Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Egy társasutazás ajánlatban láttam meg a monteriggionei karnevált, a mentoni citromfesztivált és a nizzai virágfesztivált, mint programot. Éváék minden évben jelzik a lakóautósoknak, hogy mikor mennek a citromfesztiválra, vagy mimózafesztiválra, de Magyarországról kicsit messze van egy hétvégére ilyen távolságra utazni. A nyugdíjhoz közeledve úgy alakult, hogy két hétre szabaddá tudtam tenni magamat februárban, így aztán azt gondoltuk, hogy fesztiválozunk egy kicsit. A központi téma a mantoni citromfesztivál volt. Megnéztem, hogy időben mi férhet még bele, így a választás San Gimignano karneváljára esett (a helyszín jobban vonzott, mint Monteriggioni tengerparti sétánya).

Február 12-én, pénteken reggel tudtunk elindulni. Kellemes idő volt, de az előrejelzés esőt ígért. Szlovéniában meg is érkezett a szokásos eső, ami még Olaszországban se hagyott alább. Mivel nem siettünk, Olaszországban kerültük az autópályákat. Trevisoba már sötétben érkeztünk, nem is kerestük meg a korábban bevált lakóautó parkolót, az első arra alkalmasnak tűnő parkolóban megálltunk. (Sajnos a részletes ACSI katalógust otthon felejtettem, csak a kedvezményes kempingeket tartalmazó katalógus volt velünk.)

Február 13-án, szombaton délelőtt szépen kiderült, ezért Fiesolét és az ott levő Medici kastélyt céloztuk meg, de előtte kis kitérőt tettünk Camalduliba, ahol egy korábbi úton a szerzeteslakokat nem tudtuk megnézni, mert 12-15 óra között zárva vannak. Dél után értünk fel a hegyre, de sajnos addigra ismét beborult. Amíg az ebédet készítettem, Laci kicsit sétált Selymivel, majd az út túlsó felén kikötötte és vizet is tett mellé. Pont látott minket és mi is figyeltünk rá szerencsére. Egyszer csak egy nő ment oda hozzá, vitt neki egy botot is, megsimogatta (eddig minden rendben volt, Olaszországban megszoktuk, hogy szeretik a kutyákat). Aztán láttuk, hogy leveszi róla a pórázt. Még ekkor se gondoltunk semmi rosszra, csak azt hittük, hogy belekeveredett a pórázába, azt akarja megigazítani. Aztán amikor a vizes edényét is megához vette és elkezdte vezetni a kutyát az autójukhoz, akkor azért gyorsan kiszálltam. Már ki is nyitották a hátsó ajtót, hogy be tudjon szállni a kutya (bár szegény öreg Selymi már nem tud beugrani az autóba). Gyorsan tisztáztam, hogy mi figyeltünk a kutyára, csak még egy kicsit kint maradhatott a sok autózás után. Összeszedtem a pórázt, vizes edényt, kutyát és biztonságba helyeztük a lakóban. Ebéd után sétára indultunk, de eleredt az eső. Így aztán esőben néztük meg a közönség számára nyitva álló remetelakot. A hegyek eltűntek, minden szürkeségbe borult. Ilyen időben nem volt értelme Fiesoléba menni, nem sokat láttunk volna a szép kilátásból. A kanyargós hegyi utakon nagyon lassan tudtunk haladni, Firenze közelében nagy dugót okoztunk, amikor egy keskeny utcában a szembe jövő autók és a kőkerítés között próbáltunk átjutni az utca kanyarulatait követve. Certaldo lakóautó parkolójában aludtunk, egész éjjel hallgattuk az eső dobolását.

Február 14-én, vasárnap még mindig szemerkélő esőben indultunk a közeli San Gimignanoba. Szerencsére közben elállt az eső, bár a felhők még kergették egymást és csak időnként tudott kicsit kikukucskálni közülük a nap. San Gimignanoban először a megszokott lakóautó parkoló – kempingbe mentünk, de az üresen állt, a recepción csak egy telefonszám volt kiírva, amin elérhetők, ha esetleg valaki arra vetődne. Mi nem telefonáltunk, hanem megnéztük a másik lakóautó parkolót is, ami teljesen zárva volt, aztán kicsit körülnéztünk a környéken.

Az út előtt letöltöttem a „35 aranyos falu Toscanában” listát és igyekeztem az útvonalba beilleszteni néhányat, ahol még nem jártunk. Mivel San Gimignanoban 15.30-kor kezdődött a karnevál még belefért előtte, hogy felderítsük a közelben levő Barberino Val d’Elsa városkát. Két lakóautó gyár mellett is elhaladtunk útközben, az egyik a Rimor volt, a másik talán a Roller.

A déli városkapu előtti téren tudtunk parkolni, majd a Porta Romana-n áthaladva végigmentünk a főutcán az északi városkapuig (Porta Fiorentina). Visszafelé néhány kisebb sikátort is bejártunk. San Gimignanoba visszaérve én kiszálltam a városkapunál, Laci a buszparkolóhoz közel letette a lakót, majd felsétált a városba. Én a napon sütkérezve vártam meg, közben az illatos, virágzó rozmaring cserjékben és a kertekben virágzó nárciszban gyönyörködtem.

Ahogy haladtunk a főtér felé egyre több, jelmezbe öltözött emberrel találkoztunk (elsősorban gyerekekkel). A főtéren ettünk egy fagyit az egyik világbajnok fagyit készítő cukrászdában, majd vártuk a felvonulás kezdetét. Elsősorban helybéliek gyülekeztek, meglepő módon nem sok turistát láttunk a városban, csak néhány busznyi japán látogatót hoztak az eseményre. A karneváli felvonulás nem egyszeri esemény, több hétvégén is ez a program január - februárban, a karneváli időszakban.

½ 4-kor először egy traktor vontatta hupikék törpikék installáció tűnt fel az egyik utcából és haladt a főtér felé. Hatalmas Hókuszpók trónolt a közepén. Egy másik utcából egy sárkánycsapat csatlakozott hozzá, majd egy spongyabob kocsi tűnt fel. Lábbal hajtott őskori járgányon begördültek a kőkorszaki szakik és családjuk is. Érkezett egy kocsi, amin hatalmas hangfalak gondoskodtak a zenéről. Mindenkinél nagy zacskók, zsákok voltak konfettivel tele, amit gondosan szét is szórtak. Természetesen a kocsikról is szórták a konfettit. A gyerekek a konfetti mellett gumicsíkokat, habot fújtak egymásra és a felvonulókra. Egy darabig tébláboltunk, aztán visszatértünk a lakóhoz.

Éjszakára egy korábban begyűjtött parkolólistából Peccioliban néztem ki egy helyet az őskori parknál (Via del Cappuccini 70), ami egész évben nyitva van. Már majdnem zártak, amikor odaértünk, mi voltunk az egyetlen lakóautó, nagyon békés, csendes éjszakát töltöttünk ott, csodás kilátással a környező kisvárosokra. Áramot és vizet is felajánlottak, de nem volt rá szükségünk. Mindezért 5 EUR-t fizettünk. Ha valaki belépőjegyet vesz a parkba (felnőtteknek 5 EUR, gyerekeknek 4 EUR), akkor 2 éjszakát ingyen tölthet ott víz és áram használattal. Mi csak kívülről néztük meg azt a néhány dinot, amik az utcáról is látszottak. Érdemes útba ejteni ezt a helyet, ami ráadásul egy tündéri középkori városka közelében található.

Február 15-én hétfőn azzal kezdtük a napot, hogy megnéztük Pecciolit. A városban a főútról nyíló parkolóban is lehetett volna éjszakázni, de nem bántuk meg, hogy az őslény parkot választottuk. A közelben volt Lari és Casciana Terme, ez volt a következő megálló. Casciano Termeben sétálva elég gyorsan ismerős lett a pálmafás sétány, a központi tér és a fürdő, már jártunk itt Éváékkal egy téli túra során. Lari várkastélyába most se jutottunk el, mert kicsit elkeveredtünk a szűk utakon. Inkább a tenger felé vettük az irányt. Puccini tavát (Torre d Lago Puccini) szerettem volna megnézni, de a tengerparton kötöttünk ki, ahol jót sétáltunk a parton és a part menti erdőben, majd az ismét eleredő esőben haladtunk észak felé a tengerparton. Megnéztük Portovenereben a lakóautó parkolót, de drága volt és a szerviz se működött, mentünk hát tovább Levantoba. Azt terveztük, hogy ha jó idő lesz, akkor motorral megnézünk néhány Cinque Terre kisvárost. Levantoban a nagyobb parkolóban álltunk meg, hogy távolabb legyünk a forgalmas úttól. A parkolóban hatalmas, nyerges vontatóval húzott lakókocsikkal mutatványosok is parkoltak.

Február 16-án, kedden sajnos továbbra is esős maradt az idő, így haladtunk tovább. A parti úton elég lassan jutottunk előre. Egy helyen követtük a lakóautó parkoló táblát, de végül nem tetszett a hely. Nagyon erős szél volt, féltünk, hogy a parkolóban levő fák ágai letörnek. Másrészt nem volt aprópénzünk és valahogy a sorompónál befelé kellett volna fizetni. Így aztán egészen Diano Marináig haladtunk, ahol az Oázis lakóautó parkban már eltöltöttünk néhány napot az egyik nyáron. Legnagyobb meglepetésünkre a park most is teljesen tele volt, alig találtunk helyet a külső részben. 8 EUR egy napra szervizzel, Wi-fi-vel, ha hosszabb ideig marad valaki, akkor talán a 3. naptól csak 5 EUR/nap. Este még sétára indultunk a városban, lassan Lacinak is visszajöttek az emlékei.

Február 17-én, szerdán reggel még bementünk a városba, aztán szervizeltünk és mentünk tovább. Az idő kezdett javulni, de azért többnyire csöpögött az eső. Mentonban bevásároltunk, aztán Sospelbe mentünk éjszakázni. A kemping nem volt nyitva, előtte és körülötte lehetett megállni. Alig találtunk helyet, de szerencsére az egyik sarokban még meg tudtunk állni az aszfalton, nem kellett a sárban tapicskolnunk.

Február 18-án, csütörtökön szerencsére napsütésre ébredtünk, először az utunk során. A lakóautókra cédulákat tettek ki, hogy 5 EUR-t kell fizetni éjszakánként (korábban ingyenes volt a hely). A reggeli sétán útba ejtettük a turistairodát, ahol busz menetrendet szereztünk és a következő két éjszakára kifizettük a parkolást. Délben motorral lementünk a kb. 20 km-re levő Mentonba és jegyet vettünk az esti citrom karneválra és a kiállításra is. Este ismét motorral mentünk le. Az idei citrom karneválnak Fellini és az olasz film volt a témája. A felvonulás helyszínét lezárták és a jegyek ellenőrzése mellett a táskákat is ki kellett nyitni, meg a kabátokat szétnyitni (új szín a terrorfenyegetés miatt).

A tribünnel szemben nagyon jó helyen tudtunk megállni, nem voltak annyira sokan, hogy tolakodni kellett volna, ha jól akartunk látni. Az esti felvonulás annyiban tért el a nappalitól, hogy a fény is szerepet kapott. Rengeteg konfetti, táncosok, dobosok, citromszobrokkal kocsik, filmes témák, gólyalábas figurák, énekesek, változatos volt a felvonulás. Két kört végignéztünk, aztán mivel már elég hideg volt nem vártuk meg, hogy hány kört mennek még a tűzijáték előtt, hanem hazamotoroztunk. Eléggé átfagytunk, mire felértünk Sospelbe.

Február 19-én, pénteken délelőtt megérkeztek Éváék is. Sikerült mellettünk helyet foglalni nekik. Délután lementünk Mentonba (mi motorral, Éváék busszal) és megnéztük a citromból és narancsból készített szobrok kiállítását, valamint az orchidea kiállítást.

Február 20-án, szombaton reggel útra keltünk. Szépen sütött a nap, ezért sok kacskaringó után a Col de Vence hágóján, Gourdon városa volt a cél. Itt jártunk már a 2011. decemberi utunkon is, de akkor nagyon párás volt az idő, nem lehetett teljesen élvezni a kilátást. Most alig voltak turisták a városban (ami pedig napjainkban alapvetően turista látványosság, még pékség se működik a településen, ami pedig Franciaországban létszükséglet). Gyönyörködtünk a kilátásban, egészen a tengerig el lehetett látni, majd letelepedtünk a parkolóban. Egyszer csak kisebb-nagyobb csoportokban legalább 100 Citroen „kacsa” haladt el előttünk az úton. Sok közülük mimózával felvirágozva, mások mindenféle díszítéssel. Integettünk egymásnak, ahogy tovább gördültek.

Február 21-én, vasárnap korán indultunk, Mandelieu La Napoule volt az úti cél, ahol aznap délután mimózafesztivált rendeztek. A Casino bevásárlóközpont parkolójában (43.53343; 6.93270) már közel száz lakóautó parkolt, akik mind az eseményre érkeztek. Később is folyamatosan érkeztek a lakóautók, délután pedig a maradék helyeket elfoglalták a személyautóval érkezők. A tengerpart egy szakaszán építették fel a fizetős ülőhelyekkel a lelátót, a többi néző az út mellől tudta figyelemmel kísérni a felvonulást. Itt Verne és világa volt az idei téma, meg persze a mimóza – minden mennyiségben. A meleg tél miatt a mimóza a szokásosnál korábban virágzott, a máskor sárgálló domboldalban most már sok olyan folt volt, ahol elvirágzott a mimóza, csak helyenként lehetett élénk sárga bokrokat felfedezni. Azért a fesztiválra összeszedtek egy csomó mimózát és lelkesen dobálták a közönség közé az elvonuló kocsikról. Éva és Laci is szereztek néhány szálat, amik aztán napokig díszítették a lakóautót.

Február 22-én, hétfőn reggel búcsút vettünk Éváéktól, akik még egy régi barátjukat látogatták meg a környéken, mielőtt hazaindultak. Sajnos felhős volt az ég. Bevásároltunk, Cannes-ben szervizeltünk egy benzinkútnál kialakított lakóautó szerviznél (43,5502; 6.9705), majd megkerültük a Massif de L’Esterelt, végigjártuk a környék parkolóit. Többfelé láttunk teljes virágpompában mimóza fákat, de sok már elvirágzott. 43.5015; 6.79456 koordinátáknál egy nagyom kellemes parkoló van az út mellett az erdőben, bár az volt kiírva, hogy 21-06 óra között nem szabad várakozni. A tengerparton vörös sziklák között – fölött vezet az út, remek a kilátás, kis fjordok, lagúnák mindenhol. Két kellemes parkoló is van az út mentén: 43.4442; 6.90347, valamint az Observatorie, ami egy német erődítés volt a II. világháborúban. Mi itt éjszakáztunk, nem csatlakozott hozzánk más lakóautó. (43.4493; 6.91788) A két parkoló olyan közel van egymáshoz, hogy az egyikből látni lehet a másikat.

Február 23-án, kedden visszatértünk Sospelbe, majd a Tende alagúton keresztül elindultunk Olaszországba. Torino előtt egy bevásárlóközpont parkolójában álltunk meg éjszakázni.

Február 24-én, szerdán folytattuk az utunkat Torino, Milano felé. Nem siettünk, nem mentünk fizetős autópályákra. Torino környékén kicsit kavarogtunk, de aztán megtaláltuk a kivezető utat. Kicsit megálltunk várost nézni Vercelliben. Rizstermesztő vidék központja a város és itt található Itália első, ma is meglévő gótikus temploma. A téglából épült templom főhomlokzatát éppen felújítják, de sok helyen karcsú, magas kő oszlopcsokrok díszítik. Ahogy tovább haladtunk kikerültük Milánót, pont a délutáni csúcsforgalomban szerettük volna megnézni Bergamot, de a GPS mindenféle gyanús szűk utcákba irányított minket, parkolóhelyet se találtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy majd máskor nézzük meg a régi várost. A Lago di Endine, (a Lago di Iseotól nyugatra levő kis tó) felé indultunk tovább. A GPS nem egészen azon az útvonalon vitt, amit a térképen kinéztem, de végül leértünk a tópartra. Ott azonban a tóparti parkolókban, pihenőhelyeken tábla hirdette, hogy éjszaka nem szabad lakóautóval várakozni. Végül, már sötétedett, amikor találtunk egy parkolót (igaz, hogy nem a tó mellett), ahol nem tiltották a lakóautókat. A több szintes parkolóban a főúttól legtávolabb igyekeztünk megállni. Már sötétben indultunk sétálni a városkában, lementünk a tópartra is. Végül kellemes éjszakát töltöttünk a helyiek autói között, csak reggel ébredtünk fel a megerősödő forgalomra. Nyáron gondolom, hogy itt sincs sok hely.

Február 25-én, csütörtökön a magas hegyek felé vettük az irányt. A Passo Tonale-nél 5-10 cm friss hó fogadott. Selymi nagyon élvezte, hempergett, csúszkált a hóban, mint kölyök korában. Bolzano felé még a Mandola hágót is megmásztuk. Már sötétben értünk Misurinába, előtte kicsit sikerült eltévednünk is. Itt is hó volt mindenhol, a lakóautó parkolóban rajtunk kívül csak 3 lakóautó éjszakázott.

Másnap reggel szép napos időben sétáltunk még egyet, aztán elindultunk hazafelé. Ausztriában vettünk autópálya matricát, de a GPS többnyire nem autópályára navigált, autóztunk még egy kicsit a hegyekben, mielőtt Sopronnál Magyarországra értünk. Késő este volt már, mire otthon begördültünk a kertbe, csak néhány dolgot pakoltunk ki, de éjszakába nyúlóan beszélgettünk a fiúkkal, hogy az elmúlt két hétben mik történtek otthon és mi is beszámoltunk néhány élményről.

 

Tartalmas két hét volt, szép helyeken jártunk, tetszettek a karneválok is és jó volt megint együtt utazni Éváékkal, akiknek az új lakóautója nagyon elnyert a tetszésemet. Lehet, hogy idén elmegyünk a nagy lakóautó kiállításra, hátha találunk olyan lakót, amire lecserélnénk Villámot, ami a nyugdíjas utazások megfelelő, komfortos útitársa lehetne.

 


Beküldve: 2016 márc. 05 16:48 írta rlacika #47488
rlacika profilkép
Köszönjük Éva, Közben sikeresen megtaláltam hol kell nézegetni mások fényképeit! Igaz hogy ez valahogy úgy müködik ezen az oldalon mint a viccben: " Drágám hogyhogy nem találod a teát, hisz ott van a szekrényben, abban a dobozban amin azt irja SÓ" ... (Csak "saját albumod"-ban nem kerestem a másokét! ) :)
Beküldve: 2016 márc. 04 20:24 írta challenger #47486
challenger profilkép
A fenykepeket en tettem fel persze csak azokat amit egyutt voltunk
Beküldve: 2016 márc. 04 19:32 írta rlacika #47485
rlacika profilkép
Köszi szépen, mi is utazgattunk egy kicsit veletek! Fotóalbumot nem találom....de nagyon nehezen igazodok el az új mlk oldalán.....

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.