2009 nyarán tett észak-cseh túránk: kisvárosok és sziklarengetgek.
Az első lakóautós kirándulásunk, egy kölcsönkapott lakóautóval (Ford Elnagh, 2.5 automata, 1992). Résztvevők: Feleségem, Kölök (2,5 éves), Anyósom, aki rendkívül nagy segítség Kölök mellé és jómagam. Rengeteget jártunk már Csehországban, de lakóautóval most először. Az automata váltót hamar megszoktam, az öldöklő tempóhoz kellett egy-két nap:)
1. Csak délután indultunk, átvergődtünk Budapesten, és Budaörsnél már álltunk is le a parkolóba: Baleset, útzár Bicskénél. Már itt nagyon nagy előny volt a lakóautó, főztünk, uzsonna, olvasgatás. 6 után tudtunk továbbmenni, Pozsonyig jutottunk. Nem most és nem itt akartunk megismerkedni a biwakolással, irány a kemping (48.188292,17.185278). Egy éjszaka három fő+ lakó 22 euro. A kemping egyébként elég OK (erős úttörőtábor feelingel, de ez szinte minden cseh-szlovák kempingre elmondható), Aki Pozsonyt akarja megnézni annak is remek, előtte áll meg a villamos.
2. Reggel átbicikliztem a közeli Tescoba pár táj-jelegű ennivalóért, majd mivel a kemping egy tóparton van, kölökkel pancsoltunk, majd továbbálltunk Brno felé. Brno-n most csak átmentünk, voltunk már itt korábban, de megálltunk Černá Hora-ban ebédelni. A sörfőzde étterme (49.414268,16.580762) nagyon ajánlott! Továbbmentünk Kunstát felé, ahol a várat akartam megnézni. Kölök éppen elaludt, így mentünk tovább Lytomsil (világörökség) felé. Policka nevű kis városban megálltunk, egyáltalán nem ismert (nem is olyan nagy szám) de kellemes kisváros, körben várfallal, árnyas ligettel a várárok mellett, sörözővel, stb. Késő délután értünk Lytomsilba, ami viszont igen nagy szám. A naplementében sétáltunk egyet a város hosszú, kanyargós(!) lábasházakkal körbevett főterén, a kastélynál és a két katedrálisnál (itt egyébként kitűnő parkolóhely van, fallal körbevéve, nyugodt 49.870908,16.314311), de akár a főtéren is lehet aludni a kocsiban! A kastélyban éppen koncert volt (a város amúgy Smetana szülővárosa), belehallgattunk, de a halott két darab nagyon kortárs volt a hangulatunkhoz képest. A sok jó alvóhely ellenére mi megkerestünk az összes térképünkön rossz helyen jelzett, lepukkadt és világvégi kempinget (49.867672,16.324466), igaz vicces 170 korona volt a 3 fő + lakó + áram. Legközelebb nem teszünk itt ilyet.
3. Reggel továbbindultunk Vamberk-ba, itt csak a csipkemúzeumot néztük meg a hölgytársaság miatt, majd mentünk Nové Mésto nad Metujiba, ami egy elvarázsolt középkori kisváros. Az óváros egy sziklán áll, jelentős része körbesétálható, a Metuji folyó majdnem körbe folyik körülötte, a főtéren középkori árkádos házak és egy, kicsit Cesky Krumlovra hajazó vár. A vár kertjét – mivel a várárok is köze van – egy svájci hangulatú, többszáz éves fedett fahíd köti össze a várral. Vár és toronymászás után ebéd, cukrászda, majd – az országban szokatlan – nagy kánikula miatt irány a közeli víztározó. Ez nem volt túl sikeres projekt (hatalmas tömeg, sok gyaloglás és zavaros, koszos víz, így maradt a hideg zuhany, és tovább Nachod felé. A város ipari múltja-jelene miatt nem rúg labdába a Cseh városok között, de egy igazán jelentős várral ez a város is büszkélkedhet.
Csehországban hamar kialakul a várundor: egy nap maximum egy várat viselünk el vezetéssel, teljes külső-belső körbejárással, hiába a hihetetlenül erős felhozatal. Ennek praktikus okai is vannak, egy látogatás a leparkolással, csoportra várással, vezetéssel minimum 2, de inkább három óra, ezt ilyen kis kölökkel elég egyszer is végigcsinálni (így ő inkább mindig valakivel kint is maradt, letudva az evés-alvás-stb. tennivalókból a lehető legtöbbet). Továbbá az egy-másfél órás cseh nyelvű vezetést (az idegennyelvűt kivárni a legtöbb helyen nem akartuk, +1-2 óra), bogarászni az angol-német szöveget elég fárasztó. A közeli várakban ráadásul elég egyforma kiállítások vannak, így inkább az építészetileg jónak tűnő helyekre mentünk.
A várban így csak sétáltunk egy „kicsit”: 4-5 udvar vezet a tényleges palotarészig. Dobáltunk egy kis ennivalót a várárokban tanyázó medvéknek, majd indultunk tovább. Átnéztünk a közeli lengyel városkába Kudova Zdroj-ba, (fürdőhely, alapvetően ivókúra), parkolni-aludni az aquapark parkolójában lehet (50.443342,16.247578) ekkora járművel. Nagy csalódás volt a hely, a fürdők közti kisebb tér és a park sétánya kivételével feledhető, kopott. Megkóstoltuk a gyógyvizet, remélem még sokáig nem lesz szükségem rá. Gyorsan mentünk is tovább eredeti célunk felé, Teplice nad Metuji felé, ahonnan két sziklavárost lehet bejárni.
Itt találtunk két rossz után egy megfelelő kempinget, ahol két éjszakát töltöttünk. Kicsit hangos, a szűk völgyben egyik oldalon a patak (az a jó csörgős helyi fajta) a másikon, rögtön a kerítés mellett a műút, majd a vasút. Szerencsére egyik sem nagy forgalmú. 50.601531,16.15031.
Este megjött a már várható zivatar, 4-5 órán keresztül ömlött és villámlott. A sátrazók egy része a sátrak újrakonfigurálásával töltötte az időt. Nekünk remek dolgunk volt az autóban.
4. Hideg, nyirkos idő. Délig szinte nem csináltunk semmit, még mindig csöpögött, az eső miatt inkább vonatozni indultunk, a cseh mellékvonalaknak van egy bájuk. A kemping mellett volt a megálló, átmentünk a szomszédos Adrspach-ba 50.615448,16.122909. A műholdképen is látszik, hogy nem akármilyen hely:)
A cseh sziklavárosokról itt http://www.utikalauz.hu/index.php?p=folap&id=652 mindent leírtak, amit lehet, csak néhány praktikus dolgot tennék hozzá: aludni mindkét parkolóban lehetségesnek tűnt, 50.616741,16.12278, 50.594898,16.148143. Az Adrspach-i sziklák a parkoló közelében vannak, egy nagy séta bejárni őket (ha az utolsó szakaszról lemondunk, a gyerekkocsi is mehet), a Metuji Skali-i sziklák megközelítése a parkolóból egy erősebb túrával (összesen kb. 10 km, és sok szint) lehetséges. Az itteni sziklák talán egy kicsit látványosabbak, monumentálisabbak. Van itt egy sziklán lévő várrom is, amelyet egy, gyakorlatilag a sziklának támasztott lépcsőház megmászásával (legalább 80 méter!) lehet elérni.
Az éjjeli hatalmas eső ellenére –a sziklavidék homokkő – szinte száraz lábbal jártuk végig a túrát. Némi estebéd és bazár után korai fekvés következett.
5. Kicsit jobb idő, de hideg. A nehezebb túrára egyedül mentem, a többiek addig rendezkedtek, takarítottak a lakóban. A túrára korán indultam, a bejáratnál alig akartak jegyet adni, már visszafelé jöttem, mire találkoztam a következő túrázókkal. Továbbmentünk a Cseh-Óriáshegység felém, Pec pod Snézku-ba. Tartottam tőle, hogy az emelkedőn feltartjuk a forgalmat, de kár volt aggódni. Szerintem a II. nemzeközi lassújármű találkozó volt a környéken, annyi különböző traktor, munkagép, vontató, felismerhetetlen egyéb jármű mögött kullogtunk.
Pec pod Snézku téli üdülőhely, alakítgatják a nyári programokat is, kalandpark, bobpálya, ilyesmi. A bobpálya hosszú és meredek, de a Sátoraljaújhelyivel nem ér fel! A Snezkára (havas) archív felvonó visz fel, olyasmi mint a budai libegő, de oldalt kell ülni! és egy kicsit hosszabb, még át is kell szállni útközben. Felfelé tankönyvbe illő módon megy át a táj magashegyibe, pedig csak 16xx méter a hegy. Fönt gomolygó köd és hideg, ennek ellenére rengeteg jókedvű, rövidgatyás-pólós helybeli turista. Akkora köd volt, hogy a lanovkától pár méterre lévő posta(!) épületét nem is láttuk. Forró leves és némi fernet után részben gyalog lefelé, szinte lépésről-lépésre melegedett az idő. Ketten mentünk fel, mire leértünk kész lett az ebéd, utána indultunk is tovább.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve nekiindultunk a közeli hágón, majd Lengyelországon át Frydlantba, mert Liberec felé nem volt kedvem menni. A hágó cseh része rendben is volt, bár itt már alig jár valaki (télen tele lehet), majd a világvégén két fenyőfa között beértünk Lengyelországba. Az út rögtön rosszabb és keskenyebb lett, de mentünk lefelé rendíthetetlenül a szerpentinen. Megálltunk Kovaryban, leszakadt kisváros, amely mostani állapotában is hangulatos, de valamikor igaz kis ékszerdoboz lehetett. Lehangoló, mert lenne benn lehetőség.
A lengyel utak közel nincsenek olyan jó állapotban, és távol nincsenek olyan jól jelezve, mint a csehek. Ennek ellenére sikeresen elértünk a 3-as fűútig, nagyjából az általunk kívánt úton. Itt újabb szerpentinek lassítottak. Van itt egy üdülőhely, amit az útikönyv alapján kinéztünk, de az útról már olyan jellegtelen bazárnak tűnt, hogy megállás nélkül mentünk tovább a 404 úton Swieradow Zdroj felé. Teljesen lakatlan rész, gyönyörű hegyek (de már ezt nézzük pár napja) további szerpentinek, kb. 25 km/h átlagsebesség, ahol lehetne menni ott a burkolat olyan, amilyen. A hely 0, egy fagyi-kávé után gyorsan tovább, kezd sötétedni, és nem akarunk itt megállni. Még 25 km Frydlant, de ez is majdnem egy óra. A kempinget viszonylag hamar megtaláljuk (a vár egykori parkjában áll, egy klasszicista nyári lakból lett a büfé). Alvás.
6. A kemping nappal elég hervasztó, ellenben a legolcsóbb az út során (130 korona, áram víz nélkül), az alapvető dolgokkal rendelkezik, a vizesblokk viszont szinte új (ez szinte minden eddigi kempingre érvényes volt). Irány a vár! Csehország leghosszabb vezetése (130 perc), mint utólag kiderült. A vár talán 1801 óta látogatható magángyűjtemény, van egy „B” túra is, szintén 130 perc, csak a fegyver-termekbe. Döbbenet, de ezt most kihagytuk.
A város maga hanyagolható, érdekes volt viszont a – feltehetőleg – vietnámi és kínai boltosok társalgása – csehül. Ráadásul valamikor ez a vidék volt egyébként a cseh textilipar központja. Gyors ebéd a főtéren az autóban, majd mégiscsak irány Liberec.
Reklámoztak egy fürdőt, egyszer elmegy, de itthon azért jobb a felhozatal. A város viszont hangulatos, villamos visz ki a sípályákig (a parkoló remek éjszakázó hely így nyáron 50.737552,15.009829), ahonnan kábelvasút visz fel a hegyre, csodálatos a panoráma. Az egyik sífelvonó (kabinos) nyáron bringásokat visz fel, de ezt most kihagytam. Gyerekeseknek ajánlott az állatkert, van egy jó arborétum is mellette.
Este (nagyon belejöttünk az esti továbbállásba) még átmentünk Zittauba (Németország), kis esti séta a hangulatos óvárosban, majd Rumburkba tovább. Az itt jelölt kemping megszűnt, egy parkolóban aludtunk, teljes nyugalomban 50.968549,14.564148. A város teljesen feledhető, a dél cseh kisvárosokkal ez a vidék nem összehasonlítható.
7. Irány utunk másik előre elhatározott célja, a Cseh-Svájc. Az előbbi linken ennek is megtalálható a leírása, csak egyként élmény:
Vysoka Lipa felől bemenni nagy élmény, keskeny 4 m széles út kanyarog gyönyörű tájon, a falvak tele régi, fekete gerendaházakkal. Hrensko egy bazár, kihagyható, Mezni Luka település mellett a parkoló jó kiindulóhely (50.872535,14.316366). Mi itt is aludtunk, mert a kemping (épp szemben) tele volt. Az erdőben áll, lakóautók az út mellett férnek el, 6-8, de már minden hely foglalt volt. A vizesblokkot azért igénybe vettük.
Hrenskoból a Kamenica patakot jártuk végig (itt ittam a legdrágább sört, 40 korona, de ezért csónakban és hátizsákban hordják be a büféhez), rengeteg lépcsőn kikeveredtünk a szurdokból, ebédeltünk egy nagyot, majd visszasétáltunk a parkolóhoz, ahol este már csak egy-két autó volt. Kipakoltunk, az egyik étterem/kocsma egységből kihoztuk a frissen csapolt barna sört és jól elvoltunk.
8. A környék másik nagy látnivalóját a Pravcicka Brana-t (kőkapu) egyedül másztam meg (itt 35 a sör, és kötélpályán húzzák fel a hordókat), amíg a többiek rájöttek, hogy Hrensko elejétől a végéig gagyi bazár, majd az Elba parton a sziklák között elindultunk hazafelé. Átmentünk Decinen és Usti nad Labemen, ide legfeljebb a trolik iránti rajongásom miatt térek majd vissza (iparváros létükre nem néztek ki rosszul azért).
Itt sikerült az út egyetlen „Láttad a 3 méteres korlátozó táblát?” kérdésre adott vészfékezését bemutatni, egy derékszögű kanyar után következő vasúti átjárónál. Litomericébe így az Elba másik partján mentünk. Gyönyörű kisváros, a főtéren leparkolva bejárható egy-két óra alatt. Érdekes a városháza furcsa (kehely, szerintünk tulipán) alakú tornya. Belülről is, csak fullasztó meleg volt a bádogozott padláson. Az Elba teraszain itt szőlő terem, ezért a városiak inkább boroznak, mi is ezt tettük. Ma már a város külvárosa Terezin, ami egy hatalmas erődrendszer (mint pl. Komárom, Arad, Belfort). Az emlékei miatt (gettó is volt) elég nyomasztó hely, sok időt nem töltöttünk itt. Késő délután elindultunk ténylegesen hazafelé, Prága felé az autópályán. Prága külső útjain a péntek délután ellenére gyorsan átjutottunk, Jihlaváig bírtuk a rázkódást az 1-esen. Ezen az útszakaszon nagyon kényelmetlen volt haladni a lakóval: a sok emelkedőn 80 körül (néha inkább 65) értünk fel, a kamionok toltak-vadul kivágva előztek (kellett szokni a lökéseket), a lejtőn hiába gyorsultunk volna, a teherautók 90-es tempóját kellett tartani, és mindehhez az állandó rázás.
Jihlavánál korrekt kemping lenne, de hihetetlenül hangos az autópálya. Este 10 után hirtelen lecsendesedett: kezdődött a kamionstop.
9. Reggel tovább, Brno szélén gyors (3 nővel, haha) shopping, majd szinte folyamatos utazás Győrig. Kamionstop és egyenesebb útviszonyok között sokkal kényelmesebb volt haladni. Győrtől még egy kis kitérő Balatonlellére ismerősökhöz, a hozott cseh sör készlet jelentős megcsappanása, némi fürdés következett.
10. Kora délután haza, kocsi vissza (Kölök sírva szaladt a kocsi után, Apaaa ne ad visszaaa). Szép volt jó volt. Nézegetem a használt lakókat, egyenlőre az alsó polcról…ha valaki tud egy jó ajánlatot csak, bátran:)
