Magyarország, Tisza-tó. 2007 Augusztus

Az interneten főleg a vadkempingezéssel kapcsolatos anyagokat olvastam át, melyek többsége a vadkempingezés ellenes hivatalos vagy talán inkább a kempinges lobbytevékenység alapján íródott. Az ürügy, hogy a vadkempingezők sok szemetet hagynak hátra. Véleményem szerint a vadkempingezés önmagában nem jár szemeteléssel, ez csak kultúráltság kérdése. Egy horgász vagy egy kiránduló nagyobb eséllyel hagy hátra szemetet, hiszen mozgásban van. A parton eldobálva nem is nagyon volt szemét (csak gyűjtőzsákokban), a vízben viszont sajnos úszkált jó néhány műanyag palack, melyek (mivel folyó) valószínűleg valahol följebb lettek a Tiszába dobálva.

Lényeg, hogy abból indultam ki, hogy ahol sokan vadkempingeznek ott a lakóautót biztosan nem fogják elzavarni. Kinyomtattam hát egy olyan térképet melyen jelölve volt, hogy hol találhatóak a legsűrűbben a vadkempingezők. Ezeket a részeket vettük célba, és azt tapasztaltuk, hogy ezek a részek azok, ahol nagyobb kiterjedésű vízszintes füves rész van a víz és a gáttöltés között. No meg azt is, hogy ezeket a területeket mára mind privatizálták, és magánkempingek lettek az egykor mindenki számára használható partokon.

Így hát nekiálltunk felderíteni a part többi részét.

A töltésre mindenhol kitették a behajtani tilos kivéve vízügyi engedéllyel kresz táblát, de ettől nem kell megijedni, mert napi 200 Ft-ért (heti 600) lehet venni engedélyt. Mi a Katamarán nevű kempingben vettük ezt meg, ahol egyébként 1500 Ft-ért maradhattunk volna, de a közvetlen parti helyek mind foglaltak voltak. Az engedély szerint körbe a töltésen mindenhol lehet vele autózni, de szomorúan tapasztaltuk, hogy ez a valóságban csupán a keleti partra igaz. A nyugati parton útépítés címén nem lehet behajtani.

A Tó körül most adták át az EU pénzből épült kerékpárutat, ami gyakorlatilag annyi, hogy a töltést aszfaltréteg borítja. A nagy kerékpárútnak nagy szépséghibája, hogy több kemping-kikötő is található mely a töltés mindkét oldalát elfoglalja, és ezeken a részeken magát a töltést is lezárják maguknak. Persze a kerékpárút ünnepélyes megnyitásakor kinyitották a kapukat, de másnapra már vissza is zárták. Volt, hogy a lakóval a töltés tetején kellet forgolódnom, mert sem zsákutca, sem egyéb táblával ezt nem jelzik előre. Ilyenkor vissza kell menni az előző töltésfelhajtóig, és a falun keresztül megkerülni a lezárt partszakaszt.

Ahol viszont lehet haladni a töltésen az gyönyörű. A töltésről szép rálátás van a tóra. Lehet gyönyörködni a rengeteg virágzó vízinövényben, a madárvilágban és úgy általában a viszonylag érintetlen természetben.

A vadkempingezés errefelé életforma. Láttunk egész nyárra berendezkedett táborozásokat is. Csupán a lakóautós szempontból az a gond, hogy autóval a vízpartra nem szabad lemenni, mert ha jön egy eső, akkor nemigen lehet visszakapaszkodni. A kempingezők fent hagyják a kocsit a töltésen, és lent, a vízparton sátrat vernek, a fák között.

Mi egy fix helyet találtunk, egy betonos csónaksólyázót (GPS:É47.5717587, K20.6975097) (Fotó:http://www.lakoautoklub.hu/modules.php?name=coppermine&file=displayimage&album=111&pos=0 ,)
ahonnan biztonsággal ki is lehetett jönni. A parton kicsit félrehúzódtam, hogy ha valaki csónakot akar letenni, akkor elférjen mellettünk. A két nap alatt egy csónak ment be, kettő jött ki, ez elég elviselhető zavarásnak mondható. Nagyon nyugodt estéink voltak melyek csendesnek csak azért nem mondhatóak, mert az a rengeteg madár éjszaka is szövegelt, ráadásul a rablóhalak is egész éjjel dolgoztak.
Csónakot a legtöbb kikötőben lehet bérelni, és a kismotorosokhoz nem kell jogosítvány sem. Érdemes.
Mi azonban összeismerkedtünk Lacival, aki egész nyáron ott lakik, és felajánlotta, hogy megmutatja nekünk a szigetvilágot. Bevitt minket motoros csónakjával. A szigetek között, a csatornákon, a vízbehajló fák között hajóztunk, a virágzó tavirózsamezők, és mindenféle más növények között. Közben felvertünk néhány madarat, de sok csak nézett ránk, hogy mit keresünk mi itt.

Lassan érlelődik, hogy kéne bizony egy lakóhajó :-))).