Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

2013. december Umbria és megint egy kis Toszkana


Éváékkal szokás szerint tervezgettük, hogy hova menjünk az év végén. Szóba jött Salzburg és környéke, ahonnan Andrásék (LMC) nemrég tértek haza, de Bernard ezt inkább nyári programnak szeretné. Beszéltünk Franciaország mediterrán vidékéről egy kis Pireneusokkal fűszerezve, az azonban nekünk nagyon messze lett volna, még úgy is, hogy ebben az évben a szokásosnál hosszabb téli szünet állt rendelkezésre. Így hát megint Olaszország lett az úti cél, az a rész, ahol még nem jártunk közösen. Andrásék is úgy döntöttek, hogy csatlakoznak hozzánk.

Mi 24-én délután bepakoltunk, 25-én 9-kor már el is tudtunk indulni. Szlovénián át mentünk, útba ejtve Trojant és a fánkokat (bár a gyomrunk és a lakó is dugig volt finomságokkal). Andrásék Ausztrián keresztül közelítették meg Olaszországot. Az időjárás nem volt ideális, elég sok esővel találkoztunk, de amikor befutottunk Padovában a megbeszélt parkolóba (koordináták: 45,39647, 11,87713)éppen nem esett. A parkoló a város közepén helyezkedett el, baloldali közlekedéssel kellett megközelíteni a jelzések, felfestések szerint, de ezt nem mindenki tudta, aki arra közlekedett szembe, szóval némi dudálgatás előfordult. A bejáratnál lefényképezték a kocsit, el kellett venni a jegyet, majd kihajtás előtt az automatánál fizetni. (Nagy csalódás volt, hogy annak ellenére, hogy mindenütt 10 EUR/nap volt lakóautókra kiírva, mindkettőnknek 15 EUR-t kellett fizetni az automatánál.) Amikor találkoztunk mindjárt sétára indultunk a közelben levő nagy téren, de gyorsan visszatértünk a lakókba, mert ismét eleredt az eső.

December 26-án reggel elmentünk még megnézni a katedrálist, de végig hol csak csöpögött, hol esett az eső. Ravenna felé indultunk tovább. Ravennában találtunk egy nagyon kellemes parkolót a központban (koordináták: 44.42205, 12.19641) és mindjárt sétára indultunk. Sajnos egy idő után itt is eleredt az eső. San Marinoban beszéltük meg a találkozást Éváékkal és Stollékkal, ezért arra vettük az irányt. Egy lakóautós parkolólistában talált koordinátát ütöttünk be, de a GPS egy kanyargós, meredek út közepém jelentette be, hogy megérkeztünk. Parkolót, de még letérő utat se láttunk sehol. Ezután felmentünk a hegyre és a városba vezető liftnél ráleltünk arra a parkolóra, ahol nyáron megálltunk. A kabinos felvonó alsó állomásánál levő parkolót szerettük volna megtalálni. Éváéktól jött az üzenet, hogy közelednek. Ők a kabinos felvonóhoz közel, a temetőnél találtak egy nyugodt parkolót, aminek elküldték a koordinátáit. Ez ugyanaz volt, amit korábban nem találtunk. Lefelé úton viszont felfedeztünk egy jó helyet, két lakóautó is állt benne. Megpróbáltuk becserkészni Éváékat, de megint sikertelenül, ezért megadtuk nekik a talált parkoló adatait és végül ők csatlakoztak hozzánk. A talaj az esőtől eléggé sáros volt, mert nem aszfaltos területen tudtunk megállni. Az örömteli üdvözlést követően Stollék rögtön elmentek egy kicsit körülnézni, mi pedig elköltöttük az első közös vacsorát. A későbbiekben Éváék lakójában kilencen fogyasztottuk együtt a vacsorákat – kicsit szűkösen ugyan, de elfértünk és a lényeg, hogy senki nem maradt éhes. Az együtt töltött idő alatt sok finomságot fogyasztottunk, kétféle káposztát, gulyáslevest, raclettet, káposztás kolbászt finom és különleges szárított zöldbabból készült körettel, friss olasz tésztát milánói szósszal, előételeket, meg persze változatos desszertet (többféle bejgli, habcsók dupla tejszínnel, zserbó tekercs, svájci kézműves csoki, stb).

December 27-ére az időjárás előrejelzés napos időt jósolt, sajnos azonban az eső kopogására ébredtünk és nem akart kitisztulni az idő. Mi nyáron jártunk San Marinoban (rekkenő hőségben), ezért az esőben kihagytuk a városnézést, de a többiek felkerekedtek és dacolva a zord időjárással bejárták a zegzugos utcákat. Előző este tiszta időben a tengerig is el lehetett látni, milliónyi kis fénypont jelezte a településeket. Az esőben persze minden felhőbe burkolózott.

Urbino felé továbbhaladva helyenként az előttünk haladó lakóautót is alig láttuk a ködben, felhőben. Megkerestük a városközponthoz közeli parkolót, ott azonban másik helyet javasoltak. Beszuszakoltuk a négy lakóautót a városfal melletti parkolóba és esti városnézésre indultunk. Nem sokat bóklásztunk, a csapatnak egy napra elég volt egyszer bőrig ázni. Koordináták alapján megtaláltuk a történeti központtól kicsit messzebb levő lakóparkolót, ahol letelepedtünk éjszakára. (Koordináták: 43.72338, 12.63507). A hely a focipálya mellett volt, ahol éppen edzettek a fiatalok, csurom vizesen csúszkálva a sárban. A parkolóban van lakóautó szervizelési lehetőség, előtte pedig buszmegálló, ahonnan fel lehet menni az óvárosba.

Amíg vacsoráztunk, többször is keresett telefonon nagyfiunk barátnője. Amikor visszahívtam kiderült, hogy Gerit baleset érte, egy kocsi - amit egy kínai nő vezetett – nagy sebességgel a záróvonalon áthaladva be akart hajtani egy behajtani tilos útra és telibe kapta a szabályosan haladó fiam kocsiját. Gerit a mentő kórházba vitte, még vizsgálták, de előzetesen úgy tűnt, hogy nincs komolyabb sérülése. Mivel a vacsorához egy kis bort is fogyasztottunk nem akartunk azonnal útra kelni. Szerencsére a vizsgálatokat követően beszélni is tudtunk vele, a térdét ütötte be és a biztonsági öv a bordáit nyomorgatta meg, de a röntgen és CT nem mutatott ki törést, vagy egyéb súlyosabb sérülést. Azért a biztonság kedvéért két napra megfigyelésre bent tartották a kórházban. Öccse és barátnője vittek be neki a kórházba, amire szüksége volt, ezért úgy döntöttünk, hogy nem indulunk haza, megyünk tovább a többiekkel. Telefonon tartottuk a kapcsolatot fiunkkal és az autószerelővel, aki elvitte a totálkárosra tört kocsiját.

December 28-án kellemes, melengető napsütésre ébredtünk és szervizelést követően városnézésre indultunk. A lakóknak találtunk fizetős parkolót a városfal mellett, onnan közelítettük meg a látnivalókat. Megnéztük azt a házat is, ahol Raffaello született. Az előkelő család zegzugos háza sok érdekes szegletet rejtett és számos képet, néhány berendezési tárgyat is megnézhettünk.

A két nagyobb város után egy kis gyöngyszem volt a következő célpont, Gubbio. A várost jelző táblát elhagyva modern negyedben haladtunk, aztán egyszer csak bal oldalon megláttuk a hegyoldalba felkapaszkodó régi várost. A lakóautó parkoló dugig tele volt, de a közelében találtunk egy ingyenes nagy parkolót, ahol szintén állt néhány lakóautó, így mi is csatlakoztunk hozzájuk. Szép időben indultunk városnézésre. Éva csípőjének nem tett jót Urbinoban a sok lépcső, ezért ő a lakóban maradt pihenni. Ahogy közeledtünk a középkori városhoz elhaladtunk egy amfiteátrum romjai mellett, majd az egyik városkapun áthaladva a XIII. –XIV. századba csöppentünk. Kőből épült paloták, ragyogó kilátás a városháza előtti teraszról, macskaköves, meredek utcák. Napközben lifttel is fel lehetett menni a városközpontba, illetve onnan tovább a hegyoldalban álló templomba. Esti látványosságul szolgált még a hegyoldalba színes égőkből kirakott hatalmas karácsonyfa, tetején csillaggal. Este ismét visszatértünk a városba, ezúttal Éva is velünk tartott. A karácsonyfát a parkolóból is meg tudtuk csodálni, igaz, hogy onnan kicsit oldalról volt rálátás.

December 29-én Assisibe autóztunk. Rövid távot tettünk meg egy-egy nap, csak 40-60 km-re voltak egymástól a meglátogatott városok. Assisiben a központi parkolók mind tele voltak, a hegy aljában találtunk egy lakóautó parkolót, egy napra 14 EUR, szerviz nem volt. (Koordináták: 43.07793, 12.60042) Valószínűleg az előző esti bőséges vacsorától nem éreztem magam teljesen jól, ezért a lakóban maradtam. A többiek gyalogosan – lakóautóval felmentek a városba és keresztül-kasul bejárták azt. Előző este a dupla tejszínnel sikeresen leettem a ruhámat, ezért kaptam Évától egy nagyon aranyos, névre szóló partedlit. Rudi is kapott egyet, mert ő is hajlamos leenni magát. Ettől kezdve esténként mi voltunk a „kisbabák”, partedlivel a nyakunkban fogyasztottuk el a vacsorát. Mivel nem siettünk sehova, ezt az éjszakát Assisiban töltöttük.

December 30-án elindultunk észak felé. Perugiát kihagytuk, kisebb városokba vágytunk. Először Sansepolcroban álltunk meg, elintéztük az esedékes beszerzéseket (én feltöltöttem a hűtőt friss olasz tésztával, gnocchival) és kicsit körülnéztünk a városban. Innen Anghiariba mentünk tovább. Andrásnak és nekünk is szép emlékeink voltak róla. Egy korábbi úton este néztük meg a városkát, most nappal jártuk körbe. Milyen emlékeket őrizhetnek a régi falak? Imádom ezeket a dombtetőre épült középkori városokat, de azért lakni elég kényelmetlen lehet. Nagyobb boltok csak a távol eső új városrészekben találhatók. Sok helyet még kis autókkal is nehéz megközelíteni, parkolásra meg végképp korlátozottak a lehetőségek. Legtöbbször a városfalon kívül vannak nagyobb parkolók, a város lakói is ott tudják csak tárolni az autójukat. Cuccokkal megrakodva felmászni az erős emelkedőkön nap mint nap nem igazán kényelmes. Ráadásul a házak is kis alapterületen sok szinten épültek, hogy a városfalakkal körülvett területen elférjen mindenki. A házakon belül meredek, keskeny lépcsőkön kell közlekedni és bár nagyon romantikus lehet egy ilyen házban élni, nem feltétlenül kényelmes.

Délután tovább autóztunk Cortonába. Az Interneten találtam, hogy szilveszterkor nagy buli lesz Cortonában a főtéren. Gondoltam, hogy nehéz lesz parkoló helyet találni, érdemes előbb érkezni. Hát parkoló helyet már előző napon is nehezen találtunk. A városfal melletti parkoló tele volt, csak 1-1 helyet lehetett találni a szorosan álló autók között. Lakóautót nem láttunk sokat, kettő állt a parkolóban és még egyet láttunk a felfelé vezető úton. Éva felvetette, hogy néhány kanyarral lejjebb a temető parkolójánál látott helyet. Visszacsorogtunk a meredek domboldalon és tényleg a temető előtt - de nem közvetlenül a temető parkolójában – olajfák között le tudtunk táborozni. (koordináták: 43.27830, 11.98305) Rajtunk kívül nem is volt ott más, csak személyautókkal jöttek sírokat látogatni, de azokkal beálltak a temető kapuja előtti parkolóba. Másnap délután még egy lakóautó érkezett, de mire mi továbbindultunk már el is mentek.

Letáborozás és korai vacsora után felmentünk Cortonába egy kis esti városnézésre. András lakóval ment fel és Éva is vele tartott, kicsit félelmetes volt a felfelé vezető meredek út. Az erős kaptatón felsétálva kb. 15 perc alatt értük el a városfalat. Előtte egy épület kivilágított ablakán benézve láttuk, hogy bent egy nagy tornacsarnokban röplabdáznak.

A városba több kapun is be lehet jutni, elsőre az etruszkok által épített kapun közelítettük meg az ünnepi kivilágítású zegzugos utcákat. A főtéren és környékén mások is járkáltak, helyiek és turisták vegyesen.

Egy fiatal lány odajött hozzánk és megkérte Selymi mancsát. Először nem értettem, hogy mit szeretne, de aztán angolra váltott és elmesélte, hogy nekik egy 3 éves kislány goldenjük van és Selymi nagyon szép, jó lenne neki vőlegénynek. Éppen tüzel is a kutyájuk, milyen szép kiskutyáik lehetnének. Mindketten sajnáltuk, hogy mi csak egy napig leszünk Cortonában, így nem jöhetett létre a frigy (hát még Selymi mennyire sajnálta). Később a séta során találkoztunk is a „menyasszonnyal”, még Selyminél is nagyobb méretű, világos bundájú golden retriever kislány volt.

A főtéren levő kávéházban volt wi-fi, amit ki is használtunk. A kis kávézókban, trattoriákban sokan voltak, az utcákon kevesebben (ami érthető is volt a hűvös, nyirkos időben).

December 31-én elő- előbújt a nap, kellemes időben indultunk városnézésre. Cortona a „Napsütötte Toszkána” könyv és abból készült film helyszíne. Mi először a városfal mellett kapaszkodtunk fel, több helyen meg- megállva a kilátásban gyönyörködni és kifújni magunkat. Később az egyik kapun betértünk a városba, ahol szétváltunk. A csapat egyik része elment wi-fit vadászni és kávézni, mi megnéztük azt a templomot, amit tataroztak, amikor korábban Cortonában jártunk, majd felmentünk a dombtetőn álló Sta Margherita templomhoz. Feljebb már csak az erőd van, annak a romjához csak Laci mászott fel Selymivel. Korán érkeztünk, a templomban csak néhány olasz turista nézelődött. Minden gátlás nélkül bementek az oltár mögé is, hogy közvetlen közelről szemléljék meg az üvegkoporsóban a szent földi maradványait. Az apácák úgy tűnik későn ébredtek, de azért megjelent egy és kihúzta a kordonokat az oltár előtt, hogy oda már ne merészkedjenek a kíváncsiskodók. Türelmesen megvárta az utolsó kordonnal, amíg mindenki távozott a területről. Nem volt már ifjú, de könnyed mozdulattal letérdelt, majd felpattanva indult a dolgára. (Balu szerint azért ment ilyen könnyedén neki a térdhajtás, mert sokat gyakorolta. ) Még egy kicsit sütkéreztünk az előbújó napsugarakban és gyönyörködtünk a kilátásban, amikor a többiek is befutottak. Azért kint a padon üldögélni nem volt túl meleg, úgyhogy mi is visszamentünk velük a templomba. Lefelé útirányt váltottunk, mi azon az úton mentünk le, amin a többiek feljöttek és fordítva. Végül találkoztunk a főtéren és kis ajándék vásárlást követően együtt mentünk vissza a lakóautókhoz.

Délután pihentünk egy kicsit, majd korai vacsorát követően, ahol közösen köszöntöttük pezsgővel a közeledő új évet Éváék korán aludni tértek, mert másnap hajnalban indultak hazafelé, hogy Éva ne késsen el a munkából. Andrásék és Rudolfék már viszonylag korán felmentek a városba, hogy ne maradjanak le a buliról, mi 11 előtt követtük őket. Az éttermekben elegáns szilveszterezők vacsoráztak, az utcákat kisebb-nagyobb csoportok járták. Halk zene szólt a főtéren, fényeffektusokkal páztázták a környező házakat, néhányan csoportokba verődve beszélgettek. Könnyen megtaláltuk Andrásékat. 11-kor elfoglalta helyét a DJ, egyre nagyobb hangerővel szólt a zene és folyamatosan érkeztek minden irányból a város lakói és az ott szilveszterező idegenek. Idővel két lány kiállt táncolni, de nem mozogtak igazán magával ragadóan. A zene ritmusára a téren is egyre többen kezdtek mozogni, már amennyit a sűrűsödő tömegben lehetett. A hangerő fokozódott, én kicsit távolabb is húzódtam a lüktető zenétől. Remélem, hogy a régi házakat jól megépítették, hogy az évszázadok vihara után még ezt a rezgést is jól viseljék.

Éjfélkor visszatértünk a többiekhez és együtt köszöntöttük az új évet. Mindenfelől petárdák zaja hallatszott, de persze a főtéren a nagy tömegben nem lehetett szó tűzijátékról. Átverekedtük magunkat a sok emberen és elindultunk a városfalhoz. Onnan remek kilátás nyílt az alattunk elterülő völgyre, ahol több helyen is követhettük a színes petárdák röptét. Ahogy elindultunk lefelé a hegyről, a város felett is megjelentek világító lampionok és az első tűzijáték rakéták. Kis szünetekkel folytatódott a tűzijáték, egész úton lefelé időnként megálltunk megnézni a felreppenő csillagokat.

Január 1-én mire felébredtünk, Éváék már úton voltak hazafelé. Stollékkal először Arezzo felé indultunk, Andrásék még maradtak kicsit áramot tölteni és lencsét főzni. Arezzoban kellemes napsütésben sétáltunk és sütkéreztünk a főtéren. Innen Lucignanoba indultunk tovább. A városkapu melletti kávézó teraszán ismerősöket pillantottunk meg. Mi is csatlakoztunk Andrásékhoz, majd városnézésre indultunk. Stollék ezután elbúcsúztak, egy kempingbe mentek tovább, hogy végre egy jót fürödhessenek (baleset történt a víztartályukkal, ezért nem tudták használni). A lakóautó parkoló elég felázott talajú volt, de Andrásék már korábban kinéztek egy kellemes parkolót, amit sikerült becserkésznünk. Este még egyszer felkerekedtünk és ismét bejártuk a városka minden zegzugát.

Január 2-án reggel búcsút vettünk Andráséktól, akik Ravenna felé indultak hazafelé, majd Ausztriában egy wellness pihenést céloztak meg. Mi először Camaldoli felé vettük az irányt. Rudolffal nézegettük előző nap, hogy érdekes lehet az apátság és a szerzeteslakok. Az apátság és egy középkori patika volt az első megállónk. Érdekes volt a gyógyszertár berendezése, ahol most is árulnak gyógynövényes samponokat, kozmetikai készítményeket, mézeket. A szerzeteslakok 300 m-el feljebb találhatók. A hegy abban a magasságban már felhőbe burkolózott, az orrunkig is alig láttunk a kanyargós úton. Szerencsére nem volt nagy forgalom, de fent a parkoló csaknem tele volt. Sajnos csak kívülről tudtuk szemügyre venni a fallal körülvett területet és a bejárati kapuban a koponyát, mert 12-15 óráig nem lehetett látogatni a helyet, mi pedig pár perccel dél után értünk fel.

Estére Brunicoba szerettünk volna érni, hogy másnap síelni mehessenek a fiúk, úgyhogy begyújtottuk a rakétákat és a technikai szünetek kivételével megállás nélkül tettük meg a közel 600 km-es utat. A Brenner autópályán hol eső, hol havas eső, hol pedig hó esett. Az út mellett csak helyenként volt egy kis hó. Este 8 előtt valamivel találtunk egy parkolóhelyet Brunico belvárosában és sétára indultunk. A karácsonyi vásár fabódéi már zárva voltak, csak egy-két helyen lehetett forralt borral belső melegítésre szert tenni, de ott se voltak sokan. Egyébként a városka elég kihalt volt, néhány kutyasétáltatót, üzleteket takarítót kivéve.

Séta után a felvonó aljában levő parkolóba mentünk, ahol az előző szilvesztert töltöttük. Most sokkal kevesebb lakóautó volt, csak három sort foglaltak el foghíjasan a parkolóban.

Január 3-án reggel a szemközti hegyek csúcsát megsütötte a nap és a délelőtt folyamán egyre jobban kitisztult az idő, végül kellemes, napsütéses idő lett. A fiúk síeltek, mi Selymivel sétáltunk. Selymi nagyon örült a hónak és a sok begyűjtött simogatásnak. Kivételesen nem használták ki a fiúk a felvonók nyitva tartását az utolsó percig, már 4 óra körül befejezték a síelést. Összeszedelőzködtünk és útra keltünk hazafelé. Ahogy áthaladtunk a városon meglepett minket, hogy milyen sokan voltak az utcákon, a karácsonyi vásár bódéi is mind üzemeltek. Azért jó, hogy előző napon néztük meg a várost, mert parkolóhelyet sehol nem láttunk.

Az osztrák határ felé közeledve egyre nagyobb volt a hó az út mellett, helyenként az 1-1,5 métert is elérte. Megálltunk vacsorázni a Galitzenklammnál, aztán úgy döntöttünk, hogy az éjszakát is ott töltjük. Alapvetően csendes hely volt, de az éjszaka folyamán kétszer is jött arra egy autó, megállt, majd egy-két dudálás után elhajtott.

Január 4-én megtettük még a hátralevő utat és délutánra haza is értünk.

Jó társaságban szép és érdekes helyeken jártunk ezúttal is az év végi utunkon. Az időjárás lehetett volna kedvezőbb is, de így még jobban örültünk a ritka napsütéses időszakoknak.

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.