Latvijánk első útja, lásd még Lakóautó sk., fotóalbum (ficsor)
Olvasva az URAL-os beszámolót, most bevalljuk az első lakóautónkat, ami egy Latvija volt, sk. beépítéssel. (képek a „ficsor” név alatt ( az uram) a képgalériában).
Ha tudod mi az, már mint a Latvija, akkor már nem vagy túl fiatal…
Előtte is utaztunk persze, sátor, autó, három évenként nyugati ország, stb.
(Fiataloknak erről persze fogalmuk sincs …)
Szóval 93-ban vettük meg a Latviát (13 éves volt).
Addig is nagyon irigyeltük, hogy másoknak nem kell esténként lehajtani, kempinget keresni, és néha egy megalvásért kifizetni, a kastély, tavat, vitorláskikötőt, stb-t ( pl Wörthersee).
Tehát megvettük a fent említettet, majd Lala kapott egy ösztöndíjat, mint egyetemi oktató (akkor még fejlődő ország voltunk), Írországba.
Ez álmaink netovábbja volt, most is visszavágyunk.
Tavasszal hazamentünk Győrbe, (szülőhazám), ahol családi ház udvar, szerszámok, hozzávalók, szakemberek (öcsém) hely stb. rendelkezésre állt, és két hét alatt ebből lakót építettünk. (Megjegyzem, hogy a berendezést annyira bevált, hogy a T4-be ugyanígy csináltuk, bár az utóbbi kicsit rövidebb.)
Tehát ezzel indultunk Írországba (volt aki azt mondta hogy a szomszéd faluig menne vele esetleg).
Dehát ebben nem vagyunk "noormálisak".
Így persze elindultunk (3 hónapra), Benelux-on át, Calais-nél csatorna, Anglia, Wales, Fishguard, újra komp, majd Írország.
Calais-ban megvettük végig a kompjegyet, ez nagy mázli volt, mert hajnali járati áron mehettünk bármikor, és Doverben a rendkívül udvarias "immigration officer", akinek az egyetemi meghívólevelet bemutattuk, csak akkor lett teljesen nyugodt, amikor látta, hogy a jegyünk Írországba szól, tehát nem maradunk a nyakukon.
A Csatorna komp egy laza petting volt (lásd a következőt).
Átvágtunk keresztben Wales-en , eső feszt esett, minden szürke, minden wales-i nyelven kiírva, pl. autópálya megállóhelyeken a fiú – lány WC (jel nincs), megvárod, hogy ki jön, vagy megy.
Köv. komp Fishguard – Rosslare, ezt a csatornát Ír tengernek hívják.
A komp 11 emelet magas (ez már gyanús lehetett volna), az alsó három szint a kocsik, szemmértékkel beterelnek, Lala nem nagyon bízott bennük, de 5 centire jók voltunk az ajtóban.
Kocsit hagyod, lifttel felmész a tetőre, a nyitott fedélzetre (a pénzedért láss valamit).
Köv. gyanút keltő jel, miért van egy kb. 3 méter magas plexi fal a korlátok helyett, a sétafedélzet elején?
A kikötőből kihajózva, derítsük fel mi a túró van itt 8 emeleten, hát minden, a mozitól a kaszinóig, éttermektől kocsmákig, és persze a duty free. Gyanús lehetett volna, hogy a piák nyakig érő polcokban voltak, és így is nagyon zörögtek, de ekkor még nem volt gond.
Bevásároltunk, majd gondoltuk, visszamegyünk a kilátó fedélzetre, de ekkorra már az ajtókat lezárták, láthatóan vízfüggönyök folytak rajtuk.
Jöttünk, mentünk és egyre rosszabbul éreztük magunkat. Mondom Lala, menjünk lejjebb, mivel a komp nem csak oldalra, hanem hullámvasúti jelleggel előre is mozgott. ("A gyorslift zuhan mint állat, de a gyomrod marad" című érzés.)
Tehát lementünk, de lépcsőn, mert a liftet akkor már nem mertük használni
Mentünk egyre lejjebb, végül a legfelső kocsi szintre (alulról a 3. szint ) értünk, ahol jött némi levegő, mivel a matrózok rendszeresen jártak ellenőrizni, és nyitogatták a raktérbe vezető ajtót. Akkor láttuk, hogy a nagyobb kocsik, kamionok karvastagságú láncokkal vannak rögzítve, nem véletlenül.
Itt már a vámszabad Martell sem segített a tengeri betegség ellen, állatira szenvedtünk, mondtam a Lajosnak, én itt vissza nem kompozok, mire ő közölte hogy úszni ennyit nem tudok, ez igaz.
Szóval megérkeztünk Írországba, elég ramaty állapotban.
Közben megjegyzem, hogy Doverben és után nem tudod eltéveszteni a "balra hajts"-ot, (a komp kikötőben beton terelő elemek), és aztán is egyértelmű (autópálya), de ahhoz képest Írországban is csak kétszer tévedtünk. Egyszer közvetlenül a kompról lehajtva egy benzinkút után, aztán egy nagy parkoló belső útján, ahol persze egy rendőrautó jött szembe a sávomban, de lassan és nagyon röhögtek, így kapcsoltam.
A munkahely Galway-ben volt, ami közép-nyugat Írországban van. Így átvágtunk keresztben, közben megálltunk, ahol kellett (guide).
Megérkezve egy "bed and breakfast" helyre mentünk, amit az ottani egyetem foglalt nekünk, később béreltünk egy lakást.
Galway Írország egyik legszebb helyén van, onnan bejártunk mindent, amit érdemes, volt mit!
Ilyen zöld fő, ekkora fukszia bokrok (ennyi eső!!!), csodálatos és változatos partok, ezer éves apátságok stb.
Nyári ruhát ne nagyon vigyél, esőállót, meleg pulóvereket annál inkább.
Visszafelé Észak-Írországon át mentünk Skóciába (lásd komp !!!), mivel ott jóval védettebb és rövidebb a komp útvonala.
Tutira akartunk menni, ezért indulás előtt fejenként egy-egy Daedalont bekaptunk, átkelés sima, némi duty free, egy utolsó csapolt Guiness (hittük mi, de minden skót kocsmában is volt) megérkezés, majd egy óra múlva rettenetes álmosság.
Tanulság: a Daedalon nem azonnal, hanem min. két óra múlva hat!
Ha tudod mi az, már mint a Latvija, akkor már nem vagy túl fiatal…
Előtte is utaztunk persze, sátor, autó, három évenként nyugati ország, stb.
(Fiataloknak erről persze fogalmuk sincs …)
Szóval 93-ban vettük meg a Latviát (13 éves volt).
Addig is nagyon irigyeltük, hogy másoknak nem kell esténként lehajtani, kempinget keresni, és néha egy megalvásért kifizetni, a kastély, tavat, vitorláskikötőt, stb-t ( pl Wörthersee).
Tehát megvettük a fent említettet, majd Lala kapott egy ösztöndíjat, mint egyetemi oktató (akkor még fejlődő ország voltunk), Írországba.
Ez álmaink netovábbja volt, most is visszavágyunk.
Tavasszal hazamentünk Győrbe, (szülőhazám), ahol családi ház udvar, szerszámok, hozzávalók, szakemberek (öcsém) hely stb. rendelkezésre állt, és két hét alatt ebből lakót építettünk. (Megjegyzem, hogy a berendezést annyira bevált, hogy a T4-be ugyanígy csináltuk, bár az utóbbi kicsit rövidebb.)
Tehát ezzel indultunk Írországba (volt aki azt mondta hogy a szomszéd faluig menne vele esetleg).
Dehát ebben nem vagyunk "noormálisak".
Így persze elindultunk (3 hónapra), Benelux-on át, Calais-nél csatorna, Anglia, Wales, Fishguard, újra komp, majd Írország.
Calais-ban megvettük végig a kompjegyet, ez nagy mázli volt, mert hajnali járati áron mehettünk bármikor, és Doverben a rendkívül udvarias "immigration officer", akinek az egyetemi meghívólevelet bemutattuk, csak akkor lett teljesen nyugodt, amikor látta, hogy a jegyünk Írországba szól, tehát nem maradunk a nyakukon.
A Csatorna komp egy laza petting volt (lásd a következőt).
Átvágtunk keresztben Wales-en , eső feszt esett, minden szürke, minden wales-i nyelven kiírva, pl. autópálya megállóhelyeken a fiú – lány WC (jel nincs), megvárod, hogy ki jön, vagy megy.
Köv. komp Fishguard – Rosslare, ezt a csatornát Ír tengernek hívják.
A komp 11 emelet magas (ez már gyanús lehetett volna), az alsó három szint a kocsik, szemmértékkel beterelnek, Lala nem nagyon bízott bennük, de 5 centire jók voltunk az ajtóban.
Kocsit hagyod, lifttel felmész a tetőre, a nyitott fedélzetre (a pénzedért láss valamit).
Köv. gyanút keltő jel, miért van egy kb. 3 méter magas plexi fal a korlátok helyett, a sétafedélzet elején?
A kikötőből kihajózva, derítsük fel mi a túró van itt 8 emeleten, hát minden, a mozitól a kaszinóig, éttermektől kocsmákig, és persze a duty free. Gyanús lehetett volna, hogy a piák nyakig érő polcokban voltak, és így is nagyon zörögtek, de ekkor még nem volt gond.
Bevásároltunk, majd gondoltuk, visszamegyünk a kilátó fedélzetre, de ekkorra már az ajtókat lezárták, láthatóan vízfüggönyök folytak rajtuk.
Jöttünk, mentünk és egyre rosszabbul éreztük magunkat. Mondom Lala, menjünk lejjebb, mivel a komp nem csak oldalra, hanem hullámvasúti jelleggel előre is mozgott. ("A gyorslift zuhan mint állat, de a gyomrod marad" című érzés.)
Tehát lementünk, de lépcsőn, mert a liftet akkor már nem mertük használni
Mentünk egyre lejjebb, végül a legfelső kocsi szintre (alulról a 3. szint ) értünk, ahol jött némi levegő, mivel a matrózok rendszeresen jártak ellenőrizni, és nyitogatták a raktérbe vezető ajtót. Akkor láttuk, hogy a nagyobb kocsik, kamionok karvastagságú láncokkal vannak rögzítve, nem véletlenül.
Itt már a vámszabad Martell sem segített a tengeri betegség ellen, állatira szenvedtünk, mondtam a Lajosnak, én itt vissza nem kompozok, mire ő közölte hogy úszni ennyit nem tudok, ez igaz.
Szóval megérkeztünk Írországba, elég ramaty állapotban.
Közben megjegyzem, hogy Doverben és után nem tudod eltéveszteni a "balra hajts"-ot, (a komp kikötőben beton terelő elemek), és aztán is egyértelmű (autópálya), de ahhoz képest Írországban is csak kétszer tévedtünk. Egyszer közvetlenül a kompról lehajtva egy benzinkút után, aztán egy nagy parkoló belső útján, ahol persze egy rendőrautó jött szembe a sávomban, de lassan és nagyon röhögtek, így kapcsoltam.
A munkahely Galway-ben volt, ami közép-nyugat Írországban van. Így átvágtunk keresztben, közben megálltunk, ahol kellett (guide).
Megérkezve egy "bed and breakfast" helyre mentünk, amit az ottani egyetem foglalt nekünk, később béreltünk egy lakást.
Galway Írország egyik legszebb helyén van, onnan bejártunk mindent, amit érdemes, volt mit!
Ilyen zöld fő, ekkora fukszia bokrok (ennyi eső!!!), csodálatos és változatos partok, ezer éves apátságok stb.
Nyári ruhát ne nagyon vigyél, esőállót, meleg pulóvereket annál inkább.
Visszafelé Észak-Írországon át mentünk Skóciába (lásd komp !!!), mivel ott jóval védettebb és rövidebb a komp útvonala.
Tutira akartunk menni, ezért indulás előtt fejenként egy-egy Daedalont bekaptunk, átkelés sima, némi duty free, egy utolsó csapolt Guiness (hittük mi, de minden skót kocsmában is volt) megérkezés, majd egy óra múlva rettenetes álmosság.
Tanulság: a Daedalon nem azonnal, hanem min. két óra múlva hat!
