Mivel nem sikerült apartman szállást találnunk Saalbach-Hinterglemmbe az iskolai síszünet idejére úgy döntöttünk, hogy lakóval megyünk síelni.
Február 17-én vasárnap indultunk, mert nem akartam kapkodással, idegeskedéssel kezdeni az utat. Szombaton kényelmesen bevásároltunk, főztem, összepakoltunk és vasárnap délelőtt keltünk útra. Délután érkeztünk Saalbachba, ahol kicsit fel-alá jártunk a völgyben, végül a völgy bejáratához legközelebb eső kabinos sífelvonó parkolójának végében telepedtünk le. Az út mellett is láttunk egy lakóautót parkolni, de az általunk választott hely messzebb esett az úttól.
Este még sétáltunk egyet, Selymi boldogan hempergett a hóban.
Másnap reggel gyorsan megtelt a parkoló. Laci és Balu már éppen indultak volna, amikor elment a lakóban az áram. Áram nélkül pedig fűtés sincs, pedig -12 fok volt reggel. Így aztán Laci először szerelgetett és csak amikor legalább az egyik fűtés elindult – a másiknak továbbra se ment a ventillátora – akkor indultak síelni. Sajnos nemsokára hibát jelzett a fűtés és leállt. Ekkor sétálni indultunk Selymivel. Először az úttal párhuzamos sétaúton indultunk el, de az az Audi jeges próbapályájába torkollt. Visszafordultunk és egy völgybe vezető úton próbálkoztunk. Nem tudom, hová vezetett a havas út, amin összesen egy autóval találkoztunk, mert a vízlépcsőkkel megtört patak mellett – az erdős vidéken vagy másfél órát kapaszkodtunk felfelé, de sehova nem értünk el. Viszont ragyogóan sütött a nap és már majdnem a felvonó felső állomásával egy magasságba értünk fel. Onnan fordultunk vissza Selymivel, addigra már a kaptatótól és a napos részeken kellemesen melengető naptól jól kimelegedtem. Visszaérve a lakóhoz +8 fok fogadott. Szerencsére egy idő után sikerült újra beindítani az első fűtést és kicsit felmelegíteni a kocsit. Laci a síelésből visszaérve ismét szereléssel töltötte az idejét, végül sikerült kerülő vezetékkel a hátsó fűtés ventillátorát ismét működésbe hoznia. Akkor már csak a WC-ben nem működött a szivattyú, de azt a zuhannyal lehet helyettesíteni. Még egy éjszakát töltöttünk Saalbachban. Másnap úgy döntöttünk, hogy Olaszország felé folytatjuk az utat. A Gross Glochner felé szerettünk volna menni, de le volt zárva a hágó, ezért a párhuzamos, alagúttal könnyített utat választottuk.
Misurina előtt Laci kipróbálta a jól lefektetett nyomokban is a sífutást és így sokkal jobban tetszett neki, mint korábban a nem igazán előkészített erdei utakon. Még megvilágította a nap a hegyek csúcsát, amikor begördültünk Auronzo lakóautó parkolójába. Mi voltunk az egyetlen lakó. Vacsora után jót szánkóztunk a hegyoldalban.
Másnap is csak személyautók jöttek a síelőkkel. Laci és Balu itt is egész nap síeltek. Mivel pályaszállásunk volt, délben lejöttek ebédelni meg egy sörre. Mi Selymivel délelőtt a folyó mellett sétáltunk és még éppen időben értem el a boltba, mielőtt sziesztára bezárt. Délután a másik irányban indultunk el sétálni. Párásabb volt az idő, mint előző nap, de a nap melegen sütött, a lakóban minimumra állított fűtés mellett is 20-21 fok volt.
A síelők jól elfáradtak, ezért másnap egy nagyot sétáltunk a tó körül, majd útrakeltünk Nassfeld felé. Azt gondoltam, hogy jó lenne kipróbálni egy új utat és Olaszország felől a hágón át közelíteni meg Nassfeldet. Hát ez nem jött össze. Egy ideig még csak-csak elboldogultunk az egyre keskenyebb, kanyargós hegyi utakon. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy egy több kilométer hosszú egy sávos (egyik oldalon szakadék, másikon hegyoldal) szakaszon nem jött szembe senki, éppen akkor találkoztunk egy szembejövő kocsival, amikor az út ismét kiszélesedett két sávosra. Aztán beértünk egy városkába, a GPS irányított és mi nem találtuk a továbbvezető utat. Többször megfordultunk az iskola előtt, felkúsztunk a hegyoldalba keskeny kis sikátorokon, ahonnan olyan szűk sarkokon kellett volna a továbbhaladáshoz befordulnunk, ahol legfeljebb egy kis három kerekű Ape fér el. Forgolódtunk kis helyeken feltartva a városka forgalmát, tolatásra késztettünk kocsisorokat, átgyömöszöltük a lakót a kocsinál 1-1 cm-el szélesebb átjárókon, hogy aztán a következő sarkon visszaforduljunk, mert még keskenyebb lett az út, tolattunk bicikliző gyerekcsapatban, amikor az aszfaltos út elfogyott és gidres-gödrös erdei földútban folytatódott, aztán feladtuk. Amikor már ötödször haladtunk el a kocsma előtt beszélgető helyi öregek előtt ismerősként integettek, mi mégis továbbmentünk. A széles, biztos utat választottuk Tolmezzo felé, majd a főútra kiérve a megszokott hágó felé vettük az irányt. Már sötét volt, mire Nassfeldbe értünk, a kabinos felvonó alsó állomásának egyik kieső parkolójában éjszakáztunk. Másnap kora reggel közelebb mentünk a felvonóhoz, a buszparkolóba irányítottak minket. A fiúk itt is síeltek, délben lejöttek és együtt ebédeltünk a pálya alján egy hüttében. Utána ők folytatták a síelést, mi meg kicsit sétáltunk, havaztunk Selymivel. Este kiürült a parkoló, de amikor vacsoráztunk hallottuk, hogy egyre több kocsi érkezik. Élő koncert volt a felvonó végállomásánál, arra érkeztek a fiatalok. Felhajtottak mellettünk a sípályára, le-fel csúszkáltak a kocsikkal, ezért úgy döntöttünk, jobb a békesség és mielőtt még egy sikertelen manőver végén nekünk ütköznének visszatértünk a békés hátsó parkolóba. A zene ide is elhallatszott, de lényegesen kisebb hangerővel és amikor az esti kártyapartit követően nyugovóra tértünk senki nem zavarta az álmunkat.
Hazafelé benéztünk Villachban a Falle áruházba és vettünk néhány apróságot. A katalógust nézegetve megint találtam néhány érdekes dolgot benne.
Mivel már szombaton hazajöttünk még maradt egy nap az itthoni dolgok rendezésére is mielőtt ismét kezdődnek a dolgos hétköznapok.
