Hírek

Minket els?sorban a kevés pénzb?l összetákolt szekerek hoztak igazán lázba, így a hatvoltos Trabi, a tisztességesen felszerelt, de a jó ízlést egy alumínium szín? és mintázatú sz?nyeggel rendesen arcul csapó daciás csapat állt a legközelebb a szívünkhöz, akiknek, talán még a régmúlt felidézéseként, külön szervizbuszuk is volt.

Miután a versenyz?k megindultak az els? pontok felé, mi szépen hazagurultunk, telepakoltuk a kocsit GPS-szel, s jutott bele radardetektor, de még egy flottakövet? is, hogy az otthon maradt barátaink is pontosan lássák a térképen, merre is járunk, majd kényelmesen megindultunk az egyik érdekesnek t?n? ellen?rz?pont felé.

Els?ként az Euroringet vettük célba, ahol gokartpálya, és apró, távirányítós autók driftversenye várta a versenyz?ket. A gokartban száguldozás élményét a háttérben, az Euroring aszfaltján eldübörg? komolyabb versenygépek hangja festette alá. Gokartozás után még néhány percig elnéztük a csöppnyi driftel?ket is.

Csapatunk hölgy tagja eközben meg is jegyezte, hogy ez tiszta hülyeség, hiszen ezek csak oldalt mennek, normálisan sosem. De néhány percnyi bámészkodás után elkezdte élvezni, s hamarosan felszínre tört bel?le a fizikatanár is, arról ábrándozván, milyen jó oktatási segédeszköz is lenne a gimiben egy hasonló kisautó. A pedagógusmentalitásból ennyi elég is volt, így inkább a kezébe nyomtunk egy lánytérképet (papírból, semmi elektronika) és továbbálltunk.

Eleinte csupán a versenyz?k fényképezgetése, könnyed autókázás, kirándulás szerepelt a terveink között, de mivel a szervez?kt?l mi is megkaptuk a rajtszámunkat, úgy éreztük, nem adhatunk le üres versenylapot, ezért kénytelenek voltunk néhány pontot mi is begy?jteni.

Elég hamar rákaptunk a homokban száguldozásra, így beálltunk mi is a pontvadászok sorába. Sajnos nem a célra legalkalmasabb tesztautók sorakoztak ezen a hétvégén a garázsban, így a kétkerék-hajtásra optimalizált útvonaltervezéssel néhol meggy?lt a bajunk, annak ellenére, hogy a könnyebb tereppel sehol nem akadt gondja a Dodge-nak. Néhány igazi kis-kunsági homokos útra azért bemerészkedtünk, de az elakadás réme csak egyszer kísértett, s akkor gyorsan meg is futamodtunk.
 

Az egész buli reklámokban is kiemelt alacsony költségvetésére jó példa az esti bográcsos kaja, amihez az els? nap estéjén, egy valódi afrikai körülményeket idéz? vendéglátó-ipari egység el?tt lehetett hozzájutni. A m?anyag tányérban g?zölg?, pirosas dolog talán valamikor egy tüzérségi támadásban jobblétre szenderült, bulémiás tehén lehetett. Hús alig, ellenben rostos köt?szövet akadt a plasztik tányérban gazdagon. Mindegy, nem a remek konyha miatt jöttünk, így elballagtunk a sátraink felé, megf?ztük a saját, emberi fogyasztásra is alkalmas vacsoránkat, majd megpróbáltunk elaludni.

Csapatunk álma nem volt éppen zavartalan. A sötétben kicsit aggódtunk, nehogy valamelyik, a közeli árokban éppen elakadási versenyt játszó ámokfutó átgázoljon ideiglenes hajlékunkon. Reggel örömmel nyugtáztuk, hogy éjjel senki sem veszett oda, kezd?dhet a második forduló.

Míg szombati nap végén a vízállás miatt kimaradt a kompos Tisza-átkelés, addig a második versenynap ezzel indult. Itt néhányan nem is várták meg, míg felférnek a legfeljebb hat darab autó szállítására alkalmas kompra, hanem kerül? úton indultak a túlpart felfedezésére.

A kétnapos kis-kunsági út során néha meglep? felfedezéseket is tettünk. Igaz, szinte a legfrissebb térképekkel vágtunk neki a versenynek, mégis néhol találtunk valódi, aszfaltozott utakat, amikr?l egyik térkép sem tudott, és száguldottunk kiváló min?ség?, betonkeményre járt földúton, amit néhány budapesti f?út is megirigyelhetett volna. Jót derültünk azon is, mikor a vélhet?en ugyanazt a GPS-be tölthet? térképet használó konvoj egyszer?en elszáguldott a valóságnál néhány száz méterrel messzebbre jelölt letér? mellett, amit persze mi is rendesen benéztünk. Mindegy, úgysem az id? számít, gyors szinkronfordulás, majd haladtunk tovább.

A túra végállomására érve a Makói Hagymafesztivál forgatagán kellett csak átautózni, beverekedni magunkat a láthatósági mellénnyel felvértezett ?rökön és rögtön kezd?dött az eredményhirdetés. Híven a futam szelleméhez, a díjak is inkább jópofák voltak, mintsem értékesek. Az els? helyezett egy zsák makói vörös-, a második ugyanennyi lila-, míg a harmadik szintén ennyi fokhagymával lett gazdagabb.

Ezután fakultatív pénzköltés szerepelt a programban, amit a rendezvényre érkezett keresked?k standján lehetett megtenni, ahol a vattacukortól a használt kistraktorig mindent lehetett kapni. A kijáratnál még megcsodálható volt, amint az Ural felépítménye leszakítja egy fa lombkoronájának felét, – biztosan nem látszott a tükörb?l – majd szép lassan mindenki hazafelé vette az irányt. Így tettünk mi is, igaz, kicsit kalandosabbra és hosszabbra sikerült, mint terveztük.

Reméljük, jöv?re is lesz hasonló futam, és akkor már tisztességesen felkészülve, egy homokjárásra alkalmasabb vassal vághatunk neki a hazai homoksivatagos futamnak.

A Ford Airstream formailag egy régi amerikai lakókocsira vagy egy repülőgép törzsére emlékeztet, futurisztikus üvegfelületekkel, melyekből a tetőre is jutott. Mialatt a bal oldalon csak egy kisebb ajtót találunk a vezetőnek, a jobb oldalon az autó kétharmada felnyílik, szabaddá téve szinte a teljes belső teret.

Hátul három részben nyílik az ajtó. A T alakú középső rész az utastérbe enged utat, míg a kisebb ajtók mögött rekeszeket találunk az egészségügyi csomagnak, szerszámoknak.

Asztalszerű, "lebegő" műszerfal veszi körbe az elöl ülőket, a kapcsolók érintésre működnek. A vezető előtt nem hagyományos műszerfalat alkalmaznak, hanem egy "dupla" képernyőt, amely nemcsak a szükséges információkat mutatja meg, de a tolatókamera képét is, és az utas akár DVD-ket is nézhet rajta, egyazon időben.

Az igazi lényeg itt azonban a hátsó rész kialakítása, amely sokkal inkább emlékeztet egy nappalira, mint egy autóra. Az első kapitányi ülések forgathatók, így az utasok szembe is fordulhatnak a hátsó részen ülőkkel, akik nem hagyományos ülésekben, sokkal inkább kanapén utaznak.

Közöttük egy 360 fokos képernyőt találunk, amely nemcsak filmnézésnél vagy videojátéknál jön jól, de hangulatkeltő elemként is, hiszen képes egy kandallóban ropogó tűz vagy lávafolyam látszatát is visszaadni.

Az Airstream mozgatásáról hidrogéncellás motor gondoskodik, olyan, amely hideg időben, télen is képes működni. Generátorként üzemel az akkumulátorok számára, amelyek működtetik a villanymotort. Ez a megoldás már bemutatkozott a Ford Edge tanulmányban, de hamarosan több szériagyártású modellben is feltűnhet, mint ahogy a jármű új biztonsági öve is, amely már nem három, hanem négy ponton kapcsolódik a karosszériához. Tisztán elektromos hajtással 40 kilométert képes megtenni az Airsteram, mielött az akkumulátorok lemerülnének.