Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Első visszatérés Toszkanába

Előző ősszel annyira megtetszett Toszkana, hogy következő tavasszal az iskolai húsvéti szünetben is ez lett az úticél. Sőt, nagyfiunkat is elcsábítottuk, jöjjön velünk, szép helyekre megyünk. Most új középkori városokat szerettünk volna megismerni. Egyrészt az Isabella Dusi: Vanilla and Brodo című könyvéből már ismerős Montalcinot, a Brunello bor által híressé vált hegyi közösséget, a borpiacon kemény versenytárs Montepulcianot és ami még belefér azon a környéken.

 

Ezúttal Sienát is útbaejtettük, az volt az első megállónk Olaszországban. Sienában sikerült megtalálni a város alatt levő buszpályaudvar melletti ingyenes lakóautóparkolót. Helyet találni már nehezebb volt, mert Húsvétra tekintettel az olaszok is útra keltek. Nagy nehezen begyömöszöltük a lakót egy kis helyre és a délutánban elindultunk a városba. Elég sokat kellett felfelé menni, de amikor felértünk, a város kárpótolt a kapaszkodóért. Sienában nem először jártunk, többször beugrottunk egy kis múltba nézésre és a Piazza del Campo, kedvenc terünk meglátogatására.

Emlékszem egyik utunk során meleg nyári napon hazafelé úton már sötét volt, mire Sienába értünk. Kísérteties volt a város. A főbb csapásokon még voltak turisták, de a kis mellékutcákban senkivel nem találkoztunk. Egy-egy ablakban fények világítottak, énekszó hallatszott ki, vagy gyorsan pergő beszéd, amiről azt hinné az ember, hogy perlekednek, pedig valószínűleg csak olaszos szenvedéllyel beszélgetnek a vacsoraasztalnál. A hivatalos épületek némán, sötéten várták a másnapot. Az utcákon épphogy volt valami kis sárgás fényt adó világítás, szinte sajnáltuk, hogy nincs nálunk fáklya. A zegzugos utcácskákon könnyű eltévedni és szinte nyomasztó volt, ahogy a szűk, kihalt utcák két oldalt magas házai között járkáltunk a sötétben.

A húsvéti utunkon délután érkeztünk meg, bóklásztunk egy kicsit, megnéztük a Piazza del Campot – nem volt még igazán meleg, de a tér kövezetén már üldögéltek néhány csoportban fiatalok, gitáron játszottak halkan. Mire visszafelé indultunk, már erősen szürkült és mi megint eltévedtünk. Az lett gyanús, hogy egyre kevesebben jártak az utcákon és hiába mentünk már elég sokat csak nem akartunk kibukkanni valahol az óvárosból kivezető kapunál. Visszafordultunk és bizony már sötét lett, mire visszaértünk a lakóautóhoz.

Másnap továbbindultunk Montalcino felé. Útközben megálltunk Buonconventoban, aminek csöpp óvárosát egyik oldalról fal keretezi. Egy nagy Coop áruházat találtunk, ahol bevásároltunk a következő napokra, mert gondoltuk, hogy húsvétkor Olaszországban is zárva vannak az üzletek. Láttuk, hogy mindenki nagy színes celofánokba csomagolt tojásokat vesz. Gondoltuk, hogy ha már Olaszországban ünnepeljük a húsvétot mi is veszünk egyet. (Később kiderült, hogy belül üreges hatalmas csokitojás volt. Balu bevitte a suliba és az osztállyal közösen fogyasztották el. Jutott belőle mindenkinek.) Vettünk csomagolt húsvéti kalácsot is, azt már az úton elfogyasztottuk reggelire, nagyon finom volt.

Buonconventoból kis út vezet a Monte Olivetto Maggiore apátsághoz. Az útelágazásnál egy udvarban van a lakóautó szervizállomás. Az apátság gyönyörű helyen van, a dimbes-dombos toszkán táj igazi elmélyülést tesz lehetővé. Személyautóval az apátság kapuja előtti parkolóig lehet hajtani, de lakóautóval a lehajló ágak miatt nem akartunk bemenni, másokhoz hasonlóan az országút mellett álltunk meg. Az apátság nagy területen helyezkedik el. Hatalmas parkjában van medence, kisebb épületek, állatoknak elkerített rész. Az ajándékboltban helyben készített mézet, esszenciákat is árulnak. A parkban több épület is található. A sírfeliratok tanúsága szerint többnyire szép kort éltek meg a szerzetesek, ami a nyugodt életvitel mellett nem is nagy csoda. Az apátsági templom kerengőjének falait Szent Benedek életéről szóló freskósorozat díszíti.

Innen már tényleg Montalcinoba indultunk tovább. Izgatottan vártam, hogy vajon olyan lesz-e a város, amilyennek a könyv alapján elképzeltem. Sokáig haladtunk felfelé a hegyoldalban, többnyire szőlőültetvények kísérték az utat. Láttunk jellegzetes toszkán tanyákat – ciprussor vezet a nyitott kaputól a dombtetőn álló házig -, elhaladtunk néhány borgazdaság mellett – többek között a híres Banfi gazdaság mellett is, mindenfelé borkóstolást és vásárlási lehetőséget hirdettek táblákon. Az alsó városkapu előtti utolsó kanyarban is van egy „ecoteka” – borozó. Az út mellett nem volt hely, végig autók álltak. Ráadásul meredek is volt, nem alkalmas éjszakázásra. Ezért, bár először megálltunk az út mentén, végül úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk felfelé a városfal mellett. Ekkor már tábla is jelezte a lakóautó parkolót. Én úgy gondoltam, hogy mivel egy kisvárosról van szó, nem lehet már messze a parkoló, ezért kiszálltam és gyalog indultam el, Laciék a lakóval álltak a dugóban felfelé. Hát elég sokat kellett felfelé kapaszkodni a városfal mellett haladó úton, majd egy körforgalomhoz értem, ahol nagy nehezen felfedeztem, hogy merre kell továbbmenni, megvártam a lakót és mutattam nekik, hogy merre menjenek. Egy elágazásnál egy nagyon meredek utca felé mutatott a nyíl, de Laciék nem hitték el, hogy arra kell menni, ők tovább haladtak a másik irányba. Pedig a meredek és egy idő után kanyargós kis úton kellett továbbmenni és ott a pineaerdőben volt a lakóautó parkoló. Két helyen is be lehet menni a területre, de az első bejáratnál már minden hely foglalt volt. (amikor Gáborékkal 2006. júniusban arra jártunk rajtunk kívül senki nem volt az egész hatalmas területen). Végül telefonos útbaigazítással csak megérkeztek Laciék is és a hátsó úton (ami egy átjátszó antenna mellett vezet el) ők is befutottak a fenyők alatt füves területre. Találtunk is egy jó helyet, ahol letelepedtünk. Alattunk kerítéssel elkerített füves területen az egyik városnegyed íjászainak gyakorlópályája terült el. Délután néhányan gyakoroltak is a pályán. (Montalcinoban minden ősszel megrendezik a viadalt, amikor középkori ruhákba öltöznek a lakosok és a négy városrész íjászversenyen méri össze tudását.) Már sötétedett, vacsora után mentünk be először a városba körülnézni. A felső városkapu a vár mellett nyílik, a vár külső udvara pedig a helyi focipályára néz. Innen lefelé kell haladni az óváros központja felé. Még mindig elég sokan voltak az utcákon, a kis trattoriák tele voltak.

Másnap reggel felhős időre, szemerkélő esőre ébredtünk. Az erdei úton keresztül mentünk le a városba. A focipályán éppen meccs volt, lelkes szurkolótábor biztatta a tizenéves csapatokat. Nálunk szerintem mostanság egy NBI-es bajnoksági mérkőzésen se lehet sokkal nagyobb közönség. Sajnos az eső rázendített, a szél is fújt, de azért igyekeztünk körbejárni a meredek domboldalra épült hangulatos középkori város mindegyik negyedét. Szívesen maradtunk volna még, de nem volt jó az idő és arra gondoltunk, továbbmegyünk, hátha máshol nagyobb szerencsénk lesz.

Következőként San Quirico d’Orciát néztük meg. Ennek óvárosa is egy városfallal körülvett középkori mag. Helyenként fel lehet menni a városfalra is és onnan körültekinteni. Egész nap hol esett, hol elállt, nem ártott az esőkabát. Egy nagy kert is van a városfalakon belül puszpángsövényekkel, szobrokkal. Szép román kori templom található a városban. Szeretem a román templomok egyediségét. Minden vízköpő, minden díszítés más és más, megmutatva a sok évszázaddal ezelőtti alkotó ember fantáziáját és ügyességét.

Utunk következő állomása Pienza lett volna, ott azonban akkora tömeg volt, hogy nem találtunk parkolóhelyet. Ezért úgy döntöttünk, hogy továbbmegyünk. Montepulcianoban csak találunk valami helyet éjszakára, aztán majd másnap délelőtt korán visszamegyünk, hátha akkor lesz hely.

Montepulcianoban a buszpályaudvar mellett volt a lakóautó parkoló, teljesen tele. Gyalog jártuk be először, hogy helyet keressünk. Végül kissé a közlekedő útra belógva tudtunk megállni. Itt este mentünk városnézésre. Montepulciano egy keskeny mészkőgerincre épült. A városban sok reneszánsz palota látható. Érdekes, hogy a város reneszánsz temploma a városfalon kívül található.

Másnap reggel a tervünk szerint visszatértünk Pienzába. Még éppen időben érkeztünk, hogy az új városrészben egy lakóházak közötti parkolóban helyet találjunk nem messze a városfaltól és városkaputól. Pienzát II. Pius saját magáról nevezte el. A reneszánsz idején egy tudatosan tervezett várost akart itt létrehozni, amiből azonban csak néhány épület készült el (a dóm, a pápai palota és a városháza), mert utána kiderült, hogy az építész elsikkasztotta a pénzt. Azért ami elkészült, az ma is nagyon szép. A dómra a szokásos toszkán veszély leselkedik, a meredek szélén áll és csúszik le a mélybe. A szakadék felé eső része megsüllyedt, falán nagy repedések láthatók.

A városban számos hangulatos tér, szeglet található.

Visszafelé alig tudtunk kiállni a helyünkről, mert mindenütt nagy tömeg volt és csak jöttek-jöttek az autók megállás nélkül. Végül valahogy sikerült kilavírozni és már hazafelé indulva még megálltunk egy kicsit etruszk emlékeket nézni. Chiusi környékén az útjelző táblákat követve jutottunk el egy olyan útra, amelynek mindkét oldalán feltárt etruszk sírkamrák találhatók. Sajnos bemenni nem tudtunk, mert valahova egy faluba kellett volna elmenni jegyet venni és kísérőt kérni, de ez már nem fért bele az időnkbe. Azért amennyire lehetett megnéztük kívülről a tombákat, kicsit sétáltunk a környéken, tanulmányoztuk az ismertető táblákat. Egyszer szeretnék egy „etruszkok nyomában” tematikus útra is menni Toszkanába, ahol rendkívül sok emlék található ennek az érdekes népnek a letűnt mindennapjaiból.

 

Mivel Húsvét hétfő volt, gondoltuk, hogy nagy tömeg lesz a Firenze – Bologna autópályán, ezért másik irányt választottunk és a Perugia – Ravenna autóúton indultunk el észak felé. Hát itt is tömeg volt. Rengeteg autó, lakóautó, dugó dugó hátán. Időnként lementünk párhuzamos kisebb útra, helyenként terelés is volt, szóval igen lassan haladtunk. Szerencsére nem kellett másnap dolgozni még, ezért nem izgatott minket, hogy lassan haladunk. Valahol Velence környékén aludtunk még egyet egy autópálya pihenőben, aztán másnap már nyugodtabb forgalomban folytattuk az utunkat haza.

Ma

2024. március 29. péntek
Auguszta napja van
Napkelte: 05:23-kor,
Napnyugta: 18:09-kor.
Kos
Holnap Zalán .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Összecsukható dupla fellépő
(Eladó / Felszerelés)

Összecsukható dupla fellépő

Ülésforgató adapter
(Eladó / Felszerelés)

Ülésforgató adapter

Ford Pace Arrow
(Eladó / Lakóautó)

noimage

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.