Július 19-én elindultunk itthonról terveink szerint egy éjszakára megállunk Kiskunhalason a kempingben, majd reggel 6 kor indulás Tompa felé.
A terv azért terv hogy változzon, az utolsó benzinkútnál csigánk csak nagy nehezen indult, sebaj a kempingben töltünk az akksira hisz erre is fel vagyunk készülve. Este 10 óra körül már sejtettük indulás nem lesz, hisz az akksi (10 hónapos) alig vesz fel valamit. Reggel akksi szerviz, három órai impulzus töltés sem segít szegény Auchanban vett akksink kimúlt. Sebaj vehettünk ujjat, garisat nem akciósat. Így kedd reggel 6-kor már indulhattunk is ki szerbián-macedoniát át a jó öreg göröghonba. Este 9 órakor már az interneten kinézett kemping (Poseidon Beach) elé próbáltunk beállni, ami nem egészen olyan volt, mint amit elképzeltünk, hiszen az utcán is alig fértünk el, a kempingben pedig olyan érzésünk volt, hogy heringeknek készülünk. Sebaj van még kemping a közelben keresünk másikat, szerencsénk volt a következő kemping (Kalamaki) amit kinéztünk kulturált volt és nem tömött. Így itt álltunk meg. Ami számunkra meglepő volt, hogy a zuhanyzásért fizetni kell, mint utóbb rájöttünk majd minden közelben lévő kempingben is. Ez nem igazán veszi el a kedvét egy kimerült aludni vágyó lakósnak, hisz a csigában is van zuhany. Másnap felderítettük a környéket, a strand remek gyerekkel is, a közelben van étterem, supermarket és minden, ami nekünk kell. Ismerőseink is a közelben vannak ők apartmanban NeoPoriban, így ide is átlátogattunk egy párszor. Itt a tengerpart nem olyan remek, mert a parttól kb. 1 méterre egy betonsáv húzódik a víz alatt, ami után a tenger hirtelen mélyül. Este hazafelé sétálva a tengerparton remekül lehet látni Panteleimon várát, mely nagyon szépen ki van világítva. 7 nap után elindultunk kedvenc görög kempingünkbe a Vourvourou mellet levő Reába. A kempinget már tavalyi utunkon felfedeztük és ezzel együtt meg is szerettük. A partja tökéletes a gyerekes családoknak, nem drága és sok tavaly megismert lakóssal találkoztunk ismét. A magunkkal vitt robogót itt ki is használtuk, hiszen itt lakóval ki- és beállni nem egyszerű. A bevásárlásokat a közelben lévő Nikitiben (11 km) vagy a még közelebb lévő Vourvourou-ban (3 km) tudtuk megejteni. Sajnos itt is letelt az idő így szerda reggel indultunk hazafelé, tavalyi tapasztalat alapján Röszkét elkerülve Tompán léptük át a határt este 11-kor. Alvás Kiskunhalason és csütörtök reggel indulás haza…. Illetve csak mentünk volna, hiszen ami elromlik el is romlik, az egyik kanyar után a visszapillantó tükörben észre vettem hogy füstöl a kerék, az első gondolat ’defekt’, szerencsére egy üzem beállójában azonnal megálltam, amikor a dísztárcsát levettem akkor jött a meglepetés – a porvédő kupakkal együtt csapágydarabok is kiestek. Az üzemből segíteni is jöttek szerelőt keresni, de egy ismerős telefonos tanácsára inkább nem mozdultunk és trélert hívtunk. A tréler megérkezése után (Ő vette le a kereket) megláttuk, hogy a mi kis csigánk a hátsó fékdobon forog. Lassú kínlódások után sikerült a csigát felvontatni a trélerre, és lekötözve, a trélerre felzsúfolódva indulhattunk haza, igaz nem négy, hanem legalább nyolc kerékkel. A nyaralás tapasztalata, hogy nem elég a fékeket, motort ellenőrizni, legközelebb a csapágyakat, akksikat, lengéscsillapítót, kerékcsavarokat, vezetékeket, lámpákat, tartályokat, hűtőt, ülést, gyerekeket ….. ja szerintem mindent ellenőrizni fogunk. De ha mégis kihagyok valamit, akkor jönnek az újabb élmények, hogy mit lehet jövőre ellenőrizni. De sebaj a lakózás akkor is remek élményeket nyújt, és mivel a lakó meggyógyult a 4 napos ünnepet már Tiszaújvárosban töltöttük egy kedves lakóautó-klubos barátokkal.
