Nem lakóautós túra de gondoltam megosztom veletek.
1998. július végén Saas Fee, Camonix-n keresztül Marokkóba készültünk. Miskolcról öten (Bóta Nándor, Furdi Péter, Jászberényi Márk, Váradi Norbert +, Kertész Gábor) indultunk el vonattal. A többiekkel (Bartók Gábor, Szilágyi István és Ádám) Sopronban találkoztunk, ahol heten fel is szálltunk a Zürich felé közlekedő vonatra. Azért csak heten, mert időközben Norbi visszafordult. 18 óra alatt Saas Fee-ben voltunk. Az első éjszaka után Fúró rádöntötte a hátizsákját a Therm a Rest matracomra, és persze a zsákjában levő hágóvasa átszúrta a matracot. Így két héten át lapos matracon aludhattam.
Saas Fee-ből kisebb túra után eljutottunk Chamonix-ba. Jómagam már negyedszer jártam ebben a kis faluban, de még mindig órák hosszat tudtunk sétálni az alpesi házak közt.
A Mont Blanc-t a Midi-nagytraverz felől szerettük volna megmászni. A hegyre öten indultunk el: Nándi, Edward, Ádám, Bartók, én. Fúró és Márk lent maradtak a faluban. Sajnos nekünk sem sikerült elérni a 4807 méteres csúcsot, mert egy lavina a Mont Maudit előtt elzárta az utunkat. Előttünk kb. 500 m-re jött le, több embert magával sodorva. Így csak a 4300 m magas Mont Blanc du Tacult sikerült megmásznunk. Visszafelé a Mer de Glace-on jöttünk le. Ez egy másfél napos gleccsertúrát jelentett. Csodálatos volt a gleccseren bolyongani. Találtunk ott mindenféle régi cuccot, még emberi koponyadarabot is. Visszaérve Chamonix-ba már indultunk is tovább Marokkó felé. El is jutottunk Barcelona után kb. 100 km-re. A spanyol vasúti dolgozóknak köszönhetően nem tudtunk tovább jutni. Hosszabb tanakodás után Edward, Bartók és Ádám úgy döntött, hogy a tengerparton marad. Mi pedig (Fúró, Márk, Nándi és én) visszaindultunk Chamonix-ba, hogy még egyszer megpróbáljuk meghódítani a Mont Blanc-t. 
Az új francia normál út felől indultunk neki. A 2800 m magasan fekvő Tete-házban aludtunk meg. Könnyített hátizsákokkal indultunk útnak, mivel tudtuk, hogy házban fogunk aludni. A házban már csak a konyhában volt hely. Persze ugyanannyiba került, mintha ágyban aludtunk volna. Kb. 4000,-Ft-nak megfelelő helyi pénzbe került egy éjszaka, ami csak 3 órát jelentett számunkra. Azért csak három órát tudtunk aludni, mert a házban megkérdezték, hogy hova akarunk menni, s mikor megmondtuk, hogy a Mont Blanc-ra, akkor azt mondták, hogy hajnali 1-kor ébresztő. A vacsora kilenckor volt, így csak tíz körül tudtunk lefeküdni, egykor meg kelni kellett. Mint később kiderült, jó volt a korai indulás, mert mire a nap felkelt, már 4000 méteren voltunk. Így a 4807 m magas csúcsot még délelőtt elértük.
A lefelé vezető utat az idén is a Bossons-gleccser felé választottuk. Most sokkal jobban szét volt nyílva a jég, mint az előző években. Este tízre már ismét az állomáson találtuk magunkat, ahol már várt minket Márk. Még elmentünk egy helyi szolgáltató egységbe, mivel augusztus 7-e volt, s ez pont az én szülinapom. A véletlennek köszönhetően Európa tetején ünnepelhettem meg.
Másnap már indultunk is haza. Hazafelé minden csatlakozásunk tökéletes volt, így szerencsésen megérkeztünk Miskolc Tiszai Pályaudvarra, ahol már vártak minket. A jó társaságnak és csapatnak köszönhetően ismét egy problémamentes, jó túrát tudhattunk magunk mögött.
A túrát a MORMOTA Sportbolt támogatta.
Kapcsolódó képgaléria:
– Midi nagytraverz
– Mont Blanc csúcshódítás
