Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

                          Hong-Kongon keresztül Hualienbe

                                             I.rész


  Hosszú, alapos fontolgatások után, megszületett a döntés, hogy utazunk. Három család hat fővel részt vettünk a 70. FICC Rally-n Hualienben Taiwanon. Mindannyiunk első gondolata, ha már úgy is arra megyünk legyen az első uticél Hong-Kong . Annyi információnk már volt erről a csodás világvárosról, hogy kellően felcsigázza  érdeklődésünket és még kíváncsibbá tegyen bennünket. Tudatában voltunk, hogy megpróbáljuk a lehetetlent –három nap állt csak rendelkezésünkre – és ezzel az idővel kell jól sáfárkodnunk. Vagy is minél többet látni a városból, természetesen a teljesség igénye nélkül.

  2005 október 3. hétfőn  reggel 7.ó 45p-kor Malév járattal indultunk  Frankfurtba  és érkeztünk 10óra körül . Néhány óránk volt még  a csatlakozásig, ez idő alatt analizáltuk az utazás várható bonyodalmait, ki mennyire fél az úttól , kinek milyen információi vannak a tájfun pusztításairól (hiszen alig egy héttel indulásunk előtt söpört végig Taiwanon), egyben azonban „közös nevezőn”voltunk, jól szeretnénk érezni magunkat és jöjjön aminek jönni kell!

  A Cathay Pacific légitársaság gépe Boing 747/360” Jumbo” némi késéssel 14ó20p indult. 

Repülőutunk problémamentes volt és a körülményekhez képest kényelmesen utaztunk. Hat órai időeltoldással, reggel 7 órakor érkeztünk Hon kong repülőterére, melyet párévvel ezelőtt építettek Lantau szigetére . Itt említeném meg, a városhoz mintegy 260 kisebb-nagyobb sziget tartozik. Jártunk már egy-két város repülőterén ( Tokyo,  Los Angeles, Amszterdam stb.) de ez mindent felül múlt. Tágas, világos, modern, a legmegkapóbb, főleg női szemnek a rengeteg orchidea,  orchideaszigetek amivel díszítették a fogadó teret és varázsolták hangulatossá érkezésünket.

  Előzőleg Interneten foglaltunk szállodát és szállodai transzfert, a nagy választékból a Hotel Concurse nevű mellett döntöttünk. A traszfer egy remekül működő  szolgáltatás. Hasonló mint itthon a Malév kisbuszok, talán úgy  működik mint az irány taxi, csak jóval olcsóbb.

Az „apró örömök teszik az életet teljessé” elv alapján igen pozitívan értékeltük a házhoz szállításunk szervezését.

  Kilépve a repülőtér épületéből reggel kilenc órakor 25-27 fok, édeskés illatú magas pára tartalmú meleg-levegő és verőfényes napsütés fogadott bennünket. A buszsofőr a  jobboldalon ült, az angol fennhatóság emléke a baloldali közlekedés. Csodálatos, kétoldalt virágokkal, fákkal szegélyezett   sugárúton tartottunk a város felé. Az útmentén óriásplakátokon hirdették a nemrég nyílt Disneylandit, mely csak növeli a turisták számát. Röpke egyórás utazás után

megérkeztünk szállodánkhoz.

  Szerencsénkre a kora délelőtt ellenére szobáink tisztán vártak bennünket, így módunkban állt egy rövid pihenő beiktatására és felkészülni a városnéző kalandokra. Már indulás előtt megbeszéltük barátainkkal, hogy buszos városnéző túrákon fogjuk megismerni Hong Kongot .

Szállodánk halljában mint egy félóra alatt  három napra  szóló programot foglaltuk le. A délután 17 órakor induló első túránk kissé hirtelen jött, viszont remekül sikerült. A busz pontosan érkezett a szálloda elé, bájos idegenvezető hölgy keresett bennünket, kis narancs-sárga öntapadós címkékkel  megjelölve ismerte fel könnyen a hozzá tartozó csoportot. Majd további szállodák recepcióinál a többi résztvevőt is felvettük . Irány a Viktoria kikötő. Kompon keltünk át a csatornán, közben meg csodáltuk a parton egymás  után égnek meredező épület óriásokat, úgymint a Convention Center, a Central Plaza 373 méter magas tornyát, a Bank of China cikkcakkjait, HBSC (Sir Norman Foster futurista épületét ), a TWO IFC TOWER 420 méter(Két nemzet Pénzügyi Torony ) melynek földszintjén Hong Kong legnagyobb bevásárló központja található. Hogy csak néhány épületet említsünk, no és a sok-sok piros, zöld, sárga neon fény és ezek tükröződése a vízen. Majd kikötöttünk a Jumbo étterem hajónál, ahol a fedélzeten egy tipikus kínai vacsorát szolgáltak fel. Ez egy turista attrakció. Nem igazán nyerte el tetszésünket. Szabályosan elénk dobálták az ételt, a levest a felszolgáló- felét melléöntve- kitálalta. Nagy reményeket fűztünk az első tipikus kínai étkezésünkhöz és sajnos- de csak itt-

csalódás lett a vége. Az ételeket így nem tudtuk élvezni sem felmérni mit is eszünk, csak a találgatás szintjéig jutottunk el. Az éttermet is inkább giccsesnek láttuk mint korhűnek. Hamar feltűnt hogy a nagy hajtásban milyen gyorsan cserélődnek a csoportok. Egyébként már elég későre járt az idő így csak csipegettünk, némi zöldséget, rizst, kacsát, rákot és salátákat. A halételektől ekkor még óvakodtunk. Nem hagyva időt a tépelődésre a felszolgálok pillanatok alatt leszedték az asztalt.

  Vacsora után  a városfeletti hegytetőről megcsodáltuk az esti panorámát és alattunk ott ragyogott a város a maga hívogató pompájával. Csak annyi jutott eszünkbe hogy ez egy csoda, de a kép most is előttünk van. Fáradtan de lelkesen, feldobódva a látottaktól tértünk nyugovóra szállodánkban. A másnapi szervezett program csak délben kezdődött, így délelőttöt a szállodánk környékének gyalogos felfedezésével töltöttük. Legfeltűnőbbek az emeletes városi buszok , zömében olyan típusok melyeket talán csak ide szállítanak.  

 Azt tapasztaltuk, hogy nyugodtan, higgadtan vezetnek és közlekednek csak a gyalogos forgalom  „hömpölyög”. Azonnal felhívták figyelmünket magukra a többszintű útkereszteződések, s az utak feletti utak, az emeletes járdák. Megcsodáltuk a kirakatokat, rengeteg az óra, ékszer, jade kő, műszaki cikkek és  fafaragások. Udvariasan invitálják a sétálókat az üzletek előtt- megszólítanak, mosolyognak, de nem tolakodóak. No, meg az a számtalan utcán különböző „gyors” ételt kínáló „kifőzde” . Az utcán sütötték, főzték , csomagolták a sokszor számunkra ismeretlen ételeket. Tapasztalatunk szerint mindenre volt vevő. A városnéző busz indulási idejére érkeztünk vissza a sétából. Ma a tenger alatti alagúton keltünk át a túloldalra.

  Első látnivaló az 1847-ben épült MAN MO buddhista templom volt. Két istenségnek szentelték, Mannak (az irodalom istenének) és Monak ( a háború istene). Homályos, arany és vörös belsejében vastagon gomolygott a szantálfa füstje a spirál alakú füstölőkből. Számunkra érdekes és misztikusnak tűnt a látvány. Következő nevezetesség a Viktoria Peak ( csúcs) ahová kötél vontatta sikló alig tízperc alatt mászott fel a meredek hegyoldalon. A sikló végállomása kilátó torony ami egy üllőhöz hasonlítható építmény exkluzív étteremmel, tetőterasszal, sajnos ott jártunkkor éppen tatarozták.  A hegytetőn sétautak, kilátó teraszok és természetesen vásárló központ fogadott bennünket. Innét a legszebb a kilátás Hong Kong-ra illetve a Stenly-Bay oldalára a szigetnek. Itt a csúcson a meleg is elviselhetőbb min a városban. Lefele már a buszunk vitt bennünket a jól kiépített kanyargó szerpentinen, útmentét buja trópusi növényzet borította következő célpont felé.

Rövid utazás után megérkeztünk Stenley Marketre ( piac ). Ruhák, cipők kiegészítők, jétékok és még ezernyi árú kapható itt. A város valamikor csendes halászkikötő volt, egykor dzsunkákkal volt teli az öböl, ma viszont homokos partja a fürdőzők kedvencévé teszi .

Szállodánkban ezen az estén olasz ételkülönlegességeket kínáltak, ezért a vacsoránkat ott fogyasztottuk. Felejthetetlen gasztronómiai élményben volt részük, sült kagyló, különféle rákok, osztriga és egyéb csemege szerepelt a kínálatban. Szerencsére minden étkezést meg úsztunk komolyabb gondot senkinek nem okoztak az európai ember számára szokatlan ételek.

  Rövid éjszaka után az utolsó napunk következett. Korán reggel 8 kor jött értünk a szokásos turista busz mely a kikötőig szállított. Komppal Lantau ( legnagyobb)szigetére érkeztünk egy merőben más világba. A sziget kevésbé lakott , csak kisebb települések találhatók a erdős majd váltakozva kopár hegyes területen. Útközben az ezüstbánya öböl melletti legnagyobb strandnál megálltunk pihenni. A 26 fokos víz ellenére nem fürdött senki , hiszen a nyárnak már régen vége. Szigeti látnivaló közül a legfontosabb a  nagy bronz Buddha ülő szobra. Mely több száz méter magas hegyre építettet múzeum  tetején foglal helyet . 26 méter magas, 220 db. 1.3 tonnás elemből került összeszerelésre. Ez a világ legnagyobb kültéri ülő Buddha szobra. Hosszú lépcsősoron sétáltunk le a Po Lin kolostorhoz. A sziget félreeső volta vonzotta a buddhista-trappista szerzeteseket Lantau szigetére a 20.század elején. Vegetáriánus éttermükben kaptunk kitűnő kínai ebédet .

 A sziget nyugati parti települését fedeztük fel ezután, Tai O halászkikötőt. A falu az utolsó hely ahol még láthatók a hagyományos cölöpökre épített „ cölöpházak” Némelyik alig nagyobb egy baba háznál. Bemutatták a falú piacát mely naphosszat nyitva tart és mindenféle tengeri herkentyűt kínálnak frissen illetve csontra szárítva. Vissza úton hajózva láthattunk a vízből gyakran kirepülő halrajokat és az itt élő rózsaszín delfinek ugrálását csodálhattuk meg kikötésünk elött. Az időjárástól megviselten, fáradtan, de élményekben gazdagodva érkeztünk vissza szállásunkra . Egy omlós kacsasült elfogyasztása után neki fogtunk a pakolásnak. Hiszen holnap indulás Tajvanra.

 II.rész


Meglehetősen korai időpontra kértünk ébresztőt a hotel recepción, mivel 8h35-kor indult a gépünk Hong-Kongból - Taiwanra. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, tiszta verőfényes nap-sütésben repültünk a  Dél-kinai tenger fölött. Az utazásközben elfogyasztott reggeli után, már 10h 15-kor landoltunk is Taipei Chiang Kai Shek repülőterén.
  A kijáratnál kedves mosolygós fiatalok fogadtak bennünket Hualien 70. FICC RALLY feliratú táblákkal. Bevártuk a különféle járatokkal érkezőket és némi késéssel ½ 3-kor indultunk a busszal. Az indulásig rendelkezésünkre álló időt ebéddel, valamint az újjonan érkezők üdvözlésével töltöttük. Már itt találkoztunk egy koreai házaspárral, a svájciak népes csoportjával no és az elnök úrral Joan Alves Pereirával. Miután nem is olyan régen Bolognában volt mód rá megismerni őt, nagyon  barátságosan , örömmel üdvözöltük egymást. Arra is jutott idő a várakozás közben, hogy egy kicsit felelevenítsük a Taiwanról hallott információkat, kiegészítettük sajátjainkat a barátainktól hallottakkal. A politikai hovatartozás különösebben nem érdekelt bennünket, elfogadtuk és elfogadjuk tényként  ami ebből számunkra fontos. Alapállásunk az volt, úgy kell  tenni mintha más országba utaznánk, bár a szoros mind két partját egyaránt kínaiak lakják.
  Maga a Taiwan szó kínai, „-magas parttal rendelkező tengeröblöt-„  jelent, valószínű a sziget szárazföld felöl keltett látványára, utal. Területe 35788 km², 394 km hosszú és 144 km széles. Több tucat, mintegy 79 sziget is ide tartozik. Lakóinak száma 22 millió, túlnyomó részben kínai. Eredetileg maláj-polonéz törzsek lakták, ma legnépesebb csoportjaik, a nyugati partvidéken amik (130.000 ), atayalok (85.000), paiwanok (65.000) és a bununok (40.000).Hivatalos nyelve a pekingi nyelvjáráson alapuló (angol szóhasználattal ) mandarin, amely nem tér el a mindenki által beszélt putonghuatól.
  Taiwan pénzének helyi elnevezése a yuan, 1997 óta New Taiwan dollár ( NT$). 1 USA $ =33 NT $ illetve 1 NT $ kb. 7 forint.

Hát így múlt az idő, majd mikor teljes lett az érkezők létszáma, buszra szálltunk és mint korábban már említettem ½ 3-kor elindultunk Hualien felé. Meglehetősen fárasztó és hosszúnak tűnt az utazás. Először a 2-es majd a 9-es számú főközlekedési úton folytattuk utunkat, amely sok-sok kanyarral tarkított, de csodálatos tengerparti öblöket követő parti út volt. Többször is heves zivatar alakult ki pillanatok alatt, olykor éppen a „ műszaki pihenő” idején is. Természetesen fürkésző szemekkel próbáltuk az első benyomásokat megszerezni, mit látunk, merre megyünk, milyen házakban laknak, hogy élnek, milyenek a falvak, milyenek a városok melyeken áthaladtunk ? Találgatások, millió kérdés, még ki nem mondott megfontolásra váró válaszok kavarogtak bennünk. De a tény az tény volt és önmagáért beszélt. Nagyon különleges és nem a nálunk vagy hozzánk hasonló módon élnek az emberek errefelé. A falvakon átvezető utak mellett laknak, talán kétszintes házaikban melyek jobbára lapos tetejűek és talán sorház jellegűek. Felül a szobában az ablakon keresztül kis kivilágított szentélyeket láttunk. Alul pedig üzlet, varroda, vagy  kis műhely, esetleg kifőzde. Az utcára  teljesen nyitott, középen asztallal székekkel televízióval, mosogatóval melynek lefolyója az utcán csatlakozott a lefolyórácshoz, benépesítve gyerekekkel, középkorú és idősebb felnőttekkel. Itt élnek, itt dolgoznak, és itt pihennek. Majd többször megálltunk egy-egy benzinkútnál vagy a mellette levő édesség shoppoknál, ahol elképzelhetetlen mennyiségű csomagolt cukorka, csokoládé, bevont gyümölcsök és édességektől roskadoztak a polcok. Hallatlan gusztusosan tálalva kínálták magukat az áruk.
  Este 9-kor érkeztünk 6 1/2 órás utazás után érkeztünk meg a Liu-Lake –hez közeli kempingbe a találkozó helyszínére.  Közben természetesen már igen csak besötétedett, a fogadó épületben pedig ott várt bennünket mosolyogva, kedvesen, lelkendezve a fiatalok csapata, a rendezőség, élükön Morioval.



  Azonnal megtörtént a regisztráció, valamint a legszükségesebb tájékoztatásokat is megkaptuk. A résztvevők nyakába egy kis tarisznya került, amelyen a találkozó emblémája( a karját kitáró mosolygós baba figura), a FICC embléma volt legfelül, alatta a név, nemzetiség, jelentkezési sorszám, kemping helyszáma, illetve hotel szócska, valamint a kemping telefon száma. Igen hasznos volt a későbbiekben is, bár-hol könnyen megismertünk mindenkit és természetesen bennünket is amerre mentünk. Elfért benne az útlevél, mobiltelefon, papír zsebkendő, névkártya, és mindig kéznél volt.
  Bennünket az éppen szakadó esőben _VIKTORS CIRCLE nevű szállodába vittek egy kis busszal, mely először azért tűnt távolinak, mert a falut megkerülve jutottunk oda úgy este11 óra tájban.
   Másnap reggel ragyogó napsütésben ébredtünk, teraszunkról csodáltuk a körülöttünk kéklő, felhősipkás hegyeket és szívtuk magunkba a buja zöld növényzet édeskés illatát, azután szemügyre véve a környezetet, lenézve a talaj közelre, kicsit elszomorított bennünket ez a látvány. Az egy héttel ezelőtti tájfun nyomai látszottak mindenütt. Lábunk alatt szállodánk zsindely darabjai, kettétört pálmák, letörött ágak mutatták milyen erősek az elemek, és mily gyenge a természet és az ember velük szemben. Kissé távolabb alattunk egy zúgó, csobogó sebes, tisztavizű folyócska rohant a tenger felé. A parton csak néhány száz métert kellett sétálni és már is a hátsó bejáraton keresztül a kempingben voltunk. Fantasztikus természeti adottságokkal megáldott helyen fekszik a két kemping. Az egyik közvetlen a Liyu Lake partján, a másik 1-2 km-re a folyóparton és mivel ez a nagyobb és jobban kiépített lett a találkozó helyszíne. Meglepett bennünket a kemping szépsége, rendezettsége . A hegyekkel körülvett folyóparti párszáz méter széles tisztáson, gyönyörű gondozott pázsit, aszfalt utakkal, Á alakú faháztetők alá telepített sátrakkal, dísztóval. Külön terülten a sátrazók, míg a bejárat másik oldalán a lakókocsisok, lakóautók számára kiépített vízvezetékkel kő asztalokkal és padokkal felszerelt beálló helyek álltak rendelkezésre.
 Október 8-án délután került sor a megnyitóra. A felvonuláson elöl a díszvendégeket vitték Oldtimer Volkswagenekkel, majd következtek abc sorrendben a résztvevő országok kempingezői sokan színes nemzeti viseletbe öltözve. Az ország nevét viselő táblákat egy taiwani népviseletbe öltözött lány és fiú vitte elöl. A főbejáratnál nagyon meghatódtunk  amikor megláttuk az egyes nemzetek zászlaja alatt a talpkövön „ Welcome” illetve a magyar zászlónk alatt az „ Isten hozott „ feliratot. Így magyarul.
Az ünnepségre elindult menet a kempingből a kis falu utcáján vonulva, a tóparton lévő  másik kempinget érintve mintegy jó órányi gyaloglás után ért a megnyitó hely-színére. Útközben a helyi lakosok, a boltjaik elé kiálló árusok, a kirándulók, a kör-nyékről idegyűlt érdeklődők sorfala között haladtunk. Felejthetetlen ma is számunkra ez a fogadtatás. Ennyi mosolygós, barátságos örömét kifejező, integető embert ritkán láttunk. Természetesen felkészültünk az apróbb ajándékok osztogatására, pl. zászlók, jelvények matricák, prospektusok és egyéb magyar népművészeti tárgyak. Néhányan csak egy kézfogásra szaladtak hozzánk. Időnként megálltunk egy-egy pillanatra  és ekkor ilyen kérdésék hangzottak el: Hogy vagy ? Welcome Hello te honnan jöttél ?
 Egy pázsitos téren állt az emelvény amely elé négyszög alakban felvezették országok szerint a résztvevőket. Mi remekül láttunk mindent miután csak hatan voltunk . Többen is néhány perces ünnepi beszédet tartottak, úgy mint Mr.Hsien Shen Shan Hualien tar-tomány kormányzója, Morió Chen a Formosa Kemping Klub elnöke, Joao Alves Pereira a Ficc elnöke. Ez után a jelen lévők tekintete a tó felé szegeződött és ekkor jött a meglepetés. A vizen egy motorcsónakon lobogtatva érkezett a kék alapon arany-csillagokkal díszített  FICC zászló. A kikötés után hat népviseletbe öltözött táncosnő vette át és méltóságteljes léptekkel hozta a zászlórúd elé. Az Örömóda hangjai kíséretében ünnepélyesen felvonták. A résztvevők nagy üdvrivalgása követte. Ezzel kezdetét vette a 70. FICC RALLY. 
    Ezek azok a pillanatok valamennyiünk  számára  akik már részt vettünk világ-találkozón, amely újra és újra eszünkbe juttatja azt a gondolatot, hogy csak egymást tisztelő és szerető barátként élni egymás mellett a világban.
  A műsor egy híres professzionális énekkar előadásával folytatódott, majd a Lion Dummers dobosok csapata következett. Kitűnő hangulatot varázsoltak pillanatok alatt. Szükség is volt rá mert már eléggé elfáradtunk. A nagy hőség, a gyaloglás, a sok áll-dogálás egyhelyben topogás kissé megviselték lábainkat. Befejezésként állófogadásra hívták a résztvevőket. Majd a teljes ünneplő sereget buszokkal Hualienbe  szállították, ahol utcabállal, jókedvű mulatozással ünnepeltek.
  A következő két napot külön töltöttük magyar barátainktól, ugyanis a delegációk vezetői részére szimpóziumot és fogadást rendeztek. Az első napon a Taiwani Vendég-látó és Turista Főiskola kollégiumának konferencia termében meghallgattuk Lars Holger Dahlberg a FICC korábbi elnöke, valamint Kyohei Kawamura professzor elő-adásait. Közös ebéden vettünk részt a Park View hotelben a város vezetőivel, a talál-kozó szervezőivel és a delegációk tagjaival. Másnap Hualienbe vittek bennünket a Bellavista hotelbe. A szálloda egy tengerparti magaslat tetejére épült, monumentális, fantasztikus építészeti stílussal, sok márvánnyal és csodálatos kilátással. Gyönyörű szökőkutak kívül-belül márványból, tágas lépcsőházak hallatlan eleganciával, sok  pompázó orchideával. Kitűnő vendéglátásban részesültünk számtalan kedves mosollyal figyelmességgel kísérve. Az étkezést büfé jellegűvé tették.  Aláfestésként nagy     kivetítőn csodálatos ismeretterjesztő filmet láthattunk azokról a tájakról is ahová nem jutottunk el.
  Abban már itthon megállapodtunk, hogy három fakultatív kirándulásra jelentkezünk. Az elsőt a Tarokkó Gorge Nemzeti Parkban tettük. Mintegy húsz km-re van Hualientől a  Liwu folyó torkolatánál. A víz néhol 1000 m. mély szurdokot vágott a márvány és gránit kőzetben. A szurdok oldalába építették az országutat. A Tailu pavilon felett van a Hosszú Tavasz szentélye ( az útépítés 450 áldozatának állít emléket), előtte csodálatos kétágú vízesés morajlik. Sajnos a tájfun ezt a részt sem kímélte, így le kellett rövidíteni a buszos túrát, gyalogosan mintegy   két órás sétát tettünk az érintetlen természetben gyönyörködve.

 A második kirándulásunk alkalmával a Csendes óceán partjára utaztunk. Útközben szépen gondozott kiépített parkolókat, kellemes fürdésre alkalmas homokos strandokat láttunk. Megálltunk és megcsodáltuk Ho Nan templomát, a szépséges arany Buddhával. Körbe jártuk a ráktérítőnél az emlékművet, ahol a trópusi és szubtrópusi éghajlat találkozik.
A harmadik kirándulást Lintiaushanba egy fa-és erdő kultúrtörténeti és fafeldolgozóba szervezték. Ezt egy japán család építette az 1890-es évek környékén. Ma múzeumként  működik, kiállítva a fakitermelés különféle eszközeit és fényképeken bemutatva a nehéz körülmények között megépített hegyi vasutat. Majd egy teafarmra látogattunk, ahol ízelítőt kaptunk a kínai teafőzés szertartásáról.
  Vissza  kanyarodva  magához a rendezvényhez, kedves és praktikus gesztus volt vendéglátóinktól, hogy minden reggel friss reggelivel várták a felébredőket. Válasz- tani lehetett vaj, dzsem, tojás, tojásrántotta, pirítós kenyér stb. közül. Így mentesültünk a reggeli beszerzésének gondja alól. Esténként a színpadon különféle népzenei, néptánc bemutatókat és egyéb műsorokat láthattunk, vagy eleget téve a különböző klubok meghívásainak kempinges partikon vehettünk részt.
 A kemping egyik utcáján felállított  sátrakban  helyi árusok kínálták portékáikat, bambuszból készült szélcsengőket, poharakat, népviseletbe öltöztetett babákat, különféle feng-shui tárgyakat, jade kőből csiszolt ékszereket, valamint taiwani ételeket, hideg italokat.    Igen szervezetten működött az ingyenes kisbusz járat a  városba  Hualien-be. Így lehetőségünk volt megismerni a várost, a piacot és egyéb látnivalókat.
  Gyorsan eljött a záró ünnep napja. Verőfényes szép időben a kemping színpadán tartották. Először különféle kitüntetéseket, serlegeket és okleveleket adtak át az egy országból legtöbb résztvevőnek (svájc) a legidősebb résztvevőnek(francia 80éves Paul) stb. Ünnepi záró beszédet tartott Perreira és Morio. Kedves jelenet volt amikor először az elnök urat majd Moriot piros stólába öltöztetve, babérkoszorúval a fejükön négy népviseletbe öltözött fiatalember egy bambusz hordszéken a színpadon végig vitte. Nagy tapsvihar, éljenzés, kacagás fogadta őket. A népviseletbe öltözött lányok az Örömóda hangjai mellett előrenyújtott karjaikra fektetve a zászlót bevonultak a színpadra és átadták azt. Még egy nagy ölelkezés a kemping barátokkal és véget ért a 70. Ficc Rally.
 Mi pedig összecsomagoltunk, másnap reggel buszra szálltunk és megkezdtük öt napos körutazásunkat a szigeten.
 Következő számban erről írunk.       

                                                                
                                         III.rész
                                                         ( Körutazásunk a szigeten )

                                                           
Miután megismertük az ötnapos körutazás programjait, úgy döntöttünk, hogy  részt veszünk rajta. Utolsó hualieni éjszakánkon egy kisebb földrengést éltünk át. Mély álmunkból arra ébredtünk úgy éjfél körül, hogy megmozdult az ágy alattunk, és rezegtek a lámpaburák. Mind ketten felriadtunk és csak annyit kérdeztünk egymástól „ ugye ez az volt ? Te is arra gondolsz ? ” Miután  megegyeztünk abban, hogy igen, megnyugtattuk egymást és aludtunk tovább.

  Vasárnap reggel indult a nemzetközi csoportunk szigetjáró útjára, egy negyvenszemélyes busszal. Sikerült a magyar csapatnak egymás közelében elöl helyet kapnunk, az ülésrend az út folyamán végleges maradt. Körülöttünk útitársként egy kedves idős francia házaspár ült (mind ketten 80 évesek) , mögöttük egy amerikai házaspár, majd a francia, angol, svájci, belga csoport következett.

  Az első napon a keleti parton a Hualien-Kentig útvonalat tettük meg. Közben megálltunk a Ráktérítőnél, ahol mi már egy korábbi kirándulás alkalmával jártunk. Utazásunkat folytatva a Csendes óceán partján a különleges vulkanikus eredetű sziklákat csodáltuk meg, amelyeket az erózió tovább alakított. A kellemes bőséges ebéd elfogyasztása után átkeltünk egy hegyláncon,  
ahol több helyen is  meglepődve láttuk, hogy félszélességű az út, a másik felét elmosta a tájfun utáni esőzés. Az éjszakát az óceánparti Howard szállodában töltöttük, mely magas színvonalú elegáns, amerikai stílusú  volt. Természetesen a büfé jellegű vacsora is kifejezte ezt a színvonalat.

  Második napon délelőtt szabad program keretében a parton sétáltunk, kék korallokat gyűjtöttünk, élveztük a csodálatos tenger öböl látványát, a hullámzó türkizkék vizet, a szél simogató ölelését és az enyhén sós levegő belélegzését. Bátor és sportos klubtársaink megmártóztak az álltaluk kellemes hőmérsékletűnek mondott  vízben. Csatlakozva a csoporthoz az Oluanbi világító tornyot, valamint a Kenting Nemzeti Parkot látogattuk meg.

A világító toronytól remek rálátásunk volt az éjszakai szállodánkra az előtte fekvő öbölre és a távoli süveg alakú hegyekre. Délutáni programként Ázsia egyik legnagyobb aquáriumába  szerveztek látogatást részünkre. Igy alkalmunk adódott, fantasztikus saját környezetükbe helyezve megismerni a sziget tengeri vízi állat- és növényvilágát . Csak ízelítőül egy adat, mint a 84 méter hosszú akril alagút, 1.5 millió gallon vízzel feltöltve . Lenyűgöző volt gigantikus méreteivel, elegáns kivitelezésével. Utána Kaohssung City felé vettük az irányt. Elhagyva a hegyeket, megváltozott a táj . Csodálatos növény kultúrák, rizs földek szubtrópusi gyümölcs ültetvények, majd ipartelepek követték egymást. Éjszakai szálláshelyünkön a Han-Hsien Internation hotelben este 7-kor kaptunk vacsorát. Utána esti kirándulást tettünk Dakaoban a volt angol konzulátus épületében. 1858-ban épült és az első külföldi konzulátus volt Taiwanon . Jelenleg a Kaohsiung történelmi és kulturális múzeum anyaga látható itt .

  Harmadik napi programunk a Shell Múzeum megtekintésével kezdődött. Próbáltuk meg keresni és elidőzni olyan ritkaságoknál, különlegességeknél amelyekkel utazásaink során eddig még nem találkoztunk. Bár félelmetesek voltak a kitátott cápa állkapcsok a többsoros fogaikkal , de természetesen végig néztük őket. Megcsodáltuk a csigák, kagylók, rákok, halak és egyebek vázainak és házainak sokaságát. Az erre a napra tervezett programok zsúfoltsága miatt Jack az idegenvezetőnk telefonon előre rendelt ebéd csomagokat, mindannyiunk kívánságát figyelembe véve . Szóval piknikeztünk a buszon . Tovább haladva Anping Footban megtekintettük az Old Fort Zeelandia erőd maradványait majd az Eternal Golden Castlet a japán időkből . A Fort Zeelandia ( Anpingzhen ) a –Meghodoltatott erőd 1634-ben épült. Csak falmaradványa látható miután az angolok hajóágyúi 1869-ben szétlőtték. Mellette áll az 1892-ben épült világító torony valamint a franciák által tervezett új erőd amelyből a japán hadihajókat ágyúzták. Majd egy hosszúnak tűnő kanyargós szerpentines úton, elég késő este érkeztünk a Sun-Moon Lake- hez (Nap-Hold Tó).

   Itt egy 5 csillagos, finn típusú fából készült a tóra épült szállodában kaptunk elhelyezést. Bőséges finom kínai vacsorával fogadtak bennünket. A hotel bejáratánál egy üdvözlő táblával köszöntötték világ kempingezőinek képviselőit. Az ágyakon piros virág szirmokból kirakott   „ Welcome „ felirat fogadott . Különleges volt a fürdőszoba márvány, üveg és fa kombinációja. Reggel csodálatos látvány tárult elénk, ugyanis reggeli közben tapasztaltuk, hogy a tó fölött ülünk. A Nap és Hold tó Taichtung-tól 80 km-re hegyek karéjában  található 760 m tf. magasságban, 30km kerületű és az átlagos mélysége 18 m. A sziget legnagyobb tava, onnan kapta nevét, hogy valamikor két részből egy napkorong és egy holdsarló alakú tóból állt. A japánok azonban vízierőművet építettek ide, a duzzasztógáttal megemelték a vízszintet és a két tóból egy lett. A tó közepén kis mesterséges sziget emelkedik ki a vízből csodálatos igen erős illatú liliomra emlékeztető pompás virágokkal.

A szigetet kis hajóval közelítettük meg és megtekintettük a Hsuanchung templomot. Miután visszatértünk a hajóval elbúcsúztunk a szállodától és utunkat a Zöld Sárkány hegy felé vettük. Ott a kilencszintes Tzu En pagodát csodáltuk meg ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Nap-Hold tóra. Ebben a felemelő környezetben került sor az ebéd elköltésére is. Utána folytatódott a program egy papír üzem meglátogatásával. Itt megismerkedtünk a  mártott papír gyártásának technológiájával.  Aktívan bevonták a társaság tagjait papírlegyező sajátkezű készítésébe,  amelyet büszkén haza is hoztunk.

  Mindannyiunkat  megrázta az a látvány amelyet Wufeng városában láttunk. 1999 szeptember 21.-én  7.3 erősségű földrengés rázta meg a szigetet . A törésvonal mentén mintegy 3-5 métere elmozdult a föld felszíne. Egy iskola udvarán létesített múzeumban ( 921 áldozat) szimulátorok segítségével lejátszották a talpunk alatt a föld remegését és hallhattuk moraját. Láttuk az összedőlt iskola épületeit, valamint a futópályán az előbb említett szint- különbséget. Az iskolával szemben pedig a temető, az áldozatokkal. Mély csendben lehorgasztott fejjel együttérzéssel ültünk vissza a buszra.

  A vacsora és a szállás a Hotel Nationál-ban Taichung városban várt bennünket. Még az eddigieknél is magasabb színvonalú szállást kaptunk.

  Elérkezett október 20.-a,  körutazásunk utolsó napja. Kirándulást tettünk a város ülő Budha szobrához. Utunkat folytatva Taipei-felé rövid kitérőt tettünk, hogy megnézzük a SanYi Woodcarving Muzeum-át . A múzeum két emeletén csodálatos faszobrokat, fából készült remekműveket láttunk. Sajnos itt nem lehetett fotózni. Kárpótolt bennünket viszont a város főutcáján lévő üzletek látványa, szebbnél-szebb faragott szobrokkal. Üzletről-üzletre járva vettük szemügyre a különleges egyedi gyártású fából és jade kőből készült remekműveket.

Az ebédre már Taipei-ben kerül sor.

  A  főváros 2.7 millió lakosával, nyüzsgő forgatagával egyre inkább felzárkózik a nagyvárosok közé. Látogatást tettünk a Chiang Kai-Shek emlék csarnokban. Hatalmas parkban található amelyet a Külügyminisztérium épülete választ el a nyugatra elterülő Új parktól. Nem síremlék. A hetven méter magas emlékcsarnok hagyományos kínai stílusban, kék- fehér színben épült fel 1980-ban. Az egykori vezér ülő szobrát helyezték el falai között.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat hiszen részesei lehettünk az őrségváltás ceremóniájának. Itt a parkban kapott helyet a Kulturális Központ, a Nemzeti Színház, és Nemzeti Koncertterem .

  Nagy kíváncsisággal és  érdeklődve kerestük fel Taipei hírességét a 101 emelet 508 méter magas Financial Centert. Jelenleg a világ legmagasabb irodaháza. 2004 december 31-én nyitották meg a nyilvánosság előtt. Csodálatos üzletek, fittness termek, éttermek találhatók benne. Fantasztikus élmény volt a hangulatos utazás a gyorslifttel . A bájos, mosolygós liftkezelő hölgy mesélt a toronyról míg felértünk, közben a világítás elhalványult és apró csillagszerű lámpák gyúltak a mennyezeten. Egy perc harminc másodperc alatt felértünk a 380 méter magasan lévő kilátó teraszra. Sajnos párás volt a levegő és az eső is esett, de így is csodálatos panoráma tárult elénk. A főváros rendezett sugárútjai, távolban a Tanshui folyó félkarélyban  dombok, hegyek.  Majd körbe jártuk minden oldalról, szemügyre vettük a látnivalókat . Technikai különlegességként a szélnyomás kiegyenlítő berendezés volt ránk nagy hatással. Aznap esti szállásunk az Ambassador hotelben volt, gyors szoba foglalás után átöltöztünk majd azon a fogadáson és búcsúvacsorán vettünk részt, amelyet a Formosa Camping és Caravning Klub vezetői adtak a tiszteletünkre. Itt volt alkalmunk megköszönni a felejthetetlen napokat, csodás élményeket, a szíves vendéglátást. Elkészültek a búcsú fotók, elköszöntünk vendéglátóinktól, régi és új barátainktól. Másnap mi átköltöztünk a néhány utcányira lévő Fortuna hotelbe. Itt töltöttük el a visszautazásig hátra lévő napokat. Kellemes kirándulást tettünk a Taipei állatkertbe, ismerkedtünk a várossal, piacokkal, ajándékokat vásároltunk szeretteinknek.

  Majd elérkezett a végleges búcsúzás Taipeitől, Taiwantól. Repülő utunk hazafelé Taipei- Hong Kong-Róma- Budapest útvonal volt. Fáradtan de boldogan érkeztünk haza a hosszú útról.

  Talán egy kínai közmondással fejeznénk be útleírásunkat:

„ Jobb egyszer látni, mint százszor hallani róla.”

Ma

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa napja van
Napkelte: 05:43-kor,
Napnyugta: 17:55-kor.
Halak
Holnap Klaudia, Alexa .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Inverter
(Eladó / Felszerelés)

noimage

THULE Omnisztor
(Eladó / Felszerelés)

noimage

Lakóautó bérlés
(Keres / Lakóautó)

noimage

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.