Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Nekünk már szokássá vált hogy a Szajki-tavak után még kirándulunk egyet.

Ha a tavaly mindkétszer Ausztriában barangoltunk egy kicsit, az idén elterveztünk egy hosszabb utat.

Első célpont Salzburg megtekintése volt. Hétfőn indultunk Andrástól. Alig indultunk el valami gyanús hangokat halottam a futómű irányából és hogy nehogy mi is megjárjuk mint Repróék, Körmenden kerestem egy szervizt ahol átnézettem a futóművet és a kapcsolószekrény olajállását. Hál istennek semmi gyanús dolgot nem találtak…az a fütyülés szerű, surrogó hang végigkísért a megtett több mint 3000 Km-n át. Úgyhogy megnyugodva folytattuk utunkat a határ felé. Pár km-rel a határ előtt gondoltam okos dolog volna még forintért venni üzemanyagot, úgyhogy befordultam az első Agip kúthoz. Hát életem tévedése volt! Alig mentünk át a határon, a kocsi elkezdett mind rosszabbul menni, mire feltértünk a pályára sokszor a hármasig le kellet menjek hogy fel tudjam pörgetni a motort. És ahogy fogytak a kilométerek úgy csökkent az erő …és nött az én idegességem! Néha nekilendült…aztán megint haldoklott. Már tudtam, hogy a dízelolajjal van a baj, és gyanítottam hogy a szűrő kezd mind jobban eldugulni. Csereszűrő volt…de hát az autópálya szélén nem ajánlatos ilyen cserét megejteni…pláné Ausztriában nem mert akármilyen ügyesen is csinálja az ember, csak a földre is kerül gázolaj, aztán adhattam volna az egész kirándulásra szánt ejrót a büntetés kifizetésére! Valahogy elzötyögtünk a Mondsee felett levő pihenőhelyre (GPS:46°50’11.46”/13°23’41.05”). Gyönyörű helyen van, panorámakilátás a tóra, van étterem (Landzeit lánc), fürdő, vizvételi lehetőség, gyerekjátszótér, még egy kicsi imádkozó kápolna is… és ami nekem aranyat ért-ÖAMTC szerviz! Előszőr azt mondták hogy ha Fiat, akkor szakszerviz csak Salzburban van, de megértettem a mesterrel hogy csak egy szimpla szűrőcsere, és csereszűrő is van, úgyhogy behúztam a műhelybe. Hát meg ne mondjam hogy mi folyt ki a szűrőből… sárgás, olvadt rágógumira hasonlitó valami! Ha az átkaim fognak akkor az a „drága” kútas aki ezt a nyavaját betankolta nekem halahol a pokolban fetreng már! Még kiszedtek a tank aljából egy kis merülőpumpával vagy 20 liternyi ronda takonyszerű nyavaját amig elkezdett türhető gázolaj megjelenni. Arra aztán a mester ajánlatára rátankoltam tele szuperdizel nevű gázolajjal a pihenő OMV kútjánál. Ezzel aztán a tehnikai gondjaink végetértek és hazáig semmi bajunk nem volt többet. Mivelhogy mire ez meglett beesteledett jól, ott aludtunk a pihenőhelyen, és bár féltünk hogy zaj lesz, nagyon csendes és nyugodt éjszakánk volt. És reggel gyönyörű látvány volt a napsütésben sziporkázó tó!

Reggel még 25 kilométer és Salzburban voltunk. Bebarangoltuk egy kicsit a várost, egy pár fénykép és már folytattuk is az útat a Groszglockner felé. Sajnos „halgattam” Andreára és a pályán mentünk egy ideig az A10-en. Rossz választás volt! Habár volt tiz napra érvényes 8 eurós pályadij matricánk még három kapunál megállitottak és egyik helyen 8, a másik kettön 4,5 és 4,5 eurot kellet fizetnem. Hiába mutattam hogy van matrica… Nem értem mire adtam a pénzt! Szerintem valami ujdonság lehet mert még senkitől se halottam erről a külön sarcról! Meg is esküdtem hogy engem többet osztrák autópályán nem fognak látni! Eddig se jártunk pályákon …de most gondoltuk hogy a nem érdekes részeken gyorsabban haladjunk.

Bischofshofen után letértünk a pályáról rés nemsokára már közeledtünk a magas hófedte hegyekhez. A Groszglockner kapujánál is lefizettük a 25 eurót…de erről tudtam előre és őszintén megért minden centet! Nem újdonság nekem a magas hegyi útakon járni de ez az út lélegzetállitóan gyönyörű! Lassan felaraszoltunk a tetőig ahol már jó nagy hó fogadott, gyakran megállva egy kis „porcukros” panorámában gyönyörködni. A Havasigyopár csúcs (Edelweisspitze) alatt meguzsonáztunk, még egy pár kép és kis emléktárgy vásárlása után indultunk tovább, le Heilingenblut felé. Amilyen meredek volt felfelé, talán még meredekebb volt a leereszkedés! Sok helyen az eggyes sebsségel motorfékezve reá kelett segiteni a fékkel is mert tulpörgette a motort a meredek út! De eljutottunk minden probléma nélkül az elágazásig ahol jobbra térve, pár kilométer után megtekintettük a nagy gleccsert is. Mármint ami megmaradt belőle, mert hát nagyon le van vékonyodva. Gondolom hogy pár év múlva már csak a szürke pocsolya marad a helyén. Még szórakoztunk egy kicsit a zsemledarabokat kéregető szirtisasok állorepülésén pár méterre az orrunk elött, aztán továb indultunk lefelé. Bár figyelmeztető táblát sokat láttunk, mormotát csak ketőt és azt is távolról.

Lassan visszatértünk a zöldfüves-fás tavaszi tájakra. Közeledett az este , úgyhogy siettünk Döbriach-ba , a Mössler kempingbe (GPS:46°46’06.79”/13°38’57.12”). Egy tóparti (Millstater see) kemping, nem túl nagy, szépen rendezett, ultramodern vizesblokk, van úszomedencéje…és Wifi-s Internet!

Bár ezt az utobbit felejtsétek el ha nem akartok úgy járni mint én: két óra internetkapcsolat kilenc euró! Itthon egy honapra öt eurót adok… Na mindegy…így jár az ember ha nem tudja a nyelvet! Mondta e recepción a srác hogy két óra kilenc ejró, de mivel mind magyarázta hogy amikor befejeztem a szörfözést jelentkezzek le a netkapcsolatról én azt hittem hogy csak annyit fizet az ember ahány percig szörfözik…de nem úgy volt. De ezt csak akkor láttam amikor készültünk indulni és mentem fizetni! Csak akkor tudtam meg hogy életem legdrágább leveleit küldtem el! Még szerencse hogy a szolgáltatások magasfokon voltak, két napot pihentünk itt.

Az útunk tovább Villachon keresztül Olasz felé tartott. Persze ha Villach akkor Falle…és ha Falle akkor mindig akad valami amit a lakóautos szeretne megvenni ebböl a hatalmas, kempingcikkeket forgalmazó üzletből. Több mint két óra bóklászás után az üzletben vékonyabb pénztárcával és egy vásárlókocsi cuccal mentem vissza a csigához.

Ezután a kis megálló után irány Olaszország, pontosabban Sistiana. Hát sajnos elég nagy kiábrándulás volt számunkra a határ átlépése. A tiszta, rendezett, gondozott Ausztria után szemetes, gondozatlan, gödrös út , rogyadozó, málott vakolatú épületek…valahogy kisértetiesen hazai (romániai) hangulatú tájak fogadtak! Ahogy haladtunk befelé, Tarvisio után egy kicsit talán jobbra változott a helyzetkép, de továbbra is megérződött a „jól van úgyis” felfogás. Hamar beérkeztünk Udine-be, végigboklásztunk a város hol szélesebb, hol keskenyebb utcájit…és sürün szidtuk Andreát, mert bár tavaly ősszel frisitette a Gpslaci a progit, minduntalan arra akart forditani amerre éppen nem lehetet menni….aztán sikerült egy kutyaszoritóba is beautózni ahonnan elég körülményesen tolattunk csak vissza.

Udine után hamar beértünk Sistiana-ba ahol egy 4 csillagos, de ACSI kártyát elfogadó kempingben (GPS:45°46’22.33”/13°37’28.86”) próbáltuk kipihenni az út és a meleg (árnyékban 34°) okozta fáradalmakat. Szép fekvésű kemping, az Adria felé nyúló domb tetején, szemben egy kis yaht kikötővel. Este jól látszik a trieszti világitotorony fénycsóvája is. A kempingben minden megvan ami kel: modern vizesblokk, étterem, úszómedence, egy minispaar ahol kenyértől cipőfűzőig minden megtalálható. Csendes, nyugodt és kellemesen hűvős éjszakánk volt, jót pihentünk a kánikuláris meleg után.

Ébredés után kiadós reggeli, elbucsuztunk kedves vendéglátoinktól és irány Triest, utána meg Szlovénia.

Az út Triesztig az Adria partján halad, sok helyen a part kialkitva fürdésre, napozásra. Több helyet is láttunk ahol azt hiszem nyugodtan megaludhattunk volna. Volt is több lakóautó leparkolva és minden jel arra mutatott hogy éjjel is ott voltak. No sebaj, majd legközelebb!

Triesztnek a parti részét beautoztuk, megcsodálva a sok érdekes, külömböző stilusú épületét. Az épületek hűen megőrizték Európa minden részéből ideköltözött kereskedőjének magávalhozott arhitekturális sokféleségét. A régi kikötő és vasúti állomás épülete különösen érdekes.

Útunk további célpontja egy kellemes meglepetéssel fogadott: ahogy átmentünk a határt jelző Szlovénia feliratú táblán, az volt az érzésünk hogy visszamentünk Ausztriába! Ugyanaz a rendezett, tiszta, csupavirágos, minden módon nyugalmat sugárzó tájak, települések.

Eredetileg a Bohinj tó felé akartunk menni , aztán úgy határoztunk hogy ez a szép kis ország megérdemel többet mint egy-két rövidke nap, úgyhogy csak autófuttából megnéztük Ljubjanat és Maribort, Ptuj-on egy árnyas termálkempingben aludtunk egy éjszakát. Reggel, amikor a kutyámat sétáltattam, észrevettem hogy pár méterrel a kemping bejárata után van egy modern lakóautós stelplatz több szerviztoronnyal felszerelve: víz, üritő, és még áram csatlakozás is. Állt két francia lakó is ott. (GPS:46°25’21.08”/15°51’12.53”).

Innen a toronyszentmiklosi átjáron, Nagykanizsán keresztül a Komló-Sikonda termálkemping. Illetve az a valami amit termálkempingnek neveznek. Hát én nem ajánlanám senkinek ezt a helyet. Lehet, hogy sátorozni jó, de csigáknak csak egy szint van kialakitva a teraszositott dombon, ott meg semmi árnyék, és persze ott már a létező pár jó hely foglalva volt. Valahogy sikerült relatíve egyenesbe állítani a lakót egy valami aszfaltszerű burkolattal borított kaptatón és irány keresni a várva várt melegvizes bazint. No azt kereshettem a kempingben mert kiderült hogy valahol máshol, párszáz méterre van…és ha viszem a bejelentkezési lap másolatát akkor még belépő engedményt is kapok. Hát nem volt kedvem császkálni az országúton egy szál gatyában, törölközővel a nyakamban és egy A4-es méretű papirossal meg a pénztárcámmal a markomban, úgyhogy lemondtam a sikondai termálvíz kipróbálásáról és elindultam a tusoló felé…aztán erről is lemondtam és irány a saját csigaházi tuskabin! A vizesblokkot szerintem még a nyolcvanas évek táján építhették és szerelhették-azóta gondolom semmi változást nem eszközöltek. Másnap reggel fel a talpakat és tünés tovább. Feltétlenül akartunk egy kicsit termálozni mielőtt haza mennénk…de hol? Eszembe jutott hogy mielőtt útra indultunk volna olvastam a kempingmustrában az Editkéék dicsérő leírását Cserkeszőlőről és láttam valami kecsegtető képeket, úgyhogy beirtam gyorsan a GPS-be a célt és már gurultunk is oda. Hát jóóó vállasztás volt! Köszi Editke az infót! Tágas-árnyas kemping jól felszerelve, közvetlen bejárattal a meg se számoltam hány külömböző hőfoku kint meg bent bazinhoz, több étterem a területen, piac és mindenfajta üzlet karnyujtásnyira ! És mindezt egy nagyon reális, könnyen emészthető áron! Sőt, pedig az ACSI könyvben nincsenek benne mégis elfogadták a kártyáját! Hát szóval ha az asszonykám szivesgyógyszerei nem fogytak volna el, akkor most ahejt hogy e beszámolót klopfolnám, még mindig csontjaimat áztatnám ott! De hát muszály volt hazatérni.

Szép útat tettünk meg ez alatt a 15 nap alatt. Közel 4000 kilométeren kergettük át a csigánkat. Annyi volt a szép és kellemes élmény ebben az útban hogy a pár apró kellemetlenséget már el is felejtetük és már trevezzük az őszi útat…amiből persze nem hiányzanak a Szajki-Tavak és Cserkeszőlő! Talán következő utunkon bátrabban fogjuk kihasználni a nem konvenciónális megalvó helyeket. Az idén egy kivétellel (a Mondsee-i rastplatz) csak kempingekben álltunk meg pihenésre, üriteni-tölteni. De láttunk sok helyet ahol nyugodtan lehetett volna éjszakázni. Mivel hogy volt ACSI kártyánk olyan kempingekben voltunk ahol a könyv szerint ezt elfogadták. Nagyon jól bejött. Csak ha a sistiniai négycsillagos kemping nem ACSI-s árait veszem, már ott majdnem fedeződött a kártya ára. Igaz hogy rendszerint csak főszezonon kívűl használható, de nekünk így jól megfelel. Fiacskám problémái miatt mi a meleg hónapokban inkább a hegyekbe szoktunk húzodni és ritkán utazunk.

Az út szépségeit több mint 800 képen örökitettük meg. Egy pár darab „Ausztria-Olaszország-Szlovénia-2011” elnevezésű fényképalbumunkban megtekinthető.

2011 május 30.

Rlacika 

Ma

2024. március 28. csütörtök
Gedeon, Johanna, Hanna napja van
Napkelte: 05:25-kor,
Napnyugta: 18:08-kor.
Kos
Holnap Auguszta .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.