Grado egy rendkívül hangulatos város, nem véletlenül szokták mini Velencének is emlegetni. Viszont a környék, rengeteg szépséget rejteget a város falain, lagúnáin kívül is. Elkerekezve Monfalcone irányába, elérjük a Júlia-Alpokban, a Trenta völgyben eredő, Isonzót, ami a teljes folyáshosszában, a világon egyedülállóan, smaragdzöldben pompázik, és ott ömlik az Adriába. A partvidék inkább mocsárvilág, mint tengerpart, de éppen ettől olyan változatos, és rendkívül gazdag. A természetet szerető ember számára felejthetetlen élmény bolyongani a csatornák, öblök között, megfigyelve a madár, állat, és növényvilágot. Kötelező felszerelés egy-egy jó távcső, és fényképező gép.

Gradoban voltunk egy hétig, a gyerekeknek tetszett a hely, és viszonylag közel van.
A park4night app két lakóautó parkolót is jelez a városban, amik közvetlenül egymás mellett vannak. Az egyik sorompóval lezárt terület, ott naponta 16 eurót kell fizetni. A másik placc egy nyilvános parkoló, a lakóautóknak csak 4 euró a díj naponta. A zárt részen általában 4-5 lakóautó parkolt, a mi oldalunkon szombat este több mint 40 lakóautót számoltam. Úgy látom a többségünknek nem ért meg naponta 16 eurót az áram csatlakozás, mert mindössze csak ennyi a különbség a két parkoló között. Vízvételi lehetőség van mindkét parkolóban, a szenyvizet meg be lehet vinni kannában a lezárt részbe is, vagy elég 4 eurót fizetni, és akkor be is lehet hajtani. A parkolójegyet automatából kell venni, külön automata van a személygépkocsiknak, és külön van a lakóautós. Szombaton és vasárnap a személygépkocsik beálltak a lakóautók közé, azokat végig büntették a rendőrök, akkor nézték meg a parkolójegyünket, máskor nem láttam ellenőröket, de szerintem 4 eurón nem érdemes spórolni. Vannak még ingyenes parkolók a városban, ott is álltak lakóautók, némelyik több napig is, de mivel a lakóautó parkolóban mindig volt mozgás, és be is van kamerázva, az biztonságosabbnak tűnt.

Július elején voltunk Calaisban és Hágában, de olyan hideg volt a tenger, hogy nem tudtunk fürödni. Megígértük a gyerekeknek, hogy megyünk melegebb helyre is, hát ilyen szempontból Gradora nem lehet panasz. A lakóautó parkolóhoz közel eső partszakaszon annyira felmelegszik a sekély víz, hogy olyan mintha termálvízben fürödnénk. A sziget másik oldalán gyorsabban mélyül a tenger, ott kicsivel hűvösebb a víz, de ott is közel volt a 30 fokhoz. Hazafelé megálltunk Fonyódon, állítólag 28 fokos volt a víz, de lényegesen hűvösebbnek tűnt, mint a tenger.

Kisgyerekes családoknak ideális lehet a lakóautó parkolóhoz közel eső part is, ott vannak fák, azok alatt elviselhetőbb a hőség. Van WC a parton, egészent tiszta is, de éjszakára lezárják. A WC oldalán vannak csapok, ha valaki visz tömlőt, le tudja mosni magáról a homokot vagy a sót. Vannak fizetős strandok is, ott van meleg vizes zuhany is, de nekünk tökéletesen megfeleltek az ingyenes strandok is. Reggeentel kitettünk a napra flakonokban vizet, délutánra úgy felmelegedtek, hogy hideg vizet kellett hozzá keverni, amikor a sót mostuk le magunkról.

Grado „óvárosa” nagyon kicsi, túl sok látnivaló nincs, de pár napig el lehet sétálgatni a sikátorokban, vagy a tengerparti sétányon.

[quote=”jordanf” post=53066]
Ennyi. Alig várjuk a folytatást. Annyi biztos csak, hogy majd aznap reggel döntjük el, merre megyünk. Ez a legjobb az egészben.[/quote]

Akit a mozdony füstje megcsapott………;):)

Sziasztok,
lassan indulnánk Toszkánába. Milyen ár színvonalra készüljünk, mondjuk Horvátországhoz viszonyítva?

A segítségeket előre is köszönöm.

A 2017 évi őszi szünetbe mi is voltunk Olaszországban, de csak dél Toscanaban. 4-5 napot voltunk de jól sikerült a kirándulás. Tudok róla bővebben is írni ha érdekel valakit.

Pompei-ből San Marínóba merre mentetek? Ha pályán az mennyibe volt?

[quote=”Srychy” post=52076]]

Írhatnál egy beszámolót.
Mi is hasonló útra mennénk, nyár elején.
Előre is köszi[/quote]

Tervbe volt véve, csak nehéz belekezdeni, azóta meg biztosan sokat felejtettem. Útközben kellett volna esténként írogatni, de megpróbálom összeszedni a fontosabbakat, legfeljebb majd hozzáírom, ha eszembe jut még valami. Bár elég hosszú lett ez így is, de majd valamelyik admin átteszi ahova való.

Az őszi szünetben akartunk melegebb éghajlatra elutazni, mivel a gyerek nemrég tanult a római birodalomról, Róma és Pompei volt az elsődleges cél. A szünetet megfejeltük még pár nappal, és kedden délután 5 órakor, a matek verseny eredményhirdetése után indultunk. Úgy terveztük, hogy az osztrák-magyar határig elmegyünk estig, azzal az 500 km-rel is előrébb vagyunk. Végül is némi késéssel tartottuk is a tervet, nagyon rossz volt az idő, erős volt a szél, pont hallottuk a rádióban, hogy 4 kamion is felborult a 8-as úton, amerre mi is tartottunk. Éjfél után értünk Rábafüzesre, a MOL kút mögötti parkolóban aludtunk, nem volt zajos, és be van kamerázva.

Szerda reggel gyönyörű napos időben indultunk tovább, bár sok helyen volt útépítés az osztrák szakaszon, de torlódás nem volt sehol. Az első nem tervezett megállónk Villachnál volt, amikor gyanús hangokat hallottunk a motortérből. Nem sokat kellett keresgélni a hibát, a generátor szíj teljesen belazult. Ütközésig állítottam a szíjfeszítőt, de még akkor is elég laza volt a szíj, viszont a zaj megszűnt, így tovább mentünk. Azt terveztük, hogy Ferrarában éjszakázunk, de olyan hamar odaértünk, hogy inkább tovább mentünk Firenze felé. Az olasz autópályákon addig nem volt vészes a forgalom, Velencénél volt csak torlódás az útépítés miatt. De a Bologna -Firenze szakasz nem volt valami kellemes, jobbról-balról előzgettek a kamionok, közben be is esteledett, ezért megcéloztuk a Poggibonsi meletti ingyenes lakóautó parkolót. Amint lejöttünk az A1 autópályáról, az ékszíj elkezdett rettentő hangosan csikorogni, de megállni nem tudtunk sehol, a gps már rá is navigált az SR2 autópályára. Ez egy nagyon keskeny út, leállósáv nincs, a belső sávban éppen elfér egy személyautó, de legalább fizetni nem kell érte. Az ékszíjat meg akartam nézni, meg a gázolaj is kezdett kifogyni, ezért Poggibonsinál a bevásárlóközpontnál hajtottunk le az autópályáról, gondoltam ott csak lesz valami bolt, ha alkatrészre van szükség. De mindefelé környezetvédelmi zónák voltak, csak a busz állomás melletti parkolóban tudtunk megállni, ami reggel elég zajos volt. Másnap láttam, hogy öregebb lakóautók is álltak a bevásárlóközpont parkolójában, úgy látszik az olaszok annyira nem veszik komolyan a behajtási tilalmat.
A szíj belazulás oka hamar kiderült, kiesett a csavar, ami a blokkhoz rögzíti a szíjfeszítőt, csak a vezérműszíj burkolatnak támaszkodott a vége. Gondoltam veszek valahol egy új csavart, de sehol sem találtam egy műszaki boltot, a szervizek meg 10 körül nyitottak. Végül egy jelzőtáblájából vettem ki egy 8-as csavart, és azt szereltem be. A négyszögletű csavarfej miatt kellett kicsit kínlódni, de végül sikerült rendesen megspanolni a szíjat.

A szerdai közel 800 km-es etap után, csütörtökre egy lazább városnézős napot terveztünk, Siena csak bő 30 km-re volt, hamar oda is értünk. A város mellett van egy nagy lakóautó/busz parkoló, de ott a 20 eurós napi díjat akkor is ki kell fizetni, ha csak pár órára állunk meg. Ezért egy kicsit feljebb álltunk meg a kutyafuttató melletti ingyenes parkolóban, ott napközben meg lehet állni lakóautóval, csak este van tiltva. A parkolótól a városba egy gyaloghídon jutottunk be, a liftek és a mozgólépcsők nem működtek, mászni kellett a lépcsőket. Siena nagyon szép város, csak kicsit zsúfolt a turistáktól. A teraszok mindehol tele voltak, de sokan ettek-ittak a szép napos időben a kagyló alakú főtéren, így mi is ott telepedtünk le pizzázni. Délután indultunk tovább a terv az volt, hogy este már Rómában alszunk, de útközben megálltunk Orvietónál megnézni a lemenő nap fényében csillogó katedrálist. A Funicolare-val mentünk fel a városba, a jegy érvényes a helyi buszra is. Mivel este lett, mire lejöttünk a városból, nem mentünk tovább, a vasútállomás melletti tágas, jól felszerelt lakóautó parkolóban aludtunk. 18 euró naponta, ebben benne van a villany is, bár nekünk nem volt rá szükségünk. A vasút sajnos kicsit közel van, és még 10 óra után is jártak a vonatok, bár a recepciós azt mondta este nincs forgalom.
Orvieto nekem jobban tetszett mint Siena, sokkal barátságosabb kisváros, és a kilátás is nagyon szép a városfalakról.

Mivel kicsit elmaradtunk a tervtől, péntek reggel korán indultunk Rómába, ami már csak 150 km-re volt.
Lakóautó parkolóból nagyon sok van Rómában, mi a Park Colombo-t választottuk, mert ez csak 3 km-re van a Colosseumtól, és addig kerékpár út vezet. A placc amúgy egy nagy leaszfaltozott parkoló, a lakóautók helye sövényekkel van leválasztva. Nem egy szép hely, árnyék nincs sehol, de nekünk az volt a fontos, hogy közel legyen a belvároshoz, de még kívül a környezetvédelmi zónán (fascia verde).
http://www.sostacamperroma.com/dove-siamo
A napi díj 20 euró, a villany benne van, de wc és zuhanyzó nincs. Bolt és étterem van a közelben.
Rómában rollerekkel közlekedtünk, biciklit nem vittünk, mert tartottunk tőle, hogy nem boldogulnánk velük a tömegben. A rollerekkel 30 perc alatt kényelmesen beértünk a belvárosba, nagyon jól tudtunk velük haladni mindenhol. Péntek délután megnéztük a Colosseumot, nagy mázlink volt, mert viszonylag kevés időt kellett sorban állással töltenünk. Sétálgattunk még a Piazza Venezia környékén, eléggé el nem ítélhető módon a gyerek kedvéért egy mekiben még kajáltunk is. 🙂

Szombaton a Fórum Románumnál kezdtük a napot, mivel pénteken kombinált jegyet vettünk, így nem kellett sorba állnunk a pénztárnál. Hatalmas ez a terület, bőven elmúlt dél, mire a Palatinust is bejártuk. Utána elrollereztünk a Trevi kúthoz, ücsörögtünk a Spanyol lépcsőn, ahol rendőrök figyelmeztették azt, aki esetleg enni merészelt. Még a fagylaltért is szóltak. Innen hazafelé vettük az irányt, csak bolyongtunk a kisebb nagyobb utcákban. A Pantheont is útba ejtettük, de hosszú volt a sor, és senki sem ment se ki, se be. Legurultunk a Tevere partjához is, de sajnos sok látványosság zárva volt. Már egészen besötétedett amikor a Piramide metró megálló környékén egy gyanús alakoktól hemzsegő környékre tévedtünk, de szerencsére mire felocsúdtak, mi már tovagurultunk.
Vasárnapi programnak az Angyalvár és a Vatikán volt betervezve. Az Angyalvárnál elég hosszú volt a sor, de kb 40 perc alatt bejutottunk. Jó sok idő volt, mire végigjártuk, de megéri az időt és a pénzt. A Szent Péter téren viszont hihetetlen hosszú sor állt, és nem haladt sehova, így csak sétáltunk egyet a téren. A Vatikáni múzeum is kimaradt, legközelebb majd ott kezdünk, akkor nem kell végig állni a sort a Szent Péter téren. Ma is elmentünk a Pantheonhoz, ezúttal sokkal kisebb volt a sor, és szemmel láthatóan jól haladt, így azt is meg tudtuk nézni.
Ez a szűk 3 nap nagyon kevés volt Rómára, annyi itt a látnivaló, hogy több hetet is simán el lehetne tölteni, anélkül hogy unatkoznánk…
Ami kicsit negatív élmény, a mosdók hiánya. Ahol belépőjegyet kell venni, ott vannak WC-k, de a városban nem láttunk sehol. Be kell ülni egy étterembe vagy kávézóba…

Hétfőn reggel indultunk Pompeibe, a tengerhez közeli ss148-as úton mentünk mert a recepciós azt ajánlotta, hogy nézzük meg Sperlongánál a tengerpartot. Mivel kezdett befelhősödni az ég, már Sabaudiánál lementünk a tengerpartra. Egy lagúnán keresztül vezetett az út, a végén van egy nagy parkoló, közel a parthoz. Ez egy fizetős a parkoló, de azt mondta az egyik szörfös srác, hogy nem szokták ellenőrizni. Éppen ebédeltünk, amikor megjelent egy parkolóőr, de csak ment egy kört a kocsival, tényleg nem nézte, hogy van-e jegyünk. Amúgy nem lett volna drága, 6 euró naponta, igaz semmilyen szolgáltatást nem adnak, és rengeteg volt a légy, még most oktber végén is. A part viszont szép homokos, jó nagy hullámok voltak, a víz hideg volt, de néhányan még fürödtek. A mai napra a Solfatara kráter volt még betervezve, de annyira lassan haladtunk a kis utakon, hogy inkább visszamentünk az autópályára, és Pompei felé vettük az irányt. Már sötét volt, mire Pompeibe értünk, itt az Area Sosta Campert választottuk, mert nagyon jó értékeléseket kapott.
https://www.park4night.com/lieu/59140//10-via-giuliana-parrelle-civita/italy/citt%C3%A0-metropolitana-di-napoli#.WlpAz6jibIU
A tulajdonosok valóban nagyon kedvesek, kaptunk welcome drinket, reggel kérés nélkül hozták a friss kávét és a süteményt. 20 eurót fizettünk naponta, bár villanyt nem kértünk, azt mondták az is benne van az árban. A wc a zuhany és a konyha eléggé barkács jellegű volt, de szerintem arra felé ez teljesen elfogadott. A tisztasággal nem volt gond. A környék nagyon lepukkant, sok kóbor kutya van, de az emberek kedvesek. Éttermet nem találtunk a közelben, viszont életemben nem ettem még olyan finom pizzát, mint amit ott csináltak egy szocreál kocsma stílusú pizzériában.
Szerdán, november 1-én zárva volt minden üzlet, szerencsére maradt még pár szelet pizza tegnapról, ami még felmelegítve is jobb volt, mint amit itthon szoktunk enni. Múzeumok szerencsére nyitva voltak, egész nap a romok között sétáltunk, teljesen besötétedett, mire hazavánszorogtunk.
Csütörtök reggel elindultunk hazafelé, bár eredetileg szerettünk volna még átmenni Capri szigetére, meg Sorrentó környékét is meg akartuk nézni, de sajnos hétfőtől kezdődik az iskola. Szicíliába úgy is vissza fogunk még jönni, majd akkor bepótoljuk.
Reggel, amikor álltunk kifelé a parkolóból a lökhárító vége beleakadt a tolókapu sínbe, és kiszakította. A 100×100-as zártszelvény lökhárító is kihajlott, jobb híjján addig hajtogattam, amíg letört teljesen. A tulaj nagyon sajnálkozott, amiért túl magas volt a küszöb…:)
Az autópályán jól haladtunk, úgy terveztem, hogy megnézzük Monte Cassinoban az apátságot, de a feleségem megnézte a google steet viewen az utat, és nem akart lakóautóval felmenni. Így aztán csak Terni után álltunk meg a Marmore vízesésnél. A vízeséshez csak belépőjeggyel lehet felmenni, ami többe kerül, mint amennyit a Colosseumért és a Forum Romanumért kértek, ezt kicsit lehúzásnak éreztük, így kihagytuk. Mi gyakran járunk Erdélyben, mert az közel van, ott is sok a vízesés, és egyikért sem kell fizetni…
A csütörtök esti cél Peruggia volt, sikerült is időben odaérni, de elkövettük azt a hibát, hogy nem állítottuk be a park4night-on kinézett lakóautó parkolót a gps-ben, így sikerült benavigálnunk magunkat a belvárosba. Ott aztán mindenfelé tiltó táblákat láttunk, vagy lakóautóval nem lehetett behajtani, vagy környezetvédelmi zóna határ volt. Mivel csak egy irányba mehettünk, kicsit kezdtünk bepánikolni, amikor egyre keskenyebb lett az út, de végül sikerült kijutnunk egy szélesebb útra. A városfal alatt találtunk egy ingyenes parkolót, ami tele volt, de meg tudam állni a kocsik mögött. Nem kellett sokat várnunk, jött egy pár, és elkezdtek bepakolni az egyik kocsi csomagtartójába. Abban a pillanatban meg is állt mögöttük egy autó, de kiszálltam, és mondtam a sofőrnek, hogy én is arra várok, hogy a helyükre álhassak. Udvarias volt a vezető, elnézést kért, és elment. Másnap kiderült, hogy pár száz méterrel arrébb van az a nagy parkoló, amit korábban kinéztünk, de akkor már nem mertünk a sötétben tovább menni. Amúgy kellemes helyet sikerült találnunk, egy lépcsö vezetett fel a városba a parkolóból, egyből a központba jutottunk. Valami nagy vásár volt a központban, rengeteg standdal, nagy tömeggel. Az éttermek is fullon voltak, ahol lett volna szabad asztal, az meg nem volt szimpatikus. De végül találtunk egy pizzériát, ahol kg-ra adták a szeleteket, így aztán egy templom lépcsőjén ücsörögve végigkóstolhattuk mindet, egészen jók voltak. Estére eléggé hűvös lett, most először kellett bekapcsolnunk a fűtést. Reggel újból felsétáltunk a városba, ami teljesen kihalt volt az előző napi tömeghez képest.

Péntekre San Marió volt a terv, sima utunk lett volna, ha a gps nem navigál be a hegyek közé. Az ember eleinte reménykedik, hogy hamarosan jobb lesz, de amikor már csak egy sáv van, kétoldalt szakadék, korlát meg sehol, az azért eléggé feszültté teszi a viszonyt a vezetőfülkében. 🙂 Szerintem Monte Cassinora sétagalopp lett volna ehhez képest az út. Ez jó tanulság volt, egy ekkora batárral jobb ha a hosszabb utat választjuk az autópályán, időben ugyan annyi, de sok idegeskedést meg lehet spórolni.
San Marinoban a Funivia alatti ingyenes lakóautó parkolóban álltunk meg, 13 euróért vitt fel hármónkat a kabinos felvonó. San Marinó nekem nagyon művi volt, mintha díszletek között sétálgattunk volna. Minden fal szinte új, patika tisztaság mindefelé, de legjobban talán a kínai cuccokkal tele tömött boltok zavartak. A kilátás viszont nagyon szép, amiatt mindenképpen megérte felmenni.
A P13-as lakóautó parkoló hatalmas, de csak egyirányban lehet menni, le kellett gurulnunk egészen a hegy lábáig, és újra vissza kellett kapaszkodnunk a városba, visssza a Rimini felé vezető útra. Gondoltam, hogy San Marinóban olcsóbb lehet az üzemanyag, ami úgy is volt, de csak automata kutak voltak nyitva, és csak kp-val lehetett fizetni. Csak egy 50 eurósunk volt már de, azt nem akartuk elkölteni. Ahol végre tudtunk volna kártyával fizetni, ott meg nem volt gázolaj. Bár a mutató szerint még negyedig volt a tank, annyira lejtett az út, hogy az egyik kútnál elkezdett akadozni a motor. Gyorsan leállítottam, és óvatosan tovább gurultam, amíg közel vízszintesen meg tudtam állni. Akkor nagy nehezen beindult a motor, de ezek után kénytelenek voltunk eltankolni a következő kútnál az utolsó 50 eurónkat.
Bár már besötétedett, de még korán volt, ezért tovább mentünk a 150 km-re lévő Ferrarába. A városközponthoz közel van egy nagy ingyenes parkoló, ahol ki van jelölve néhány hely a lakóautóknak is. Érdekes módon több lakóautó is parkolt ott, de egyik sem a kijelölt területen, így a biztonság miatt én is közéjük álltam. Az ingyenes parkoló mellett van egy fizetős lakóautó parkoló is, de csak sorompók vannak, nem tűnt biztonságosabbnak, mint az ingyenes.

Reggel egy csomó színesbőrű ember futkározott a parkolóban, először kicsit tartottunk tőlük, mert nem értettük, hogy miért szaladgálnak céltalanul. De rájöttünk, hogy az autósoknak segítenek parkolóhelyet találni, mert reggelre a hatalmas placc dugig lett kocsikkal. Ferrarát gyorsan be tudtuk barangolni a rollerekkel, mert teljesen sík terület. Nekem nagyon tetszett ez a kis reneszánsz város, leginkább a hangulatos sikátorok. Nagy nyüzsgés volt mindefelé, valami kirakodóvásár lehetett, de szinte csak ruhákat láttunk. Ez is egy olyan város, ahol viszonylag kevés a turista. Dél körül indultunk tovább, péntek éjfélig volt még érvényes az osztrák autópálya matrica, bár az a 3 euró elenyésző költség az olasz autópálya díjakhoz képest.
A nap éppen kezdett eltűnni a hegyek között, amikor az osztrák határra értünk, aztán feljött a hold, tisztára olyan volt a táj, mint valami vámpírfilmben. Este Fürstenledben a Spar parkolóban aludtunk, szombaton pedig kényelmesen hazagurultunk Debrecenbe.

Mindig is szerettem Olaszországot, szerintem az idén is menni fogunk, de most Toszkána lesz az uticél.
A közlekedéssel nem volt semmi gond, megy mindenki látszólag ész nélkül, de figyelnek egymásra, balesetet csak 1x láttam. Egyszer sem akartak letolni az útról, nem udvariaskodnak ugyan, de amikor kicsit betoltam a Transit orrát a kereszteződésbe, anyázás nélkül beengedtek. Angolul mindenki beszél, az emberek segítőkészek, és a lakóautósokat sem üldözik. Láttam néhány tiltó táblát, meg a környezetvédelmi zónákba sem lehet az öreg vasakkal bemenni, de egyébként szerintem elég szabadon lehet biwakolni is. Az olasz ismerősök azt mondták, Rómában és délebbre ne álljak meg csak őrzött helyen, de északon sokkal jobb a közbiztonság.

Sziasztok,

Van ötletetek olyan kempingre az olasz Adrián, ahol főszezonban lehet 1 hétnél rövidebb időre is foglalni?

Augusztusban csinálunk egy hosszabb túrát Ausztria és a Dolomitok vonalán, de a végén legurulnánk még 4 napra az olasz tengerpartra, hogy az Asszonyok is teljesen elégedettek legyenek. Nem találok viszont olyan kempinget, ahol lehetne teljes hétnél rövidebb időre foglalni, pedig két kis gyerekkel ott kivételesen szeretnék biztosra menni. Az előtte lévő két hétben többnyire úgysem állunk be sehová, max 1-2 Stellplatzra.

Próbáltam a Pra delle Torrit, mert ott voltunk már korábban és a gyerekeknek egy álom, de náluk se lehet 4 éjszakára menni, meg nem is feltétlenül ragaszkodom ekkora hatalmas, csilli-villi kempinghez.

Minden ötletre nyitott vagyok!

Köszi,
Péter

Sziasztok.
Olaszországban vagyok, lassan kifogyóban a gázpalack. Benzinkúton itt nem láttam palackokat…
Kérdésem az lenne hogy itt töltenek e német palackot vagy hol lehet egyáltalán gázpalackot venni? Ha valakinek van tapasztalata ezen a téren esetleg hogy mennyibe kerül vagy hogy visszaveszik e a betétdíjas olasz palackot (nálunk magyarhonban nem szokás visszavenni)

Köszönöm

Megcsináltuk az olasz körutat, 3800 km-t utaztunk 13 nap alatt, de akár már holnap visszamennék… 🙂

Siena-Orvieto-Róma-Sabaudia-Pompei-Terni-Perugia-San Marino-Ferrara voltak a főbb megállóhelyek.

Köszi a tippeket, Orvietot az odaúton megnézzük, a vízesést meg majd inkább a hazaúton. A terv szerint San Marinóban megállunk éjszakára, előtte még megnézzük Perugiát is, a Marmore vízesés így csak 20 km kitérő lesz…

Mondjuk Nápoly és környéke soha nem a tisztaságról és rendezettségről volt híres. Tavasszal Toscanában is sok fekete menekülttel találkoztunk, korábban ez nem volt jellemző.

https://romemap360.com/

Nápolyból most jöttek haza barátaink, sajnos tele van dél-afrikai migránssal, kosszal, piszokkal.

[quote=”woodoopilot” post=51101]Nyertünk még pár napot, a gyereket elengedik az iskolából, ha kérvényezzük, és nem kell az igazolással trükközni. Szóval így lesz 14 napunk Rómára és Nápoly környékére, ami még mindig rohanós lesz, de inkább azt választom, minthogy itthon maradjunk. November elején sanszosabb, hogy délen szebb időnk lesz…

Azt olvastam, hogy sok olasz városban van környezetvédelmi zóna, ahova nem hajthatunk be a 24 éves Transitunkkal. Van olyan navigáció, ami jelzi a zóna határokat? Az igo-ban nem találtam ilyet, és az a rémálmom, hogy nem tudok majd megfordulni, ha egyáltalán észrevesszük a táblát…

Rómában a tömegközlekedést akarjuk használni, egy 72 órás bérlet csak 18 euró, de csak a közigazgatási határon belül érvényes. Viszont térképet nem találok sehol erről…[/quote]