerem. Illedelmesen odaköszöntem németül, de hamar kiderült, hogy nem kell a német ékesszólásomat erőltetni, mert megteszi a magyar is. Tomiékkal, estébe nyúló, jóízű beszélgetéssel telt el az idő.
Napsütéses madárfüttyel ébredtünk, majd ugyan a tervezettnél kicsit később, de Volterra felé vettük az irányt. Az úton közeledve,már messziről látható, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk. A La Balze kempingbe álltunk be. GPS: É 43°24’46.6″ K 10°51’6.2″
Gyorsan leparkoltunk egy jó helyen, és már mentünk is felfedezni a középkor hangulatát idéző várost. Elbűvöl és magával ragad. Élvezzük az időutazást, annak ellenére, hogy hideg van, és hol esik, hol meg süt a nap, miközben fúj a szél. Ebédre egy pizzaszelet, és utána egy sajt alapú krémmel töltött sütemény került puskavégre. Addig-addig tekergünk, míg visszaérünk a süteményes boltocskához. Isteni a portéka, így, még egy adag sütike beszerzésre került. Minden kis sikátort, és utcát bejártunk, csodálattal adóztunk a páratlan toscanai táj panorámájának a falakon, majd visszaindulunk a kempingbe.
A vacsora aznap, Gnocchi, bolognai raguval, és Granna Padano sajttal. Mit mondjak? Nagyon jól esett. Némi pihenő után megint megyünk. A kemping mellett, egy panoráma sétányt lehet végigjárni. Van ott földcsuszamlás okozta szakadék, monostor, és a belvárosra kilátópont. Miközben nézelődünk, visz a lábunk előre, és azon kapjuk magunkat, hogy megint a várfal bejáratánál vagyunk. Szép a naplemente, így újra körbejárjuk a lassan kiürülő belvárost. Fáradtak vagyunk mire visszaérünk.
Hajnalban jégeső ébreszt álmunkból. Kopog rendesen perceken keresztül, majd kis szünet és újra, és újra, és újra. Vastag fekete felhő telepedett a környékre. Csak esik és esik. Szörnyen lehangoló. A recepción fizetésnél, ami 32€ kiadással járt, mondják hogy egész nap ilyen áztató eső várható. S. Gimignano tornyai várnak ránk, ezért dacolva az elemekkel, nekivágunk a kanyargós útnak. Jó az irány, mivel a fekete felhőket magunk mögött hagyva jelentősen kellemesebb, napos foltokkal tarkított időjárásban van részünk. Kisvártatva, felbukkannak előttünk a tornyok. Megpróbálunk leparkolni valahol, de nem találunk a lakóautónak megfelelő parkolóhelyet. Kétszer végigmentünk a városon, de megállni nem tudtunk. Több lakóautós is tanácstalanul bolyongott velünk együtt. Miképpen megfordultam az egyik kereszteződésben, észrevettem egy kis üzemet, pár méterrel beljebb. Volt bent egy pár, jó nagy parkolóhely. Bementem, és megkérdeztem, lehetséges-e esetleg, hogy az egyiket használjam 3 óra erejéig. Nagyon kedvesek voltak a munkások, és a főnököt rögtön megkérdezték, aki szinte gondolkodás nélkül rávágta, hogy nyugodtan álljak be a kapu mellé, a legnagyobb helyre. Így megoldódni látszott a probléma. Pár perc alatt elértük a történelmi várfal kapuját. Egy újabb időutazáson vehettünk részt. Ugyan kicsit rontott a helyzeten, hogy éppen vásár volt a főtéren, és minden tele volt elárusító kocsikkal, de azért a lényeg átjött. A város szerkezet hasonló Volterához, de mások a stíluselemek. Valamikor több mint 70 torony állt itt. Mára csak 13 maradt. Így is érdekes, milyen lehetett amikor még az összes megvolt?
Az egyik kis boltban vásároltunk Mandorlatot. Mi a Panpepatot, és a Panfortet kóstoltuk meg. Csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Felejthetetlen ízélmény.
Certaldo irányában folytattuk utunkat, ahol szintén egy középkori vár felfedezése miatt álltunk meg. Ugyan ez kisebb és nem olyan felkapott hely mint az előző két helyszín, de érdemes megnézni, mert ez mit sem von le az értékéből.Azon túl, hogy ez is középkori és szépen karban tartott, teljesen eltérő a másik kettő, előtte megtekintett városhoz képest. Megérte rászánni azt a két órát.
Délután 4 órára Firenzébe értünk. A jegyzeteinkben szereplő lakóautó parkoló, a megadott, internetről kinézett koordináták alatt nem található, így a Michelangelo kempingben kötöttünk ki. GPS: É 43°45’45.9″ K 11°16’9.2″
Maga a kemping jó helyen fekszik, hiszen a város felett a domboldalban található, de az ára és a minősége finoman szólva sincsen, még csak köszönő viszonyban sem egymással. A parcellák részben sárosak, hepehupásak, részben borzalmasan lejtősek, még ékkel sem lehet használni rendesen őket. A szaniterek állapota siralmas, koszosak és büdösek. Az ár egy éjszakára 41€, ami figyelembe véve, hogy még csak előszezon volt, igencsak borsos. Miután ékre állítottam a lakót, már indultunk is felfedezni a várost. 18 órakor már a dóm előtt álltunk, és figyeltük a körmenetet, amibe belefutottunk. Szinte egyfolytában zúgtak a harangok. A dóm szépen díszített kívülről, belülről sem lenne csúnya, de hatalmas csalódás volt számunkra az ezernyi, barna, szocreál szék látványa. Szép faragott, fa padokat várna az ember, ezzel szemben egy ízléstelen, műanyag kupac fogadja a tömegeket. Az esti forgatagban bejártuk a belvárost. Tetszett amit láttunk. Éjfél előtt értünk vissza a lakóhoz. Iszonyatosan elfáradtunk, hiszen aznapra három város megtekintése volt mögöttünk. Hozzáteszem, nem rohantunk, szépen komótosan, de vitt előre a lábunk, és csak úgy faltuk a látnivalókat, hajtott a sok csoda, ami elénk tárult.
Reggel a telefon ébresztője vert fel minket álmunkból. Pillanatok alatt elkészültünk, és irány a reggeli turista mentes üres város. Régi bevált tapasztalat, hogy délelőtt 11 óráig nem kerülnek elő a tömegek, így lehet lökdösődés nélkül nézelődni. Ez most nem jött be. Már a kora reggeli órákban is nyüzsög a város. Keresztbe, hosszában kerékpárosok, szállító teherautók, és sárga esernyős idegenvezető után caplató csoportok hada, lepte el az utcákat. Finom reggeli, az egyik kis kávézóban, és utána miénk megint a város. Tételesen nem sorolnám fel a látnivalókat, hiszen az millió helyen le van írva. Legyen elég annyi, hogy bármerre mentünk, mindenhol leltünk látnivalót. A méhkasra hasonlító zsongás, állandó vibrálás, egy idő után kezdett elég lenni, meg hát az elmúlt napok tömény urbánus életmódja után, a természet közelségére, tengerpartra vágytunk. Mivel a kempinget 13 óráig lehet elhagyni, anélkül hogy a következő napot kifizettetnék, ezért délre visszamentünk a csigához, és gyors zuhanyozás, no meg a lakó teljes szervizelése után 12 óra 58 perckor újra úton voltunk, Chioggia felé.
Még Firenzében tankoltam 30 liter üzemanyagot, hogy elég legyen a Szlovén határig. Lassan beborult, és egész végig esett az eső. Az autó pálya díja 12.6€ erre az útszakaszra. A gázolaj betyáros. Megy a kocsi vele mint a mérgezett egér, és a fogyasztásom is igen kedvezően alakul. Tartva a 120-130 körüli tempót, 9.4 literes a kocsi fogyasztása. Az itthonival bizony a hasonló tempónál, 10.3 literes értékek jönnek ki.
Chioggia előtt 20 kilométerrel elterelnek minket egy másik útra, építkezés miatt. A terelő út rendkívül keskeny, egy csatorna gátja. Átsuhant rajtam egy kósza gondolat, ez véletlenül nem a kerékpárút? De nem. A szembe jövő kamion elhaladásakor azért nem tettem volna az ujjamat a tükrünk és a kocsija közé. Ilyen esetekben de jó, hogy csak 2 méter széles a csiga. Az Internazionale kempingbe megyünk. ACSI kártyás kedvezménnyel 17€ egy éjszaka. Szép, tiszta, rendezett kemping, saját stranddal. GPS: É 45°11’23” K 12°18’25.5″
Az időjárás borús, csepegős. Másnapra már jobb időt jósolnak.
És valóban, tündöklő napsütés, és finom, kellemes meleg ébreszt. Nem is kéretjük magunkat, lerúgva a papucsokat, messze elsétálunk a simogató napsütésbe a parton. Néhol belegázolunk térdig a hűvös habokba. Élvezzük, ahogy a talpunk alatt szétfut a langyos homok. Végre kezd éledezni a part, sokan kimerészkedtek, engedve a napfény csábításának. Ebéd után a hancúrmatraccal kivonulunk a partra és csak lazulunk. Este bringával, bemegyünk a városba. Szinte végig van kerékpárút. Megnézzük a gátrendszer építkezését, amit Velence megóvása érdekében találtak ki. Mikor elérjük az öreg halászfalut, elkezd megint esni az eső. Beállunk az egyik árkádos ház védelmébe, és itt várjuk meg a szárazabb időt. Egy mini Velencét láthatunk. Rengeteg halászhajó, és kisebb bárka vesztegel a kikötőben. Helyenként fullasztóan erős halszag terjeng. A parton a hálók, ontják magukból a kellemesnek nem nevezhető szagokat. Egy darabig tekergünk a sikátorokban és az utcákon, majd kiérve a termő földek közé, még messzire elkalandozunk.
A 11. nap, borús, hűvös idővel kopogtat. Délelőtt kártyával, és pihenéssel múlatjuk az időt. Másnapra jobb időt jövendölt az időjós Gradoba, ezért úgy döntünk, hogy inkább a borús időben utazzunk, és másnap már a napsütésben megint lehet tekeregni. 10 perc múlva már fizetünk, feltöltés után már haladunk is keletre. Még azért megállunk pékárút vásárolni, hogy ha megéhezünk az úton legyen manna nálunk. Ezidáig nem volt szerencsénk a kenyerekkel. Valahogyan nem sikerült igazándiból jó kenyérfélét beszereznünk. Pedig régről emlékszem, hogy ettünk valóban jó, és tartalmas kenyereket Itáliában. Úgy látszik ez már ott sem a régi. És láss csodát, egy apró kis boltban találunk olyan igazi, jó illatú hagyományos cibattát. Nem száraz, nem ízetlen, nem fogíny tépő, olyan igazán tökéletes. A kedves úr, aki kiszolgált, látva az elégedettségemet, csak magabiztosan mosolyog. Tisztában van vele, hogy tökéletes a portékája, és jól esik neki az elismerés. Gradoig a pályadíj 6.7€ Szerencsénk volt, mert torlódás volt a pályán, de némi lassítás árán eljutottunk a nekünk megfelelő lehajtóig. Éppen letértünk, mikor teljesen megállt a forgalom. A Tenuta Primero kempinget választottuk, ami szintén ACSI kártyával kedvezményesen használható. Naponta 16€-t fizettünk. GPS: N 45°42’19” E 13°27’51”
Árnyas, szépen rendezett, 51 éve működő kemping. A személyzet rendkívül kedves segítőkész. Ami érdekes volt, az a vizesblokkok állapota. Nem volt koszos, és nem volt elhanyagolt, csak egyszerűen régi. Igyekeztek karban tartani. Érdekes kontrasztot adtak a régi csempék és falak lefestve egy jó minőségű bársonyos tapintású, bőséggel használt fehér festékkel, és az aránylag új szaniterek.. A tenger ezen része, nem igazán alkalmas fürdőzésre. Ugyan van kialakítva egy kis mólóval egy mélyebb rész, ahol meg lehet mártózni a habokban, de ez nem az, amire igazándiból vágyik az utazó. Ez egy mocsaras, sekély feltöltődött része az Adriának.
Miután beálltunk a kiválasztott helyünkre, érdekes dologra lettünk figyelmesek. A mellettünk lévő sorban, egy telepített lakókocsi körül, kiabálva totyogott egy sirály pár. Közelebb lépve észre vettük, hogy két pici fióka is van velük.
A lakókocsi alatt építettek fészket maguknak, és ott költöttek. Így bőven volt alkalmunk megfigyelni a három nap alatt, a Hering sirályok viselkedését. Ha valaki közelebb ment hozzájuk, vehemensen védelmezték a csöpp, szürke pöttyös kicsiket, szorgalmasan hozták nekik a táplálékot, és amint melegebb volt, meg is sétáltatták őket, ahogy egy gondos szülő teszi.
Másnap gyönyörű időben kerékpárral behajtottunk Gradóba.
Szép a kikötője, és ismét évszázadokat léphetünk vissza az időben, hiszen ez is egy, a régmúlt időkből itt maradt kis halászfalu. Ebéd egy kis pizzériában, majd szieszta egy padon a kikötőben. Garnéla rákos pizzát és tintahalkarikákat rendeltünk. Miután bejártuk az egész várost, visszaindulunk a kempingbe. Menet közben egy kócsag szállt fel az árokparton mellettem. 200 méteren, együtt haladunk fej fej mellett. Ő néz engem, én meg nézem őt. Kecses, csodaszép madár. Kis pihenő után, megint nyeregbe pattanunk. Keletnek indulunk el a kerékpár úton. Egyszer csak utunkon meglátunk egy observatoriumot. Pazar madárles, nyitható ablakokkal, ingyenesen használható távcsővel, és színes tablókkal. Egy rendkívül gazdag élővilággal rendelkező mocsár tárul elénk. Megvan a másnapi programunk, itt hosszabban el kell majd időzni. Még tovább gurulunk egy kicsit, de lassan sötétedik, ezért visszafordulunk.
Másnap izgatottan készülődünk, hiszen remek szórakozásnak nézünk elébe. Kitűnő bringa, és szinte forgalommentes alsóbbrendű utakon haladunk. Hol csatornák, hol lagúnák és hol a tenger mellett vezet az aszfaltcsík. Az egyik helyen ki van írva, hogy kapható fragola. Már ott is vagyunk és veszünk egy dobozkával. Friss, érett, zamatos eper, és nagyon dolce. Pillanatok alatt felfaljuk, ezért hozom is a következő dobozzal. Nagyon közel van az Isonzo. A partján megtaláljuk a Caneo nevezetű madármegfigyelő objektumot. Nagyon komoly épület, vendéglővel, kiadó szobákkal és megfelelő kilátási pontokkal. Viszont minden zárva van, és lassan az enyészet, és a portyázó gyűjtögetők martaléka lesz. Kár érte. A mocsaras részen, meglehetősen hosszan, egy jól megépített, hangulatos, fa móló vezet ki, egészen a folyó nyílt vizéig, ahol még egy hajókikötő is ki van alakítva. Erős sodrással teszi meg az utolsó métereket az Isonzo, míg végül a tengerbe ömlik. Érdekes, zöldes színezete van a tiszta víznek, miképpen megsüti a nap. Az élővilág folyamatos mozgásban van, minden füttyög, csipog, csattog, és szörcsög. Találkozunk német bringásokkal, szóba elegyedünk velük pár perc erejéig. Mi elmondjuk nekik, mit érdemes megnézni itt, Ők meg mesélik, hogy hatalmas esőzések, és áradások vannak Németországban, Ausztriában, és Magyarországon is. Ezekről nem is tudtunk, hiszen nem nézünk tévét, és a neten is csak gyorsan üzenetet küldtünk haza.
A visszaúton megálltunk még az előző nap felfedezett madármegfigyelő állomásnál. Hosszasan elidőzünk, és csodálattal nézzük a bemutatót. A fecskék hangos csicsergéssel kergetik a barna rétihéját, míg a hosszú lábaival a fekete gólyatöcs keresgélte a sekély vízben a betevőjét. Az ásólúd is terelgette a 12 pelyhes libáját, hogy keressenek élelmet maguknak. A kacsák, récék,hattyúk, kormoránok, csérek és poszáták békésen tették a teendőiket, nem zavarva és zavartatva magukat, és egymást. A fekete fejű sirályok rikácsolva gyűjtögették a halakat a vízből
Még este sétáltunk egy kicsit, aztán bepakoltunk mindent, hogy ne reggel kelljen indulás előtt.
A 14. napon, komótosan keletnek vettük az irányt. Egy apró kitérőt még tettünk, az epret árusító kis farm felé, pár doboz útravaló beszerzése miatt. Monfalconéban megálltunk sajtokat venni, Na igen. Azok a Parmezánok, és Granna Padanok isteniek. Autópálya díjat, már nem kellett fizetni a Szlovén határig, viszont pályamatricát venni kellett. A szlovén pályamatrica meglehetősen rossz minőségű, ott a helyszínen azonnal fel is kell ragasztani, mert akkor kiderül, hogy le tudod e szedni a matrica hátoldalát anélkül, hogy darabjaira hullana szét az egész. Nekünk az első 3 részre szakadt akaratunk ellenére. Rögtön adtam is vissza az eladónak, mert így már érvénytelen. Valamit motyogott emberünk , de ha vacak a cucc, akkor arról mi nem tehetünk. A másodikat, még óvatosabban kezeltük, de azt is éppen hogy sikerült egyben felnyalni a szélvédőre. Senki ne próbálkozzon azzal hogy hátha nem kell felragasztani, és még eladható marad. Az út során legalább 6 helyen ellenőrizték a jól bevált analóg módszerrel, tételesen az összes autót. Távcsövekkel nézik már messziről a kocsikat, sőt, még mozgó Transzporterekből is kukkolják a szélvédőket szorgalmasan. . Szlovéniában még tankoltunk , és Celjénél lehajtottunk a pályáról, egy ebéd elfogyasztása miatt, megállva egy erdő szélén. Mégiscsak más, mint a koszos parkolóban. Már hazai pályán, elkapott Fehérvár térségében egy kiadós, masszív felhőszakadás. Budapestre érve, ragyogó napsütés várt, és hatalmas dugó, a lezárt rakpartok miatt. Nagy nehezen átvergődtünk a városon, és este 7 órára beparkoltunk a garázsba.
2600 kilométer, 14 nap, és felfoghatatlanul sok élmény, és látnivaló a két hetünk mérlege. Toscana gazdagsága, és szépsége, több hetes programot biztosít az utazók számára. Ezt pár napban belesűríteni nem lehet. Mi is tudatosan, csak az északi részét néztük meg, a teljesség igénye nélkül. A déli rész egy másik túra keretében kerül terítékre, és még így is marad bőven, akár egy harmadik, vagy sokadik alkalomra is érdekesség.
A kenyér témában is ráakadtunk egy érdekes momentumra. Réges-régen, a XII. században, a pisaiak és firenzeiek közötti torzsalkodás során, a pisaiak leállították a só kereskedelmet, ami sóhiányhoz vezetett a térségben. Egészen ettől a kortól megmaradt, a mai napig, ez a sótlan, számunkra ízetlen, morzsálódó, és könnyen kiszáradó toszkán kenyér. Ellenben az is való, hogy a sós, toszkán szalámi, és sonka íze jobban érvényesül ezzel a kenyérrel.

[Pacca]

Szia, köszönöm a segítséget, eddig eléggé egybehangzóak a vélemények.

[Brigi]

Barcelonában és Görögországban is sokan vannak nyáron, igaz Toszkánában is, különösen a nagyvárosokban (senkinek nem javasolnám pl. Firenzét lakóautóval – még más időszakban se, nemhogy nyáron). Viszont a kisvárosok nyáron is élvezhetőek és csodás a táj maga is. Az élménybeszámolók között számos toszkán utunk leírását megtalálód lakóautós éjszakázó helyek koordinátáival is.

[Pacca]

Szia, köszönöm, nekem is hasonlóak voltak a félelmeim, már ami a rohanás részét illeti.

[Pacca]

Szia, köszönöm a gyors reagálást. Görögországban már jártunk és voltunk a Meteoráknál is, így ezt idén, ki hagynánk. Igen én is éreztem, hogy ezek a hosszabb utak, amik oda-vissza több mint 3500 km-t jelentenek, inkább rohanások lennének, mint sem nyaralás. Toszkánáról viszont azt hallatom, hogy nyáron, már-már elviselhetetlen a tömeg. Még egyszer köszönöm és remélem mások is reagálnak, hogy legyen egy átfogó kép.

[nemo25]

[quote=”Pacca” post=52823]Sziasztok,
segítséget szeretnénk kérni.
Néhány éve újra rákaptunk a kempingezésre, eddig tettük ezt sátorral, de idén bérlünk egy lakóautót.
Három úti cél között vacillálunk, Barcelona, vagy Görögország Athénig, esetleg egy Toszkán kőrút.
A nyaralás időtartama 13 nap lesz, elvileg bármelyik beleférne.
Valóban elég a szűk két hét bármelyikhez?
Hova nem érdemes nyáron elindulni, mondjuk a tömeg miatt?

Előre is köszönöm

Pataki Zsolt, Pacca[/quote]

Ezek közül, két hétre Toscana a befutó, ahogy azt Kudela kolléga is írta. A többi inkább rohanás lenne, mint kellemes kalandozás. Már sokszor írtam a 300-as szabályt. A napok számát beszorzod 300-al, és megkapod a még idegroham, rohanás, és feszültség nélkül teljesíthető út hosszát. A másik lényeges szempont, hogy egy Athén forduló ponttal tervezett út, nem 3000 km. Nekünk ez 4800 km volt, és kényelmesen 1 hónapba fért bele. Toscana 2 hétre, éppen ideális, és nem kell az oda vissza úton sem rohanni, az is szépeket tartogathat a számotokra, amennyiben beiktattok megállókat. Odafelé egy nap Velence, visszafelé San Marino, Chioggia, vagy Grado, esetleg mindhárom. 🙂

[Kudi]

Bocs nem Olimpiai, hanem Olimpos!

[Kudi]

Szia! Görögország 13 – 2 nap Athénig eléggé szűk. Persze fontos, hogy mi az elvárás. Athénig is azon túl is tenger, tenger, Athén minimum 2 nap. A lakóautó egyedülálló előnye, hogy mindenhol otthon vagy. Én nem tudtam úgy letérni a tervezett útról, hogy csalódtam volna abban a helyben, ahová értem. Persze, ha már ott vagy ott van az Olimpiát. Na meg azért Delphi? Meg a Meteórák. Igaz nem esik útba. Mi tavaly 2 hónapig járunk az országot, de még 2 – 3 hét belefért volna. A Toszkán körút egy 1 napos Velencével inkább reális. A jövő héten indulunk arra. Mi is kb 2 hetet szánunk Toszkánára. Igaz mi tovább megyünk délre, de Firenze – Piza – meg környéke 2 hét.

[Pacca]

Sziasztok,
segítséget szeretnénk kérni.
Néhány éve újra rákaptunk a kempingezésre, eddig tettük ezt sátorral, de idén bérlünk egy lakóautót.
Három úti cél között vacillálunk, Barcelona, vagy Görögország Athénig, esetleg egy Toszkán kőrút.
A nyaralás időtartama 13 nap lesz, elvileg bármelyik beleférne.
Valóban elég a szűk két hét bármelyikhez?
Hova nem érdemes nyáron elindulni, mondjuk a tömeg miatt?

Előre is köszönöm

Pataki Zsolt, Pacca

[Szerző]

Válasz