Kedves Klubtársak!
Szeretnénk Nektek nagyon jó Kocsonya-Farsang találkozót kívánni!
Legyen szép időtök, jó kedvetek és különleges élményeitek!
Sajnos mi most nem tudunk menni, mert pont a szokásos sítúránk közepére esik a találkozó, pedig szívesen bevállaltuk volna innen a nyugati határszélről az utat, mert még sosem voltunk Kocsonya-Farsangon.
Kedves Kerti!
Felakarom hívni a figyelmed, hogy kb. két hete beküldtem az oldalra egy alábbi tartalmú irománynak szánt ‘Biwak riasztó’ nevű valamit, ami valahogy elkeveredhetett, mert nem került az irományok közé és más visszajelzést sem kaptam róla. Persze az is lehet hogy nem ért semmit és azért nincs fenn, akkor csak nyugodtan töröld ki az egészet jól bírom a kritikát, sőt hálás vagyok érte hiszen az építő szándékú kritika viszi előbbre a világ dolgait!
„Kedves Lakóautósok!
Sok biztonsági berendezést építettünk be már a kocsinkba, amiből talán a legidétlenebb a távirányítható, radaros műkutya, de ki ne ismerné a problémát, hogy biwakolás közben, vagy a csigát bárhol magára hagyva jól jönne valamilyen jól kitalált védelmi rendszer. Egy olyan, ami nem fogyaszt sok áramot, figyelmezteti a közeledőt és a bentlakókat is. Egy jól működő közeledés érzékelő, ami nem túl hangos (hogy ne váljon kellemetlenné a hangjával), de ugyanakkor egyértelműen jelezze a közeledőnek, hogy valaki figyeli őt, és ottlétéről már a bentlévők is tudnak. Aminek használata közben belül nyugodtan lehet mozogni. Ez javítaná a biztonságérzetünket, jobban éreznénk magunk tőle és jobban tudnánk aludni.Van már hasonló ötlet az oldalon, de talán ez is egy megoldás. Foglalkozásomból adódóan figyelmembe került egy újdonság, mellyel költséghatékonyan, viszonylag gyorsan építhetünk magunk köré védőburkot.
A recept hozzávalói : Egy egyszerű, akár kínai tolatóradar (U-301 Back-Up Parking Sensor – 9900Ft), kb 15méter 2,5-ös szigetelt sodrott rézdrót, műanyag ragasztó pisztoly, egy tubus sziloplaszt és két ember egy napos munkája: amely azzal telik, hogy jókedvűen beépítik ezt a fél kiló súlyt a kocsiba. És kész a közeledésérzékelő. Ez a berendezés tulajdonképpen egy közönséges parkolást segítő berendezés működésén alapul, ami nem klasszikus kivitel radarérzékelő szenzorokkal,hanem az érzékelést gyárilag egy öntapadós ragasztóval rögzíthető szalagantennával végzi. Így tulajdonképpen fúrás, roncsolás nélkül elhelyezhető tetszés szerint a jármű első, vagy hátsó lökhárítójában, folyamatos teljes szélességű érzékelést lehetővé téve HOLTTÉR NÉLKÜL!
Lakóautók esetén a központi berendezést (kb. cigarettás doboz méret) 12V-hoz és testhez való csatlakozási lehetőséghez közel kell elhelyezni elsősorban az autó padlóvonalával azonos magasságban például az egyik konyhai szekrény alsó részében. A tápellátást célszerű egy visszajelzős kapcsolóval működtetni, hogy akár távolabbról is lássuk,védve vagyunk-e. Az érzékelő csatlakozási pontra való gyári szalagantenna helyett – a bevált kisérlet szerint – megfelelő hosszúságú 2,5-ös sodrott, szigetet rézhuzalt érdemes használni érzékelővezetékként. A vezetékkel ki kell állni a felépítmény alján, és körbe kell venni a kocsit térdmagasság felett a díszburkolat mögött. A lakóautó minél hatékonyabb védelme érdekében a két oldalán és a hátulján U alakban célszerű a védőburkot kiépíteni. A kábel rögzítését zsíroldóval megtisztított felületre végezzük el. Rögzítés céljára tökéletes megoldást jelent a Pattex-féle műanyagrudas ragasztópisztoly és egy tubus fekete szilikonos sziloplaszt. A vezetéket elegendő 15-20cm-enként lehetőség szerint egyenes vonalban rögzíteni a műanyagburkolat belső oldalára. Ha a felépítmény mindkét oldalán egészen az első ajtókhoz legközelebbig elvezetjük a vezetéket, akkor az ajtók is védelem alá kerülnek. A központi egységről érkező veztékdarabot a „T” elágazásnál alapos forrasztással biztosítsuk a hosszú antennavezetékhez, illetve a későbbi korrózió elkerülése végett célszerű vékonyan gépzsírral megkenni a forrasztást, és csak ezután szigeteljük le alaposan. A hosszú vezeték két végét méretre vágjuk le, kenjük meg vékonyan zsírral és vékony rámelegített zsugorcsővel zárjuk le. Ezután következhet a próba. Bekapcsolás után rövid hangjelzés hallható, mely a készenlétet jelzi. Ha valaki megközelíti a járművet először lassabb szakaszos csipogás, majd tovább közeledve gyorsuló csipogás, 20 cm-en belüli megközelítés esetén folyamatos sípoló hangjelzés tudatja velünk és az érdeklődővel, hogy tudunk egymásról. Nagyobb hatékonyság eléréséhez két darab hangjelzőt célszerű elhelyezni; egyet beltérben, egyet pedig védett (támadástól, víztől, sártól…) helyen kívül az autó alján, párhuzamosan a másikra kötve. Így nem kell relé sem, tökéletesen bírja. A rendszer kb. 80cm-ről kezd csipogni. A mi csigánkon már egy éve működik ez a dolog. A központja nem melegszik, áramfelvétele 1W. Azóta sokkal jobban alszunk biwakon, és nyugodtabbak vagyunk, ha magára hagyjuk a kocsit. Megfigyeltük távolabbról, ki hogyan reagál a jelzésre. A valóságban csak jószándékú véletlenül arra járókat láthat az ember. Az a tapasztalat, hogy ez a távolság pont megfelel arra, hogy a véletlen közeledő is úgy találja, hogy közel került a kocsihoz. A sziréna fejbe a kocsi alján elhelyezett gyárilag hozzávaló csipogó hangja éppen jó, nem ijeszti meg az arra járót, és nem is dühíti fel. Mindenki azzal reagál, hogy egy kicsit távolabbira veszi az ívet, és ennyi nekünk már elég is. De nincsen rózsa tövis nélkül. Ha a kocsi alja tiszta víz, akkor az antennát ez olyan mértékben leárnyékolja, hogy a berendezés nem működik. Ez meleg időben nem jelent gondot, mert a kocsi alja igen hamar megszárad. De ha hideg őszi vagy téli időben jól megáztatjuk a kocsi alját, akkor keresztet vethetünk jó ideig a közelítésérzékelőnkre. Erre a problémára sajnos nemigen van megoldás, de azért gondolkodás nélkül mégegyszer is beszerelném, akár már holnap. Kicsit félve írtam le ezt az ötletet, de talán nem fognak túl sokan szidni miatta, mindenesetre a jószándék vezérelt.”
11 years, 3 months telt el
