Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Kétszer jártunk lakóautóval Korzikán, ezeknek az utaknak az emlékét idézem most fel.
Hát akkor Korzika. Először 1998-ban jártunk ott hármasban legkisebb fiunkkal, de annyira tetszett, hogy 2003-ban újra útnak indultuk, ezúttal a két nagyfiunk is velünk tartott. (Lehet, hogy kicsit keverednek a két út emlékei, mert voltak olyan helyek, ahol mind a kétszer jártunk, másokat vagy az első, vagy a második úton látogattunk csak meg.)

Első utunk nem indult valami bíztatóan. Akkor még a kis Mitsubishi alvázon Eura felépítményes lakóautónk volt, aminek rögtön indulás után elromlott a generátora. Először a Velencei-tótól fordultunk vissza, férjem szerelgette, aztán újra útra keltünk. Ahogy átértünk az osztrák határon, újra nem volt töltés, így nem mertünk nekivágni a hosszú útnak. Szombathelyre visszatérve próbáltunk alkatrészt szerezni, de az csak Pesten volt. Férjem szétszerelte, vonattal vissza Pestre, az új alkatrészt másnap megszerezte és hozta. Mi addig egy parkban éjszakáztunk kisfiammal (aki akkor 4 éves volt). Szerencse, hogy először már pénteken elindultunk, mert kedd reggelre volt kompjegyünk, azt nem lett volna szerencsés lekésni. Ekkor határoztam el, hogy ez az utolsó hosszú utunk a kis öreg Mitsuval, ősszel le is cseréltük egy fiatalabb Fiatra.

Másodszor már vasárnap estefelé tudtunk útrakelni, eléggé sietni kellett, hogy Livornóban elérjük a kompot. Azért megálltunk útközben Bolognában és kicsit körülnéztünk a városközpontban, Balu megkergette a galambokat. Mire visszaértünk a lakóhoz, büntetőcédula volt rajta. Nem igazodtunk el az olasz büntetésen, ezért továbbmentünk (szerencsére azóta senki nem keresett miatta - remélem, hogy már elévült).

Egy hegyi úton rövidítettünk Livornó felé, ahol felvettünk egy olasz stoppost, szegénynek kifogyott a benzine és elég messze volt a következő benzinkút.

(Amikor második alkalommal mentünk, igyekeztünk autópályán haladni, Budapest - Livorno 1070 km volt. Egy nappal korábban értünk oda, elmentünk még strandolni egyet Livornotól délre a sziklás tengerparton, majd kerestük azt a lakóautó szervizállomást, aminek ott kellett volna lennie a kikötőnél, de nem találtuk. Mivel a vizünk már fogytán volt, végül éjszaka egy önkiszolgáló benzinkútnál az alig csurdogáló csapból töltöttük fel a víztartályt. Aztán bár csak másnap indult a kompunk, megpróbáltuk, hogy beengednek-e a kikötő területére éjszakázni - és beengedtek. Így több más lakóautóval együtt a kikötő parkolójában töltöttük az éjszakát.)

Livornóban szerencsétlenkedtünk egy sort, hogy hol és hogyan kell bejelentkezni a kompra, de végül kderült, hogy csak be kell állni a sor végére a kinyomtatott papírfecnivel, amit kaptunk, az a jegyünk. (A második útra Interneten vettem a kompjegyet, a visszaigazolást nyomtattam ki, de azzal se volt semmi gond, elfogadták.) Nagy élmény, ahogy a rengeteg kocsit igazgatják, hogy mindenki beférjen a hatalmas komp gyomrába. Több emeletet kell megtenni felfelé, hogy elérje az ember a fedélzetet. Elvileg a kompon ki kell kapcsolni a gáz hűtőt, de mi ezt nem tettük meg, tele volt még a mélyhűtő és a hűtő kajával, nem lett volna jó, ha mindent meg kell ennünk már az út elején. Jó idő volt, a fedélzeten pihengettünk nyugágyakban az öt órás út alatt, időnként gyönyörködtünk a hullámokban, meg próbáltuk kitalálni, hogy milyen szigetek mellett haladunk el.

Első utunkon Corsica Ferries komppal mentünk, az nagyobb és újabb volt, mint a második úton választott Moby Lines kompja, de szerencsére az átkeléskor nyugodt volt a tenger és kelleme utunk volt mind a két alkalommal oda-vissza.

Szép, ahogyan befut a komp Bastiába, a város látképe mögötte a nagy hegyekkel. Első utunkon Bastiában sétáltunk egyet, de akkora vihar kerekedett, hogy röpködtek az éttermek előtt álló székek, asztalok, napernyők, mi is spuriztunk vissza a lakóba. Az első úton kicsit több időt töltöttünk Korzika "ujjának", a Cap Corse-nak a körbejárásával, megnézegettük a kis halászfalvakat, fürödtünk a tengerben, de a második úton csak éppen körbejártuk. Szélkerekeket állítottak fel a csücsöknél, de megvan még egy régi szélmalom romja is, ott érdemes kiszállni és bóklászni a fűszeres illatú bozótosban és megcsodálni alattunk a kék és türkiz különböző árnyalataiban pompázó tengert.

St. Florentben érdemes megállni, kedves városka és innen indulnak strandolókat szállító hajók Plage de Seleccia-ra, ami egy gyönyörű homokos strand a Desert des Agriates partjainál. Ezek a partok csak a tenger felől közelíthetők meg, vagy lakóautóval nem, csak motorral, esetleg terepjáróval járható ösvényeken a bozótoson (macchia) keresztül. A hosszú utazás után jól esett napozni, fürdeni, pihenni a tengerparton. Reggel az első hajók egyikével mentünk ki és délután jöttünk vissza.

Korzikában fantasztikus a természet változatossága és az, hogy milyen régmúlt idők emlékeire lehet bukkanni lépten-nyomon. Az első emberre utaló leleteket Bonifacionál találták meg, ezek i.e. 7000-ből származnak. A megalitok és dolmenek, amiket több helyen is meg lehet tekinteni (múzeummal és belépővel Filitosa-ban, múzeum és belépő nélkül Alignement de Palaggiu oszlopsor a D48 út mentén, a nagyon kellemes homokos strandú Tizzano közelében, szintén ezen a környéken a cauriai megalitok, de útközben többfelé is táblák jelzik, hogy arrafelé régi kőemlékeket lehet látni). Érdekesek a tornyépítők emlékei is, ilyet lehet megnézni Levie közelében (Castellu di Cucuruzzu). Ezek az i.e. 6000-600 közötti időszakból származnak. Időnként nem kis elszántság kell ahhoz, hogy a nyári forróságban a hűsítő tenger helyett a régmúlt kőemlékeit keresgélje az ember, de szerintem megéri, csak módjával kell adagolni.

Aztán az egész partvonal mentén megtalálhatók a genovai őrtornyok. Korzika a XIII. századtól kezdve öt évszázadon át volt genovai uralom alatt. Ebben az időben épült az összesen 69 őrtorony, ahonnan a korzikai partokat figyelték, nem tűnik-e fel ellenség.

Nekem a kedvenceim a pisai román stílusú templomocskák, azok között is gyöngyszem a San Michele templom Murato közelében.

Vannak erődök - semmiképpen nem szabad kihagyni Bonifaciot és Calvit is érdemes megnézni. Bonifacio elbűvölő városka. A kikötőnél van egy elég nagy fizető parkoló, általában lehet lakóautóval is helyet találni benne. A kikötőben egymást érik a luxushajók. A yachtok előtt marcona őrök, a személyzet nyüzsög, a tetején helikopter leszállóhely, a gazdag tulajdonosok pedig vendégeikkel a teraszon fogyasztják vacsorájukat, vagy éppen a városban járkálnak. Gyönyörű vitorláshajók is szoktak horgonyozni a védett öbölben. Maga a városka egy dombtetőre épült, kellemes éttermekkel mind a parti sétány mentén, mind a városban. Csodás a kilátás a várfalról. Mi az öböl túloldalán töltöttünk a Pertusatoi világítótoronyhoz vezető út mellett egy éjszakát más lakóautósokal együtt, reggel pedig élveztük a kilátást a városra.

A korzikai falvak kőből épült házai több emeletesek, egymáshoz tapadva kapaszkodnak a hegyoldalon.

Ami Korzikán nehézséget okozhat a lakóautósoknak azok a szűk, kanyargós utak, különösen a nyugati meredek partvonalon. Bizony időnként nem fér el egymás mellett két megtermett autó, pedig a forgalom a nyári szezonban elég nagy.

Eddig inkább az ember építette környezetről írtam, de ami igazán lenyűgöző, az a természet szépsége. A sziget közepén 1500-2500 m magas hegyvonulat található, remek túrautakkal, ahol még nyáron is kellemesen hűvösek az esték és éjszakák. Kedvencünk a Col de Bavella hágó, ahol nyáron mindig sok lakóautó található (legalábbis amikor arra jártunk mindkét alkalommal sokan voltak a parkolóban).

A hegyekben sok a gyors sodrású hideg patak, de vannak lassabbak is, amiknek a sziklamedencéi nyáron igazi felüdülést kínálnak, kellemes langyos édesvízben lehet pancsolni. Ilyen helyek a következők: Fango folyó völgye, Aitone vízesés - elég hideg vizű, Corto közelében a Tavignano völgyben folyó patak, Cascades de Anglais, Piscia di Gallo-hoz vezető út mentén a patak, de még több ilyen hely is található, csak mi ezeket próbáltuk ki és nagyon élveztük.

Rengeteg túraútvonal van a hegyekben, de a nagy hőségben ezek kevésbé csábítóak. Azért a második utunkon Corte-ből biciklivel, kismotorral, gyalogosan felmentünk a Restonica völgyben annak a végéig (lakóautóval a szélességi korlátok miatt nem megközelíthető) a Monte Rotondora és még ott is kirándultunk egy kicsit, a nagyfiúk megfagytak a hegyi patakban vett fürdőtől és jól elfáradtunk, de nagyon élveztük. Nem szabad kihagyni naplementekor Portot és környékét, a vörös sziklák hihetetlen színekben pompáznak és mindenféle bizarr sziklaalakzatok kísérik az utat, ahol kocsival igen nehéz ilyenkor haladni, mert tele van bámészkodó turistákkal.

Korzika jellegzetességei a kisméretű tehenek és a vadon élő sötét színű disznók. Mindenfelé találkozni velük az utak mentén. Nagy élményünk volt még az első út során, amikor késő éjjel csak félreálltunk az út mentén egy kis tisztáson éjszakázni, reggel pedig arra ébredtünk, hogy döngetik a lakót. Kiderült, hogy egy disznócsorda kedvenc helyét foglaltuk el és ők dörgölőzésre alkalmasnak találták az autót. Volt vagy húsz különböző méretű disznó körülöttünk, alig tudtunk kiállni tőlük.

De például a Verghio hágónál is mindig találni néhány sétálgató, heverésző disznót, némelyik elég szemtelenül követel egy kis "jutalomfalatot" azért, hogy elviselje a fotózást.

Számunkra Ajaccio egy kicsit csalódás volt, túlságosan a turistaipar áldozata lett szegény Napóleon. Viszont a parton végighaladva a Parata fokig jót lehet mászkálni a sziklákon és szép a kilátás a Sanguinaires szigetekre.

Korzikán általában nem jelent problémát a vízvétel, sok a forrás, ha másképp nem megy, kannával a városi kutakból fel lehet tölteni a tartályt. A szennyvíztől való megszabadulás már nem ilyen egyszerű. Nem találkoztunk kiépített lakóautó szervizállomással. Sok helyen a part menti öblökben összegyűlnek a lakóautósok, de városok közelében is lehet találni olyan helyeket, ahol több lakós verődik össze éjszakázni.

A második utunkon kellemetlen tapasztalataink voltak az éjszakázást illetően.

Tizzanoból a tengerpartról visszafelé tartva megálltunk egy út menti parkolóban (ahol kút is volt) éjszakázni. Éjjel kocsival jöttek és kővel megdobták a lakóautót. (Ezt a sérülést takartuk el a lakóautóklub matricájával.) Aztán Galeriában fizetős lakóautó parkolóban töltöttünk egy éjszakát, mjd bementünk városnézésre Calviba, de okulva a kellemetlen élményen nem mertünk csak úgy megállni valahol éjszakázni, hát visszamentünk a lakóautó parkolóba. Pechünkre az út menti felső sorban álltunk meg. Az arra járó autósok többször jó szórakozásnak találták, hogy dudálással, kiabálással fújjanak ébresztőt az alvó lakóautósoknak, majd az egyikből megintcsak a mi kocsinkat találták el egy jókora kővel (ez a sérülés az oldalán nagyobb, mint a matrica, azzal se tudtuk eltakarni). Felébredt az egész lakós csapat, mindenki lejjebb költözött az út mellől. Az az igazság hogy ezek az esetek eléggé elvették a kedvünket egy következő korzika túrától, pedig még jócskán akadnának helyek, amiket szívesen megnéznénk és jó lenne egyszer nem a nyári kánikulában is elmenni, hogy többet tudjunk túrázni a hegyek között.

Nyáron azért is veszélyes a túrázás, mert nagyon gyakoriak az erdőtüzek, bozóttüzek. Sehol nem láttam annyi tűzoltót, mint Korzikán. A második utunk során három alkalommal is tanúi voltunk erdőtűznek és egész nagy részek le voltak zárva a turisták elől.

Összegezve Korzika csodálatos hely, mégse merem bátran ajánlani lakóautós barátamnak úticélul.

Ma

2024. március 29. péntek
Auguszta napja van
Napkelte: 05:23-kor,
Napnyugta: 18:09-kor.
Kos
Holnap Zalán .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Ducato fülke szőnyeg eladó
(Eladó / Felszerelés)

Ducato fülke szőnyeg eladó

Roller Team Granduka 64
(Eladó / Lakóautó)

noimage

Caravan De Reu lakókocsi
(Eladó / Lakókocsi)

Caravan De Reu lakókocsi

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.