Mindenek előtt sok-sok köszönet a klubtagoknak a már megosztott információkért, nagy segítség volt ez a felkészülésben, illetve az utunk során.
2010 nyarán megtett utunk olaszországi részéről szeretnék összefoglalót adni.
A látnivalókat nem nagyon részletezem, mindenkinek más-más szempontjai vannak, inkább a lakóautózással kapcsolatos praktikus dolgokról írnék. Mivel régebben már én is, és a feleségem is jártunk a nagyobb városokban, igyekeztünk minél több időt tölteni a nagyvárosokon kívül, élve a lakóautózás adta lehetőségekkel. Velence-San Marino-Toscana-Olasz Riviéra vonalon haladtunk.
Részletes, előre átgondolt útitervünk nem volt, és mivel időben nem voltunk nagyon korlátozva, nem siettünk. Az éjszakázást illetően a nálunk lévő, aire-ket listázó katalógusokra, meg a saját szemünkre hagyatkoztunk. Ez utóbbi sokkal naprakészebbnek bizonyult, ugyanis a listázott helyek leírása ritkán egyezett a valósággal. Vagy fizetős lett az ingyenesnek jelzett megálló, esetleg a 24 órásnak hirdetett parkolás érdekes változáson ment keresztül (lásd a velencei résznél), vagy már nem is működtek a szervizlehetőségek… Azért mindig volt hol megállni, és 10 eurónál nemigen kellett többet fizetni. Bizony, a turistás helyeken a parkolásnak is megkérték az árát… Ami zavart, az a szisztéma, hogy több helyen minimum 5-6 órát kellett kifizetni a lakóautókra, az autóknak viszont ingyen volt (legalább lehetett volna 1-2 órát bedobni, de nem).
Kezdő lakósként ennél sokkal több keserű percet szerzett nekem az olasz vezetési kultúra. Mint egy holland lakós nevetve magyarázta, az olaszok a legrosszabb vezetők Európában, és ha kiabálnak, türelmetlenkednek, azon csak röhögni kell. Próbáltam mindig udvarias lenni, lehúzódni, amikor láttam, hogy feltartok másokat mögöttem, de megköszönni SENKI nem köszönte meg a félreállást, sőt, többször megesett, hogy amikor egy megfelelő helyen félreálltam, nem előztek meg, csak hosszú másodpercek elteltével fogták fel, hogy őket engedném el…
A záróvonalon át, kanyarok előtt persze szívesen előzgettek. Valószínűleg fel se fogták, hogy majd elengedik őket, számukra az úton levés egy küzdelem, együttműködésnek helye nincs, győzni kell, bármi áron (ismerősen hangzik? :). Jó, lehet, hogy eltúlzom az egészet, vagy én csináltam valamit rosszul, mindenesetre nekem nem volt jó érzés ott vezetni. (Franciaországban ez pont az ellenkezője.)
Mindegy, a látott helyek szépsége feledteti ezeket a kellemetlenségeket.
Szlovénián keresztül érkeztünk Olaszországba, a szlovénoknál egy Lukovica közeli benzinkútnál aludtunk, a kamionosok mellett.
(GPS: É46.16600 K14.68870)
Az egyetlen esemény az volt, amikor egy busznyi énekkar egy lakóautó kíséretében beparkolt mellénk este, és egy nagy éneklést követően az egyik kapatos kórustag a mi lakóutónkba akart bejutni. Meglepődött, amikor kiléptem, és kérdeztem, mit akar? Kézzel-lábbal magyarázta, hogy tévedés történt, és sietett be a másik lakóba. 🙂
Másnap déltájt, június 28-án egy Velence melletti helyen álltunk meg
(Parco di San Giuliano; GPS: É45.46742 K12.27916).
Abban a hiszemben, hogy 24 órára szól a jegyünk, reggel busszal bementünk Velencébe. A buszmegálló 5-10 perc sétára volt, a buszjegy 1 euró. Hajóval is be lehet jutni, 100 méterre a parkolótól, 16 euró oda-vissza, de vigyázat, ritkábban közlekedik, az utolsó este hatkor.
A buszpályaudvarról a reggel munkába indulókkal együtt sodródva besétáltunk a központba…
Siettünk vissza, hogy még a 24 óra lejárta előtt kijelentkezzünk, meg elintézzük a vizes dolgokat, WC-ürítést, ezek benne voltak a díjban. Ekkor meglepve kellett tudomásul vennünk, hogy nem a katalógusban jelzett 24 órás parkolásba csöppentünk. Eléggé megkésve, de a kezünkbe nyomta a portás a tájékoztatójuk, miszerint a napi díj 10 euró nulla órától éjfélig. A parkoló reggel 8-tól este 8-ig van nyitva, este 8-tól reggel 8-ig a sorompó zárva, távozni nem lehet.
Magyarul, aki ott éjszakázik, az mindenképpen 20 eurót fizet. Így azonban már nem biztos, hogy legközelebb ezt az alvóhelyet választanám.
Június 29-én Casa Borsetti kellemes, tengerparthoz közeli, jól felszerelt lakóautó-kempingjében aludtunk.
(GPS: É44.55000 K12.27997)
Nem is tudom, hogy hívják az ilyen helyet, több volt, mint Aire, de kevesebb, mint kemping. Csak lakóautósoknak, 150-200 beállóhellyel, 10 euró egy éjszaka, reggel 9-ig kellett távozni. (A délután öt után érkezőknek 5 euró az éjszakázás.)
30-án egy Cerva nevű kisvárosban töltöttük napot, ingyenes parkolók a parttól 5 percnyi séta távolságban. Más lakósok is szétszórva, árnyékot keresve sziesztáztak. A rendőrség mögötti parkolóban is lett volna lehetőség éjszakázni valószínűleg, de mi igyekeztünk jelzett parkolóban aludni. Az egyik jelzett, városközponthoz közeli aire nem volt szimpatikus, a vízcsap tönkremenve, elhagyatott helynek tűnt, így továbbmentünk egy pár kilométerrel odébb jelzett aire-be.
Itt már volt szervizlehetőség, illetve egy vándorcirkusz már épp felverte sátrát. Így éjszaka tevebőgés, papagájrikácsolás hallgatására is volt lehetőség, illetve jót haverkodtunk egy cirkuszos kislányával.
Július 1-jén San Marino egyik ingyenes, lakóknak is jelzett, erdőszéli parkolójában aludtunk. Egy tiszta nyilvános WC segítségével megoldható volt a szervízelés, kivéve a szennyvíz-leeresztést.
(GPS: É43.94054 K12.44289)
Két-három másik olasz lakós is ott éjszakázott. A parkolótól nem messze van a felvonó a fellegvárba, jól jelzett, könnyű megtalálni.
Július 2-án Arezzo-ban találtunk egy szuper aire-t.
(GPS: É43.47213 K11.88773)
Áram nem volt, de minden egyéb igen, még egy kis ingyenes, igaz, korlátozott wifi is, a helyi hírekkel, időjárással, programokkal, plusz be volt kamerázva a parkoló, biztonságosnak nézett ki.
Innen gyalog becéloztuk az óvárost, 5 perc sétára volt egy nagy parkoló, ahonnan mozgólépcső vitt fel a városfalon túlra, ahol a turista információ is volt. Jókor érkeztünk, hétvégén antik kirakodóvásár volt, az utcák tele voltak régi gyönyörűségekkel, nagyon hangulatos sétákat ejtettünk meg.
Július 3-án elindultunk mág beljebb Toszkánába. Montepulciano kicsit lerottyant parkolójában aludtunk, a buszpályaudvar mögött.
(GPS: É43.05560 K11.787403)
Ide voltak jelezve a lakók, a szokásos díjszabással. Minimum 6 órát kellett fizetni (6 euró), az éjszakázás 10 euró). Több más lakós is ott éjszakázott. A városba hamar fel lehet jutni, a pályaudvar mellett, az út túloldalán van lépcső és lift, egyből az óváros melletti parkba jutunk. Szép városka, mi Toszkána számunkra legszebb arcát mégis egy másik helyen pillantottuk meg, még napközben.
Castelmuseo-nál álltunk meg, csak úgy kíváncsiságból, délután négy körül. Felsétáltunk a falucskába, ódon, árnyékos, üres utcákon andalogtunk kettesben, éppen harangozni kezdtek, egy-két öreg néni tipegett a templomba. Így marad meg bennem Toszkána, ahol életemben most jártam először.
Július 4-én tovább mentünk Bagno Vignoni-ba, ahol sikerült egy árnyékot adó fa alatt sziesztáznunk. A faluból letekintve láttuk, hogy egy olasz lakó is ott parkol, meg néhány autó, messze a jelzett parkolóktól, egy földút vezetett oda. Vissza is mentünk átállni, megérte.
(GPS: 43.02565 K11.61960)
A népek ide járnak fürödni, kénes, meleg termálvíz csorog a hegyoldalon, természetes csobogókat, medencéket alkotva. Sienai Szent Katalin, nemtudomhanyadik Pius pápa, és sok ezer középkori zarándok is itt áztatta magát.
Innen tovább mentünk San Quirico d'Orcia-ba, majd tettünk egy esti sétát Siena-ban. Ez utóbbi városban volt fizetős, őrzött lakóparkoló is, de ott nem volt lehetőség rövidebb megállásra, 20 eurót kértek 24 óráért, így odébb álltunk. Sikerült is jó parkolási lehetőséget találnunk, tíz percnyi sétára a óváros főterétől. Este 7 után ingyenes volt. Úgy véljük, hogy valamilyen katonai ügyészség épülete mellett lehetett, mindenesetre láttunk az utcán kamerákat.
(GPS: É43.47330 K11.28760)
Tovább menve Chianti borvédékén, ami az esti naplementében különösen csodás volt, elértünk Castellino in Chianti-ba. Itt éjszakázásra volt lehetőség egy jelzett aire-ben, a település szélén, 10 euróért.(Napközben itt is minimum 6 órát kellett volna fizetni öt euróért.) Mivel a szervízüket nem akartuk használni, és csak ott alvást terveztünk, odébb gurultunk a közvetlen szomszédságban lévő temető üres parkolójába, ami már a helység határán kívül esett, és ingyenes volt.
Július 5-én San Gimignano és Volterra megtekintése után estére Peccioli városkába értünk, egy szép, újonnan épített parkolóban volt lehetőség az ott alvásra. Sajnos semmilyen szervizlehetőség nem volt, más lakósok sem álltak itt, leszámítva 3-4 itt tárolt lakóautót, ezért továbbindultunk újabb helyet keresni. Tizenegynéhány kilométerrel odébb, Capannoliban találtunk is egy ingyenes aire-t, ahol ráadásul még áramot is vételezhettünk.
(GPS: É43.550778 K10.719903)
Nem a legszebb település, de a teljes szervizlehetőség nagyon jól jött. Max. 72 órát lehet maradni, de az ott lakó olasz szobafestőmestert elnézve ez nem mindig így van. Kb 10-12 lakónak volt hely, rajtunk kívül úgy négyen éjszakáztak ott.
Parkolás:
San Gimignano: a városba beérve az első körforgalom előtt, az út szélén 6 méternél nem hosszabb lakóautók is parkolhatnak, még ingyenesen.
Volterra: ahogy beértünk a városba, balra volt egy fizetős parkoló, de jobbra kanyarodva egy utca körbefut a városfal alatt, ingyen parkolással, és gyors feljutási lehetőséggel az óvárosba. Mi is csakúgy vettük észre, hogy egy olasz lakós ott parkolt.
Július 6-án, kiérve toszkán Riviérára, Forte de Linguale mellett találtunk egy parkolási lehetőséget. Éppen egy Luna-park rendezkedett nyitásra, még építették a játékokat, és láttuk, hogy egy cseh lakós ott parkol. Mint kiderült, már három napja ott vannak, senki nem hajtotta el őket. Ezen az alkalmi helyen éjszakáztunk, amúgy az úton nem lehetett volna ott éjszakázni, tiltva volt.
Július 7-én, Genovát elhagyva az SP1-en haladtunk, a hegyvidéken átfutó útról fantasztikus kilátás nyílt a tengerpartra és a part menti településekre. Sestri Levante lett az aznapi alvásunk színhelye. A város szélén volt egy nagyon nem szimpatikus parkoló, messze a központtól, gyanús ott-táborozókkal, így inkább behajtottunk az öbölhöz. Itt megálltunk egy holland család lakója mögött, ők is ott éjszakáztak, este 11-től reggel 9-ig nem volt fizetős a parkoló.
(GPS: É44.270268 K9.389457)
Bár nem volt egyértelműen jelezve táblákkal , hogy lakóval megállni tilos, számunkra is elég hihetetlen volt, hogy ilyen szép helyen tudunk aludni. Ráláttunk az öbölre, az óváros kicsiny, homokos fövenyére, a kivilágított épületekre… Este és kora reggel sétálva a városban fantasztikus hangulatot kaptunk el.
Reggel ¾ 9-kor aztán persze jött is a parkolóőr, és udvariasan tájékoztatott, hogy itt nem lehet lakóval megállni. Mondtuk, hogy 10 percen belül távozunk, ő ezt megköszönte, és ennyiben is maradtunk.
Az Olaszországban töltött utolsó két napunk színhelye Diano Marina volt, lassan mélyülő, homokos partjával, riviérás hangulatával ideális hely a fürdőzésre. Az Oasi Parkban szálltunk meg, nagyon korrekt hely volt, 700 méterre a parttól, rengeteg lakóautóval és néhány lakókocsival. (GPS: É43.90667 K8.07097)
A tulaj neve "Luccso", jól beszélt angolul, kedves pasas. 10 euró egy nap, délben érkeztünk, és másnap este 10-ig lehetett maradnunk (kétszer is rákérdeztünk, jól értettük-e). Ügyes húzás, végül mi is két éjszakát maradtunk. :)Plusz két euróért volt áram is, igaz csak fél kw-ig, de ingyen wifi tette fel az i-re a pontot.
Az internetezésről még annyit, hogy Itáliában nem olyan egyszerű nyitott, ingyenes wireless internetre bukkanni. A terrorveszély miatt (is) a legtöbben titkosítják a wifi hálózatokat. Még akkor is az útlevelünket kérték, amikor netcaféba mentünk. A McDonalds-ban pedig csak úgy jutottunk ingyenes wifihez, ha egy olasz telefonszámot, illetve a személyi adatainkat megadva regisztráltunk, és sms-ben küldték a jelszót. (Szerencsére egy itt élő barátunk telefonszámát felhasználva tudtunk regisztrálni, máskülönben csak emiatt venni kellet volna egy SIM-kártyát erre a két hétre.)
A legközelebbi beszámolót Dél-Franciaországról írom. De lehet, hogy nyugat és észak is lesz majd belőle. 🙂
