2010 Szilveszter Rómában, előtte Velence, Pisa, utána Lido di Jesolo
2010 szilveszterét az idén külföldön szerettük volna tölteni, egy kicsit melegebb éghajlaton, mint ami nálunk van. Így esett a választás Róma városára.
December elején kezdett kialakulni az útvonal, ill. az utazás időtartama is. Egy régi baráti családdal mentünk, akik bérelték a lakót, a bérlés minimum 7 napra volt lehetséges, így 7 napra mentünk.
Karácsony után másnap, 27.-én késő délelőtt indultunk meghódítani Róma városát. Aznap elérkeztünk estére(22 órakörül) Velencébe, ahol a híd után jobbra találtuk meg azt a parkolót, ahol megaludtunk. Ez egy bekamerázott fizetős parkoló kifejezetten lakóautók számára fenntartott hely, igaz szolgáltatás nélkül. Nem mondható a legolcsóbbnak, 12 órás ciklusok vannak, az első drága, a másodiktól kicsit olcsóbb. Tronchetto Parkolónak hívják, találati helye É 45 ͦ26’33,07”, K 12 ͦ18’19,61”.
Előnye viszont, hogy közvetlen (100 m) mellette van a kikötő, ahonnan a menetrendszerinti Vaporettok viszik a jó népet ide-oda. 300 m-re tőle meg van egy vasút, ami 1€-ért bevisz a központba, ahonnan be lehet gyalogolni a város szép részeit.
Mi 28.-án ezt meg is tettük. Meglepetésünkre télvíz idején is rengetegen voltak, és bár másfél héttel előtte elöntött területekről szóltak a hiradások, mi ennek semmi nyomát nem láttuk. Elsétáltunk a Szent Márk térre, ahol még mindig nagyon szelídek a galambok… A tér télen is csodás, a pizza isteni. 28.-án késő délután tovább indultunk Firenze felé, ahová este érkeztünk. Itt számot vetettünk a hátralévő programokat, és terveinket ezúttal is felrúgtuk, úgy döntöttünk, hogy Firenzét ez alkalommal kihagyjuk, és még ma este tovább indulunk Pisa felé. Firenze és Pisa között Pistoia-ban találtunk egy P+R parkolót (É 43.93061 ͦ, K 10.92532 ͦ), ahol biwakoltunk.
29.-én ébredés után irány tovább Pisa felé, ahol lakóautóknak fenntartott parkolóban parkoltunk (É 43.72917 ͦ, K 10.39056 ͦ). Ebben a parkolóban lehet parkolni, ill. van egy része ami éjszakázásra van fenntartva. Itt lehet üríteni, tölteni, stb. Leparkolás után irány a kb 700 m-re lévő látványosság tenger. Az odavezető úton számtalan fekete bőrű árús szeretne ránk sózni mindenféle márkás dolgot, órát, derékszíjat 5 év garanciával (hát ezt már nem bírtuk ki nevetés nélkül, de az árus is elnevette magát), ill mindent, amit el lehet képzelni ferdén a ferde tornyon kívül. Maga a ferdetorony fantasztikus látvány élőben, szinte hihetetlen. Kisebb vagyonért fel lehet menni a tetejébe, egyszerre csak 30 embert engednek be. A teteje ma 4,4 métert tér el. A csodák terén a Pisai ferdetorony mellet találhatjuk a Dómot, ill. a keresztelőkápolnát is, mindkettő csodálatos látvány. A ferdetoronyról annyit érdemes tudni, hogy már 1173-ban, építése után elkezdett dőlni, pedig akkor még csak három emeletes volt, míg ma nyolc emelettel bír. Ugyanígy a keresztelőkápolna is megdőlt, csak nem ennyire látványosan. Ezért valóban kijár a térnek a csodák tere elnevezés. Késő délután elindultunk Róma felé, hogy az estét már Róma egy Campingjében tölthessük. Este megérkeztünk a már otthon kinézett Róma Camping-be (É 41.88587 ͦ, K 12.40532 ͦ). Azért esett erre a választásunk, mert 3 km-re fekszik a Vatikántól, így gyakorlatilag belvárosi Campingnek számít, a közlekedés innen egyszerűnek tűnik. Érkezéskor ért a meglepetés, hogy a Camping szinte tele volt. Eleinte úgy nézett ki, hogy 31.-én tovább kell állnunk, teltházas foglalások miatt, de ez a későbbiek során változott, így maradhattunk. Álmomban nem gondoltam volna, hogy december végén egy Camping teljes kapacitással működik, mindezt úgy, hogy a befogadóképessége 200-250 lakóautó, 200 db Bungalow, ill. sátorhelyek. Ez utóbbi kivételével , szinte az összes többi telítve volt.
30.-án szolíd +8 ͦC-ra ébredtünk, a mai napot a Vatikán megtekintésének szántuk. A Campingből 3€/fő összegért kisbusz szállított a Vatikánhoz, és ebben az árban a visszaút is benne volt. Szóval ezt használtuk. Első nekifutásra kiálltuk a sort a Vatikánba való bejutáshoz (60-70 perc), majd végigjártuk. Hááát mit mondjak, lenyűgöző, csodálatos, ijesztőek a méretek, minden óriási, minden Pazar, egyszerűen fantasztikus. Végigjártuk a pápai sírhelyeket, nagyon régről egészen a 2005-ös II.János Pál pápa sírjáig meg lehet tekinteni a sírhelyeket. Ezután ismét sorban állás, a kupolához való feljutásért. Kétféle jegyet lehet venni, az egyik csak lépcsőn (kb 570), vagy a drágább jegy, melynek egy részéhez lift tartozik, és így kevesebb lépcső (kb 350) marad. Mi ezt a drágábbat választottuk, ez is bőven elég volt. Eleinte normál lépcsők, majd keskenyedő, egyszemélyes lépcsők, majd már a kupolatérben nem is lehet függőlegesen menni, el kell dőlni oldalra. Ha azt hinnénk, hogy ezt nem lehet már fokozni, az téved, lehet. Az utolsó 30-40 lépcső egy igen szűk csigalépcső, ott ha valaki nagy levegőt vesz kissé megszorulhat. Visszaút nincs, mert mögötted jönnek folyamatosan, ha valaki pihen, pihen a mögötte lévő látogató is. Na viszont ha felért az ember, Pazar látvány tárul elé, ott van egész Róma. Valami Pazar látvány, ezt nem szabad kihagyni. Lefelé ugyanez a lépcsőrengeteg vezet, de ott is csak egyirányban. A Vatikán csodálása közben az ember úton-útfélen találkozik a svájci gárda színes tagjaival, akik a mai napig védelmi feladatokat látnak el a területen. Színes, pompás ruháikat állítólag Michelangelo tervezte. Vatikán vezetőire 1504 óta vigyáznak a gárda tagjai.
Ennyi lépcső után valójában elfáradhat a láb, így megkíván egy kis sétát a Vatikánnal szemben lévő sugárúton, melynek a végén van az Angyalvár, ahova zárt alagúton át menekültek a pápák, ha valami baj közeledett. VII.Kelemen is itt húzta meg magát 1527-ben amíg a Habsburgok Rómát fosztogatták. Kis séta után, már sötétben indultunk vissza a kisbuszhoz, mely visszaszállított bennünket a Campingbe.
31.-én ismét tavaszias időben keltünk, bár most reggel a nap nem nyaldosta a lakónkat. Kissé borús volt az idő, de nem esett. Ma Róma egyéb nevezetességei lettek betervezve, vettünk napijegyet a tömegközlekedési eszközökre (4€/fő/24 óra). A buszmegálló a Camping előtt van, így könnyű volt a kezdés. Utána metro, és egyéb tömegközlekedési eszközökkel jutottunk el a Colosseumhoz. Kijöttünk a metróból, és ismét tátva maradt a szánk. Ezt nagyon nehéz elmesélni, leírni, de hogy a metróból kijövet belebotlik az ember egy Krisztus után 72-80 között épült, azaz közel 1930éve épült épületbe, hááát ez valami csodás. Nos ismét sorbanállás (kb fél óra) , és bent vagyunk a fénykorában négyszintes, ellipszis alakú, 50.000 embert befogadó amfiteátrumban. Azt elképzelni, hogy itt valaha gladiátorok küzdöttek az életükért, és 50.000 ember szórakozott ezen, ez valami hihetetlen érzés. Fantasztikus , gigantikus méretek jellemzik az építményt, és valójában még most sem lehet tudni, hogy itt csak emberek harcoltak egymással, vagy állatokat is rájuk eresztettek-e. Bár sok jel arra mutat, hogy igen, ez mégsem teljesen megalapozott, kevés történelmi bizonyíték szól amellett, hogy keresztényeket oroszlánok elé vetettek volna a Colosseumban. Egy angolszász jövendölés azt tartja „Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is.”. Hát élőben látva, lehet valami igazság ebben a jövendölésben. Rengeteg gondolat pattan ki az ember fejéből a különböző részeket látván, de ezeket meghagyom mindenkinek sajátjaként, ha megteheti, hogy megnézi ezt a csodát élőben. A Colosseum után következett a Foro Romano, ami a császárváros központja volt hajdanán. Ez véleményem szerint eléggé le van rombolva, ennek ellenére látványos.
Ezután következett a várva várt Viktor Emánuel emlékmű. Emlékműnek egy kissé durvára sikerült, brutális méreteivel. Ez a város minden pontjáról látható, ez talán mond valamit a méreteiről. Sajnos bemenni ide már nem tudtunk, mert a szilveszteri készülődés, ill. a utca buli ide volt telepítve, és a televízió színpada teljesen lezárta a bejáratot, de el is küldtek bennünket onnan. Szóval ez most kimaradt, egyenlőre csak kívülről csodálhattuk meg. Sebaj, irány a Trevi kút. Ez nem más, mint diadalív és egy palota homlokzata, melyen mitológiai teremtményeket láthatunk. Középen Neptun masszív alakját láthatjuk, aki egy óriási kagylót lovagol meg, a fogatot pedig szárnyas lovak húzzák. A zabolátlan ló a háborgó, a békés pedig a nyugodt tengert szimbolizálja. Mindezt képzeljük el egy kicsike téren, ahol folyamatosan óriási a tömeg. Pazar látványban lesz részünk, főleg, ha hagyunk pár percet magunknak arra, hogy a mestermű megérintsen bennünket. Minket egész biztos, hogy megérintett. A mondás úgy szól, ha egy pénzérmét a jobb kezünkből a bal vállunk felett hátrafelé dobunk a vízbe, visszatérünk. Mi dobtunk… A pénzt mindig a Vöröskeresztnek adományozzák. A Trevi kút után kis séta megtételével jutottunk el a Spanyol lépcsőhöz, ami nevét onnan kapta, hogy a XVII.sz. óta itt állt a Szentszék spanyol követsége. Maga a lépcső a legfelkapottabb vásárló negyedben van, ahol nagyon sok ismert művész, arisztokrata fordul meg. Ma tulajdonképpen egy felkapott találkahelyként funkcionál a hely.
Viszont közben ránk sötétedett, így irány vissza a Trevi kúthoz (ez még nem számít visszatérésnek), amely most kivilágított pompájában vár bennünket. Ismét óriási tömeg, és egy csodásan kivilágított csobogó kút tárult a szemünk elé. Ezt megcsodáltuk, és irányba vettük a legközelebbi metro megállót, mellyel megindultunk a Camping felé.
A szilveszteri mulatságot a két lakó között a szabadban töltöttük, ettünk, iszogattunk, mulattunk, amolyan lakóautóklubosan, táncoltunk, majd éjfélkor meghallgattuk és elénekeltük a Himnuszt.
Még egy kicsit folytattuk a mulatságot, majd eltettük magunkat aludni.
1.-én délig sziesztáztunk, tettünk vettünk, majd koradélután elindultunk utolsó megálló helyünkre, Lido di Jesoloba. Itt különösebb látványosság nem várt ránk, de szerettünk volna ott enni egy igazi olasz pizzát. Hogy miért ott, nem tudnám értelmesen megmagyarázni, ezért csak azt mondom, a lakóautózás szabadsága miatt, csak. Estére odaértünk, találtunk jónak tűnő pizzériát, jó is volt, majd kértünk olyan ötletet, hogy hol tudunk aludni. Kaptunk útbaigazítást, ami egy Campingbe vezetett (É 45.52295 ͦ, K 12.69087 ͦ). Ez nem más, mint egy nyaralásra is alkalmas Camping minden hozzá tartozó kiegészítéssel együtt (mosdó, zuhany, WC, ürítő-töltő hely, áram).
2.-án reggel keltünk, és irány hazafelé, közben megállva vásárlás miatt, vasárnap koraestére hazaértünk.
7 nap alatt 2770 km utat tettünk meg, és rendkívül sok élménnyel gazdagodtunk.
Képek a fotóalbumunkban találhatóak itt.
