Tekintettel arra hogy utazásunk cél országa Portugália volt, így Franciaország és Spanyolország csak tranzit országgá lett .
Korábban már jártunk Spanyolországban,( egy hónapos körúton nevezetes városokat és Gibraltárt láttuk) többek között barangoltuk a Vizcaya-i öböl környékén is így most nem terveztünk különösebb megállót. Szerencsére, mert egésznap esett az eső kora reggel óta. Vége lett a kora tavaszi nyárnak, mert az eső meghozta a hűvösebb időt.
Biaritz-Bilbao-Burgosz-Leon érintésével érkeztünk estére Santiago de Compostela kempingjébe. Reggel pihenten indultunk felfedezni a várost. A legenda szerint Szent Jakabot kivégezték, holtestét két tanítványa a szentföldről egy kőszállító hajon Spanyol földre hozták és a parttól 17 km- re itt temették el. Ettől később nevezetes búcsújáróhely lett a város. Míg korábban román stílusú bazilikát építettek amelyet a muszlimok és normanok többször feldúltak, a 12.században a város püspöke a zarándokok adományai-ból új templomokat építet illetve a Szent Jakabot is átépítette felújította, nyugati homlokzata barokk stílusú. A 20. század vége felé újra felfedezték Compostelat. A 13.század óta nem volt példa hasonló fellendülésre és az emberek ismét követik a középkori zarándok útvonalat. A modern kor zarándokai a románkori és gótikus műalkotások, a testnek szóló kihívás, a lenyűgöző táj miatt jönnek ide. A legnépszerűbb a Camino Frances, Franciaországból indul a Pireneusokon keresztül Navarra-Kasztilia-és Galicia régióin kanyarog 750 km hosszan. A zarándokokat az út végén név szerint köszöntik a Szent Jakab templomban tartott misén. Ezen a misén szerencsénk volt nekünk is részt venni. Nagy büszkeséggel halottuk a magyar zarándokok neveit. Valamint láttuk a világ legnagyobb tömjén füstölőjét amit szakképzett személyzet lóbál (6 fő). A székesegyház művészeti és építészeti kincseinek sokasága külön úti kalauzokat tölt meg, ezért az olvasóink figyelmébe ajánlom a fotóalbumban lévő képeket.
A székesegyházat kétszer is meglátogattuk, hiszen az első alkalommal mise volt, így a tömegtől csak a fejünk feletti rést láthattuk. Később lehetőségünk volt látni a Szent Jakab ereklyéjét, valamint a múzeumot. A székesegyház körüli óvárosban csatangoltunk órákat, nézve és értékelve a letűnt századok épületeit, emlékeit. Itt is minden a turisták igényei és kedvére készül, ajándék árudák, kávézok, borozók váltogatják egymás az árkádos utcákon. Itt találkoztunk kedves honfitársainkkal, felfigyelve a magyar nyelvre. Üdvözöltük egymást, örülve annak hogy kishazánktól ilyen távol is vannak magyarok, mégpedig olyanok akik egy hónap alatt gyalog végigjárták a Caminot. Megkóstoltuk a méltán híres spanyol borokat.
Később az egyik étteremben pohár bor kíséretében nagyon finom ebédet ettünk. Rongyosra járva lábunkat estefelé 6-os busszal visszamentünk szálláshelyünkre.
Harmadik rész. 2007 áprlis 18- május 16 ig.
Április 27-e reggelén borongós időben indultunk Portugália felé. Úti célunk az ország egyik legősibb kelta eredetű települése Braga . A templomok városa, az útikönyv szerint legalább 35 db. van belőle.
A város szélén egy domboldalon a fő út mellet megtaláltuk a nem túl színvonalas kempinget. Gyalogosan indultuk városnézésre, a XI. században épült székesegyház megkeresésével kezdtünk. A különféle építészeti stílusokat ötvöző kápolnák együttese román, gótikus, reneszánsz, Manuel és barokk stílus keveredik benne. A romos udvar ellenére, még ma is szemgyönyörködtető látvány kecses árkádsorával. A legfőbb látnivalója a faragott oltár, egy magas kápolna amelyet Braga első püspökének életét ábrázoló azulejók ( nagyméretű kézzel festett csempe képek) és egy fantasztikus barokk ikerorgona díszít . A Királyok kápolnájában helyezték el az első portugál király Alfonz Henrik szüleinek, Burgundiai Henriknek és Teréziának a sírját. Ezen kívül láttuk a városházát, a Mexikói házat, melyet csodálatos kék azulejók borítanak.
Bragához tartozik az öt kilométerre lévő Bom Jesus ( Jó Jézus ) búcsújáróhely az erdővel borított Monte Espinho tetején. A lépcsősora páratlan szépségű, teraszáról nagyszerű kilátás nyílik Rio Cávodo völgyére és távolban kéklő hegyekre . A kétkarú lépcsősor minden egyes pihenőjét kétoldalt kápolnák, szökőkutak és szobrok fogják közre. Mindegyik szint a keresztút egy-egy állomását képviseli. Mi siklóval tettük meg ezt az utat a hegy tetején lévő templomig. Rövid pihenő után indultunk következő célpontunk Guimaraes felé, ahol megnéztük a X. sz.épült Castello Miguelt, Alfonz Henrik születési helyét.
Folytattuk utunkat Amarantéba, ahol a Tamega folyó partján nagyon szimpatikus kempinget találtunk. Szerencsére az idő kellemessé vált, így vacsoránkat már újra a szabadban fogyaszthattuk, a jó hangulatról a finom portugál bor gondoskodott. A város közepét kettészelő folyón két hídon át lehet közlekedni. A régit ,amelyen mi is átsétáltunk Ponte de Sao Goncaló-nak hívják. A híd illetve a folyó jobb oldalán találjuk a Szent Goncalo templomot és kolostort az Ó várossal, a baloldali meredek partokon erkélyes házak és vendéglők sorakoznak. Ezek egyikében ismerkedtünk a portugál konyha remekeivel. A megrendelt ebédünk előtt olyan bőséges előétel kínálattal leptek meg bennünket, hogy azt elfogyasztva már nem maradt hely a gyomrunkban a fő ételnek. Kénytelek voltunk azt becsomagoltatni.
Haza felé ballagva a kempingbe megbeszéltük, hogy Portugália máris a szívünkbe lopódzott és nagy várakozással tekintünk a többi látnivaló elé.
Április 30.-án indultunk Portóba. Sajnos az idő nem kedvezett mert esett egész nap, így a talált kemping is felázott talajjal fogadott bennünket. Az eső után egy rövid sétát tettünk a szeles Atlanti óceán partján .
Portugália második legnagyobb városa, az ország legfontosabb ipari és kereskedelmi központja. Miután elég nagynak találtuk a várost, ezért először buszos városnéző túrán ismerkedtünk a nevezetességekkel. Leginkább magával ragadó városrész a Ribeira, szűk sikátoraival, macskaköves szűk utcácskáival, a rakpart mentén ringatódzó hajóival. Később gyalogosan jártuk a várost, megnéztük a székesegyházat, pihenésül többször beültünk kávézókba ahol a jófajta portói borokat kóstolgattunk. Többször átkeltünk a folyó felett az Eifel munkatársa által tervezett kétszintes hídon. Megcsodáltuk a muzeális bort szállító hajókat és a kikötőben sorakozó számtalan borkereskedést.
Folytatjuk utunkat Coimbra-ba, ahová az eső is elkísért bennünket. Egy spanyol lakós el is süllyedt a frissen épült kemping felázott talaján. A teraszos kempinget a város szélén találjuk kilátással a Mondegó völgyére. Említésre méltók a kemping valamennyi berendezése, hiszen a rozsdamentes kiöntőktől a body teremig szinte minden megtalálható. Coimbra valamikor Portugália fővárosa, ma egyetemi város (Portugália Oxford-jaként emlegetik). 2003-ban megkapta a megtisztelő kulturális főváros címet. A legjelentősebb látnivaló a XIII században Lisszabonban alapított egyetem, ami 1308- költözött a városba.
Zeg-zugos utcákon emelkedőkön, lépcsökön barangolva jutottunk a város fölé emelkedő dombra melyen helyezkednek el az oktatási intézmény különböző épületei. Itt található a világ legfényűzőbb könyvtárainak egyike a Biblioteca Joanina. Három pompás XVIII. századi terme V.János idejében épült. Az aranyozott fafaragványokkal és keleties motívumokkal díszített könyvespolcok nyúlnak fel a galériás felső szintig. A polcokon több mint háromszázezer kötet sorakozik, amelyeket a mai napig használnak. ( fényképezni tilos ) Közvetlen a könyvtár mellett találjuk a Szent Mihály kápolnát melynek építése 1517-ben kezdődött, majd a XVII-XVIII. században átalakították. Csempéi színpompás falikárpitként fednek be minden falfelületet. Erre dupláz rá a festett mennyezet az oltár és a barokk orgona. A kápolnában egyházművészeti múzeum található. Ezen kívül sétánk során láttuk a régi katedrális és több más templomot, körbe jártuk a várost, jártunk fedett piac csarnokban, sétáltunk hangulatos utcákban. Fáradtan gyalogoltunk vissza a folyó másikpartján parkoló járművünkhöz , erőt gyűjtve indultunk szálláshelyünkre.
Újnapra virradva, új látnivalók felé indulunk. Első megállónk Conimbriga nevű időszámítás előtt épült romai kori város, a régészek becslése szerint a teljes rommező 13 hektárt tesz ki, jelenleg csak kis része feltárt. Amit viszont feltártak az gyönyörű, ajánlom minden arra járó turistának.
Következő megállónk Batalha-i Győzelmes Szűz Mária kolostor és templom, eredete a Kasztília ellen vívott függetlenségi harcokig nyúlik vissza. A Portugál győzelem emlékére építették 1430-1533-ban. Az ország egyik legnagyszerűbb építészeti együttese, legnagyobb az angol gótika hatása alatt épült templom és kolostor Portugál földön. Kívülről okker színű mészköböl épült, pillérekkel és gótikus ablakokkal, nyolcszögletű kápolnákkal, és oszlopokkal ékes. Ami a belsőt illeti, hatalmas háromhajós boltíves, gótikus és festett üvegablakai meleg fénnyel árasztják el. A nyugati kapuzaton apostolok, angyalok, szentek és proféták alakjai láthatók. A kolostort megkerülve léphetünk be a befejeztlen kápolnákba, ahol a csodálatos kőcsipkék között található Eduárd feleségével Aragoniai Eleonorával együtt lévő síremléke. Elköszönve a csodálatos kolostor-templom együttestől egy 20 km-es kanyargós mellék úton megérkeztünk Fátima-ba.
Fátima a Portugál Lourdes, szigorúan hívőknek ajánlott zarándokhely. 1917 máj.13-án három pásztor gyereknek (Lucia, Francisko, és Jácinta ) meg jelent e helyen a Szűzanya. A látomások többször is megismétlődtek, és mindig a hónap 13. napjára estek. Évente több mint 2 millió zarándok keresi fel ezt szenthelyet. A bazilikában temették el őket. Magyar vonatkozása Fatimának a bazilikában lévő Szent István szobor. A másik élmény amelyben részük lehetett, végigjárni az olajfa ligetben lévő 14 kápolnából álló mint egy másfél kilométer hosszú keresztutat ami a Szent István kápolnához vezet. A kápolnát díszítő képeket Prokop Péter készítette. A kereszt út érdekessége, hogy külföldön élő magyarok adományaiból épült.
Közben esteledni kezdett szállás után kellett nézni, a legközelebbi kempinget Tomár városában találtuk. A kemping különlegessége, hogy mindössze 4.70 EUR-t fizettünk árammal együtt, és egyedüli vendégek voltunk az ápolt pázsiton árnyas fák alatt.
Következő állomásunk és legfőbb úti célunk, Lisszabon. A GPS.és jó tábláknak köszönhetően hamar megtaláljuk a Lisboa kempinget. Uszoda, teniszpálya, bungalók, étterem, üzletek, utazási iroda is találhatók. Mind e mellett némi csalódás ért bennünket, nagy volt a gaz, kicsit sok a szemét. Több ráfordítást érdemelne mert egész évben vannak vendégek.
Városnézésünket az autóbuszos városnéző túrákra alapoztuk. Végig mentünk a sárga majd a kék úton és a ráadás a kempingből induló túra, melysorán meglátogattuk a Tejo és a tenger találkozásánál lévő Belém tornyot(ahol Vasco de Gama vitorlát bontott), láttuk a felfedezők emlékművét, megcsodáltuk a Manuel stílusban épült St. Jeromos kolostort kívül belül, amely Vasco de Gama 1498 indiai utja tiszteletére épült írja az egyik utikönyv. A hatalmas emeletes kerengővel ellátott kolostor felépítéséhez 70 évre volt szükség, egyik kápolnájában találjuk Vasco de Gama sirját. Az első kiránduló napon Praca do Comercio (kereskedelem tere) bal sarkában lévő 1872-ben nyitott étteremben egy csodálatos ebédet költöttünk el. Megcsodáltuk és sétáltunk Alfama (városrész) kanyargós sikátorai között. A tura utolsó látnivalója egy gyönyörű parkban lévő botanikus kert volt, és hazafelé vezető úton láttuk a több százéves vízvezetéket is. A három busztúra tulajdonképp szinte teljes keresztmetszetet ad a városról, a világkiállítás helyszínétől égészen az ottani rózsadombig, keresztül kasul bejárják a várost mutatva a turistáknak a látnivalókat.
Befejezve városnézésünket Sintra felé idultunk, hogy közelebbről megnézzük a Palacio Nacional de Sintrát, a királyi palotát. Egyi-másik része a XIV. században épült, széles lépcsősor vezet fel,a gotikus boltivekkel, kecses mór ablakokkal tagolt méltóságteljes épülethez. Jellegzetessége a két kúp alakú kémény amely az óriási konyha helyiségek fölött magasodik. Különösen szép a címerterem kifestett kazettás mennyezetével ,ahol 71 nemesi címer sorakozik egymás mellett. Említésre méltó, az arabok terme márvány szökőkútjával és mór csempéivel, a hattyúk terme ez a hatalmas fogadóterem, hattyúkkal tele festett kazettás mennyezetével, és a szarkák terme ahol a mennyezetre pingált madarak zászlókat lobogtatnak. Természetes a többi helység is érdekes amit kastély túrán láthattunk. A másik palota műemlék a Polacio Nacionale da Penna amely a hegytetőn uralja a várost. Leereszkedünk Estorilba a híres tengerparti gyógyforrásairól is nevezetes üdülő városkába, autóval körbejárjuk a várost, majd Cascaison a királyok fürdőhelyén keresztül ki autóztunk a nyugati parton lévő strandok környékére. Sajnos hatalmas szél nem kedvezett az itt tartózkodásra ezért vissza indultunk, Lisszabonon keresztül Evora-ba. Este felé érkeztünk kempingbe. A város története egyidős az Ibériai félszigettel. Már a Rómaiak fallal vették körül a várost. Legrégibb a Dianna Szentély, korinthoszi oszlopai gránitból vannak. Említésre méltó a székesegyház ( Sé ) amely 70 máter hosszú hármas hajójával a legtágasabb belső terű templom Portugál földön. A régi jezsuita egyetem, elegáns kerengője miatt, az Irgalmasok temploma, a mór kapu. Visszatérve a kempingbe felkészülünk a holnapi haza indulásra.
Úton hazafelé !
beszámoló befejező része.
Lisszabont , Madridot elhagyva a franciaországi Carcassone volt az uticél. Bár már többször jártunk ebben az országban is, valahogy kimaradt. Carcassonne messziről mesebeli középkori városnak látszik. Mindenek előtt a La City kempinget kerestük meg ahonnan csodálatos rálátás volt a várra. A kemping jól felszerelt kellemes meglehetősen nagy, nem túl zsúfolt –még nem volt szezon-. A vár iránti kíváncsiságunkat ki is kellett elégíteni, a hely elfoglalása után rögtön besétáltunk. A legenda szerint Nagy Károly már öt éve ostromolta a várat , amikor Carcas úrnője mivel fogytán volt az élelmiszer, cselhez folyamodott, a maradék gabonát megetette egy disznóval, majd a kövér állatot lehajította a katonáknak. A császár elámult, hogy a városnak még ilyen élelmiszer tartalékai vannak és azonnal fegyverszünetet rendelt el. A jó hírt kürtszóval jelezték, innen a város neve” Carcas sonne „azaz Carcas zeng. A főbejárat mellett csodálatos 19. századi körhinta forog, régi Julia Adrews számokra. Igazán ide illően hangulatos. Sétánk közben beesteledett és a csodálatos hatásosan kivilágított 52tornyú La Cité/Europa egyik legnagyobb városerődje /lenyűgözött bennünket. Kettős várfalából csak az alsó eredeti, a többit a 19. században építették. Ezután jött a meglepetés. A várfalról lenézve egy lakóautó parkolót pillantottunk meg, néhányan voltak is benne. Igen kultúrált, sorompóval lezárt terület. A többi látnivaló megtekintésére másnap került sor. Először a Narboni kaput, majd végig sétáltunk a rue Cros Mayrevillen, amely tele van giccses emléktárgyboltokkal. Számtalan étterem terasszal, lugassal hívogatja a turistákat. Délben meg is kóstoltuk a legjellegzetesebb ételüket a cassouletet, amely karóbabból és húsból, kolbászból áll tűzálló tálban elkészítve. Még ízlett is. Egy másik kapun a 12. századi grófi kastélyhoz érkeztünk. Itt egy rövid filmet vetítettek a kastély történetéről. Ezután a St,Nazaire Bazilika megtekintése következett. Látványosan szép, két kereszthajós gótikus, csodálatos a két nagy rózsaablaka is. Közös véleményünk volt, ezt egyszer látni kell.
Utunkat másnap a Francia Riviérán folytattuk. Közben egy kicsit nosztalgiáztunk, hiszen már harmadszor tettük meg ezt az utat. Kemping- jelzésekkel olyan két óra körül találkoztunk, de túl korainak véltük még a megállást. Utána, pedig tíz óra körül Sanremoban sikerült. A szinte leírhatatlanul csodálatos út, egyik oldalon a tenger másikon a hegyek szerpentinekkel tarkítva, szóval felejthetetlen. Természetesen a kemping is vízparti volt. Két éjszakát töltöttünk ott, élvezve a nyugalmat, a tenger kékjét, sétáltunk és feltöltöttük élelmiszerkészleteinket. Igazából a városnak nincs sok régi műemléke, említésre méltó a S.Siro templom.Az óvárosban is a legfontosabb események a karneválok, a virágos felvonulások és a virágpiacok valamint a filmfesztiválok. Megcsodáltuk a hegyoldalba épített nyaralókat, villákat sok egzotikus növénnyel teli kertjeikkel, úszómedencéikkel.
Következő célpontunk Cremona. A város a Pó síkságon a folyó közelében fekszik amelyet i.e. 222-ben alapítottak. Természetesen itt is először a kempinget kerestük meg. Nagy csalódás volt számunkra, amikor megláttuk annak állapotát .Úgy gondoljuk Stradivári és Monteverdi városa egy kicsit különbet érdemelne. A legfontosabb látnivalók a Piazza del Communin az óváros központjában vannak .A dómot 1130-ban kezdték építeni román stílusban, majd reneszánsz és gótikus stílusban fejezték be .Ez vonatkozik a vörös és fehér márvánnyal burkolt árkádokkal, szobrokkal, nagy rózsaablakokkal elkészített homlokzatra is.. A Dóm belseje teljesen lenyűgöző. Végig a falakon bibliai jeleneteket ábrázoló csodálatos, hatalmas freskókkal gazdagon díszített a 16.századból. Másutt flamand falikárpitok és aranyozott stukkók a mennyezeten . A rózsaablak alatt boltíves fülkében áll Szűz Mária és két szent szobra. A dóm belseje háromhajós .Különlegesek és csodálatosak a szentély intarziás padja. A Dómtól balra emelkedik Olaszország legmagasabb 115m magas harangtornya a 13.sz. végéből való román stílusú Torazzo. A dóm mellett található a nyolcszögletű keresztelő kápolna, a 12. századból . Igen jelentős minden szempontból a téren lévő Városháza impozáns épülete.
Cremonából indult a hegedű világhódító útjára .Andrea Amati sz 1530-as években készítette az elsőket amelyeknek, nagy sikere volt a királyi udvarokban. A másik hegedűkészítő család Antonió Stradivári, aki szakmájában a mai napig a legkiválóbbnak számit .Megnéztük a Museo Civicoban kiállított hegedűiket és természetesen a sok más festményt, fafaragást, régészeti leletet is . Bár eddig is sokat hallottunk már Cremonáról de a látvány felülmúlt minden képzeletet.
Sajnos az utazásra szánt időnk fogyóban volt, ezért búcsút vettünk Olaszországtól. Összegzésül elmondhatjuk, a szerencse végigkísért utunkon. Az autóval és egyéként is minden rendben volt, kb.8400km-t tettünk meg a közel egy hónap alatt.
Élményekkel gazdagodva érkeztünk haza 2007 máj.16-án.