Megpróbálom megosztani Veletek azokat a csodálatos élményeket, amikben volt részünk legutóbbi görög utunk alkalmából
Görögország 2007 szeptember elején
Ha a visszaút viszontagságait is tudnám gyorsan feledni, azt mondanám tökéletes volt az utunk.
Mi soha nem állunk meg campingben, így csak „biwakolós” koordinátákat tudok Nektek felajánlani. Úgy gondolom, hogy a lakóautó arra való, hogy bárhol, ahol parkolni lehet, ott aludjak is benn egy jót, ha kedvem szottyan. Lakókocsival már inkább be kell térni valahova.
Sokat morfondíroztunk, hogy kompolás Velencéből Patrasig, vagy a szárazföldi út?
A hajó cca. 120,-EU drágább, de sokkal kényelmesebb, viszont némi kötöttséget jelent a menetrend. És ez utóbbi döntött. A legutolsó itthoni délutánon derült ki, hogy másnap reggel startolhatunk! Így persze maradt a tengelyen való utazás. Nem bántam meg.
1.nap.
Reggel Balatonlellén bepakolok a hűtőbe, – nem tudom beindítani a gázüzemet. Kipakolás. Hűtő kiszerel. Nem kap 12V-ot a szikragyújtó. Biztosítékok jók. Nem keresem a hibát, áthidalom egy méteres vezetékkel, oszt jól van. J
Elindulunk. Megyünk 15 km-t, elszakad az ékszíj, kicserélem, rosszat sejtve veszek még egy tartalékot.
Sima határátlépés Szerbiába. Az autópálya díjakat nem ismétlem. Alszunk Nis környékén egy nagy modern autópálya benzinkút-szálloda komplexus hatalmas parkolójának sarkában.
2.nap
Tovább a pályán. A GPS-t tényleg el lehet feledni. Aztán vége a pályának, lassú, de élvezetes kanyargás a szerb hegyek között. Kopár, szürke minden, és igen nagy a szegénység.
Aztán gépfegyveres katona és egy lepukkadt bazársor tűnik elő a semmiből, kiderül ez az új határ: a koszovói! Először a szerb oldal agresszív, nagypofájú fegyveres várat, fél órát a semmiért. Aztán nagylelkűen elenged. Széles „senkiföldje” után rutinosan kerülöm ki a fertőtlenítő medencét. Az albán? Sokkal barátságosabb. A forgalmi alapján kitölt valami vizumfélét és kér érte 30,-EU-t. Amikor még a fertőtlenítésért is akart egy másik muksó is pénzt szedni, mondtam neki, hogy no, nem is mentünk rajta keresztül, nézze száraz a kocsi. Elfogadja. Elmegy. Mi is.
Pristina a főváros. Iszonyú nyomor és leírhatatlan kosz. Egész Koszovó tele autóronccsal. Mintha egész Európa autótemetője lenne. Mit fognak csinálni ennyi szeméttel, ha ezt egyszer talán ki akarják takarítani?? Ide bizony elkel minden humanitárius segítség.
Macedón határ. Gond nincs, fertőtlenítés se. Megyünk tovább. Újabb ékszíjcsere. Már megy rutinból. Sejtem is az okát.
Macedónia egy picit már tisztább, mint Koszovó, de azért itt is szemét borítja az utak mentét. Kuka sehol.
Aztán végre: Görögország gyors határátlépés után, leándererdők az út mentén! -J)
Alvás Teszalonikiben a parton N 40°37.80788 , E 22°56.63301
3.nap
Reggeli városnéző séta kerékpárral (ha lehetőség van rá, mi mindig így megyünk, marad a lakó a parton, mi pedig egy jót kerekezünk a városban) így láttuk a híres tengerparti sétányon kívül a Fehér Tornyot, az Ajasz Szofiaszt, Galerius diadalívét.
És ettünk finom girost. Szaloniki egy nagyon szimpatikus, fiatalos, lüktető város.
Én a külföldi útjaim megtervezéséhez, a városokban a látnivalók megismeréséhez még mindig a cca. 30 éves Panoráma könyveket használom. Ezek a több ezer éves dolgok nem évülnek el és valahogy nem volt kedvem 6-7 ezrest kiadni egy jobb utikönyvért, amely aztán a használat során derül ki mennyire is jó valójában. A Panoráma könyvekhez meg pár százasért hozzá lehet jutni az antikváriumokban.
Városnézés után felkerekedtünk strandolni, mert nagyon meleg kezdett lenni.
Leszaladtunk az autóúton/pályán, (hol ez, hol az) 2,- EU ellenében a magyarok által közkedvelt Katerini-Paralia-jához (Paralia görögül partot jelent)
És itt találtunk a parti út mentén (amely közvetlenül a strand mellett húzódott) egy üres telket. Ez be volt ugyan kerítve, de a nagykapu hiányzott, szemmel láthatóan évek óta… És árnyék!!
Be is surrantam rajta és annyira megtetszett, hogy ott is éjszakáztunk kétszer.
(N 40°14.569 , E 22°35.304)
Este nagyot sétáltunk és a parton a homokban vacsiztunk a petróleumlámpa és a hold fényénél…
4.nap
Strandolás egész nap.
5.nap
Miután azért csak sikerült egy kicsit leégnünk (egyenlőre nem anyagilag, az majd később), elindulunk hűsölni egy kicsit az Olümposzra. Meg nem árt, ha esetleg találkozunk a jó öreg Zeussal is kezet rázni, ha hagyja…
Az út igen élvezetes, igazi, hegyi szerpentin Litochoro községből indul. Az utolsó pár száz méteres szakasz már csak murva, de csigánk minden különösebb nehézség nélkül felkúszik rajta. Fent tágas murvás parkoló Európa szinte minden nációja képviseli magát. A többség hátizsákos hegymászó. Mi nem annyira, meg esik az eső egy kicsit itt fent. Főzök inkább egy finom kv-t… Nézzük az esőt egy kicsit, aztán mégis kiszállunk, egy kicsit sétálni. A patak kiszáradt, egy pár legelésző, gazdátlannak látszó öszvéren kívül egyetlen istenséggel sem találkoztunk. Na, ja azok feljebb laknak a csúcs közelében, oda meg mi nem megyünk.
Akkor már inkább újból a szerpentin, óvatosan a szemerkélő esőben, nehogy túlmelegedjenek a fékek.
Tovább utazás a csodák felé. A csodákat erre felé úgy hívják Meteorák.
Persze öreg este lett mire odaértünk Kalampaka városkába, ahonnan indul a szerpentin felfelé… Belejöhettem ebbe a dologba, mert gyorsan elhúztam az útbaigazító tábla előtt, és így sikerült jól eltévednem. Az eltévedés „büntetése” egy csodálatos hegyi városka páratlan panorámájú abszolút csendes, csörgedező saját forrással rendelkező alvó parkolóhelye…
(N39°46.323 , E21°39.463)
6.nap
Kolostor-túra. A nagy Meteorán kívül érdemes szerintem meglátogatni egy kisebbet is.
Talán itt lehet az igazi atmoszférát magunkba szívni. Nekem nagyon tetszett.
Belépők egyöntetűen 2,-EU
Délután tovább Athén felé. Itt tudott az IGO egy rövidebb utat Lamia felé, – bár ne tudott volna…J)
Útba esik a Thermopülai emlékmű egy kis pihenőre.
Athénban a forgalom tényleg kaotikus! Nem igazán lakóautónak való. Szerintem egy alapszabály lehet, nem kell különösebben vigyázni a körülötted minden irányból cikázó motorosokra! Majd ők vigyáznak magukra, ha tudnak, és tudnak!…Ha őket kerülgettem volna tényleg idegrohamot kapok. Így is fárasztó a dolog. A GPS teljesen halott.
Alvóhelyünket a tclar leírásából ollóztam (köszi neki!) egy kicsit tovább a Mediamarkt mellett közvetlenül a parton.
7.nap
Akropolisz. Megtalálni könnyű, látni is lehet, meg kisebb barna táblák is eligazítanak.
Előtte parkoló tele túristabuszokkal. Mi, amúgy pestiesen, félkerékkel a járdára. Lesz ami lesz… (Nem lett semmi!) Belépő 12,-EU !!! Amikor itt jártam vagy 12 éve még ingyenes volt… Ja, fejlődik a világ, meg az EU….:-( És ugyanúgy fel van állványozva, mint 12 éve, és most sem láttam munka nyomát rajra…. De csodaszép!
Délután indulás Korintosz felé (pálya 2,-+3,-EU), mert nekem az igazi Görögország a Peloponészosz! Megnézzük a Csatornát, – tényleg csodálatos, hogy az emberi szorgalom és akarat mire képes! És még ezt akarták a jó görögök rabszolgákkal, id.e. az V. sz.-ban kiásatni! Kézzel! Alvás a város szélén a parton N37°56.62614, E22°55.57244
8.nap
Irány Epidavrosz a csodaszínház! Amely szinte teljes épségében ránk maradt. Ahol 75 sort számoltunk meg, ahol kényelmesen elfér 14 ezer ember, ahol egy papírlap eltépését, egy pénzérme leejtését tisztán hallottuk a legfelső sorban!!! Ha csak hallom nem hiszem el, de hál’Istennek ott lehettem. Ti is menjetek el oda mert az egy csoda!
Aztán Argosz felé Nafplio városka tágas parti parkolójában aludtunk egy finomat N37°34.280, E22°48.145
9.nap
Egész nap utazunk, de milyen helyeken!
Az útvonal Argosz-Spárta-Tajgetosz-Kalamata.
És aztán Tholo kisváros közelében megtaláljuk álmaink strandját! Ami csak a miénk volt! Mert egyedül voltunk, senki nem zavart és mi sem zavarhattunk senkit. Mert legalább 30km hosszú finom homok a partja. És van csörgedező édesvizi patak, meg működő zuhany, meg árnyékos, közvetlen parti alvóhely!!! 37°23.436, 21°40.561 !!!
Na, ez itt annyira bejött, hogy itt is maradtunk vagy két napig!
10.nap
Az álomstrandon.
11.nap
Miután keserves munkával kiástam egy csomó kis leándert a földből, elindulunk Olympia felé.
Este séta a valóban elegáns kisvároska főutcáján, de az emléktárgy vásárlás az arrogáns, nagyképű eladók miatt nem sok örömet okozott.
Gondoltam, inkább alszunk egy jót a Hotel Olympia Palace előtt a nagy, üres parkolóban (N37°38.513, N21°37.506) Gyorsan kiderült, hogy ez az egyetlen parkolási lehetőség a nagy túristabuszoknak, amelyek a romváros megtekinteni vágyó tömegeket hozzák. Éjszaka, meg hajnalban, mert akkor érnek ide, mert félnek, hogy később nem lesz hely… Szóval jó volt… De legalább nem kellett reggel sehova sem autózni, csak egy gyalog séta a romokig.
12.nap
Olympia. Egy gyönyörű, nem is kicsi luxusváros, fürdőkkel, szállodákkal, fedett futópályával, edzőtermekkel, 60ezres stadionnal… Tényleg majdnem a tűz martaléka lett!!! A romoktól pár méterre fékezték meg a tüzet! A város közepén a kertek ki voltak égve, a házakat megmentették! Ha elkapnák azt az elmebeteg gyújtogatót, tudnám ajánlani a drákói törvényeket, és a Tajgetosz sincs túl messze…
13.nap
Utazás tengelyen hazafelé. Patrasz-i pihenővel. A nagy kikötő vízzel párhuzamos utcájában van több ajándékbolt, ahol minden helyspecifikus emléktárgyat sokkal olcsóbban megveheti a távozó turista. Vagy a az illető helyen már megvette, akkor bosszankodhat egy jót…J
Alvás valahol egy csendes és szemetes Macedón parkolóban. (Pontosabb címe nincs mert majdnem mindegyik csendes, de mindegyik szemetes….
14.nap
Most jön a csattanó!!! Kapaszkodjatok meg! Európában van egy olyan határátlépő, amely csak egy irányban működik! Oda igen, vissza nem! A koszovói-szerb határon a szerb jóember nem engedett be szép hazájába! Tudta, hogy csak transit vagyunk, szeretnénk hazamenni, akkor sem. Visszafordított, egészen vissza Skopje-ig, belépni, Szerbiába, csak a Macedónok felöl lehet. Legalábbis nekünk magyaroknak, mert mások vígan bejutottak.
Nincs vége, a Macedónok meg nem akarnak beengedni!! Valami kártyát kérnek tőlem, amit nem vagyok hajlandó megérteni angolul. Mire elmagyarázom németül neki, hogy honnan jövünk és miért, és megkérem, hogy ez esetben segítsen eladni a Csigát, mert akkor itt kell lakást vásárolnom és letelepednem, már vigyorog. Aztán elmegy egy fél órára a papírjainkkal együtt. Majd visszajön, mosolyogva utunkra enged…
Ez a játék cca. 420km-es kerülőt, majd’ egy tank üzemanyagot, újbóli autópálya díjat és egy plusz utazással eltöltött napot jelentett. Ismerem is Pristinát lassan úgy, mint a tenyerem. Hálás köszönet a szerb határvédelmi szerveknek…
Aztán másnap egyszer csak hazaértünk. Azért szép volt.
Jövőre dél Spanyolország a nagy terv….
Choose your Reaction!
