Indulás május 1-jén du. 2 órakor, mert előző nap még dolgoztunk, és a lakót is most használjuk először, tehát mindennel meg kell pakolni. Útközben keresni gázkutat, mert a tartály üres, és tankolni is kell. Szerencsére útközben több gázkutat is találtunk, így Hatvannál egy kis forgolódással már tankolhattunk is. Egert elhagyva megtaláltuk (szerintünk) azt az utat, amelyik az 1 km-re jutó száz kanyarral jut fel egy kisseb hegyre. Ez kezdő nagyautó vezetőként nem biztos, hogy a legjobb célpont. De sebaj az ezredik kanyar után (nekünk legalábbis annyinak tűnt) megérkeztünk a célhoz a Szilvásváradi Hegyi kempinghez, ami a nevében is jelzi „hegyi” ezért nem találtunk egy vízszintes részt sem, ahova leállhattunk volna a számunkra vadonatúj lakóval (sebaj majd áramról megy a hűtő, mert azt már másoktól tudjuk, hogy gázról csak vízszintesen működik). De a víz sem folyik le, meg gurul minden! De erre is találtunk megoldást, jött az olajemelő és megemeltük a lakót. Most hogy már majdnem vízszintesen állunk, jöhet a vacsora, meg a kanyarok kipihenése, mert sajna ránk esteledett (szerencsére a barátunk gázszerelő ezért nem aggódtunk sokat mikor a fűtés nem akart elindulni első-második próbálkozásra és a bojler sem müködik, mert felvilágosított hogy a levegőnek kell először távozni a rendszerből, és csak utána jön a gáz). Másnap reggeli után elindultunk felfedezni a környéket, kisvasút indulási időpont, megnézhető helyek, stb. Dél körül már kezdtünk éhesek lenni a mindenhonnan érkező sült lazac illatától, de ebéd előtt még megnéztük a Börtönmúzeumot, ami a kilátó felé vezető út elején van. Érdekes látni a régi kínzó eszközöket, szerencsére csak bemutatják, így nézelődés után vendéglőt kerestünk, ahol jól lakhatunk a lazaccal, amit itt tenyésztenek a hegyen. Sajnos ebéd közben esni kezdett, így visszafordultunk a kempingbe, mert két gyerekkel mi nem vágtunk neki a hegynek esőben, meg ott a másnap. Délelőtt ragyogó napsütésben indultunk a hegynek felfelé a fátyol vízesést megnézni, sok, sok megállással a természet szépségeit megnézni, a lazac tenyészet megtekintése után nekivágtunk az utolsó szakasz megtételének. Felérve a látvány kárpótolt az addigi fáradalmakért, (bár nem az egész társaság fáradt el) a fátyol vízesés rászolgált a nevére, mert tényleg nagyon szép. A kisvonat jegykezelőjétől megtudtuk, hogy a következő vonat kb. fél óra múlva indul, így már nem mentünk el megnézni az ősember barlangot, mert az egy órás séta lett volna és a gyerekek már fáradtak voltak. A kisvonattal gyorsan leértünk a völgybe, és külön élmény volt a lefele szaladó vonatból megnézni a tájat. Aki erre jár, ajánlom, kóstolja még meg a helyben nyújtott tésztából készülő házi rétest is, mert annak nincs párja, sem a látványnak, sem a rétes izének. Este még egy kis roston sütést követően megettük a réteseket és elérkezett az utolsó itt töltött esténk is. Reggel ébredés után pakolás, majd útra kelés, mert haza felé még egy családi program is be lett tervezve, hogy ne legyen időnk a kilátóra, a Lovas Múzeum és a ménes megnézésére. De majd legközelebb, mert az is megér egy rövid hétvégét, főleg az oda-vissza úton lévő kanyarok.