Első lakóautós nyaralásunkra készültünk. Persze nem igazi lakóautó, magunk építettük. Még indulás előtti napon este 9-kor is az alvóhelyeket készítettük. Másnap, vasárnap még apró finomítások – kicsit késve, de végre indulunk!
Ausztria felé vettük az irányt. Elautóztunk Salzburgig mire besötétedett már. Közvetlenül az osztrák-német határon aludtunk Freilassing-ban egy ingyenes Stellplatzon. Elég sokan voltak, de azért találtunk helyet. Ez volt az első alvásunk az autóban.
Hétfőn következett a fő úticélunk: a LEGOLAND Günzburgban. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, bár megmondom őszintén, én is nagyon vártam már. Mivel LEGO-n nőttem fel, örültem, hogy eljutottunk ide. 11-kor lepakoltunk a kempingben és irány LEGOLAND! A park közvetlenül a kemping mellett található, így 5 perc séta után már bent is voltunk. Nagyon jó, hogy egy éjszakához mindig 2 napos belépőt adnak. Itt minden a gyerekek körül forog természetesen. Akinek gyerekei vannak mindenképpen csak ajánlani tudom, mert hatalmas élmény. Nemcsak a játékok, hanem maga az egész környezet, a kemping, a házak, játszóterek, kis tó stranddal, stb… A véletlennek köszönhetően pont egy magyar család mellé kerültünk, ahol szintén két hasonló korú kislány volt – kicsi a világ. Maga a kemping szerintem kitűnő, talán árnyék lehetett volna több. A vizesblokk különösen jó és tiszta – sajnos az út többi részén is ehhez viszonyítottunk mindenhol, hiába.
Két eltöltött éjszaka után indultunk tovább. Erre a napra terveztük, hogy megnézzük Schwangauban a Neuschwanstein kastélyt. Eddig képeken láttuk csak, de nagyon tetszett mindenkinek. Az út gyönyörű helyeken vezetett végig. Magas hegyek, fantasztikus táj, kastélyok, szépen megművelt dombok, hihetetlen türkiz zöld színű vizek. Dél körül parkoltunk le a vár alatt a városban. Rengeteg turista volt, még több turistabusz, nagyon kellett figyelni az úttesten. Innen vagy gyalog juthat fel az ember egy 40 perces sétával vagy a rendszeres buszjárat segítségével. Ahogy felnéztünk a hegytetőre, mi inkább buszoztunk, egyébként a hőség is elviselhetetlen volt. Egy oda-vissza jegy kb. 8€ volt 4 főre – de megérte 🙂 A kastély belsejébe nem is mentünk már be, a meleg teljesen kivette az erőnket. A vár udvarába még besétáltunk, aztán gyorsan kerestünk valami hideg vízforrást. Aki nem fél a magasságtól, annak van a kastély mellett egy kis terasz, ami benyúlik egy szakadék fölé – én nem mertem bevállalni. 4 óra felé indultunk tovább Olaszország irányába.
A cél erre a napra Hall in Tirol volt, ahol egy éjszakát töltöttünk el a kempingben. Illetve helyesbítek, a kemping éppen teljesen tele volt, így az előtte lévő Stellplatz maradt nekünk. Itt kellemes csalódás volt, hogy az árban (15€) megkaptunk mindent, amit a kempingesek (áram, WIFI, vizesblokk, WC ürítés, …), kivéve a medence használatot.
Másnap reggel indultunk tovább Wattens-be. Itt meglátogattuk a Swarovski kristályvilágot. Négyünknek kb 22€ volt a belépő, amiből 4€-t beszámoltak később a vásárlásnál. Mert természetesen a kijáratnál van egy Swarovski üzlet, amiből a 3 hölggyel nem jöhettünk ki üres kézzel… Maga a múzeum vagy kiállítás elég szép, bár inkább a művész lelkűeknek szól szerintem. A parkolóban sütöttünk magunknak egy kis virslit és irány a Garda-tó!
Útközben még Ausztriában teletankoltunk, mert olaszoknál sokkal drágább és az utolsó osztrák szakaszon kellet még kb 8€ úthasználati díjat fizetnünk. Veronához közel próbáltunk szálláshelyet találni, így kötöttünk ki Bardolinoban a 4csillagos Cisano kempingben, közvetlenül a tó partján. Igazából az árán kívül nem tudom mi volt rajta 4csillagos (58€ 1 éjszaka), de a lényeg, hogy jól éreztük magunkat, fürödtünk a szép Garda tóban, sokat sétáltunk. A part kavicsos volt, ezért papucsban mentünk fürdeni. Egyik kislányom keze gipszben volt akkor, ezért neki minden alkalommal bezacskóztuk a kezét, szigszalaggal betekertük, ezzel szinte vízhatlan lett. Így ő is tudta élvezni a lubickolást.
Két éjszakázás után elindultunk Veronába, kb 10 órakor már le is parkoltunk. Hát parkolót nehezen találtunk a belvárosban, itt valahogy a GPS se tudott rendesen segíteni. A parkolóházba meg a magasság miatt nem fértünk be. Végül találtunk helyet, de mindenhol csak 2 órára volt szabad megállni. A város gyönyörű, nagyon tetszett az egész hangulata. Először az Arénához érkeztünk, de rengetegen álltak sorba, ezért kihagytuk. Természetesen a következő állomás a standard turista hely volt: Júlia erkélye. Eszméletlen embertömeg… gyorsan körbenéztünk, megvettük a szokásos hűtőmágnesünket és mentünk tovább.
Irány Lido di Jesolo, tengerpart! Itt 5 napot terveztünk eltölteni. A választásunk a Capraro kempingre esett, ahol ebben az időszakban már elfogadták az ACSI kártyát. Így az 5 éjszaka 4főre belefért kb 115€-ba. Olaszországban egyébként 2 hosszabb szakaszon mentünk autópályán, ahol 12€ és 15€-t fizettünk. A kemping 3csillagos, kb 5 perc sétára a tengerparttól. Érdekes, hogy a túlnyomó többség itt olasz volt, ők is főleg telepített lakókocsikban. Esténként olyan volt, mint egy kis lepukkant olasz városka kis mellékutcája. Hatalmas zabálásokat rendeztek (3 sörpad egymás mellett + kb 15 ember körülötte) és a hangerő is nagyobb volt a megszokottnál. Szerintem ezzel is összefügg, hogy német szinte nem is volt arra. Volt pár holland, szlovák, osztrák, és láttunk rajtunk kívül még 3 magyar csapatot. Szerintünk jó kis kemping volt, gyerekprogramokkal, medencével, kisvasúttal, aránylag rendezett vizesblokkal. A meleg vízért kellett csak külön zsetonokat venni 50 cent-ért.
A tengerpart is nagy élmény volt a gyerekeknek, a víz kimondottan meleg volt és kellemes. Persze millió kagylót lehetett találni, amiből néhány kilóval haza is kellett hoznunk. A fürdés mellett nagyokat tudtak homokozni is. Egy ottani férfi pedig kimondott műalkotásokat készített homokból.
Az 5 nap egyikét arra szántuk, hogy átmenjünk Velencébe, a gyerekek még nem látták és nem értették, hogyan épülhetett egy város a vízre. A kempingben lehetett vásárolni olyan 24órás jegyeket, amikkel egy napon keresztül tudtunk használni minden helyi, illetve helyközi buszt, valamint szinte az összes hajót – természetesen a gondolák kivételével. Egy jegy ára 25€ volt, ami mindenképpen megérte.
Velencéről nem írok sokat, a legtöbben valószínűleg látták már. Sokat hajóztunk körbe a Canal Grande-n, átmentünk Murano-ba is ahol megnézhettük, hogyan készítik az üvegcsodákat. Bolt bolt hátán, rengeteg étterem és kávézó, még több turista. Külön élmény volt, ahogy elhaladtunk két óceánjáró mellett. Az ember látott már ilyet a TV-ben, de testközelből látni ezeket a hatalmas hajótesteket, érdekes volt. Még az is érdekes volt, ahogy az egyik végighajózott a Szt. Márk tér előtt közvetlenül. Nem gondoltuk, hogy oda is be tudnak jönni. Ezen kívül szebbnél szebb jachtok voltak mindenütt. Például ott volt a Tatoosh, ami a Microsoft egyik alapító tagjáé, Paul Allan-é. Volt még a tetején több kisebb hajó, jetski-k, helikopter, talán még egy autó is letakarva.
Este 7 óra felé jöttünk ki Velencéből, már örültünk, hogy szilárd talajon vagyunk, egy napra elég volt ennyi hajózás.
Hát eljött az utolsó nap is. Összepakoltunk és indultunk hazafelé. Azt előre kikötöttem, hogy egy napra ne essen sok autózás, így egy éjszakát még beiktattunk Ausztriában az Ossiacher See partján. A kiszemelt kemping sajnos tele volt, így egy másikba mentünk, de arrafelé rengeteg van. A Terrassen Camping lett az utolsó állomásunk. Kiválasztottunk egy szép helyet a tóparton, valami mesés volt. Abban biztosak vagyunk, hogy ide, erre az osztrák vidékre visszajövünk egy kis tavi túrára. A kemping, ahogy a nevében is szerepel, teraszos elrendezésű, így mindenhonnan szép a kilátás. Gyönyörű a környezet és rendben vannak a vizesblokkok is, valamint a játszótér. Itt egy éjszaka 43€-ba került – ha 2 nappal később érkezünk, majdnem csak a fele lett volna. Ez van, de hát kezdődik az iskola…
Első lakóautós nyaralásunk tehát nagyon jól sikerült, igen élveztük mindannyian. Az út alatt kiderült, mi kell még a kényelmesebb kempingezéshez, mit kell beszerezni vagy átalakítani.
Reméljük még sok hasonló élményben lesz részünk!
boat74
