Május első hetére egy pár napos kerékpáros, laza túrát terveztünk.
Az elsődleges célpont a Kis-Balaton és az Őrség volt.Mivel az időjósok folyamatos kiadós esőket igértek, ezért már napokkal elötte a neten csak a meteorológiai honlapokat figyeltük. Latolgatuk a beválási esélyeket, és figyeltük a régiókat, hol mennyi és milyen csapadék, front és antifront várható. Elkeseritő volt a felvázolt helyzet. Mindegy. Lesz ami lesz, mi akkor is megyünk. Bepakolás és még egy gyors helyzetelemzés után elindultunk. Még ki sem fordultunk az utcánkból mikor felvetődött, hogy a Kis-Balaton helyett menjünk Majsára. Akkor legyen úgy. Irány az M5-ös.
Szemerkélő esőben de hatalmas bizakodással elértük a Majsai elágazást. Lehajtva az autópályáról, kisütött a nap is. Ez pozitív előjel volt. A Jonathermál kempingbe állítottuk fel az alaptábort. A kempingben körülnézve szinte csak német vendégek voltak. A kemping szép,kedves a fogadtatás, kultúráltak a vizesblokkok, az árak kedvezőek, és a zuhanyból is terhmálvíz folyik. Az idő továbbra is bíztató, már már nyárias.Gyors ebéd, némi kis pihegés. Kerékpár leszed, felmálház és indulunk is a délutáni túrára.
Remek kerékpárút halad el a kemping elött. Elindulunk Jászszentlászló felé.Utána Móricgát irányába tekerünk tovább. Tipikus tanyavilágon haladunk keresztül. Üditő látvány a megművelt tanyák látványa.Rengeteg libanevelő telep is tarkítja az utunkat.Egyik másiknál megállunk és némi zöld fű bedobálásával belopjuk a libák szívébe magunkat. Szinte vadonatúj kerékpárút kanyarog a kerék alatt. Az autóútról ez már nem mondható el. Birkanyájak melett haladunk tovább. Élvezük a májusi napsütést.
Móricgátra beérve észreveszek valamit. Satufék. Nem akarok hinni a szememnek.Visszamentünk az időben? Egy buszmegállótábla. De milyen? Mávaut! Igen. Ott állt büszkén, igaz egy kicsit rozsdásan és ferdén az út szélén. A Mávaut mint tudjuk megszünt átszervezéssel 1953-ban. Ezek szerint ez a tábla akár több mint 60 éve állhat ezen a helyen.(1949-ben alakult a Máv irányítása alatt) Tiszta történelem. Hazafelé még egy erősen pusztulófélben lévő vályogtéglából épített szélmalmot is felfedeztünk. Sajnos közvetlen közelről nem tudtuk megnézni, mert magánterületen áll. Ez is a velünk pusztuló történelem. Kár érte.
Másnap a Péteri-tói madárrezervátumot vetük célba. Ismét Jászszentlászló felé vettük az irányt. Itt bevásároltunk, némi ellátmánnyal tömtük meg a bringatáskát. Innen Ilonaszállás és kővágóér érintésével elértük Petőfiszállást. Ezen a szakaszon már nem volt kerékpárút, amit az autósok egy részének kultúrálatlan vezetési stílusa tett veszélyessé. Volt olyan autó aminek a tükre 5 centire suhant el a kezem mellett. Egyeseknek még van mit tanulni!
Petőfiszálláson megkerestük a tavakhoz vezető utat. Az út elején megpihentünk egy kicsikét az árnyékban. Egyszer csak heves fütyüléssel tudatta velem a karékpár gumija, hogy ő bizony itt feladta a küzdelmet, és nem megy tovább.Tőből kiszakadt a szelepház. Na bravó. Némi kutakodás után kiderült, hogy nem hoztam magammal póttömlőt. Kerék kiszed, másik bringára felpattan, és irány a vasbolt. A megkérdezett emberek kedvesek és segítőkészek, hamar meglelem a áhitott boltot. Van belső, és még kompresszor is. Segíteni akarásban itt sincs hiány. Vissza a szárnyaszegetten álló drótparipához. Még egy perc és újra taposhatom neki izomból. Szép de mély homokos úton haladunk a tó felé. Mocsári teknős és maszületett bárány állja utunkat. Fotók készülnek, és már haladunk is tovább.Megérkezünk a rezervátumba. Rengeteg madár, csacsog csipog, repdes és rikácsol. Lenyűgöző. Imádom. Hétágra süt a nap. Remek, magas kilátóból figyelhetjük a vizivilágot. Közben ebéd és utána szieszta. Embert nem látunk a környéken.Viszont az őzek megmutatják magukat. Nem is mesze tőlünk. Elindulunk vissza. Mély homok, Petőfiszállás, víz és nasi vételezése, majd a vasútállomás. Vonattal irány Kiskunfélegyháza, majd onnan átszállással Majsa. Persze a Máv és a kerékpárszállítás….. Hát van mit teniük az ügy érdekében. Visszaérve vacsi majd séta a kemping körül, megnézük a halastavat, és kimegyünk a mezőre a vadakat meglesni. Nem erdménytelenül. Kis idő után itt is meglátjuk az őzeket. Ezek után este nem kellett altató.
Harmadnap a kinézett cél a Harkai-tó. Neten szépeket írnak róla. Majsafürdő és Kiskunmajsa között kicsit döcögős, de van kerékpárút. Utánna viszont csak az autóút. Sebaj. Megyünk. Ma mintha kultúráltabbak lennének az autósok. Normális, biztonságos oldaltávolságot tartva mennek el melletünk. Elérjük Harkakötönyt. A tó pár száz méter a falutól. De megint csak a mély homok. Nem baj. meglátjuk a tavat, és meglepve tapasztaljuk, hogy nem lehet igazándiból megközelíteni a vizet. Mint késöbb kiderült az önkormányzat honlapján dicsekednek a tóval és a tanösvénnyel, de egyik sem bejárható. A tavat bérbeadták haltenyésztésre, a tanösvényt elérte az enyészet, a kilátó meg megközelíthetetlen. Azért a madarak szépek a tó körül és egy egerészölyvet is sikerül megfigyelni egy vércse társaságában. Még némi kisebb kört megteszünk a környéken, és elindulunk a vasútállomásra. Visszamegyünk Majsára. Szép nyugudt kisváros. Körbekerekezük és megpihenünk a parkban, halgatva a templom harangozását.Az idő nagyon kellemes.
Délután 4 órára visszaérünk a kempingbe. Némi pihi után gyalog vágunk neki a környéknek. A házak mögött a tanyák között mindenhol olajfúrótornyok vanak. Már nem billegnek, sok helyen le is vanak szerelve a nagy szivattyúk. Mára már a harmadlagos kitermelési fázisban üzemelnek. Széndioxid nagynyomású bepumpálásával nyerik ki a még a mélyben található olajat. Ahol még állnak, ott rozsdás dinoszauruszoként merednek a magsba, mintegy hírdetve, hogy minden mulandó.
Éjszaka esett egy kicsikét, de reggel süt a nap. Elindulunk hazafelé, de még teszünk egy kis kitérőt Bugacpuszta felé. Majd az utunk az Abonyban található magánállatkertbe vezetett. Shone a kis 3 hónapos oroszlán simogatása csábított el minket újra oda.Rendkívüli odaadással és szeretettel gondozák és nevelik az állatokat. Érdemes ellátogatni és ha szerencséd van még Mungot a hatalmas, 3 éves hímoroszlánt is megsimogathatod. http://www.maganzoo.fw.hu/index.php?reference=kisoroszlan&showpic=39
Hazaérve szemerkélő eső fogadott. De a lényeg, hogy az egész országban esők és viharok voltak, csak a Kiskunság volt napsütötte és száraz. Jó döntés volt.
Képek az albumomban!
