Néhány nap Elba szigetén. Útiterveink között már évek óta szerepelt egy Elba szigeti barangolás, de utazásaink és úti céljaink sorrendisége ez ideig mindig másként alakult.
Ez év tavaszán viszont némi bíztatást kaptunk egy klubtársunktól és egy kissé túlfűtötten a
vágytól , lázas tervezgetésbe, készülődésbe kezdtünk.
Előző utazásaink tapasztalatai alapján – igen jól bevált módszernek bizonyult – szakirodalmat keresni erre vonatkozóan, de itthon a könyvesboltokban, térkép üzletekben nem jártunk túl sok sikerrel. Majd egy németországi utunk során egy kempingcikkeket árusító üzletben találtam igen jó németnyelvű útikönyvet .
. Bár tisztában voltunk azzal a ténnyel, hogy ebben az időszakban a szigeten teltház van, hiszen igen közkedvelt nyaralóhely.
Interneten tájékozódtunk a kemping helyekről , árakról. Az ACSI kemping katalógusból több kempingtől kértünk meghatározott időpontra helyfoglalást. Néhány nemleges válasz valóban érkezett, de volt egy kedvezőnek tűnő lehetőség .Úgy próbáltuk szervezni az utazást, hogy a bolognai FICC-Rallye előttre tegyük.
Július 17-én indultunk Dunakeszi –Rábafüzes – Villach- Caorle útvonalon megszakítva utunkat egy kis tengerparti pihenéssel. Meglehetősen nehéz volt előfoglalás nélkül bejutni, de egy csodálatos négycsillagos kemping golfpályájának szélén akadt számunkra hely. Az igazat megvallva csak ámultunk, hogy egy „külön kis világ” egy csodálatos paradicsom volt ez a kemping a tengerparton. Csak néhány szépség és praktikum a sokból- kijelölt kerékpár utak, élményfürdő, számtalan étterem, bank, butik, kultúrált vizesblokk, nem szólva a szilárd burkolatú és füves utakról s parkolókról.
Majd miután minden jó egyszer véget ér, folytattuk utunkat Firenze –Livorno-Piombino Toscana csodás tájain. Piombinonál a kikötőnél megváltottuk jegyünket Portoferrarioba –
a Tolemár hajózási vállalat komphajójára. A pénztáros hölgy igen érdekes tekintettel nézett ránk mikor megmutattuk, a parkolóban álló szerelvényt. Egy nem kisméretű lakóautó, egy utánfutó, rajta egy kis autó. Hogy infartust ne kapjunk a viteldíj miatt, hozzá tette nagyon kedvező árat számolt nekünk. Hála telt szívvel és nagy mosollyal nyugtáztuk kedvességét.
Behajózva, a mintegy 10 kilométer körüli távolságot1 órás kellemes hajóúton tettük meg s kötöttünk ki Portoferrarioban. Az első benyomásunk a csendes nyugodt Tirrén tenger, az átlátszó tiszta, világoskéktől a türkizen át a mélykék színekig játszó víz.
A sikeres partra szállás után – a Via Michelin Internetről nyomtatott térképével – viszonylag hamar meg találtuk kempingünket, ahol foglalás alapján már vártak bennünket. Fantasztikus látvány tárult elénk . Egy domboldali teraszos árnyas kemping. Bár nem közvetlen tengerparti de közeli saját tengerparti stranddal, a teraszokon elhelyezett élményfürdóvel , árnyas helyekkel , parkolókkal,,aszfaltozott közlekedési utakkal valamint,
jó hideg sörrel amit az egyik bárban mértek. Kempingünk neve Rosselba le Palme.
/www.rosselbalepalme.it/ Különlegessége a közepén elhelyezkedő arborétum. Európában egyedül itt található a mexikói kék pálma, de találhatók itt kanári szigetekről, dél Amerikából
származó pálmák . Megcsodáltuk a virágzó cikas pálmát a yucca pálmát és az égretörő datolya pálmákat. A helyiekkel beszélgetve tudtuk meg , hogy sokan e különleges arborétum miatt keresik fel a szigetet, mely Európa szerte híres.
A kemping volt a főhadiszállásunk és kiinduló bázisunk, a kis kocsival felkerekedve barangoltuk be a nem túl nagy szigetet. Tájai igen változatosak, az összességében csendes nyugati partra a vízi sportokra kiválóan alkalmas homokos strandok jellemzők, míg a sziget második legnagyobb kikötője Porto Azzurro körüli part szakasz csipkézettebb meredek sziklái közt, megbúvó strandok kavicsosak .
Számunkra különleges élményt jelentett végig menni a sziget szerpentines útjain , feljutni
Marcina Marinától – a kis középkorú faluig Marcina Altáig vezető úton . Az út végén egy folyamatosan haladó kétszemélyes álló felvonó kosárba szálltunk és felfele haladva ,teljesen közelről tárult elénk úgy a sziget és tenger találkozásának látványa, mint a karnyújtásnyira levő szelídgesztenyefák telis-tele zöld terméseikkel, valamint feljebb a már omladozó kopár kövek látványa . Így jutottunk el csodás tiszta időben döbbenetes csendben 20 perc alatt az 1018 méter magas Monte Capannéra, ahol a magasból, a csúcsról az egész szigetet láthattuk.
Csodálatosan felemelő , felejthetetlen élmény volt mindkettőnk számára , olyan mint a hegymászóké akik felérnek a csúcsra .
Barangolásaink során eljutottunk több kisebb halászfaluba, üdülőközpontba, melyek a part menti öblökbe épültek. Néhánynapi ott tartózkodásunk után kedves klubtársaink jelezték érkezésüket. Örömmel vártuk őket a kikötőben, majd sikerült számukra is helyet találni a kempingben. Ők motorral járták a szigetet, majd esténként össze ültünk és egy pohár bor mellett meséltük egymásnak élményeinket, felidéztük újra a látottakat.
Természetesen mint miden a szigetre látogató turista , mi is felkerestük Napoleon egykori rezidenciáját aki a legismertebb lakója volt a szigetnek. Párizs eleste után kilenc hónapot töltött itt 1815 márciusáig. Sajnálattal tapasztaltuk és megállapítottuk , hogy a műemlékként működő kastély meglehetősen elhanyagolt , a kertje gondozatlan, ápolatlan de a kilátás ma is olyan csodálatos a kikötőre, mint ahogy a császár láthatta.
Mi magunk is megkóstoltuk a frissen sült halat egy halászfaluban és ittunk rá kitűnő elbai bort . Vásároltunk extra olíva olajat , limoncsinót, gyümölcskenyeret és hoztunk néhány üveg bort.
Mi tetszett még a szigeten ? Leginkább az a természetes érintetlen táj, ahol szabadon nőhet a virág, a fa, ahol a növények az élet lehetőségét keresik a sziklák hasadékaiban. Természetesen a számunkra igen kedvező, napsütéses jó idő. A hőmérő higanyszála igencsak 30-35 Cº körül volt napközben, de a szinte állandó légmozgásnak köszönhetően nem éreztük kellemetlennek.
Őszinte szeretettel kívánjuk és ajánljuk, hogyha lehetőségetek adódik éljétek át ti is, bízva abban hogy életre szóló élményekkel lesztek gazdagabbak.
H. Éva és József
