November 1. Kedd
Reggel 6-ra jött értünk Sydneyben a transzfer, hogy kivigyen a repülőtérre.
½ 5-kor keltünk, reggelire sikerült majdnem minden maradék kaját elfogyasztanunk. Csak egy kis sajtkrém maradt, azt kidobtuk, meg keksz, amit magunkkal vittünk (hogy aztán a repülőn hagyjuk, nem mertünk kockáztatni, Új-Zélandra szinte semmi élelmiszert nem lehet bevinni.)
A buszsofőr először valami papírt kért tőlem, erre én mutattam neki az utazási iroda itinerét (magyarul), mert a transzferekre nem kaptunk vouchert. Végül azt kérte, hogy a telefonjába írjam be Laci nevét (amit persze az okos telefonja több helyen “kijavított”, így a végeredmény nem nagyon hasonlított a nevére, de megelégedett vele).
Többeket felvettünk még, ráadásul egy helyen rossz hotelhez ment, így kicsit izgultam már. Amikor Lacitól kérdeztem, hogy hány óra van, már alig volt idö a beszállásig. Később kiderült, hogy egy órával elnézte az időt, így elég sokáig várhattunk még a kapunyitásig.
