Tavaly elhatároztuk, hogy végre megvalósítjuk az általunk régen irigyelt utazási formát: nem sietünk sehova, ott és addig maradunk, ahogy tetszik …
Már nagyon sok útibeszámolóval tartozom.
Tavaly elhatároztuk, hogy végre megvalósítjuk az általunk régen irigyelt utazási formát: nem sietünk sehova, annyit tekintünk meg naponta, amennyi befogadható és eltárolható agyilag, akkor, ott és addig maradunk, ahogy tetszik …
Ez nem jött össze maradéktalanul, úgy érezzük, hogy a nettó 7 hét nem volt erre elég.
Nagyon szeretnénk egyszer kipróbálni, hogy mennyi lenne elég…
Imádunk utazni és úton lenni, és néhányan emlékszünk még: max. 30 nap alatt kellett megnézni, ami belefér, mert sosem lehetett tudni, hogy a legközelebb 3 év múlva aktuális „nyugati útra” mehetünk-e.
Igaz, azóta már sokszor utaztunk hosszabb, rövidebb időkre.
Ide most be kell szúrnom (hátha írok még beszámolót) nekem ahhoz, hogy bármilyen látnivalót igazán élvezzek, amit ember vagy természet alkotott, lehetőleg tudnom kell, hogy: ki mikor, miért, hogyan stb., szóval egy történelmet, művészettörténetet ismerő, lehetőleg előre, és helyben vett könyvekkel, szótárakkal, nagyon jó és részletes (helyben vett !!!) térképekkel, net-ről letöltött információkkal felszerelkezve, + fél köbméter egyéb könyvvel utazó vagyok. (A mi csöpp kis autónkban….) Szegény uram, a Lajos…bepakoláskor…
Így viszont útközben egy sok éves gyakorlattal rendelkező GPS-ként és idegenvezetőként is működöm (ez nem zárja ki, hogy esetleg gépi GPS-t is veszünk egyszer, de a jó térképeket akkor is vinni fogjuk) .
Bretagne-hoz használt könyvek:
– régi Panoráma útikönyvek: Franciaország
– Thomas Cook (2006.) Bretagne (Alexandra kiadó, ISBN 978-963-370-107-2)
– helyben vett: a voyage through Brittany (angol nyelvű, részletes, csodás képekkel)
– helyben, Turista Információban INGYEN kapott: Loisirs en Bretagne, (angol: Leisure in Britanny), ez legalább 5 nyelven volt. 180 oldalas, képekkel, témák, helyek szerint. Rendkívül részletesen leírva minden látnivaló, aqua- és egyéb látványparkok, várak, kastélyok, kertek, sétahajózás, ünnepségek, kiállítások. Minden, amit Bretagne-ban látni lehet, nyitvatartással, árakkal.
Ez így nagyon „baba” volt, mert négy helyről lehetett összeszedni, a köv. megnézendőket…
Csak a hasonló, türelmes, lehetőleg minél többet látni akaró, elmebajosoknak ajánlom.
Jó ideje már csak nagyjából körvonalazzuk előre az útitervet, amit rugalmasan, helyben alakítunk (ez így még több „hozzávalóval” jár…).
Bocsánat a közbeszúrásért, mindenki másképp flúgos egy kicsit, szerencsére…
Most már visszatérek a „főmenü”-be: tavaly Bretagne-ban akartunk csavarogni, és oda-vissza, ahogy majd adódik. Visszafelé egy kis időt A Loire mentén is akartunk tölteni.
Eddig is igen jókat utaztunk Franciaországban, ide már régóta vágytunk és nem csalódtunk, sőt.
Ez a félsziget annak való, aki élvezi a hihetetlenül változatos, csodálatos, igazi óceánparti apály-dagály játékot, a vad, rendkívül változatos, partokat, sziklás fokokat, néhol sok kilométeres homokos plázsokat, gyönyörű, néha középkori, kikötő-városokat, falvakat, gyönyörű várakat, apátságokat, rengeteg virágot stb.
De: itt abszolút óceáni az időjárás. Mi július 20-tól voltunk Bretagne-ban, egyszer sem volt túl meleg. Amikor a nap süt ezerrel, akkor sem gebedsz meg a melegtől, nekünk nagyon kellemes „csavargós” idő volt. Időnként esett is, néha hirtelen baromi nagy zuhé volt.
A szirteken időnként nagyon erős szél fúj.
Csodálatos naplementéket lehet látni, este negyed és fél 11 körül !!!
Az óceánban csak elvetelmültek fürödtek, többnyire szörfruhában vizisportokat űztek.
Esetleg a déli parton, de szerintem a Bretagne-t körülvevő óceán nem igazán fürdős.
Persze van egy csomó csoda aqua- és mindenféle kalandpark.
Minden kikötő-városban, faluban van olyan hajózási iroda, aminek az ablakában ki van téve, a környék 3 napra előre szóló, részletes, szinte órára megadott, időjárás előrejelzése, szélerősséggel stb. Rövid idő alatt rájöttünk, hogy erre tökéletesen lehet számítani.
Nagyon jól jött, mert így tudtunk tervezni, maradjunk, tovább menjünk, stb.
Ezek az irodák a „hobby hajózóknak” vannak, mindig van mellettük nyilvános WC, zuhany, mosógépek stb.
Bretagne, szerintünk, a lakóautósok paradicsoma, Franciaországban amúgy is nagy kultúrája van a lakózásnak, mivel rengetegen művelik. Sehol ennyi megalvóhelyet, egyéb lakósoknak való szolgáltatás nem láttunk.
Meg persze ennyi helybéli lakóautózót se. Bármerre utazgattunk az országban, a lakók többsége francia volt.
(Ide egy beszúrás: a lakósszervíz innentől nálam, ezt fogja jelenteni: vízvétel, szennyvízleeresztés, WC ürítés és általában egy óra villanyvétel. ) A megalvóhelyek és szervízek nagy része ingyenes. Ahol nem, ott általában a szervíz 2 Eu., a déli részen néhol több. A kijelölt megalvóhely ára, ha nem ingyenes, különböző, attól függ, hogy milyen helyen van.
A Turista Információkban, ha kérsz, kapsz ingyen térképet a környékről, amin jelölve vannak a lakós megalvó- és szervíz helyek !!!
Mi sokszor aludtunk nem kijelölt helyeken is, de ott, ahol kifejezetten tiltva volt (ez általában természetvédelmi terület), mi nem aludtunk meg, akkor sem ha néhány helybéli láthatóan ott maradt. (Sajnos mi nem tudnánk kidumálni magunkat franciául)
Még ide kell írnom, hogy a mi lakónak nevezett autónk egy WV T4-es, tehát kicsi.
Így néhány helyen, ahol mi vidáman parkoltunk (városban beférünk a személyautó helyre, vagyis a –lakóval tilos- című parkolókba is beállunk, valamint néhányszor, csodálatos panorámában levő ámde nem túl nagy helyekre is ki tudtunk állni.
Ettől függetlenül a rendes méretű lakósoknak is van bőven lehetőség.
Győrből indultunk, délután, a szokásos Ausztria, Németország útvonalon.
1.alvás: osztrák autópálya Lindach, csendes, nagy parkoló, reggeli kicsit odébb, a Mondsee-i parkolóban, szép kilátás.
2. alvás Rottweil, Németország, jelzett lakóautó-megalvó, a szervíz 1 Eu. A városban a „STADION” jelzést kell követni, egy idő után a lakómegalvó tábla is megjelenik.
Tekintettel a francia autópálya díjakra, legalább odafelé, ezeket lehetőleg mellőzni akartuk.
(Franciaországban a Challanger által feltett „megalvó- és –szervíz-helyekre-„ támaszkodtunk, ismét.) Köszönet érte, itt is !!!
3.alvás:Franciaország, Elzász: Thann, lakómegalvó (jól jelezve) a város közepén, folyóparton, ingyen lakósszervíz, +nyilvános WC, – mindez 2 percre, többek közt, egy csodálatos gótikus templomtól.
Tovább: Belfort – Vesoul – Langres – Chaumont az irány.
Langresben a városkapu felé tartva, jobbra le, több szintes, hatalmas parkoló, a városfalak alatt. Többször aludtunk itt, csendes, egy fogaskerekű kis lift visz fel a városba, ingyen.
A város nem túl nagy szám, de a kilátás a liftből és a falakról gyönyörű.
4.alvás: Chaumont után, az N19-en, Colombey – les –Deux – Églises.
Szép kis falu két román kori templommal és de Gaulle itt van eltemetve.
Tovább: Troyes, Sens, Montargis, Orleans, Le Mans. Innen autópályán Rennes felé, az ingyenes szakaszig:16,40 Eu.
5.megalvás: Aire de Erbé, már az ingyenes szakaszon, nagyon jó, csendes.
Onnan észak felé fordultunk, a D.178-on, Vitré-n át Fougeres felé.
Mivel az indulás előtti hetek igencsak kimerítőek voltak, úgy döntöttünk kell egy kis kempingben relax, megálltunk egy tündéri tóparti kempingben (Chatillon-en-Vendelais).
Kis francia kempingekben szokásos: rendkívül kedves néni a recepción, angolul a lényeget megérti (ha szerencsénk van), de nagyon kedvesen és hosszan beszélgetne franciául. Látja, hogy Lajos nem annyira érti, ezért leírja, a szerinte nagyon fontos információt, amit én szótárral lefordítottam: másnap reggel szezonnyitó a kemping egyik tóparti kocsma teraszán, ingyenes pezsgős vendéglátás, okvetlenül legyünk ott!
Innen észak felé, tovább a D.178-on, Fougeresbe mentünk.
Itt a –CHATEAU- táblát követve, könnyen megtaláltuk az ingyenes lakómegalvót szervizzel, a vártól 1 percre (személyautóké kicsit távolabb)… Egy gyönyörű kisváros közepén van, egy fantasztikus vár mellett.
Innen már irány a Mont–St.Michel.
Előre kell bocsátanom, hogy nagyon izgultam, mert már jóval előbb úgy gondoltam, hogy ez lesz utazásunk egyik csodája, és olyan vagyok mint egy kisgyerek, ha nem úgy alakul akkor az nagyon fáj… Persze előre végigolvastam, néztem, ehhez is mindent. (Mindenkinek ajánlom, hogy írja be a google-ba és nézegessen…)
EZT LÁTNI KELL SZEMÉLYESEN !!!
Este? hét körül értünk oda (a kérdőjel azért van, mert fél 11 körül ment le a nap július 20-án, és ez végig így volt a további hetekben Bretagne-ban). Utoljára Írországban láttunk ilyet.
Egy hosszú, épített gáton megy az út, a végén a dombra épült város, alatta, mindkét oldalon parkolók vannak. A sorompónál kiírva az árak, ezért már készítettem a pénzt.
Kérdés a személyzettől:- itt alszanak? válasz:-igen. Akkor majd reggel, mondá, és megmutatta a lakóparkolót…
Remélem a rövidesen Lajosnak lesz ideje feltenni a képeket, úgy talán elképzelhető lesz a látvány. Az a néhány száz lakóautó a Mont-St.Michel előtt.
Fontos információ: itt nincs szervíz, tehát úgy kell kimenni, hogy fel legyél töltekezve, és kiürítkezve, mármint lakóilag!
Kerestünk egy helyet: ahonnan az ágyból, a reggeli kávé közben, valamint az étkezéseknél az asztalunk mellett ülve, este kivilágítva, szóval: MINDIG BÁMULHATÓ, leparkoltunk.
Igaz, eleinte egy alkóv cseppet belógott a tökéletes látványba, de aztán elment.
A város, tetején egy hatalmas gótikus épületcsoporttal rendelkező apátsággal, egy apró gránit szigeten épült, melyet, az óramű pontossággal érkező apály-dagály ural, régen csak apálykor lehetett megközelíteni. Most egy l877-ben épült két kilométer hosszú töltésúton lehet odamenni, melynek két oldalán vannak a parkolók, ezek közül néhányat dagálykor elönt a tenger. Apályban az egész sziget körbesétálható.
Megérkezve, nyomban sétálni indultunk, a kocsinktól kb. 20 perc múlva értünk a városfalakhoz, bámulás és fotózás közepette.
Közben már jött a dagály, ez 24 óra alatt kétszer történik, nagyon gyors, és látványos.
A városfalak alá érve találkoztunk jól felszerelt „őrökkel”, akik arra figyeltek, hogy senki ne induljon el körsétára, a sziget körül.
Bementünk a fő városkapun, itt hatalmas feltűnő táblán jelezve volt a pontos apály-dagály időpont, és, hogy melyik parkolót mikor kell elhagyni.
Ahogy felfelé sétáltunk, fantasztikus volt látni, ahogy jön a víz, (a rendőrségi parkolóból az utolsó pillanatokban vitték ki a kocsikat).
A gát bal oldali parkolóiból önt el néhányat, a lakóparkoló a jobb oldalon van, kijebb.
Ott annyit látsz, hogy tó-, vagy kis patak mellett vagy, mikor hogy…
Felsétáltunk a tetejébe, közben persze körös-körben lelátás, és szűk, hangulatos középkori utcácskák, épületek, éttermek, kocsmák, és persze naplemente egy csodás kiépített teraszról…
Visszafelé sétálva már kivilágítva láttuk, mesébe illő volt.
Sajnos kevés vagyok ezt az élményt leírni, ezt látni kell!
A kocsiból még sokáig bámultuk a hihetetlenül szép látványt.
Másnap reggel, kávézás közben kopogtak az ajtón, kedvesen köszönt egy fiatal srác, és kért 8 Eu-t, a megalvásért. Már előtte láttuk, hogy megjelent egy csomó fiatal, különböző színű egyen-mellényekben a parkolókban. Néhányan szedték a pénzt a lakósoktól, a többi rendezkedett a parkolókban. Ebből kifolyólag, hihetetlenül gyorsan, jöhettek és parkolhattak be a személyautók, lakóautók, buszok.
Ha este 6 után jössz, és reggel 8-ig elmész, akkor ingyenes az ottlét, ha valakinek ennyi is elég…
Reggeli után, ismét elindultunk, hogy apálykor körbesétáljunk.
Hát ez megint fantasztikus volt. Ott, ahol tegnap este több méter magasan víz volt, most, kicsit vizes homokon, itt-ott néhány erecskét, patakot kerülgetve, körbe sétáltunk, hihetetlen a látvány!
Az óceán csak a láthatáron felfedezhető, kis szikla szigetek látszanak, körülöttük homok, és hát alulról körben megnézni a Mont-St.Michel-t…
Gyakorlati tanács: a lábbelivel vigyázat, mindenképpen vizes homokos, sáros lesz.
Nekünk nagyon jól bevált itt is, és sok más hasonló helyen is, a műhab talpú, egy sportáruházban szörf-szandálként vett akármi. Voltak, akik mezítláb járkáltak, szerintem igencsak hideg ez a vizes homok.
Miután körbe értünk, újra elindultunk be a városba, de olyan tömeg volt, hogy nem sokáig sétáltunk. Azt tapasztaltuk, hogy legkényelmesebb 6 után, akkor már nincs tömeg, és mint írtam fél 11-kor ment le a nap.
A Mont-St.Michel szerintünk olyan nagy élmény, hogy szívből ajánlom mindenkinek, ha útba tudja ejteni.
Akár Normandia felől, akár Párizs, vagy Loire környékét járva, érdemes kimenni.
Itt most befejezem, majd folytatom a bretagne-i útibeszámolóval
