Azoknak, akiknek nincs idejük végigolvasni a részletes beszámoló(ka)t
Norvégia messze van
Ez persze nem újdonság, meg aki ismeri a térképet, vagy beüti a GPS-be, az egyből realizálja, de azért mégis messze van. Ráadásul az ország észak-déli kiterjedése nagyon nagy, érdemes tehát meggondolni, hogy mennyi időnk van és abba mi fér bele.
Többféle úton megközelíthető az ország lakóautóval is. Mehetünk Ausztria – Németország autópályákon végigszáguldva, vagy Szlovákián, Csehországon, Németországon át (mi így mentünk, ezt hozta ki legrövidebbnek a GPS, de amíg meg nem javítják a csehek a döm-dö-döm autópályájukat nem vagyok hajlandó többet arra menni, úgy éreztem, hogy agyrázkódást kapok, különösen visszafelé, amikor én ültem hátul), majd
Németországból Svédországba kompozva, onnan a nyugati part mentén autópályán (egy kis szakasz még hiányzik, de építik – a GPS mindenfélét mond, visszafelé kissé el is keveredtünk)
Németországból szárazföldön Dániába – ha van időnk Dániában is nézelődni egy kicsit, majd hídon, vagy komppal Svédországba, a továbbiakban megegyezik az előző úttal
Esetleg Dániából egyenesen átkompolva Norvégiába (időtakarékos, de drága megoldás)
Németországból Dániába komppal (Puttgarten – Rodby), majd vagy a Koppenhága – Malmö hídon, vagy a Helsingor – Helsingborg komppal folytatva Svédországba
Útközben 2-3 éjszakázással lehet számolni, attól függ ki mikor indul, milyen az idő, mennyire vannak dugók, mennyit szeret egy nap megtenni.
Mi odafelé este 6-kor indultunk, aludtunk egyet a cseheknél(autópálya parkoló), egyet Dániában Faro szigetén (lakóautó parkoló), Svédországban (fél napos koppenhágai városnézést beiktatva) remek autópálya parkolóban (É58.88925°, K11.26954°) és reggel érkeztünk Osloba. Így csak 1 napra kellett a 150 NOK díjat kifizetnünk a lakóautó parkolóban. (É59°55.099’, K10°40.556’)
Visszafelé a Világ végéről indultunk és amikor átkompoztunk Svédországból Helsingor kikötőjében aludtunk (ingyenes). A következő éjszakát Berlin és Drezda között a pályáról lemenve egy kisváros temetői parkolójában töltöttük (a 2006-os Board atlaszunkban megadott koordináták egy lakótelepre vezettek). Innen egyvégtében tettük meg az utat hazáig és beestünk a szinte elfeledett itthoni ágyunkba (a szokatlan melegtől alig tudtunk aludni).
Norvégia drága
Erről is lehet olvasni, meg ugye az ember nem számítgat át utazás közben (néha azért mégis…)
Mivel már előre tudtuk, hogy drága lesz felkészültünk élelemmel, innivalóval, túl sokat nem vásároltunk. Amit mégis:
Kenyér fél kilós 25-30 NOK (35-el kell szorozni, ha Ft-ban érdekelne) – a magos kenyereik finomak, különösen frissen
Eper kis műanyag kosárkával (szerintem kevesebb, mint 0,5 kg) 30-35 NOK
Cseresznye kis műanyag kosárkával (talán 0,5 kg) 35-40 NOK
Buszjegy Osloban 40 NOK
Múzeumi belépők (30-60 NOK) – a 230 NOK-ba kerülő 1 napos Oslo Pass nagyon megérte
Parkolás nagyobb városban – Oslo, Trondheim, Bergen (20-22 NOK/ óra)
Azt mondták, hogy a lazac ott olcsó – Bergenben a halpiacon alig kétszeresébe került, mint itthon
Gázolaj (ez volt a leg nagyobb költségünk a hosszú úton) az ország különböző pontjain eltérő, 12.30 – 14.50 között láttunk, de egy körzetben általában nincs nagy eltérés (ha tankolnod kell nem igazán tudod kivárni, hogy olcsóbb helyre érj). A dél-nyugati részen találkoztunk a legbarátságosabb üzemanyag árakkal
Útdíjak – az autópályák egy része fizetős, de nem sok helyen van fizető kapu, ahol kp-vel tudnál fizetni. Az utakon és a nagyobb városokban automatikus útdíj fizetés van érvényben. Mi előre kiváltottuk a Visitors Paymentet, internetes regisztrációkor 300 NOk-ot vonnak le a kártyáról, előre meg kell adni az időintervallumot, amikor használni akarod és annak lejárta után 90 napon belül elszámolnak veled (ha kevesebbet használtál visszafizetik, ha többet, levonják) Kíváncsi vagyok rá, mint ahogy arra is, hogy Horváthpapáék, akiknek nem volt ilyen valaha is megkapják-e a számlát. Elvileg minden autó rendszámát lefényképezik a fizetési ponton történő áthaladáskor (ahol van bódé, ott nem ez érvényes, ott meg kell állni és fizetni) és ennek alapján egy angliai központban összegyűjtik a fizetendőket és a külföldieknek is kiszámlázzák. Lehet még valahogy 72 órán belül bizonyos benzinkutaknál is fizetni, de ezt túl bonyolultnak találtam, úgyhogy nem próbáltuk ki.
Vannak külön fizetős alagutak is, sorompóval, kasszával, 100 NOK körül fizettünk két alkalommal Kristiansund környékén.
Kompok – Norvégiában, különösen a nyugati fjordvidéken nem lehet megúszni néhány kompozás nélkül. Van, ahol előre bódénál kell fizetni, van, ahol a kompon jönnek kaszírozni. Nagyon fontos a lakó mérete. Mi a 6 m alatti (599cm) Villámmal a legalacsonyabb kategóriába tartoztunk, de így is 80-120 NOK között fizettünk egy-egy átkelésért. Volt, ahol nem hitték el, hogy 6 m alattiak vagyunk és lemértek. Horváthpapáék a nagy lakóautóval kb. 3-szorosát fizették, mint mi.
Lakóautós infrastrtuktúra
Éváéknak volt összehasonlítási alapjuk, ők 2008-ban már jártak Norvégiában. Tapasztalatuk szerint sokat fejlődött a lakóautós infrastruktúra. Nagyon sok lakóautó járja az utakat, kb. 50-60 %-uk norvég, a többi külföldi, döntően német és olasz.
Mindenfelé táblák jelölik, hogy hol van leeresztési lehetőség. Sokszor ez csak a WC ürítés lehetősége. Többször benzinkutaknál alakítanak ki vízvételi, leeresztési lehetőséget, de kemping előtti szerviz állomást is használtunk az utunk során. A szervizelési lehetőség – legalábbis ahol nekünk szükségünk volt rá – mindenütt ingyenes volt. Az utak mentén sok parkoló található, szép WC-vel, hideg – meleg vízzel, volt, hogy ezeket használtuk, természetesen ügyelve a tisztaságra.
Megalvóhelyek
Norvégia nem sűrűn lakott ország, még a déli területen sem. Rengeteg kempinggel találkoztunk, ezek általában kisebbek, faházak, telepített lakókocsik is vannak, de mindenfelé láttunk sátorral, lakókocsival, lakóautóval vadkempingezőket is. Az alacsonyabb rendű országutakon éjszaka szinte semmi forgalom nincs, de számos kellemes pihenőhely található az utak mellett gyönyörű környezetben padokkal, asztalokkal, mindenütt szemetessel (túlcsordult szemetessel nem találkoztam, mellészórt szeméttel is csak elvétve), sok esetben WC-vel. A nagyobbak, és amik kicsit távolabb vannak a forgalomtól ideális alvóhelyek.
Az utak
Általában jó minőségűek az utak. Sok a hegyi út, szerpentin, helyenként szűk kanyarokkal, de az igazán húzós utaknál erre már előre lehet következtetni, pl. abból, hogy a térkép nem ajánlja lakókocsival, vagy ki van téve tábla, hogy max. milyen hosszú járművel lehet használni. Sok a keskeny, egy sávos út, ahol kitérők segítik a forgalmat. Ha látják, hogy lakóautó közelít a norvégok többnyire lehúzódnak. Szerpentinen többször előfordult, hogy busszal akadtunk szembe, ilyenkor volt némi tolatgatás, centizés.
Horváthpapának megítéltük Évával a 2011 évi lakóautó vezetési Nobel díjat, fantasztikus, hogy a nagy lakóautóval (ráadásul hátul még motortartóval, rajta motorral és biciklivel) milyen ügyesen tudott a szűk, meredek, kacskaringós utakon közlekedni. Csak egy út volt, ahol a kanyarok olyan szűkek voltak, hogy csak tolatgatva tudta bevenni őket (persze ezt az utat nem ajánlották lakókocsival és a 10 m-es hossz határra is figyelmeztetett a tábla).
Helyenként találkoztunk útépítéssel, volt, hogy km-eket haladtunk kő alapozáson, de nem ez volt a jellemző.
Az időjárás
Nem minden évben van olyan nyár, mint amit Éváék 2008-ban kifogtak, 30 fok és két hétig csak napsütés. Az idei nem ilyen volt. Ezzel együtt komoly panaszunk nem lehetett az időjárásra, mert melegebb volt, mint pl. ugyanakkor Ausztriában és még a hó se esett.
Elég gyorsan tud változni az időjárás és a norvégok – az északi népekre jellemző – sztoikus nyugalommal veszik tudomásul, hogy az időjárás olyan, amilyen. A naptár szerint nyár van – ilyenkor mezítláb, rövidnadrágban, rövid ujjú trikóban kell járni. Legfeljebb esődzsekiben, ha nagyon szakad (de ha csak csöpög, akkor semmiképp). Az öltözék alapján elég jól lehetett látni, hogy kik a külföldiek. Norvégiában igen ritka volt az olyan nap, amikor valamikor (többnyire délután, estefelé) ne láttuk volna a napot. Sokszor párás, felhős volt reggel, alacsonyan függő felhőkkel, aztán a napocska addig – addig dolgozott, amíg ki nem tudta dugni az orrát. A leghidegebb éjszaka 12 fokra hűlt le a kinti hőmérséklet, általában reggel 14-15 fok, délután 17-19 fok volt, de ha tartósan sütött a nap, akkor 22-24 fokra is felmelegedett. Szerencsénk volt, Dániában hagytuk a szelet, Norvégiában csak az utolsó napokban volt kis szél, de az se zavaró.
