Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Nem is tudom, hogy kezdjem mert ez volt az első, hosszú lakóautós nyaralásunk és egyben beszámolónk is.

Meg szeretném köszönni az oldalnak és tagjainak a segítségét is mert az itt található információk után vágtunk bele a nyaralásba. Mindenki segítőkészen válaszolt kérdéseimre ha valamit esetleg nem találtam volna meg a kiszemelt útvonallal kapcsolatban.

A kiszemelt célpont Ausztria és Olaszország volt, erre előre 2500 km-t és két hetet szántunk. Próbáltam úgy megválasztani az útvonalat, hogy jólessen a 32 éves lakóautónak is, kerülve a nagy hágókat, de persze nem lehetett teljesen kikerülni ezeket.

A létszámot tekintve a változó volt a jó szó mert párommal Andival és lányunkkal, Mirivel indultunk hármasban, aztán Ausztriában csatlakoztak hozzánk sógornőmék, Eszter és Krisztián. Ők Franciaországból hazafele jöttek pihenőidejüket tölteni és félúton beszálltak hozzánk.

Július 23 Csütörtök: Andi és én is dolgoztunk, munka után még bepakoltuk a személyes holminkat és a romlandó élelmiszert. Este 8 körül indultunk Komlóról( itt élünk) Szlovénia irányába és úgy terveztük, hogy amíg el nem álmosodom megyünk. Kaposvár után már szakadt az eső és nem úgy nézett ki hogy el fog állni. Még egy hazafele siető motorossal is találkoztunk aki rövidnadrágban gondolta teljesíteni a szakaszt ebben az időben:)! Nagykanizsán késői vacsora a MC Donalds-ban, majd indultunk tovább Tornyiszentmiklós fele és át Szlovéniába egészen Muraszombatig, ahol találtunk bevásárlóközpontot aminek nyitott parkolója volt és még tető is volt a fejünk felett. Ekkor már 11 múlt, lefeküdtünk és eltettük magunkat holnapra.

Július 24 Péntek: Reggel ébredés után reggeli, tankolás és irány Maribor és az 1-es számú út. Ez Dráva látványútnak is nevezik mert a Dráva mellett kanyarog végig különösebb emelkedők nélkül. Az egyik duzzasztásnál pihentünk egy szökőkúttal jót játszottunk majd egészen Ausztriáig meg sem álltunk. Itt a határ után, Lavamünd közelében láttam egy függőhidat korábbi motorozásaink alkalmával de még nem álltunk meg soha. Kiderült, hogy egy kerékpáros út vezet át rajta, elég magasan van és a bringát is úgy kell áttolni mert a közepén elég jól kileng. Az izgalmak után megéztük a Klopeiner See-t és a Turner See-t, utóbbinál megejtettük az ebédünket is. Délután megérkeztünk Klagenfurtba ahol shoppingoltunk egy kicsit, majd elindultunk a tó déli partján a nyugati irányba. Reifnitz előtt egy útszéli pihenőben állapodtunk meg és néztük a fiatalokat, ahogy a fákra kötözött kötelekről a tó fölé Tarzanoznak és így zuhannak a vízbe :).Estefelé bicajra pattantunk és eltekertünk Maria Wörth településre( Miri nagy bánatára:)), megnéztük a templomot és sétáltunk egyet körülötte. Visszaérve már volt egy olasz lakóautós társunk, így nem egyedül töltöttük itt az éjjelt. Elég forgalmas volt a tó menti út éjjel, főleg a hétvége miatt lehetett így.

Július 25 Szombat: Erra napra a klagenfurti Minimundus volt betervezve. A lakóautót a parkolóban hagytuk és bicajjal mentünk be a városba váltakozó időben. 10 km körül lehetett, pont kellemes volt az idő, néha szemerkélt de nem volt hideg. Mikor beértünk a Minimundushoz, észrevettem, hogy szétrepedt a hátsó felnim. A lányok bementek a mellette levő kis állatkertbe én pedig biccajszerelőt kerestem, de mivel 80EUR-s ajánlata volt a javításra, nem erőltettem a dolgot :). Visszamentem a parkhoz és bementünk megnézni. Aki nem volt még, annak ajánlom mert nagyon szuper. Utána már esőben vissza a lakóhoz, persze elállt és kisütött a nap. Elindultunk tovább nyugatra és találtunk egy nagyon jó pihenőt ahol fürdési lehetőség is volt. A víz nagyon tiszta és kellemes hőmérsékletű volt. Fürcsiztünk, ettünk majd estefele tovább Veldenbe, ahol megnéztük ez esti életet a közpotban. Sütiztünk, kávéztunk a Casino mellett és tátottuk a szánkat. Olan lett este a főutca, mint Monte Carlo, Ferrarik, Maseratik, Porschek gurultak el folyamatosan. Miután kisétáltuk és kibámultuk magunkat továbbáltunk éjszakázni az Ossiacher See partjára. Késő estére akkora vihar kerekedett, hogy be kellett menekülni Villachba egy régi benzinkút teteje alá, így éjjel volt mire letettük a fejünket.

Július 26. Vasárnap: Mivel vasárnap és mivel Villach így nem maradhatott ki a kötelező Flohmarkt. Kettőt is végigjártunk értékes dolgokkal lettünk gazdagabbak :). Délutánra még a Milstatter See-t terveztük be és estére már szerviz helyet kellett keresni, mert 4. napja voltunk úton. Gyönyörű időben parkolunk le a tó észnyugati csücskénél és elindultunk bringával megkerülni a tavat. Mint utóbb kiderült, rossz irányba mert a déli part mentén hihetetlenül kezdett emelkedni az út, elhagytuk a lakott részeket és az erdőben folytatódott a hullámvasút. Ennek Miri nem örült, nem is csoda, hiszen sokszor 12-15%-os emelkedőkön kellett feltekerni kavicsos bringaúton.Egyébként a táj gyönyörű és mint később kiderült az általunk be nem járt rész már sík. Kb. 10 km után kezdettt kilátástalannak lenni a helyzet. Még rengeteg volt vissza és visszafordulni sem lett volna jó ötlet, valamint az utolsó hajó is elment amivel át lehetett volna kompozni a lakóautó partjára.Este 7 körül nem maradt más, mint, hogy Andi és Miri egy hegyi panziónál maradtak én pedig megfordultam és vissza az autóért teljes erővel a hullámvasúton. A pontot az i-re az tette fel, hogy a lányok ahol vártak, nagyon nehezen volt megközelíthető. Aki járt már alpesi parasztgazdaságok között fél sávos hegyi szerpentinen az tudja miről írok, hát nem lakóautónak tervezték. Végül szerencsésen meglettek, felpakoltuk a bringákat és kimásztunk a főútra. Vacsira az elmaradhatatlan MC Donalds Spittalban majd stellplatz keresés. Az ACSI-ban kinéztük már Obervellach településen egyet, telefonon lebeszéltük és sötétedésre odaértünk. A hely csillagos ötös!!!! Holland házaspár, 10EUR 24 óra, fürdő, wc, mosógép, szárítógép, víz, áram, szennyvíz ürítés! Nagyon kedvesek,segítőkészek, angol, holland és német nyelvet is beszélnek de telefonálni kell mert csak 4 hely van. A hely gyönyörű,csendes, nyugodt, a Möll folyó völgyében, közvetlenül a Glockner déli bejáratánál.

Július 27 Hétfő: Ez a nap lett kijelölve találkozásra Eszterrel és Krisztiánnal. Lienz városban volt a találkozási pont 12 környékén, így búcsút vettünk a holland szállásadónktól és egy óra múlva már Lienzben voltunk. Amíg vártuk a többieket, addíg bicajoztunk, csavarogtunk a belvárosban, bevásároltunk. Persze jött a szokásos eső de hamar el is vonult. Azt észrevettük, hogy itt nem igazán foglalkoznak ezzel, hozzá vannak szokva az időjárás változásokhoz. Esernyőt nem sokan használnak és a hobbi sportolók sem menekülnek fedezékbe ha elered. 13 óra körül megérkeztek Esztiék, kb egy órán keresztül pakoltuk be a sok enni- és innivalót amit hoztak. Kerestünk egy parkolót ahol lerakták az autót és elindultunk most már 5-en Olaszország fele. Igazából 6-an voltunk mert a kutyájukat, Mascarponét is hozták :). Ahogy elindultunk, kidőltek, elfáradtak a hosszú út során. Sillianban még egy tankolás az olcsó gázolajból majd következett Olaszország. Cél a Garda tó volt estére, így próbáltam nyomni a gázt, mert nem autópályán mentünk, és közel 300 km volt vissza még délutánra. Mivel nem voltunk még a Garda-tónál és nem volt szükség kempingre, így a tőle északra fekvő szomszédos tavat,a Lago di Molvenot szemeltük ki. Sötétben érkeztünk meg, újra hihetetlen szerpentineken a tó mellé, ahol egy kavicsos, tóparti parkolóra esett a választás és újra volt másik lakóautó. Reggelre sejthető volt, hogy pazar lesz a kilátás, és úgy is lett. Gyönyörű környezetben reggelizünk meg a lakóautó mellett, ztán idulás a Garda-tóhoz! Megérkeztünk a nyüzsis Riva Del Garda településre, hatalmas forgalom, sok ember. A tó keleti partján indultunk el dél felé. Napközben megálltunk fürdeni szabad strandnál, ebédeltünk majd haladtunk tovább. Itt már nagyon meleg volt és továbbra is nagy forgalom. A megnövekedett létszám miatt szükség volt a szervizre, ezért a déli parton, Castelnuovo del Garda-ban egy új stellplatzon éjszakáztunk. Új, fehérkavicsos parkoló, kevés árnyék, sok autó, fizetős fürdő és wc sorban állással, de egyébként korrekt. Estefele még fürödtünk egyet a helyi strandon, de koszos és iszapos volt, ellentétben az északi résszel! Este palacsintasütés és beszélgetés az omnisztor alatt :)

Július 28 Kedd: Reggeli szerviz után irány Verona és városnézés. Nagyon meleg volt, mondanom sem kell, rengeteg autóval. Találtunk az ACSI- ban egy belvárosi stellplatzot, itt parkoltunk le, biztonságban, árnyékban. Innen gyalog jártuk be a nevezetességeket. Fáradtan értünk vissza, kicsit eltévedtünk, végül jól jött a magunkkal vitt GPS :). Délután jött el a nyaralás legunalmasabb része, elindultunk Párma felé és onnan tovább a nyugati tengerpartra La Spezia irányába. Nagyon meleg, 38-40 fokos levegőben és autóban utaztunk fáradtan az unalmas vidéken. Estére szerencsére már odaértünk a toszkán részhez, elkezdődtek a hegyek és lehűlt a levegő valamint a táj is szép lett. Kiszemeltünk egy parkolót a katalógusban Berceto településen, de zárva volt. A kiírt telefonszám nem válaszolt, a turisztikai központban segítettek, de a gazda és a kulcs nem lett meg. Így leparkoltunk a bejárata előtt, víz volt, grilleztünk és lefeküdtünk mert hideg lett éjszakára a hágón.

Július 29 Szerda: A napi terv a Cinque Terre volt. Reggel beszorultunk az éjszakázóhelyünkön mert piac volt és lezárták az utat. Nehezen de kijutottunk szabálytalanul:), és La Speziaba mentünk. Átmentünk a városon és délről léptünk be a Cinque Terre parkba. Az ebédünket egy viadukt tövében levő parkolóban készítettük el gyönyörű panoráma mellett. Tovább haladtunk északi irányban a keskeny szerpentin úton, de kis idő múlva sajnos elfogyott az út. Lezárták az utat építési munkálatok miatt. Monterosso lett volna a cél, de a nagy hőség és az útlezárás elvette a kedvünk, ezért megfordultunk és elindultunk Pisa felé. Délután megálltunk fürdeni a tengerparton. A strandon hatalmas tömeg, parkolót nehezen de találtunk. Viszont homokos strand és nagyon jó víz óriási hullámokkal.Ha jól emlékszem Lerici településen volt. A parkolás nehézkes volt mert a dombtetőn volt kialakítva a lakóautóknak. Este továbbmentünk dél felé a tengerparton és Marina di Massa településen állapodtunk meg éjszakára egy tengerparti, ingyenes stellplatzon, lakóautók között. Még este bicajoztunk egyet a központban, fagyiztunk, Eszterék elvitték Mirit pizzázni aztán én még visszamentem lányommal a forgatagba. Jól tettük mert mutatványosok szórakoztatták az embereket, jól éreztük magunkat. Visszaérve a lakóhoz a többiek már aludtak. Mire én is elszenderültem volna, kezdődőtt a disco az előttünk levő épületben. Este már gyanús alakok jelentek meg, de nem láttuk, hogy a disco miatt. Nyaralásunk legmelegebb és leghosszabb éjszakája volt!:)

Július 30 Csütörtök: Hosszú és meleg éjszaka után keltünk, reggeli után elmentünk Mirivel a tengerbe, Eszterék pedig a kutyussal a kutyastrandra. Továbbra is hatalmas hullámok közt pancsolhattunk és nagyon élveztük. Mivel már régen nem tudtunk szervizelni ezért estére mindenképpen olyan helyet kellett keresni, ahol ezt megoldhatjuk. Délután elindultunk délre, hogy megnézzük a pisai ferde tornyot. A városfal tövében találtunk ingyenes parkolót egy gyanús benzinkút mellett. Innen sétálva kerestük meg az alig 10 percnyi sétára található nevezetességéket. Nagyon meleg volt ezért a kötelező fotózások és bazár nézés után visszasiettünk a lakóautóba és elindultunk. Megálltunk még egy bevásárlóközpontban, hogy feltöltsük a készleteket aztán estére irány San Gimignano! A város alatti campinget/stellplatzot néztük ki mert itt volt mosási lehetőség, amire már szükség is volt egy hét után. Ahogy közelítettünk Toszkána belsejébe úgy szépült a táj, kisebb lett a forgalom az úton. Estére megtaláltuk a stellplatzot de kezdett sötétedni így gyorsan bejelentkeztem a recepción. Próbálom angolul kifejezni magam, egyeztetni a lehetőségeket, erre a fiatal lány ránéz a pólómon lévő feliratra és kérdően mondja: Harkányi Gyógyfürdő? :) .Egész jól elbeszélgettünk angolul, de inkább anyanyelvünkön folytattuk. A hely, hát nem is tudom, szép környezetben van, kavicsos, sok zölddel, sportpálya műfűvel, grillező, transzfer a városig óránként. De a fürdő és wc kritikán aluli, a beálló helyek között alig van vízszintes. Mindegy a mosás volt a fontos, végül is fürödni is tudtunk igazi zuhanyzóban. Este már csak kipakoltunk az omnisztor alá, a lányok mostak egyet, mi pedig Krisztiánnal, aki profi, francia szakács, nekiálltunk grillezni a sötétben. Mivel a faszenünk valamiért nem gyulladt be ezért a camping gázon fejeztük be. Késő este vacsi, dumálás, aztán alvás!

Július 31 Péntek: Erre a napra San Gimignano és a fagyizás volt a terv. Reggeli után felmentünk a városba a transzferrel. Nagyon hangulatos volt csak a meleggel kellett megint küzdeni. A kötelező Dondoli fagyi nem maradhatott ki, Eszter és Krisztián vásárolt egy-két helyi specialitást, felfedeztünk újabb és újabb szűk sikátorokat, majd ismét a melegtől fáradtan tértünk vissza a város melletti körforgalomhoz, ahova meg is érkezett a buszunk időben. Mivel este lett és másnap még meg szerettük volna nézni Volterrát, úgy döntöttünk, hogy maradunk éjszakára. Egyébként a hely nagyon hangulatos, egy új vizesblokkal sokat lehetne emelni a színvonalán és látogatottságán. Egyik napon sem volt telt ház pedig főszezonban voltunk. Az egyértelművé vált, hogy a történelmi vásrosnézésekhez nem a legalkalmasabb időpont a nyár közepe mert elviselhetetlen a meleg. Tervbe volt még Firenze meglátogatása is de ennek tükrében úgy döntöttünk, hogy majd egy következő alkalommal tesszük meg, és nem a legnagyobb melegben. Július 29. Péntek: Ugye, a terv Volterra volt, fizettünk, töltöttünk, ürítettünk és indulás. Nem esett útba, az idefele vezető szakaszon volt de akkor a késői időpont miatt kimaradt. Tehát visszaverekedtük magunkat a dombokon, leparkoltunk az alsó kavicsos parkolóban és felsétáltunk egy végeláthatatlan lépcsősoron az óvárosba. San Gimignano után már nem sok újdonságot mutatott, de talán nem volt olyan meleg sem. Eszter és Krisztián ettek valami helyi specialitást mi pedig pizzáztunk egyet, lent a lakóautónál találkoztunk majd elindultunk. A keleti tengerpart, az Adria volt a cél de már nem fért bele az időbe, így mentem amíg el nem fáradtam. A chianti borvidéken haladt az utunk kelet felé hihetetlen mennyiségű kanyarral, gyönyörű toszkán tájakon. Időközben beborult, lógott az eső lába és le is hűlt a levegő. Csak azt sajnáltam itt, hogy most nem motorral lehetek itt.:). A firenzei forgatagot dél felől elkerültük és rátértünk az SS 67-es útra mert Ravenna környéke volt a cél. Mire besötétedett, már az eső is szakadt, elfáradtam, így felcsaptuk az ACSI katalógust. Végül Dicomano-ban találtunk egy ingyenes parkolót, ahol buszok és lakóautók között töltöttük az éjszakát.

Augusztus 1. Szombat: Reggel kerestünk egy boltot a központban ,feltöltöttük készleteinket és továbbmentünk a tengerpart felé mert délután fürödni szerettünk volna. Az idő is megjavult, a táj csodaszép, mindjárt egy 1000 feletti hágóval kezdtünk, rengeteg motoros és bicajos kíséretében. Aztán következett Forli és dél környékére már Ravenna ipari kikötőinél voltunk. A kiszemelt stellplatz Casal Borsetti településen volt, ez Ravenna felett található. Becsekkoltunk, kerestünk egy üres helyet és kipakoltunk mert itt is 2 éjszakát terveztünk tölteni. A helyről: hatalmas parkoló több mint 200 lakóautó számára, ami ki is volt használva. Füves, homokos helyek, a legtöbb árnyék nélküli és persze hőség :). A tengerpartot csak egy pínea erdősáv választja el a parkolótól, kb. 2 perc séta. WC nincs, csak egy a parkolón kívül de azt hagyjuk, a fürdő egy vászonból lekerített rész hideg vízzel. Áram van az első sorokban, valamint ürítési és töltési lehetőség is. Összességében a tenger közelsége miatt maradtunk és jól éreztünk magunkat. Itt van a kutyastrand is ahol Mascarpone kutyusunk nagyon jól érezte magát. Homokos, nagyon sekély és tiszta víz. A közelben bevásárló központot nem találtunk de kisbolt volt jó néhány. A parkolóban két magyar egység mellett táboroztunk le, Ők sok napot töltenek el ezen a helyen minden évben. Este a kimaradhatatlan főzőcskézés és beszélgetés volt és az idő is kellemes volt.

Augusztus 2. Vasárnap: Egész napos strandolás és egy kis sétálás, bringázás volt a program.

Augusztus 3. Hétfő: Reggeli után még egy kis fürdés majd utána összepakoltunk és indultunk tovább a tengerparti úton Velence felé. Nagy forgalom volt, estére érkeztünk Velencébe de nem terveztük, hogy megnézzük, így amilyen gyorsan tudtunk átmentünk rajta. Közeledett tengerparti nyaralásunk vége és szerettünk volna még megmártózni a tengerben, így Jesolot szemeltük ki utolsó fürdési helyként. Sötétben érkeztünk meg egy strand közvetlen bejáratához, ahol ingyenes volt a parkolás egy hotel közvetlen közelében, így jónak ítéltük meg a helyet és leparkoltunk. Még sétáltunk egyet a tengerparton a jó levegőben és eltettük magunkat holnapra. Éjszaka elég nagy volt a forgalom, sok volt a fiatal de végül is nem történt semmi említésre méltó.

Augusztus 4. Kedd: Strandolás volt a terv, de mivel tilos volt itt kutyát bevinni, így továbbálltunk. Próbáltunk keresni olyan helyet, ahol le tudjuk hűteni Masci-t de esélytelen volt. Egybeépült, km hosszú, napernyős partszakaszok, ahova tilos a kutyát bevinni. Végül is Eszterék nem fürödtek a kutyával, mi Andival és Mirivel mártóztunk egy utolsót. Délután elindultunk északi irányba és elhagytuk a tengert. Tolmezzo alpesi város volt a cél, ahol aludni szerettünk volna. Késő délutánra meg is érkeztünk, stellplatzot kerestünk de végül egy nagyobb kavicsos parkolót találtunk, ahol több lakóautó is állt. Érdekesség képpen mesélem el, hogy feltűnt egy dolog itt: A parkoló út felőli részén volt egy kis házikó és feltűnt, hogy rengetegen jönnek csatos üvegekkel, autóval ide. Nem láttuk, hogy mi van a túloldalán ezért megnéztem. Azt hittem, hogy kút de egy szénsavas és szénsav mentes vizet adó automata volt. Megkóstoltuk és nagyon ízletes és hideg vizet adott, nagyon kevés pénzért! :) Én még nem találkoztam ilyennel. Estére felkerekedtünk és besétáltunk a szűk, sikátoros óvárosba, fagyiztunk egyet és nyugovóra tértünk. Nyugodt éjszakánk volt.

Augusztus 5. Szerda: Krisztiánékkal való közös nyaralásunk utolsó napja. A terv, hogy visszatérünk Lienz városába, ahol az autójukat hagytuk. Reggel el is indultunk az osztrák határ fele de sajnos ezt nem lehet megúszni hágózás nélkül. Sillian lett volna a könnyebben járható de az nagyon kiesett az útvonalból így maradt a Plöckenpass. Elhagytuk Tolmezzot és rögtön nekivágtunk az emelkedőnek. Szűk, nagy emelkedésű, alagutakkal tűzdelt út vitt fel 1300 méter fölé és itt értünk Ausztriába. Lefelé elég rossz minőségű volt az út a felső szakaszon de aztán lejjebb igazi osztrákos lett. A Gail folyó völgyében, Kötschachban tankoltunk egyet és meg sem álltunk Lienzig. Leparkoltunk a másik autó mellé, átpakoltak Eszterék, elbúcsúztunk, mert Ők elindultak még hozzánk haza, Komlóra ami kb. 5-600 km volt nekik. Mi azt terveztük, hogy maradunk még szombatig Ausztriában bringázni. El is mentünk és vettünk egy nagyobb bringát Mirinek, mert kinőtte a régit, és találtunk jó áron. Mikor kifizettük, csörgött a telefon, hogy Eszterék lerobbantak Graz előtt az autópályán, szétrobbant a fűtőradiátor! Gondolkodás, Telefonálás az otthoniaknak, hogy ki ér oda hamarabb. Végül is úgy döntöttünk, hogy utánuk megyünk és mi mentjük meg Őket. Autópályára nem mentünk, mert ott sem tudtunk volna jobban haladni a csigánkkal. Közben Őket levontatták az autópályáról egy Oldtimer pihenőbe a Pack sattel mellett. Nagyon sokára, késő este találtuk meg Őket, mivel nem igazán tudták, hogy hol vannak. Megérkeztünk, átjöttek hozzánk és újra közösen aludtunk el :).

Augusztus 6. Csütörtök: Reggel ébredés után megnéztem az autót, és nekiálltam megjavítani. Nagy nehezen,de sikerült kiiktatni a fűtőradiátort és még délelőtt elindulhattak Magyarország felé. Mi is elindultunk, nem tudtuk, hogy mi legyen, de végül is döntöttünk és elindultunk haza Graz fele. Magyarországon még megálltunk enni egy étteremben délután és estére hazaértünk.   Összegezve elmondhatom, hogy nagyon szuper két hetet töltöttünk közösen, még öten és a kiskutyu mellett is elfértünk az autóban. Megtettünk 3000 km-t problémamentesen egy 32 éves csigával, nagyon megszerettük a nyaralásnak ezen formáját. Az országokról annyit, hogy nagyon szerettük Toszkánát, és a homokos, nagy hullámos tengerpartot, de visszatérve Ausztriába azért érezhető volt, hogy nagyobb biztonságban vagyunk. Jövőre ezért a cél, hogy bejárjuk Ausztria lehető legnagyobb területét, sok kirándulással és bicajozással. Remélem élvezhető volt a beszámolóm és másokban is sikerült az emlékeket felébreszteni egy korábbi nyaralással kapcsolatban!   Takács Ede, eduvill    

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.