Néhány nap szünet – muszáj menni valamerre
Eredetileg nem lakóautós baráti társasággal Kőszeg és környékére terveztük a pünkösdi hétvégét, de sokáig bizonytalan volt a résztvevők köre és végül nem jött össze ez a program. Balunak már szerdától szünete volt az iskolában, de mi csak a pénteket tudtuk szabaddá tenni. Pécsi barátaink írták, hogy a balatoni nyaralójukban töltik a hétvégét, gondoltuk, hogy jó lenne velük is találkozni, ezért mi is a Balaton felé vettük az irányt. Az előző hétvégén évfolyam-találkozón vettem részt Csopakon. Egyik volt évfolyamtársam a Balaton-Felvidéki Nemzeti Parknál dolgozik és egy kis ismertető leporellót kaptunk tőle, amin olyan helyek leírása is szerepelt, ahol még nem, vagy már nagyon régen jártunk.
Évek óta szerettem volna kirándulni Csesznekre is a várhoz, amiről és a környékbeli bakonyi erdőkről szép emlékeim voltak még egy középiskolai kirándulás kapcsán.
Így aztán nagy vonalakban egy Balatonfűzfő – Veszprém – Csesznek – Balaton felvidék – Balatonfenyves, majd a déli parton hazafelé útvonalat terveztünk.
Pénteken bepakolással együtt már 9-kor útra keltünk. Balatonkenesén ereszkedtünk lefelé a dombról, amikor Balu kérdezte, hogy mi az a furcsa hang, amit hall. Mi először nem hallottuk, de aztán egyre erősödött hátulról a hang és az út egyenetlenségére se foghattuk. Ahol lehetett, félreálltunk, kiderült, hogy a jobb hátsó belső kerék defektes. Először Laci megpróbálta kicserélni a kereket, de a 32 fokos hőségben több mint egy órás próbálkozás után se sikerült leszednie a helyéről a pótkereket, valami speciális szerszám kellett volna hozzá. A környékbeliek mondták, hogy nem messze van egy gumis, úgyhogy betértünk oda, ahol amikor sorra kerültünk Forma 1-es gyorsasággal leszedték, megjavították és visszatették a kereket, aminek a szelepe szakadt ki.
Kora délután, kiadós ebédet követően indultunk tovább Csesznekre. Már messziről lehetett látni a dombtetőn a várromot. A várban nyáron különböző kulturális eseményeket szerveznek, pl. blues fesztivált, István a király előadást, stb. A várból egy meredek ösvényen leereszkedtünk a Kőmosó patak völgyébe ahol néhány barlangot is láttunk. A faluba visszavezető ösvényről a vár másik oldalára nyílt szép kilátás. Úgy gondoltuk, hogy valahol a Balaton partján éjszakázunk. Balatonfüred felé vettük az irányt és este 7 óra körül a strand szinte teljesen üres parkolójában álltunk meg. (Igaz, hogy egy helybeli idősebb hölgy óvott minket attól, hogy ott éjszakázzunk, mondván, hogy jönnek a rendőrök és megbüntetnek, de ő tud olcsó helyet, ahol megállhatunk éjszakára. Mi mégis maradtunk, semmilyen tiltó táblát nem láttunk.) Végigjártuk a sétányt, a kikötőben megszemléltük a hajókat, Balu kipróbálta a bátyja biciklijét és az új biciklilámpáját. Fagyit nyalogatva újra felfedeztük azokat az üdülőket, ahol sok szép nyaralást töltöttünk sok évvel ezelőtt, amikor még vállalati üdülők voltak. Estére kellemesen megenyhült az idő, sokan sétáltak, de még nem volt tömeg.
Nyugalmas éjszakát töltöttünk a parkolóban egy lengyel hűtőkamion társaságában, ami már kora hajnalban odébbállt. Reggel továbbindultunk Zánka felé. Monoszlónál a Hegyestű geológiai bemutatóhelyet szerettük volna megnézni. Az út mellett haladó bicikliút elcsábította a fiúkat, ők biciklire pattantak és megbeszéltük, hogy Zánkán találkozunk. A Gyermekváros bejárata előtti parkolóban találtam egy kellemes árnyékos helyet, ott vártam meg, amíg a hol a parton, hol az országút mellett haladó bicikliúton a fiúk odaértek. Megint forró nap volt, ezért Zánkán lementünk a partra. A strand melletti partszakaszon Selymi is megfürdött, majd mi bementünk a strandra (ahova nem kellett belépődíjat fizetni).
A strandolástól felfrissülve folytattuk utunkat Monoszló felé, majd a jól jelzett keskeny erdei úton fel egészen Hegyestűig. Az út végén sorompó, ott kellett jegyet venni, majd szép tisztás csodás kilátással. Sajnos éjszakázni nem lehetett itt, este 8-kor útnak indítják az utolsó látogatókat is és a Nemzeti Park őrei ellenőrzik, hogy senki ne maradjon fent éjszakára.
Egy régi-régi vulkán kráteréből szögletes bazaltcsíkokból álló csúcs magasodik ki, ennyi maradt meg az erózió és a bányaművelés eredményeként. A 90-es évek végén alakították ki a geológia bemutatóhelyet, kis múzeummal, szabadtéri kőtárral, gyalogösvényen megközelíthetővé tették Hegyestű sziklájának tetejét, ahonnan fantasztikus körpanoráma nyílik a Balatonra és a Káli-medencére.
Gondoltuk, hogy jó lenne ezen a szép környéken éjszakázni, este még grillen sütögetni. Sajnos Tapolcáig nem találtunk sehol erre megfelelő helyet, semmi pihenőhely, pedig a biciklis túraútvonal is erre vezet. Tapolcára beérve úgy döntöttünk, hogy a már bevált helyet keressük fel Kapolcson. Néhány éve a Kapolcsi Fesztiválon az egyik parkolóhely nagyon megnyerte a tetszésünket. A Taljándörögd felé vezető út mentén a falu végét jelző táblánál jobbra fordulva két teraszos terület található, ami csendes, nyugodt éjszakázó hely. Fekete felhők jöttek és a távolban villámlott és dörgött, de kegyes volt hozzánk az időjárás, meg tudtuk sütni kis vacsoránkat és ugyan már az előtető védelme alatt, de el is tudtuk kint fogyasztani. Éjfél után aztán nagy viharra ébredtünk, körülöttünk csapkodtak a villámok – szerencsére minket elkerülve.
Vasárnap szép napsütésre ébredtünk, körülöttünk madarak röpködtek, odahallatszott a kapolcsi templom harangszava. Kitekertük az omnisztort, hogy megszáradjon. Reggeli után a fiúk biciklitúrára indultak. Amikor visszaértek még megebédeltünk, aztán ismét Tapolca felé vettük az irányt. Kora délután értünk a Tavasbarlanghoz. Amíg a sorunkra vártunk fagyival hűsítettük magunkat a hőségben. A barlangban kellemes hűs fogadott, 20 °C körüli hőmérséklet, de nagyon magas páratartalom. Érdekes volt a kis csónakban körbejárni a járatokat, sokszor kézzel segítve az előrejutást a barlang oldalfalán, vagy mennyezetén, mert az evezőnek már nem nagyon volt hely a csónak mellett a szűk járatokban. Sétáltunk még egyet a város vízparti parkjában, jót szórakoztunk a vadkacsacsaládok életén. Innen már Balatonfenyvesre indultunk tovább, ahol barátainkkal töltöttünk egy kellemes estét és a hétfőt.
Délután 4 körül indultunk el hazafelé. Dugók és viharok egész úton. Most 3/4 6 van és éppen a második viharzónában haladunk, előttünk 8 km-es torlódást jeleznek az autópályán. Remélem, hogy minden baj nélkül hazaérünk.
(Mint látszik, a beszámolót még útközben írtam. Azóta szerencsésen hazaértünk, de éppen érkezik a következő vihar..)
