Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Dél-Németország > Baden Württemberg  –  Kelet-Franciaország >  Elzász  –  Észak-Svájc  –  Lichtenstein  körút /2008.07.06 – 2008.07.28 / 3200 km.

 

Előrebocsátjuk, hogy harmadszor indultunk neki ennek az útnak lakóbuszunkkal, - de most sikerült!
Két évvel ezelőtt ronda esőzés miatt fordultunk vissza, tavaly totál karambolt szenvedtünk Ausztriában, és most végre  megírhatjuk élményeinket  a bejárt gyönyörű helyekről.
Megpróbáljuk kivonatosan leírni ezt a több mint három hetet, de így sem lehet röviden  összefoglalni. Az említett leállóhelyeket = Stellplatz-okat  a fórum megfelelő rovatában részletezzük. Sokszor  álltunk be úgynevezett Entsorgung helyre, amelyeket Németországban és Elzászban is rendszeresítettek, gyakorlatilag lakóbuszok szennyvízleeresztő, WC tank ürítő  és vízvételi helyét jelenti, vagy ingyenesen, vagy 1-2 EUR-ért.  Általában a Stellplatzokon voltak ezek, vagy mellettük, vagy a közelükben.
A vonatkozó fotókat szintén a fórum fotóalbumában helyezzük el, egy kicsit később, 800 képet válogatunk le.


            1. nap

Vasárnap kényelmes indulással és utazással délután 5 körül megérkeztünk az előre kijelölt Stellplatz-ra Németországban a Chiemsee partján. A hétvégi fürdőzők már hazamentek, a lemenő nap meleg volt még és a víz is igen kellemes.  A csendes tóban nagy úszás után nyugodt éjszakánk volt még 7 lakóbuszos  társaságában.

            2– 3.nap



Továbbutazás, útközben beugrottunk Tegernsee városába, szép volt, 1 órás séta ott, és délre elértük Andechs kolostorát, München  alatt. Hatalmas parkoló, ami egyben Stellplatz is. 150 m meredek séta után beléptünk a kolostor által üzemeltetett sörözőbe, ami a saját főzésű söréről és a sült csülökről híresült el. Mivel egyik barátunk kifejezetten ajánlotta ezeket, ’befeküdtünk’ a panorámás teraszra és kemény küzdelem során képesek voltunk a 2 kisebb csülökből másfelet megenni helyben, két pohár sör kíséretében. Mindkettő kiváló volt, ezért aztán vettünk is egy négyes rakatot a sörből, ennyifélét készítenek.  Még megtekintettük a kolostort, és kialudtuk fáradalmainkat a lakóban. Mi is ajánljuk mindenkinek, ha arra jár, bírkózzon meg egy-két csülökkel és egy-két sörrel. Vigyázat, kb. ötszáz vendég van egyszerre, nem hiába, mert tényleg értenek itt a vendéglátáshoz.

Estére megérkeztünk  Baden Württemberg tartományban Bad Waldsee városába, amely a Bódeni tó felett van, és ahol régi jó barátainkat látogattuk meg. A városkában két gyönyörű tó van, szép műemlék belváros, és termálfürdő. Két Stellplatz is van, az egyik a belső tó partján, a másik a fürdővel szemben.
Ebben a városban van a Hymer lakóbusz cég központja, hatalmas bemutatóteremmel, és shoppal, új és használt lakóbuszokkal. A két nap alatt sikerült végignézni ezeket és fürdeni egyet a termálfürdőben.

     4. nap

Reggel tovább, délelőtt Donaueschingen. Alig találjuk meg a Duna forrását, éppen nagy útépítésben vannak. Mint ismert, ezt ismerik el a Duna forrásaként, amely a Fürstenberg kastély parkjának sarkában van, szép szobor és kőkerítés körülötte, és azoknak az országoknak a megemlékező táblái, amelyen keresztülfolyik a Duna.
Bár tudjuk, hogy egy pár km után ez a folyó eltűnik, mivel elnyelődnek a medrében lévő lyukakban és további folyóknak kell még arrébb összefolynia, hogy újra Duna lehessen. Ennek ellenére meghatódva néztük a forrást, érdekes, hogyan lesz belőle hömpölygő folyó.
Végigsétáltunk Donaueschingen kedves öreg városában és utaztunk tovább, a Fekete erdő felé. Donaueschingenben még a forrástól nem messze megtaláltuk a Stellplatzot, az úgynevezett Entsorgung hellyel együtt, ahol leeresztettük a szennyvizeinket, és vizet is vettünk, ez került 2 EUR-ba.  
Délután 6-ra még zárás előtt landoltunk Schonach-ban, ahol megnéztük a világ legnagyobb kakukkos óráját. Ez gyakorlatilag egy kisebb faház, amelynek belseje kifejezetten a mechanikus szerkezetet foglalja magába,  a külső homlokzaton van a számlap és jön ki a kakukk. Nagyon  kedves és mulatságos, főként az, hogy nem egy virgonc kakukkolás volt, hanem mintha érezné a zárórát, egy fáradt, vontatott, meleg levegőt fújt ki a csőrén.
 Ez a tájék híres a kakukkos óráiról, rengeteg üzlet van, mindegyikben ezer számra ezek az órák, kisebb-nagyobbak. Innen vissza egy faluval előrébb, Triberg-be, Németország legnagyobb vízeséséhez, amely éjfélig nyitva van, kivilágítják. Belépődíjas. Feltrappoltunk az első kanyarig, ez kb. 800 m, itt már jól lehet látni a vízesést, ami több ágon jön le, szép látvány.
Triberg egyébként egy hegyi üdülővároska, hotelekkel, tóval, turistákkal. No és kakukkos óra üzletekkel. Na persze, hogy bementünk egybe és na persze, hogy vettünk egy kisebbet, most nagyon komolyan veszi a dolgát, itt kakukkol félóránként a konyhában.
Ez után vissza Schonach-ba, mivel ott volt egy kiváló Stellplatz, a sílift parkolójában. Mellettünk lovak és tehenek legeltek, sütött a nap, és uszoda is volt.

     5. nap

Tovább, megnézni az ördög völgyét Freiburg előtt. Hinterzarten-ben megálltunk a posta melletti parkolóban, a vonatállomáson a jegyeladó hölgy javasolta, hogy ne lakóbusszal menjünk Freiburgba, hanem vonattal, mivel az a völgyön keresztül megy. A vonat  félóránként ment, és félóra alatt benn is volt a városban. Ott egy jót sétáltunk, megnéztük a műemlékekben gazdag öreg városrészt  és visszavonatoztunk Hinterzartenbe. Ez szintén egy gyönyörű kis üdülőváros, de mi az 1 km-rel arrébb lévő Titisee-t választottuk. Ez egy üdülő tó, fürödhető, van egy szép kis város az egyik csücskében, és két kemping a másik csücsökben. Az egyik kemping előtt Stellplatz, ahova beálltunk.  500 m. biciklivel a tó, de olyan hideg volt, hogy még a németek is csak 5 méterre mentek bele.

     6. nap

Rust, Europa park. Ez a park hasonlatos az USA-ban lévő (LA vagy Orlando) Disneyland-okhoz, hatalmas vidámparki szórakozás, komoly technikákkal,  kicsiknek és nagyoknak. Mi úgy tudtuk, hogy Old Timer show van ezen a napon, erre lettünk volna kiváncsiak, de az öreg kocsik cirkusza már továbbvonult Baden-Banden-be.
Végignéztük a parkot,  ami nagy különbség az USA-beliekhez képest, hogy ez tényleg egy park, gyönyörű növényzettel, tömött virágágyásokkal, szőkőkutakkal. Mellette hotelek, sportklubok. Hatalmas Stellplatz, Entsorgung hellyel,  volt kb. 60 lakóbusz,kocsi,sátor, és önkiszolgáló étterem, higi-box, meleg, szabad fürdőtó, a partján szabadon ugráló nyulak, játszóterek, és a legnagyobb buli a mellette lévő Tipidorf camping. Ez indián falu sátrakkal és cirkuszos kocsikkal, amikben csak ágyak vannak, családoknak vagy társaságoknak. 
Aznapmár kezdett esősre fordulni az időjárás, a parkból kijövet komoly zápor volt, ezért mentünk még egy kört a levegősínes vasúton a park felett. Majd a zápor két lélegzetvétele között beugrottunk egy ultramodern kisvasútba, ami odavitt bennünket a Stellplatzra. Épp idejében, mert jött a jégeső, és a mennyek összes vize leesett akkor este.

      7. nap

Hát ha az öreg kocsik már elhúztak Baden-Baden-be, akkor megyünk utánuk! És érdemes volt! Ugyan nehezen találtuk meg a városban a Stellplatzot, de sikerült, ingyenes volt, és még napi piac is volt mellette, ahol bevásároltunk gyümölcsöket, gombát. Majd biciklire pattantunk és 2 km. után a régi fürdő parkjában a központban, 8 EUR ellenében,  beléptünk a lekerített részre, ahol az öreg kocsik bemutatója volt 3 napon át. Ameddig a szem ellátott, csodálatosnál csodálatosabban felújított, működőképes mindenféle márkájú kocsik. Az első ötven után gyorsabbra fogtuk, mint kiderült 330 db. volt kiállítva,  olyanok is, amik már eltűnt márkák, el lehetett volna tölteni ott mind a három napot. Megtudtuk, hogy minden évben itt rendezik ezt meg július második hétvégéjén. Ha valakit érdekel a téma, érdemes odaugrani ilyenkor. Bár ugyanezt a témát még lehet ragozni, lásd a 12. napunkat.
És ha már Baden-Baden, akkor nézzük meg a fürdőt. Van már egy modern fürdőjük élményelemekkel, a neve Caracalla.  És természetesen azért ez a neve, mert az összes burkolat fehér márvány, gyönyörű látvány, belső és külső medencék, gőzbarlang. Háromórás jeggyel elérhető áron kilubickoltuk magunkat, a gőzbarlang önmagában egy csoda volt, belülről külön kis félkörök körbe padokkal, beugrókban márványszobrokkal, zene sirály és madárhangokkal, csak a japánok ne hangoskodtak volna…..
Visszafelé bicikliztünk és röptében láttam meg a kínai éttermet büféasztal kínálattal 10 EUR-ért. Hát ilyen színvonalas konyhát régen tapasztaltunk kínaiban, kiváló ízek, jó választék és az emeleti teraszon ülve néztük alattunk a régi kocsik vonulását. Este dzsessz volt a parkban, sörözéssel.

     8. nap

Indulás Strasbourgba. Mivel már német barátaink is többen mondták, hogy  a franciáknál nem szabad beállni parkolóba vagy Stellplatzra, mert többeket kiraboltak, ezért eleve készültünk kempingekből. Jó is volt, mert mint kiderült Strasbourgban egyetlen kemping volt, viszont ez csak 2 km-re az öreg belvárostól. Letelepedtünk a kempingbe, és észrevettük, hogy hol vagyunk. Koszos, elhanyagolt higi-box, nyema WC papír, törött kilincsek, mosdók,  udvariatlan recepciósok,  ápolatlan terület.
Kerékpárral 10 perc alatt benn voltunk  a Petite France-nak nevezett városrészben, ami elragadó, bár a későbbiekben több város leverte ezt. Biciklit kikötöttük egy étterem teraszával szemben, és megpróbáltunk valami ebédhez jutni, ami nem sikerült, mivel itt tapasztaltuk először, hogy a franciáknál ebédet csak 12-14 óra alatt fogyasztani, ekkor bezárnak. Mivel 3 helyről dobtak ki bennünket, légy-elhajtó kézmozdulattal, kezdtünk mérgesek lenni, de végre találtunk egy ablakot, ahol sült kolbászt árultak és még volt 3 db.  Ez pont a hajóállomásnál volt,  indult a hajó, amire még becsúsztunk, és 1,5 órát hajókáztunk az Ill folyón, ami körbeveszi az öreg várost. Láttuk az Európa parlamentet és szép régi házakat.
Strasbourg nem az első helyre került nálunk, bár itt is van egy Notre Dame székesegyház, ami párját ritkítja.

     9 . nap

Fel északra 50 km-t, Saverne-be. Kisváros 1 utcával, 1 kastéllyal. Kastélyparkban tűzoltó avatási ünnepség, helyi patrióták ünnepi ruhákban, zenekar.  Tovább 2 km-re hegyi kanyarokon át, Chateu du Haut Barr-ba, amelyben már csak a kápolna van meg és a panoráma. Tovább, le dél felé Obernai városkába. Ez az elzászi borút első állomása északról dél felé haladva. A D35-ös Vine de Route. Gyakorlatilag Elzász gyöngyszemei erre vannak felfűzve és maga az út is csodálatos természeti adottságokkal van megáldva.
Persze a fő jellemzője a szőlősdombok. Annyi szőlőt, mint ami itt van, soha nem fognak termelni hazánkban. Minden kis faluban lehet ’degusztálni’ a pincékben és a szőlősgazdák házaiban, udvaraiban kialakított borkóstolókban.  Jellemzőek a fehér borok, a Tramini, a Rizling, a Muscat.
Éjszakázás Obernai-ban, camping 1 km –re a belvárostól. Kemping rendesebb, mint az előző, de itt sem viszik túlzásba. Besétáltunk a centrumba, és élveztük a hely szépségét, a jellemzően több százéves fachwerk-es házakat, fa gerendázattukkal, és a vízesésként omló virágokat mindenhol a létező összes színben. A virágpompa egész Elzászon át elkísért bennünket, a legkisebb faluban is, a szőlőföldeken is a sorok előtt virágoskert, mindenhol rengeteg virág és illat. A házaikat is jól karbantartják, millió turista, sétálóutcák, itt éppen a francia forradalom, a Revolution évfordulóját tartották a városfalon kivüli nagy parkban sörsátrakkal és zenével, tűzoltó bemutatóval.
Elzászban ez volt az első nekünk nagyon tetsző városka, kellemes sétálóutcákkal, terekkel.

     10. nap

Tovább Sélestat-ba. Itt Elzászban ezek nem nagy távolságok a meglátogatni érdemes városkák között, 10-20 km-re vannak egymástól.  Sélestatba délelőtt érkezünk, parkolóban hely alig, éppen piac nap, tele van sátras árusokkal a városfallal körbevett régi város. Ez sokat ront a dolgon, mert a sátraktól nem lehet látni magát a várost.  A piacon ebédelünk, valamit sütnek olajban, sajt és fokhagyma illata van. Elmagyarázzák, hogy adjuk oda a 2 EUR-t, és sétáljunk félórát, mert ennyi a várakozási idő, és felírnak bennünket.  Rendben, ez alatt még veszünk megint gyümölcsöt, teszünk egy kört és mikor visszamegyünk, kiderül, hogy amit sütnek, az majdnem egy az egyben olyan, mint itthon  a tócsni.
Innen felmegyünk a felhők fölé, kanyargós hegyi úton Chateau du Haut Koenigsbourg-ba.  Stellplatz vár bennünket 10 kocsira elég. Ez a parkoló is egyben. Innen még 1 km. gyalog, felfelé, és 7,50 EUR leszurkolása után máris benn vagyunk a várban, ami egy kisebb város gyakorlatilag. Mint egy lovagvár, egy erődítmény. Vannak lakószobák és katonai helyiségek, ágyuk és kápolna. Vissza a parkolóba és máris fáradtak vagyunk, de még hátra van Ribeauville kisvárosa. Tipikus gyöngyszem. Kisvonattal körbemegyünk, favázas színes házak, millió virág.
Kemping Riquewihr mellett, a gólyáiról híres. És tényleg, ahogy tábort verünk, leszáll mellénk az ügyeletes gólya, és várja a vacsorát. Mindenki eteti a kempingben, másnap reggel is ott kószál.

     11. nap

Bemegyünk Riquewihr faluba, és a főutca elején mindjárt felfedezünk egy Stellplatzot, ami napközben parkoló, és Entsorgung hely is van. 1 órás séta, a hely gyönyörű és megállapodunk, hogy ez a 2. dobogós hely a borúton.
Tovább Kayserbergbe. Hatalmas parkoló a városfal előtt, ami egyben szintén Stellplatz is.
Ekkorra már annyira feltöltődtünk Elzász tipikus gyöngyszemeivel, a virágzuhatagokkal és a szebbnél-szebb házakkal, hogy akármitől nem esünk transzba, ezért aztán Kayserberg nem kapott pontot tőlünk.
Tovább Turckheim-be. A helyzet ugyanaz, Stellplatz-Parkoló WoMoknak van, de a város nem érdekes.
Tovább Colmar-ba. Kemping az Ill folyó partján újra, elhanyagolt, kifejezetten koszos. Szintén 2 km. az öreg város, biciklivel 10 perc múlva megérkezünk, lehegesztjük a kerékpárokat a főtéren egy kávézó elé, és 2-3 óra séta, csónakázás  a Petite Venise negyedben. A város csodálatos. Harmadikként dobogós nálunk, mások szerint ez a legszebb Elzászban.  Saját tradicionális Ambre sörük valami egészen különleges, kár, hogy nem hozzák be itthon.

    12. nap

Reggel, esőben Neuf Brisach városa. Ez egy 1700 elején épült citadella, csillag alakú, és a katonai stratéga Vauban remekműve. Szimmetrikus tornyai 48 egyforma  négyzetet fognak körül, tehát egy különleges építmény volt, de ebből már csak a külső várárkok és bástyák láthatóak, a belső részre ráépítették a házakat. Maga a város ezért már nem érdekes. Az eső is esik, bár szerencsénk van, mert amikor megérkezünk valahova és nézelődünk, mindig csak csepereg, viszont jól fel vagyunk szerelkezve kapucnis szél és esőkabátokkal. Tovább Eguisheim-be. És ez az utolsó csoda a Vin de route-on. És itt először elcsábulunk, bemegyünk egy szőlősgazda udvarába ’degusztálni’.  Előszőr egy illatos Traminit kóstolunk, és milyen illata van! Már le is horgonyoztunk mellette, de még kóstolunk egy Muscat-ot is. Erről gyorsan megállapítjuk, hogy az egri jobb odahaza, de a Traminit nem lehet itthagyni, veszünk 2 üveggel.
Tovább Mulhouse-ba, ami egy ipari város, kevert lakossággal, viszont itt van egy magángyűjtemény Old Timer autókból és egy vonatmúzeum is. Először ez utóbbit látogatjuk meg, neve: Musée Francais du Chemin de Fer, és érdemes volt. 2 hatalmas helyiségben sok régi vonat, felújított állapotban, hangeffektusokkal, videófilmekkel,  .  Minimum 1 órát rá kell szánni, többe be lehet szállni, nagy élmény. Innen 3 km-rel arrébb a Musée National de l’Automobile, ahol 600 régi autó van berendezve egy jól szervezett múzeumba. És amit még nem láttunk Baden-Baden-ben, azt itt bepótoljuk,  régi Bugattik sorozata, Charlie Chaplin Rolls Roys-a és rengeteg érdekesség. Minimum 3 óra, a családok férfitagjainak 6 óra.  Mindkét múzeumnál hatalmas parkoló WoMo-knak is.

    13-14. nap

Át Svájcba, Basel-be. Sok parkolóhely nincs az óváros mellett, egyet nehezen kicsíptünk, automata órás egy kis utcában. Második feladat, svájci frankot szerezni az órába, majd fel a dombra az óvárosba. Szép régi katedrális, terasszal a  Rajna felett. Svájci hangulat, hideg kimértség, precizítás, tisztaság, de a thai étterem már ott van a főutcában. Itt is piacnap. Mióta elindultunk végig minden piacon ott volt a fekete nagy szemű cseresznye, ami itthonról már rég eltűnt, évek óta nem kapni. No ezért megint váltani kell frankot és vissza a piacra. A piaccal szemben  a báseli városháza csodálatos vörös épülete, amely belülről is olyan szép, hogy idegenvezetővel csoportokat indítanak.
 Lekéstük a parkolóórát fél órával, vivát nem raktak rá cédulát. Tovább Bad Säckingen-be, ahol elvileg csak egy jó Stellplatz-ot tudunk az útvonalunkon, meg is találjuk könnyen, a Rajna partján, bicikliúttal. A városról nem hallottunk, felderítjük. Kiderül, hogy szép kis német városka, termálfürdővel, és mint Luzernben, itt is fahíd van.  Itt maradtunk két éjszakát,   másnap délelőtt bicikliztünk a Rajna partján,  beruháztunk egy vadonatúj párnába a lakóba, mivel az előző valahogy kilapult.  Itt is piacnap volt, beálltunk a mobil kocsiból árult kolbászhoz a sorba, és ez után minden kolbásznál megállapítottuk, hogy ez a parasztkolbász volt a legjobb. Visszafelé felfedeztük, hogy a Stellplatz mellett egy kastélypark van, ahol esténként nyitott szinház működik,  és a Rajnára nyílik egy terasz, ahol kellemes sörözés közben nézelődhetünk a sétahajókra, és a fahídra.   

     15. nap

Schaffhausen a másik csoda. Vízesés a Rajna kanyarulatában. Útközben hol Svájcban vagyunk, hol Németországban, most megint Svájcban. Ki-be járkálunk itt a határokon, időnként elkérik az útlevelet, vagy személyit, máskor határőr sincs. Schaffhausen-nél a WoMo-knak nagy parkoló, ami egyben Stellplatz is. Innen 500 méter a vízesés, ami egy öbölbe érkezik le, és itt a forrongó vizen kis hajók szállítják  a turistákat a vízesés közepén lévő sziklához, amin szűk lépcsőn fel lehet menni a vízesés fölé.  Ez is, és az egész látvány a partról kihagyhatatlan.  Ez volt a másik nagy élmény utunk során.
Tovább Stein am Rhein-be, ami szép városka Svájcban, de Elzász szebb.
Innen tovább Konstanzba, az előre kinézett kempingbe, ahol letelepszünk 4 éjszakára.  

    16-17-18. nap

Konstanz a Bódeni tó déli partján. Újra Németországban vagyunk. A kemping tóparti, de a víz hideg, nem fürödhető. A helyi busszal bemegyünk a centrumba, ahol a Döbele Platz-on van Stellplatz is, de teli van, és hangos. Első nap konstanzi séta, második nap átkompolunk  Meersburg-ba, és ott megnézzük a Zeppelin magángyűjteményt.  Amikor kijövünk felnézünk az égre, és ott úszik lassú méltósággal egy igazi zeppelin. Vadul mutogatok, és kiderül, hogy a tó partjáról Friderickshafen-ből naponta indítanak többet, mert elkészítették a másolatát, 24 EUR-ért be lehet nevezni. Ugyanitt van egy másik múzeum is a zeppelinekről. Hát ezt kihagytuk, mivel még hátra van Mainau szigete a harmadik napon. Nem is igen értettük, hogy miért kéne megnézni ezt a Mainaut, h a csak virágok vannak rajta. De  elbicikliztünk 12 km-t és meglepődtünk. Ezek nem virágok, hanem virágköltemények, pillangóház, kastély, tornyocskák, állatkert, illatok, sétahajózás, százéves vörösfenyők, olasz vízesés, és a végén 3 órás séta lett belőle. Vissza a kempingbe, majd délután 2 km-rel arrébb egy csúcsmodern szép termálfürdő. A külső medence a tó partján úgy van megépítve, hogy ha a pereménél nézel ki a tóra, akkor egy szintben látod a tavat, előtted úsznak el a vitorlások, tehát mintha kitágulna tóvá a medence. Nagyon jó! Mikor mentünk befelé, jöttek ki magyarok, hangosan megfogadták, hogy többet ide nem jönnek, kérdezzük miért? Mert ez  nem olyan, mint a magyar gyógyvíz. Hát az tény, hogy még Baden-Baden-ben sem volt gyógyvíz, csak meleg tiszta víz. A mi jó gyógyvizeink nem jellemzőek az ottani fürdővárosokra.

    19. nap

Lichtenstein, Vaduz. Hiába papolok, hogy ott a nagy semmi, 20 év után újra megnézzük a semmit. Oda-vissza haladunk a főutcán, és még mindig semmi.
Tovább Bad Ragaz-ba, Svájc patinás kis fürdővárosába, ami főképpen a Taminaschlucht miatt érdekes. Ez egy szurdok, egy hegyi kolostortól indul. Épített fafolyosón a szurdokban haladó vadvíz felett  kell végigmenni, a végén  beletorkollik ez  az út egy barlangrendszerbe, ami régen a kolostor barlangja volt, és ennek a végén ered a magas hőfokú gyógyforrás a sziklákból. Ma már nincs fürdő itt, de régen a szerzetesek kötélen kosárban engedték le a gyógyulni vágyókat a gyógyvízbe. Maga a szurdok és az egész út szintén egy csoda, a természet remeke. Kihagyhatatlan.
Busz visz fel óránként a Bad ragazi posta elől a kolostor elé.
Negyedórás út a kis busznak, de gyalogolnak is a vadvízű patak partján, amibe sok helyen vízesés ömlik.  
További uticélunk megnézni Berchtesgaden környékét, elindulunk, de este 8-kor Stellplatz-ot foglalunk el Maurach-ban, a sífelvonó parkolójában 4 másik lakó között. Csendes hely, spórolunk a gázzal, mert az egyik palack már kifogyott, reggel ezért majd meg fagyunk a lakóban, ott fenn jó hideg éjszaka volt.

     20. nap

Berchtesgaden-be érünk délre. Felső és alsó városa van, a felső a régi városmag. Azt gondoljuk, hogy megnézzük Hitler fészkét, de ez arrébb van az Obersalzberg-en, és a bombázásból csak egy bunker maradt fenn. Ezért fel sem megyünk, séta a városban, nagyon szép, itt is piacnap van, gyümölcs, kenyérvásárlás, majd végigmegyünk a B305-ös úton, ami a Deutsche Alpenstrasse, illetve a Ramsau völgy néven ismert. Csodálatos táj, a végén egy kis tóval, a Hintersee-vel. Visszafelé találunk egy camping felszerelés üzletet, ahol kicserélik üreg gázpalackunkat, és ajánlanak a Königsee-n egy kempinget, azzal, hogy a Königsee-t ki ne haggyuk!  Kemping egy vadvizű patak parton, bezárva óriási hegyek karéjába. Egyiken, a Watzmann-on 2700 méteren még állt a hó. Séta a patakparton, és nyugodt éjszaka.

     21. nap

Reggel már indulnánk haza, amikor kézbekapunk egy prospektust és hajózást ajánlgatnak a  Königsee-n . No jó, gondoljuk, búcsúzásként elmegyünk hajózni. Elmentünk és még el is fogunk menni oda többször, ahányszor csak arra járunk.
A tó szintén egy természeti csoda, 200 m. mély,  már 90 éve csak elektromos hajókat engednek be rá, hatalmas csend van, csak az azúr színű víz, és a havas csúcsok. A közepén megáll a hajó, a személyzet egyik tagja elővesz egy réz fúvós hangszert és eljátszik egy dallamot, amit a hegyek visszavernek teljesen tisztán. Kiszállunk a St.Bartolomeä templomnál, ami egy piros hagymakupolás, faborítású kis templom. Ott áll a tó partján a maga gyönyörűségében, mellette egy régi étterem, és egy Fischerei, ahol a tóból frissen fogott halakat, pisztrángot, tavi lazacot füstölnek és árulnak. A régi füstölő még működik, és az itt füstölt hal íze…. Meg kell kóstolni!  Ez a tó megint a világ szépségei közé tartozik és itt van Salzburg mellett.  Innen a szintén ajánlott B20-as úton mentünk tovább Salzburg felé.



És ezzel véget ért körutunk,  ami ezer szépséggel és tanulsággal járt együtt, főképpen azzal, hogy Európa közepén van egy országhatárokkal szétszabdalt terület, amit egyszer életünkben látni kell. 
Kiemeljük a látnivalókból Elzászt, végig a borúton, a Schaffhauseni vízesést, a Bodeni tónál Meersburgot, és a Taminaschlucht-ot , amit ajánlunk minden kedves klubtársunknak megnézni.


 MaNá  

Ma

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa napja van
Napkelte: 05:43-kor,
Napnyugta: 17:55-kor.
Halak
Holnap Klaudia, Alexa .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

3db összecsukható bicikli!
(Eladó / Egyéb)

3db összecsukható bicikli!

2006-os Elnagh oldalablak
(Eladó / Lakóautó)

2006-os Elnagh oldalablak

Altatógáz elleni védelem/riasztó eladó
(Eladó / Felszerelés)

Altatógáz elleni védelem/riasztó eladó

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.