Majális a Zemplénbe.
Sajnos mi nem tudtunk hosszú hétvégére menni, de azért nem ültünk végig otthon. Május elsején kissé burús időre ébredve némi győzködés után a gyermekeimmel s barátokkal nekivágtunk a zempléni hegységben található Erdőbényére. Szerencsénkre mire odaértünk a felhő elment, kisütött a nap és még egy jó helyet is sikerült kifognunk. Utánnunk annyian jöttek, hog y főzőhelyet nem lehetett találni. A kocsiból való kipakolás után neki láttunk szalonnát sütni, hisz egészséges, kalória szegény reggelit kell fogyasztani. Egykis ejtőzés után babgulyás főzésbe kezdtek a fiúk. Félig kész volt a gulyás mikor megérkezett a találkozókról nehiányozható eső. Szerencsére állítottunk fel egy sátort, s azt hol a tűz felé tettük, hol elvittük onnan. Így sétáltattuk a sátrat attól függően, hogy esett e az eső, vagy kisütött a nap. Mire megfőtt a gulyás gyönyörűen sütött a nap, még melegünk is volt . A főzésbe/ no és a pálinkázásba/ volt aki egy kicsit belefáradt és aludt egy kicsit. A fiatalok fociztak , utána kellemesesn elfáradva haza indultunk.
Másodikára is terveztünk egy összejövetelt, de ezt az esö meghiúsította, mivel reggel arra ebredtünk, hogy szakad az eső. Ezért Rudi kénytelen volt otthon megfőzni a babosát, de így sem maradt belőle .
Jutka
