Első lakóautós túránk Dél-Franciaországba vezetett, ahol már többször is jártunk korábban
Emiatt aztán felkészülésünk is más volt. Előzetesen voltak bizonyos elképzeléseink, merre is menjünk, de ezeket folyamatosan bővítettük a menetközben begyűjtött információk alapján. Majd’ minden turisztikailag jelentősebb város központjában van „Office de Tourisme”, ahol rengeteg prospektus található a közelebbi és távolabbi helyekről, látnivalókról. Ezeket a prospektusokat begyűjtöttük, átnéztük és persze újabb és újabb célokat találtunk ezek alapján.
Közismert a franciák által nagyon kedvelt körforgalmak óriási száma; ezt el kell viselni, viszont nagyon tisztában kell lenni a többsávos körforgalmakra vonatkozó szabályokkal. A megoldás, amit a helyiektől is láttunk: maradni a külső sávban, amíg el nem érjük a nekünk megfelelő kijárót, és közben indexelni befelé – jelezvén, hogy tudjuk, nem a megfelelő sávban vagyunk.
A lakóautóval való parkolás néha kihívást jelenthet: városonként eltérően szabályozzák ezt, és inkább nem szeretik a lakókat; de pl. Cannes-ban a tengerparton, a legfrekventáltabb központi szakasztól eltekintve, ha találsz helyet, parkolhatsz. Vannak persze lakóautós parkolók sokfelé, de a tengertől távolabb. Lehet egyéb helyen is parkolni, ha nem tiltják – csak nem mindig kedélyesek ezek a helyek. Többféle lakóautós térkép van, a leginkább hivatalosnak vélt (a Camping Car magazin kiadványa) szerint 940 új pihenő-szervízhely létesült 2010-ben az előző évhez képest. A kisebb falvakban, városokban lévő önkormányzati tulajdonú szervizhelyek ingyenesek.
Főszezonban szombatonként van a váltás a kempingekben, emiatt aztán célszerű a főútvonalakat szombatonként nagy ívben elkerülni, egyébként lehet csoszogni órákon át. Különösen igaz ez július vége, augusztus eleje idején, mert akkor van a nagy turnusváltás. Előzetesen nem tudván erről, mi is rákeveredtünk egy ilyen nagy forgalmú útra, ahonnan aztán az első lehetséges kisvárosnál letértünk. Ennek eredményeként jutottunk el Fontfroide apátságába, ami miatt bőven megérte a korábbi lassú menet. Ennél az apátságnál tapasztaltuk elöször, hogy ilyen helyeken rendszeresen – általában csütörtök esténként – vannak koncertek, elég késői kezdéssel. Ha tudjuk, merrefelé is akarunk menni, célszerű az interneten utánanézni, és eszerint időziteni utunkat, amennyiben érdekel mkinket az adott koncert.
Dél-Franciaország egyik csodája: az utak szélén található rengeteg platánsor. A néhány évtizede lezajlott kampány mára szépségessé tett nagyon sok útvonalat. A Földközi tenger és az Atlanti óceán közötti összeköttetést biztosító Canal du Midi mentén több mint ötvenezer platánt ültettek, a csatornák falának védelme érdekében. Tettünk egy nagyszerű hajókirándulást a Canal du Midin, Homps városából indulva (GPS: N 43.1614⁰ E 2.43⁰).
Térképhasználat: az elmúlt években sokfelé átszámozták az utakat, emiatt a régebbi térképeink más út-számot mutathatnak, mint amit ténylegesen látunk – ugyanakkor az út-számok utolsó számjegyei megegyeznek a régi és újabb térképeken. Az útakon a látnivalókat jó előre elkezdik kiírni, lehet erre számítani. A tankolás nagyvároson kívül vasárnap körülményes, mert gyakorta csak helyben használt kártyával lehet fizetni.
Tanulságos kaland lett végül a gázpalackunk kifogyása: egy alig használt palackkal indultunk útnak, és úgy véltük – tapasztalt lakóautós ismerősök véleményének kikérdezése után – hogy ez elég lesz a teljes útra. Gyönyörű helyen, egy káprázatosan csillagfényes éjszakán kifújt derék gázpalackunk. (Mint utólag kiderült, az összekötő tömlő szivárogott.) És a gázpalack csere kapcsán kiderült, hogy más szabvány szerinti gázpalackunk volt (német szabvány), mint amilyeneket ott lehetett venni. Akkor vettünk egy kb. hasonló méretű francia palackot, majd ennek ellenőrzése során rájöttünk, hogy az összekötő tömlőt is ki kell cserélni. Itthon aztán megtudtuk, hogy Spanyolországban megint másféle gázpalack szabvány van…
Útvonalunk: a tengerparton Montpellier-ig, majd be a dombok-hegyek közé. Ha valaki a tengerparti úton meg a Cannes – St Raphaël úton (D 6098, illetve D 559 jelzéssel), találhat olyan helyeket, ahol leteheti a lakót, és a közeli plázson fürödhet-napozhat. Több ilyen helyet is láttunk, persze tele lakóautókkal, hosszabb táborozásra berendezkedve, szemben a csodásan azúrkék tengerrel. A Piréneusokhoz, illetve Andorrához közeledve régi apátságokat (Fontfroide, Lagrasse, Valmagne), várakat (Montségur, Queribus, Lastours, Peyrepertuse) és cseppkőbarlangokat (Limousis, Gouffre Géant de Cabrespine, Grotte des Demoiselles) látogattunk meg, nem előre elhatározott rend szerint. Ezeken a helyeken általában lehet lakóval aludni, igaz hogy nincsenek szervíz-lehetőségek, de szép környezetben lehetünk. Az apátságok között volt olyan, ahol az elmúlt évaszázadokban folyamatosan éltek, laktak a barátok; de volt olyan is, ahová néhány évtizede költöztek vissza, és volt olyan is, ahol nem barátokat találtunk, hanem hatalmas boroshordókat, mivel borospincének használják.
Az általunk meglátogatott várak mind egy történelmi korszakhoz tartoznak: ezek a magyarul albigenseknek nevezett „eretnekek” által lakott területeken állnak, erősen romos állapotban, de fenséges környezetben. Ezeket az embereket a francia történelemben kathároknak nevezik. A kathárok drámájáról röviden, mivel mifelénk ez nem nagyon ismert: bonyolult, sokszereplős, tragikus fordulatokban bővelkedő történet, ami csodálatos és gazdag környezetben játszódott a XI-XIV. században. Az egyik szereplő a középkori egyház, mely szellemi és világi hatalmának megőrzéséért, illetve kiterjesztéséért harcolt; másik szereplő a francia királyság, amely ezt a területet még nem uralta, de szerette volna befolyása alá vonni; harmadik szereplő a függetlenségüket megőrizni kivánó déli tartományok, melyek vallásilag toleránsabbak voltak környezetüknél; és végül a negyedik szereplő a kathárok közössége, akik teljes szellemi-erkölcsi-vallási megújulást hirdettek. E tevékenységükkel, személyes példaadásukkal oly annyira sikeresek lehettek, hogy az egyház keresztes hadjáratot indított ellenük, majd később létrehozta az inkvizició hivatalát is, melynek ’eredményeképpen’ számtalan máglya égett Dél-Franciaországban. Ezt leginkább Monségur váránál, környezetében, emlékei megismerésekor lehet megérteni.
A cseppkőbarlangok mind-mind gyönyörűek, vezett túrákkal lehet bejárni őket. Mostani túránk „leg-leg” élménye is az egyik cseppkőbarlanghoz (Gouffre Géant de Cabrespine-hez) kapcsolódik: egy óriási terem látogatható meg (a barlang neve is erre utal: ’Cabrespine-i óriás szakadék’) és méretek tényleg lenyügözőek: a nyilvánosság által látogatható terem 80 m hosszú és 220 m mélységű; ehhez képest az Eiffel torony harmadik emelete 276 m magasan van… És tele cseppkővel! Aki Carcassonne környékén jár, ne mulassza el: kb fél óra autóút északkeletre a D620-as úton Villeneuve-Minervois irányba. (GPS: N 43.3048° E 2.241°) Ennél a barlangnál bizonyosodott be legmarkánsabban, hogy még a francia útikönyvek is megbízhatatlanok: a Michelin Franciaország útikönyve sem említi meg Európa legnagyobb termű cseppkőbarlangját.
Útunk vége felé meglátogattuk több lakóautós társunk által is már ajánlott helyeket: a Cirque de Navacelles-t és a Bambouseraie-t (elöbbi egy hatalmas katlan a mélyben egy kisebb dombbal, utóbbi egy szép és érdekes bambuszerdős-ligetes park).
Végül még két adat: az út hossza 4900 km volt és 11,8 liter az átlagfogyasztás egy új Fiat Ducato lakóautóval. (Az út során készített fénykép közül néhány látható az MLK Fotóalbumon.)
