Franciaország tőlünk elég messze van, ezért néhány napra nem érdemes oda indulnunk. Miután Laci március közepétől már főállású nyugdíjas, én meg szabaddá tudtam tenni magam úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk Éváékhoz és Stollékhoz és megnézünk néhány Loire menti kastélyt, meg egyéb érdekességeket azon a környéken.
Balu ezúttal nem tartott velünk, idén érettségizik, felvételizik, inkább arra koncentrál. Még megünnepeltük a születésnapját, aztán április 16-án útra keltünk. Éváék csak később tudtak indulni, szombaton estére beszéltük meg, hogy találkozunk velük Vezelay-ben.
Április 16 – Szerda
Új bepakolási módszert próbáltunk ki – két nap alatt fokozatosan töltöttük fel a lakót – de ez nem vált be. Kétszer is visszafordultunk, mert mindig eszünkbe jutott valami, ami otthon maradt. Így aztán már dél is elmúlt, mire igazán elindultunk. Menet közben még dolgoztam kicsit, de a számítógépem egy idő után megadta magát, semmire nem reagált. Tatabányán segítséget kértünk nagyfiunktól, de neki is csak részlegesen sikerült életre keltenie. A legfontosabb dolgokat még sikerült elküldeni Laci korábbi munkahelyéről, aztán indultunk tovább. Első nap a Mondsee autópálya parkolóig jutottunk, ott aludtunk.
Április 17 – Csütörtök
Kényelmesen haladtunk tovább Németországon keresztül. A Bodeni tó partján megálltunk Meersburgban egy kicsit körülnézni. Szépen sütött a nap, a temető parkolójában parkoltunk, onnan sétáltunk le a városközpontba. Mindenfelé szép virágok nyíltak, a tóra néző park teraszáról jól be lehetett látni a környéket. Este Freiburgban álltunk meg a 47.99972, 7.82556 koordinátáknál levő lakóautó parkolóban. Az út jobb oldalán már nem volt hely, de a másik oldalon is lakóautók álltak és ott találtunk helyet. Naponta 8 Eur a díja. A GPS annyit vándoroltatott minket a városban, hogy azt hittük nagyon messzire keveredtünk a városközponttól. Szerencsére ez nem volt így. A parkoló üzemeltetőjétől kaptuk egy térképet és biztatott minket, hogy kb. 15 perc sétával az állomásra érünk, onnan pedig már kezdődik a belváros. Letelepedés és vacsora után el is indultunk. Tényleg nem volt messze a belváros. Akár villamossal is mehettünk volna, de mi a sok autózás után inkább a sétát választottuk. Freiburg egyetemi város, sok fiatallal találkoztunk, a kellemes időben már a kiülős helyeken is sokan voltak. A vasútállomásnál egy hatalmas, több szintes kerékpár parkolóban helyezhetik el a bringákat az ingázók, akik vonattal járnak be a városba a környező, vagy akár távolabbi településekről.
Április 18 Péntek
Éjszaka esett az eső és péntek reggel elég hűvös idő fogadott minket. Amikor elállt az eső ismét beindultunk a városba, hogy világosban is megnézzük. Nagypénteken reggel szinte kihalt volt a város, csak a dómnál találkoztunk néhány korán kelő turistacsoporttal. A közelben egy kereszteződésben randevút adtak egymásnak a villamosok, minden irányból több villamos is állt és várták, hogy kibontakozhassanak a dugóból. (Mire visszaértünk, sikerült nekik tovább haladni.) Lementünk a folyópartra is, előző nap amikor lakóval arra haladtunk nagyon tetszettek a kovácsolt vas hidak. Egy darabig a folyóparton sétáltunk, aztán visszatértünk a lakóparkolóba és tovább indultunk.
Franciaországba átérve rövid kitérőt tettünk Turckheimbe, ahol megnéztük az aranyos kis középkori, fallal körülvett városközpontot.
Franciaországban igyekszünk elkerülni a fizetős autópályákat, mert egyrészt drágák, másrészt sose tudjuk, hogy hol, mekkora szakaszra mennyit kell fizetni. Sajnos egy helyen a nem fizetős autópályáról rákeveredtünk a fizetősre. Az első adódó alkalommal letértünk róla, de így is a 13 km-es szakaszért 4,2 Eur-t kellett fizetni (amiből végül 6,2 Eur lett, mert az automata nem fogadata el az egyik 2 Eur érmét, mögöttünk meg már hosszú sor várta, hogy végre befejezzük a szerencsétlenkedést).
Az ACSI prospektusban Gray-ben néztem ki egy ingyenes lakóautó parkolót (koordináták: 47º 27’ 9”, 5º 36’8”. A folyóparton található parkoló mellett egy kemping is volt, az azonban még nem üzemelt, de a kemping előtt lehetőség volt a lakóautókat szervizelni. Főleg németek voltak a parkolóban. Egész nap hűvös volt, estére 5 fok körül volt a hőmérséklet, ezért meglepődtünk, amikor a lakóautók között leparkolt egy személyautó és a vele utazó középkorú pár kiszállva sátrat kezdett felállítani. A németek megkínálták őket egy kis melegítő itallal, amire biztos nagy szükségük is volt. Reggelre zúzmarás volt a sátor, nem cseréltem volna el velük a kellemes meleg ágyunkat a lakóautóban.
Április 19. Szombat
Reggel még sétáltunk egyet a folyóparton, majd szervizelés után tovább indultunk. Vezeleyben megtaláltuk a lakóautó parkolót (koordináták: 47º 27’ 42”, 3º 44’ 35”), majd sms-ben egyeztettünk Éváékkal, hogy merre járnak. Ahogy uzsonnáztunk egyszercsak egy ismerős lakóautó érkezett, Éváék jöttek meg. Innen közösen indultunk tovább. St. Sauveur-en-Puysae-ben a kempingben már vártak minket Stollék. Szép tó partján volt a kemping, 11 Eur/ nap volt az ára. (koordináták:47,63079, 3.19234)
Április 20. Vasárnap
Több mint a fél napot Guedelonban töltöttük. Nagyon érdekes volt, ahogy középkori módszerekkel építenek egy új kastélyt. Megnéztük a kőtörő, a kőfaragók, a zsindelykészítők, a kötélverő, a festékkészítők munkáját, hogyan építik csigákkal, emelőkkel felhordva az alapanyagokat a vastag falakat.
Délután a közeli St. Fargeau kastélyát kerestük fel. A parkot lovas hintóval jártuk be, majd idegenvezetővel, illetve az orrunk után bebarangoltuk az egész kastélyt. Bejártuk a kastély padlását is, ahol megcsodáltuk az érdekes fa tetőszerkezetet. (Úgy tűnik, mostanában divatba jött, hogy megmutatják a látogatóknak a kastélyok tetőszerkezetét is, mert több kastélyban is végigjártuk, bújtuk a padlást.) A lakóautó parkolóban még találtunk helyet, a később jövőknek már nehezebb dolguk volt. Vacsora után még sétáltunk egy kicsit az eléggé kihalt városban. Visszatérve felfedeztünk egy magyar rendszámú kisteherautót a parkolóban. A sofőr video filmekkel szórakoztatta magát. Kiderült, hogy csak húsvét után tudja leszállítani az árut, amit fuvarozott, ezért még néhány napot ki kell bekkelnie a környéken.
Április 21. Hétfő
Stollék Lyonba mentek meglátogatni a barátaikat, mi pedig a felhős, néha csepergős időben Bernard kedvenceit, a zsilipeket kerestük fel. Először a 7 zsilip parkolóhoz mentünk, ahol a már használaton kívüli zsilipek mellett felsétálva szép kilátás tárult a környékre. Ahogy beálltunk a parkolóba (koordináták: 47.74238, 2.87878), egy hölgy ment oda Éváékhoz és roppant barátságos csevelybe merültek. Ahogy kiszálltunk, minket is örömmel üdvözölt a hölgy és egy kézzel írt cédulát nyomott a kezünkbe, majd Éváéktól puszival búcsúzva sétára indult a környéken. Azt hittük, hogy véletlenül ismerősökkel futottunk össze. Kiderült, hogy nem ez a helyzet. A hölgy nemrég özvegyen maradt és hogy felvidítsa a napjait a zsilipeket meglátogató turistáktól azt kéri, hogy hazaérve küldjenek neki egy képeslapot. A kézzel írt cédulákon a neve és címe szerepel. Ezek a képeslapok jelentik számára az utazás változatosságát a meglehetősen egyhangúvá és szomorúvá vált életében. (Ha valaki küldene neki képeslapot, azzal nagy örömet okozna neki, ezért megosztom itt az elérhetőségét: Chantal Gauthin 72 Rue Hugues Cornier 892 Co Rogny les 7 Ecluses Gros bisous –mármint ha jól sikerült kisilabizálnom a kézírását)
Következő megállónk a Pont Canal Briare-nél volt, ahol egy hídon vezet át a hajóút a Loire felett. (Parkoló koordinátái: 47.63432, 2.74000) Kicsit körülnéztünk a csatornahídon, de mivel nem jött egy hajó sem, az eső viszont csepergett, megebédeltünk a parkolóban. Ebéd után láttuk, hogy az ellenkező irányból áthaladt egy hajó, de már lekéstük, hogy a hídon lássuk az átkelését. A menetrend szerint nem sokkal később abból a kikötőből is indult hajó, ahol mi álltunk. Felkerekedtünk hát és két hajót is meg tudtunk figyelni a csatornahídon. Érdekes volt, ahogy a csatornánál nem sokkal keskenyebb hajók áthaladtak a hídon, alattuk víz, valamint egy szinttel lejjebb keresztben szintén víz, a folyó, ami fölött áthaladt a híd.
Miután jól kinézelődtük magunkat Sully-sur-Loire-be haladtunk tovább. A kastély előtt továbbmentünk, amíg a Loire partján 47º46’16”, 2º23’2”-nél elértük a lakóautó parkolót. Elég szűk és kacskaringós bejáraton lehetett megközelíteni az ingyenes lakóparkolót. Éva mondta, hogy azért alakítanak ki ilyen bejáratokat, hogy a cigány csoportok a nagy lakókocsikkal ne tudjanak behajtani (persze másoknak is elég bonyolult a bejutás hosszabb szerelvényekkel). Miután letelepedtünk, sétára indultunk a kastély parkja és a város felé. Útközben kellemes, az ír / skót táncokra hasonló zenét hallottunk. Időközben Stollék is visszaértek és csatlakoztak hozzánk. A városkában vásár volt, egy nagy sátorban egy csoport népviseletbe öltözött ember zenél, a csapat másik fele pedig ropta a táncot a zenére. Kiderült, hogy ők egy bretagne-i néptánc csoport, akik a helyi rendezvény fő vendégei voltak.
Április 22. Kedd
Reggel Chamboardba indultunk tovább. Itt a parkolóért is kellett fizetni 7 Eur-t, a kastély megtekintése pedig 11 Eur-ba került. Hatalmas a kastély, néhány terme be is van rendezve, különösen érdekes a kettős csigalépcső lépcsőháza, valamint a teraszok, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre. Hintó gyűjtemény is volt az egyik melléképületben. Jó messzire kellett menni a kastélytól, hogy az egész ráférjen a fényképre.
Innen Bloisba mentünk tovább, ahol a kastélyhoz közeli lakóautó parkolóban 5 Eur-t kell fizetni 24 órára (koordináták: 47.58635, 1.32646). Kicsit bonyolult a bejutás a parkolóba. A bejáratnál sorompó és fizető automata. Először be kell ütni, hogy mennyi ideig akarunk maradni, fizetni, majd a kapott jegyről a kódot a másik automatába beütni – és akkor „Szezám tárulj” – kinyílt a sorompó. Kihajtásnál szintén le kell olvastatni a jegyet, hogy kinyíljon a sorompó. Kicsit elszórakoztunk, mire a három lakóautóval sikerült bejutnunk. Később megfigyeltük az újonnan érkezőket, voltak, akik még nálunk is többet bajlódtak a bejutással. Annyit kanyarogtunk a városban, hogy azt hittük, sokat kell sétálni a kastélyig. Azért a csapat egy része nekiindult és kiderült, hogy valójában eléggé közel van a kastély. Az előtte levő tér túloldalán áll a Hudini bűvészmúzeum. Este még éppen sikerült elcsípni a végét a sárkányok kivonulásának, amikor az ablakokban arany sárkányok jelentek meg.
Éva már korábban rátalált az információra, hogy Bloisban a kastély udvarában esténként fény- és hangjáték látható. Este ezért visszatértünk a kastélyhoz. A Hudini múzeumnál kifigyeltük, hogy másnap 10-kor lesz az első „sárkányos” bemutató, elhatároztuk, hogy azt még megvárjuk. A kastély udvarában megcsodáltuk a szép lépcsőházat és az épülettömböket, de még sokat kellett várni, mire eléggé besötétedett és elkezdődött a fény- és hangjáték. A hangjáték a kastély történetét mutatta be és ezt illusztrálták az épület falaira kivetített képek, fények. Átfogó történelmi áttekintést kaptunk, bár mi a francia szövegből csak 1-2 nevet ismertünk fel.
Április 23. Szerda
Reggel megnéztük a sárkányok teljes produkcióját, ahogy először csak egy ablak nyílt ki és abban megjelent egy arany sárkányfej, majd sorban minden ablakban előjöttek az arany sárkányok, morogtak, gőzt fújtak, rázták a fejüket. Legalább annyira élveztük, mint a gyerekek.
Kellemes napsütésben Chevernybe indultunk tovább. A lakóparkoló egy rét szélén volt. Bernard és Stollék bementek a kastélyba is, nagyon tetszett nekik a szép berendezés. Mi sok évvel ezelőtt már jártunk ebben a kastélyban és azt tervezetük, hogy ezen az úton nem esünk abba a hibába, hogy túl sok kastélyt nézünk meg sűrű egymásutánban, aztán az élmények annyira összemosódnak, hogy már azt se tudjuk merre jártunk, mit hol láttunk. Így aztán amíg a többiek kastélyt néztek mi egy pékségben finom sütikkel tankoltunk fel és kiültünk napozni a lakóautók elé. Amikor a többiek visszatértek, Chanonceaux felé indultunk tovább. Ez volt az egyik kastély, amit Évával mindenképpen szerettünk volna megnézni. Először a kertet jártuk be és kívülről vettük szemügyre a folyóra épült kecses galériát, majd belül is bejártuk kastély minden zeg-zugát. Itt találkoztunk a legtöbb turistával, helyenként nehéz volt előre haladni a másik irányba is hömpölygő tömegben. Megcsodáltuk a kertészek munkáját, a kastély termeiben változatos, illatozó, csodaszép friss virágköltemények kölcsönöztek olyan érzést, mintha csak éppen egy másik helyiségben tartózkodna a kastély lakója (mondjuk a tömeg kicsit levont ebből az érzésből). Bóklásztunk még a fűszerkert, a gazdasági épületek, az útvesztő környékén is, mielőtt visszatértünk a lakókhoz. Kicsit megijedtünk, mert Éváék és Stollék lakóját nem láttuk sehol. Kiderült, hogy éjszakára nem szabad a parkolóban maradni, hanem ki kell állni a lakókocsi parkolónak jelzett területre a vasúti sínek mellé (koordináták: 47.33055, 1.06803). Az éjszaka elég zajos volt az elhaladó vonatok miatt, bár korábban azt mondták a helyiek, hogy éjjel nem járnak arra vonatok.
Április 24. Csütörtök
Délelőtt egy közeli kisvárost, D’Azay-le-Rideaut néztünk meg, a kastélyt csak kívülről megtekintve, majd a közeli tufa barlangok táján kirándultunk, ahol a középkorban a környék parasztjai laktak. Egy helyen a terület örökösei látogatóközpontot alakítottak ki, ahol még hagyományos paraszti étkeket is lehetett kóstolni.
Úgy gondoltuk, hogy a kastélyok között érdekes lenne egy korabeli kertet is megnézni, ezért Villandry felé haladtunk tovább. Itt csak a kertekbe váltottunk belépőjegyet és nagyon élveztük a különböző színvariációkba és geometriai mintákba rendezett veteményes kerteket, amiket a középkori szerzetesek kertművelési hagyományai szerint gondoznak, az örökzöldekkel és virágkompozíciókkal beültetett pihenőteraszokat, a színek szerint rendezett kertrészleteket, a fűszerkertet ás labirintust. A park különböző pontjairól jó rálátás nyílt a kastélyra is. Volt, hogy a legfelső szinttel, vagy éppen a tetővel egy magasságból nézelődtünk.
Utunk során utolsóként Usséban Csipkerózsika kastélyát szerettük volna megnézni. Ahhoz már későn értünk oda, hogy érdemes legyen bemenni, de a kastéllyal szemben az út mentén levő parkolóban még nem volt hely. A város elején láttunk lakóautó szerviz jelölést, hát visszatértünk oda. Kiderült, hogy egy kemping, ami még nem nyitott meg a szezonra, de a kapuja nem volt bezárva és néhány lakóautó már volt ott (koordináták: 47.25554, 0.30180). Nagyon kellemes ingyenes éjszakát töltöttünk el, csak a békák brekegtek a közeli folyóban és a kempingnél levő tóban.
Április 25. Péntek
Reggel még szervizelni is tudtunk, mielőtt visszaindultunk volna a kastélyhoz. A borult, hűvös időben még kicsit várnunk is kellett a nyitásra, majd az első látogatók között indultunk neki a kastély felfedezésének. Jó is volt, hogy korán kezdtünk, mert nem sokkal utánunk már nagy csoportok érkeztek turistabuszokkal. A Csipkerózsika meséjének írója hosszú időt töltött vendégként a kastélyban és annak zegzugos elrendezése ihlette a mese megírására. Nem csodálom, mert a kastély, a tornyaival, szűk csigalépcsőivel, külső párkányaival, kis toronyszobáival valóban olyan zeg-zugos, hogy ott akár bármi mesebeli dolog is megtörténhetett. A toronyszobákban bábukkal be is mutatják a történetet.
Délután még egy korábbi apátságot is meglátogattunk. Fontevraud Abbay ma már turista látványosság. A középkorban apátságként működött, majd börtön lett a funkciója. Jelenleg is folyik a felújítása, néhány épületből magas kategóriájú szállodát alakítanak ki. Az épületegyüttesből igazán egy épület volt nagyon érdekes. Kúp alakú magas tető különböző kéményekkel. A régészeti feltárások alapján azt feltételezik, hogy az épület eredeti funkciója konyha volt.
Az éjszakát egy érdekes helyen töltöttük. Időnként már azt gondoltuk, hogy eltévedtünk, amikor keskeny, tanyák, termőföldek között kanyargó úton haladtunk, de végül egy lakóautó éjszakázó helyre értünk. Éppen egy nagy amerikai típusú lakókocsival álltak ki a területről, amikor megérkeztünk, kis manőverezést igényelt, hogy elférjünk egymás mellett. A terület tulajdonosa régi kocsikat készít, a csűrből egy csodálatos ekhós szekér állt ki, a területen levő erdőben egy kis tó partján is egy szép, régi stílusú szekér jellegű lakókocsi áll, amit ki lehet bérelni szállásnak. A lakóautók nagy füves területen kereshetnek maguknak helyet. Ha valaki semmilyen szolgáltatást nem kíván igénybe venni, akkor csak 2,5 Eur egy éjszaka. A plusz szolgáltatások se drágák, áram 2 Eur, víz feltöltés 2Eur, WC ürítés 3 Eur, szennyvíz ürítés 1 Eur. A wi-fi ingyenes, a WC, zuhany igénybevétele fizetős. Este lehet rendelni Croissont, bagettet, reggel hozzák a friss péksüteményeket. A hely neve: Muire de Touraine, koordináták: 47.09321, 0.61283.
Április 26. Szombat
Reggel helyenként esőben elindultunk kelet felé. Lochesben megálltunk egy rövid városnézésre, majd felkerestük a 7-es út 200. km-ét. A 60-as, 70-es években, amikor még nem épült meg az autópálya a 7-es úton közlekedtek Párizsból a tengerpartra a nyaralni igyekvők és rendszeresek voltak az óriási dugók (hasonló lehetett, mint nálunk a Balatonra vezető 7-es úton). A 200. km-nél a régi út egy darabja, egy korabeli benzinkút és országúti büfé készteti megállásra a nosztalgiára vágyókat. Megálltunk a büfénél és ittunk is valamit. A büfé többi vendége törzsvendégnek tűnt és Éva ezt később meg is erősítette, amikor a TV –ben vetítettek egy filmet a 7-es út 200. km-ről és ugyanazok a vendégek ültek a bárpultnál, mint amikor mi arra jártunk.
Az utolsó közös éjszakát Vezelayben töltöttük a lakóautó parkolóban.
Április 27. Vasárnap
Mi korán reggel elindultunk, mert még hosszú út állt előttünk, Éváéknak sokkal rövidebb távot kellett megtenniük. Ők estére már kényelmesen haza is értek, mi csak Ulmig jutottunk el. Útközben még feltöltöttük a készleteinket francia sajttal és német gyümölcs-joghurttal.
Április 28. Hétfő
Egész napos utazással, esős szakaszokkal tarkítva estére hazaértünk.
Balu ballagására, április 30-ra mindenképpen haza kellett érnünk, de jó volt, hogy egy kicsit előbb megérkeztünk. Ki tudtunk még pakolni, Balunak tudtam ballagási csokrot rendelni, lassan visszarázódtunk a hazai hétköznapokba.
Nagyon kellemes, változatos, szép utunk volt. Ha mindketten nyugdíjasok lennénk, akkor sok helyen szívesen töltenénk több időt is, a látnivalók 2-3 hónapos útra is elég érdekességet tartogatnak.
