A néhány hete használtan vásárolt lakóautónkkal – a sátorozáshoz képest minőségi ugrás! – régi tervünket valósítottuk meg: elmentünk megnézni Szlovákia UNESCO általi védelembe vett kulturális emlékeit.
1. nap: budapesti indulás, Esztergom, Párkány – irány Selmecbánya. Útközben Szentantal község barokk kastélyának megtekintése. Selmecbányán – mint világörökség-helyszínen – az ásványkiállítást, a régi várat és a gótikus templomot tekintettük meg. Szállás: a városban kapott térkép nem messzire egy tóhoz közeli kempinget jelölt. Meg is találtuk – a hűlt helyét. A kiszolgáló épületek, a hely, a lakóautó-beállók alapján könnyen felismerhető volt korábbi rendeltetése. Jobb híján ott aludtunk. (Értelemszerűen senki sem kért érte használati díjat.)
2. nap: Zólyom vára és belvárosa, majd Besztercebánya következett. Utóbbit mindenkinek ajánlom. Kár viszont, hogy túlnyomórészt "magyartalanították". Ezt követően a Rózsahegytől délre fekvő Vlikolinec UNESCO-védett hegyi faluba gurultunk (vigyázat: egy nyomsávos út visz fel!). Mivel korán indultunk, még belefért Árva vára is a napi programba. Estére persze igen elfáradtunk, így nem sikerült tovább jutnunk Liptószentmiklós Arénájának parkolóján, ahol megaludtunk.
3. nap: A tátrai kirándulóúton felfelé haladva, útba esett egy nagyon szépen rendben tartott skanzen. A Csorba-tó kicsit "csalódást" okozott: gyermekkoromhoz képest csúnyán elüzletiesedett. Tátralomnicon már nem kaptunk jegyet a Lomnici-csúcsra, meg kellett elégednünk a "félútig" vivő felvonóval, amely ráadásul lefele jövet kb. húsz percet állt, a négyszemélyes kis kabinok pedig utasaikkal együtt hintáztak az erősödő szélben… Utána megindult-leállt-megindult-leállt, mintha csak "vész"-üzemmódban lett volna. Éjszakára egy, a várostól déli irányban levő kempingbe hajtottunk be. A kétfogásos menü a Tátrában általában 3,5 Euro-ba kerül.
4. nap: az utolsó világörökség-helyszín, a Dobsinai-jégbarlang megtekintése után még belefért Krasznahorka vára is, közel másfél órás, magyar nyelvű idegenvezetéssel.
Épségben hazaértünk.
