Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Nyár végi kalandozások

Az idei szabadságunk nagy részét már elhasználtuk, de kellett a nyárra egy közös út Baluval is. Az augusztus 20-i hetet néztük ki, hogy kicsit spórolni tudjunk a szabadsággal. Úgy volt, hogy Balu barátja is jön velünk, aki szeptembertől Londonban folytatja tanulmányait. Olyan terveket készítettem, amik számunkra is tartogatnak újdonságokat és Balu barátjának is érdekesek lehetnek. Az egyik terv az Észak-Olasz tavak svájci oldalán vezetett végig, majd a svájci nagy hegyekből adott ízelítőt. Ez az EUPOLISZ egyik útjának könnyített és lakóautós változata volt.
 

A másik terv új elven alapult. A Facebook „Olaszország Imádlak” témájában feltett képek közül gyűjtögettem azokat, amik tetszettek és ezekből állítottam össze egy útitervet. Egyáltalán nem néztem utána, hogy ezek milyen települések, teljesen egy-egy kép alapján kerültek be az útitervbe Umbria északi részével bezárólag (ennél délebbre kalandozni több idő kell agy hétnél). Radicondolit is felvettem a meglátogatandó települések listájára, a „Toszkána és hétköznapok” blog szerzője lakik itt családjával. Nagy érdeklődéssel követem a bejegyzéseit, tetszik bátor elhatározása, ahogy gyerekekkel nekivágtak Toszkánának és sok nehézségen, kalandon át kezdenek egyenesbe jönni.

Augusztus 16. péntek

Már csütörtökön bepakoltam nagyjából, főztem mindenfélét az útra, pénteken délelőtt még dolgoztam, de amikor Laci hazaért nagyjából indulásra készen álltunk. Sajnos Balu barátja előző nap lemondta az utat, mert az egyetemi tanulmányaival, kollégiummal kapcsolatban kellett még ügyeket intéznie.

Délután 2-kor indultunk, a nemrég talált kismacskát, a teknősöket és a virágokat középső fiam gondjaira bíztuk (remélem, hogy még megvannak). Nagykanizsán a Tescoban még megejtettük az utolsó beszerzéseket, majd a szlovén autópályának vettük az irányt (15 EUR az 1 hetes matrica, Ausztriában csak 8,30 a 10 napos). Már este 9-kor értünk Trojanba, de a fánküzem teljes kapacitással dolgozott, alig találtunk parkolóhelyet. Sokat fejlesztettek azóta, hogy legutóbb arra jártunk. Az étteremtől elkülönítve működik a cukrászda a fő attrakció óriás fánkkal, az épület előtt elektromos autó töltőállomás, stb.

Gorziában jelöltek lakóautó parkolót, de még a határ előtt egy benzinkútnál megálltunk tankolni és ott is éjszakáztunk. Éjjel kellemesen lehűlt a levegő, jól aludtunk.

Augusztus 17 szombat

Azzal kezdtük, hogy megkeressük Gorziában a lakóautó parkolót – szervizt, de csak autós városnézés lett belőle, a megadott koordináták egy épülettömbhöz vezettek. Érdekes, hogy a város közepén vezet a szlovén – olasz határ. Régebben ezt sokan használták „nyugatra” távozáshoz. Volt egy étterem, aminek a bejárata Jugoszláviából nyílt, a WC ablaka viszont Olaszországra nézett (karcsú kalandkeresők előnyben voltak).

Egyre melegedett az idő, úgy gondoltuk, hogy Gradoban a szabadstrand fáinak árnyékában kellemes lenne a pihenés. Kár volt rámenni az autópályára, egy baleset miatt sokat kellett a dugóban várakoznunk. Már 11 óra tájban értünk a strandra, megvettük a 10 EUR-os autós belépőt és még éppen találtunk egy kis árnyékos helyet. Sokan nem szeretik Gradot, mert nagyon lassan mélyül a víz, sokkal többet kell befelé sétálni ahhoz, hogy úszni lehessen, mint a Balaton déli partján. Mi kedveljük, kis pancsolásra kellemes és a strand egy részén még kutyákat is be lehet vinni. Selymi nagyon élvezte, rohangált a vízben, úszott a labdáért és kimentette. Még kutyafürdető is volt, ahol a sót le tudtuk mosni róla a tengeri fürdő után. Késő délután indultunk tovább – autópályán Bolognáig. Az egyik MLK élménybeszámolóból írtam ki egy belváros közeli, éjszakázásra is alkalmas parkoló koordinátáit, ahol találtunk is helyet, de elég forgalmas volt az utca, buszok is jártak arra elég sűrűn. Vacsora után városnézésre indultunk. Gyorsan és szinte nyílegyenesen elértük a belvárost. Nem voltak sokan az utcákon, csak ahogy közeledtünk a központ felé úgy lettek kicsit többen. Már a dombon levő parkolótól lefelé haladva felfedezett Laci egy kis zsákutcát alattunk. El is ment a lakóért átállni oda éjszakára. Meleg volt az este, mi Baluval és Selymivel letelepedtünk egy padra megvárni, amíg Laci átáll a lakóval. Egyszer csak mozgást hallottunk fölöttünk a lombokban és valami gyümölcs héjakat dobált le. Azt hittük, hogy mókus, de amikor Balu a telefonjával megvilágította a lombokat egy kis egérszerű, bár annál nagyobb, rövid farkú, nagy szemű állatka nézett vissza ránk. Egy ideig nézegettük egymást, aztán megunta és eliszkolt a lombok között, de még sokáig hallottuk a neszezését. Lacinak jutott eszébe, hogy alighanem a Brunella Gasperini írónő könyveiben (Én és ők, Mi és ők, Ő és mi) szereplő pelével találkoztunk.

Átálltunk a lakóval egy szabad parkolóhelyre a kis zsákutca végébe, ahonnan lépcső vezetett fel abba az utcába, ahol korábban álltunk. Fizetős hely volt, de csak napközben és hétköznap. Este még járattuk kicsit az ágyunk fölött a ventillátort, hogy lehűljön a lakó, de aztán kikapcsoltuk és pont kellemes volt a hőmérséklet éjjel.

Napközben 30-33 fokig melegedett fel a levegő, de utazás közben a klímás kocsiban kellemes volt, éjjel pedig legalább 20 fokig lehűlt kint és a nagy tetőablakkal és tetőszellőzőkkel kellemesen lehetett temperálni a lakót.

Augusztus 18. vasárnap

Reggel a domboldalban vezető, már ismert utcán felmentünk a kórház parkolójáig, majd gyalog közelítettük meg a dombtetőn álló templomot és előtte a kilátóhelyet, ahonnan elénk tárult Bologna panorámája, a párkányon a kiemelkedő látnivalókat bemutató panorámaképpel.

Innen kezdve hanyagoltuk a fizetős autópályákat. Nem siettünk, az autópályával párhuzamosan általában másik út is vezetett, így azt választottuk. Megnéztük Corinaldot a listámról, de csak egy átlagos olasz városkát találtunk. San Marinot hátulról, eldugott kis utakon közelítettük meg. Közben jött az SMS Éváéktól, hogy nemrég kötöttek ki 3 óra késéssel Bariban, indulnak Észak felé a tengerparton, tudunk-e találkozni. San Marinóban nagyra értékeltem, hogy a déli hőségben nem kellett felkapaszkodni a hegyre, hanem lifttel tudtuk megközelíteni a várost. Balu még kicsi volt, amikor utoljára arra jártunk, számára új felfedezés volt a kis köztársaság és a fellegvár látnivalói.

Innen a tengerparton haladtunk, ami elég zsúfolt volt. Megnéztünk több lakóautó parkolót is:

· Fano 43.84285, 13.0311 kellemes, részben árnyékos parkoló szervizzel csendesnek látszó helyen, a városközpont közelében, a parttól kicsit távolabb,

· Torrette di Fano 43.804073, 13.085554 a főút mentén, semmi árnyék, szerviz nélkül, fizetős parkoló,

· Marotta 43.76116, 13.15351 a parti út és a vasút között, fizetős, sűrűn egymás mellett álló lakók

 de egyikben se volt két lakónak kényelmes hely. Végül Asconától délre az Auchan ingyenes, szervizzel rendelkező lakóautó parkolójában (43.55200, 13.51500) találkoztunk Éváékkal, akik már előttünk odaértek. Egymással szemben tudtunk megállni, közénk kitettük az asztalokat, székeket és együtt vacsoráztunk. Meghallgattuk Éváék albániai élményeit, nézegettük a képeket. Jó volt találkozni velük, ha már idén nyáron nem közösen utaztunk.

Augusztus 19. hétfő

Reggel búcsút vettünk Éváéktól, akik egyenesen haza utaztak és estére szerencsésen meg is érkeztek. Mi még egy kicsit délebbre haladtunk a parti úton és ahol találtunk egy jó helyet, megálltunk fürdeni. Kora délután, ebédet követően elindultunk a hegyeken át a nyugati part irányába. Először Castelluccio di Norciát szerettük volna megnézni. A GPS nem ismerte, Norciát megtaláltuk hegyi kanyargások után, aztán a térképen ráleltem eredeti célpontunkra is, de akkor már túl nagy kitérő lett volna. Viszont az ősöreg Panoráma útikönyv érdekes városként írta le Spoletot, hát arra mentünk tovább. Jelzések alapján rá is találtunk a városon átvezető főút mellett egy lakóparkolóra (42.74646, 12.73208). Vacsora után a közeli belvárosba indultunk, kis keskeny, szinte kihalt utcákban bolyongtunk, messziről megnéztük a város fölött magasodó várat, ahol Lucrecia Borgia élt. Éjszakára a GPS-el egy csendesebb parkolót kerestünk és kellemes éjszakát töltöttünk egy lakónegyedben (42.75614, 12.72306).

Augusztus 20. kedd

Éjjel esett egy kicsit az eső, másnap délelőtt felhős volt az ég, a hőmérséklet pont kellemes városnézésre. Visszatértünk a városi parkolóba, szervizeltünk, majd elindultunk felfedezni a kisvárost. Zegzugos utcákon kapaszkodtunk fel a dombtetőn álló várhoz. A közelében találtunk egy információs irodát, ahol szert tettünk egy várostérképre. Ebből sok érdekes információt nyertünk. Egyrészt, hogy Spoleto világörökség helyszín, másrészt hogy a dombtető mozgójárdán és mozgólépcsőn is megközelíthető. Mi lefelé használtuk a mozgólépcsőt, csak Laci ment le a mellette levő lépcsőn Selymivel. Fentről láttunk egy másik lakóparkolót is a város szélén elhaladó autópálya hídja alatt és a nagy városi térképen egy harmadikat is láttunk a hegyre vezető mozgójárda közelében jelölve.

Ezen a napon elég sokat jártunk hegytetőn levő városokban. Következő megállónk Spello volt. Jelölték a lakóautó parkolót, de az viszonylag messze volt az óvárosba vezető kaputól, ezért egy kis utcában álltunk meg árnyékos helyen és még fizetős se volt. Nagyon tetszett a fallal körülvett középkori kisváros. Azt szeretem a régi olasz városokban, hogy ma is élnek bennük, nem skanzen jellegűek, hanem kicsit olyan, mintha az ember visszacsöppent volna a középkorba. Itt már sütött a nap, de kellemesen hűsítő szél tette elviselhetővé a felfelé kapaszkodást (meg persze az útközben elfogyasztott fagyi). A főbb utcákról jobbra – balra nyíló sikátorokat színes virágok díszítették. Néhány utcában felfedeztük a kerámiából készült díjakat is, hogy melyik évben milyen helyezést értek el a virágos utcák versenyében.

Innen már Toszkána dimbes-dombos, kanyargós útjain haladtunk. Montefollonico Toszkánához illően egy domb tetején található, meglehetősen nehezen megközelíthető pici falu. A főutcája éppen le volt zárva, mert piacnapon ott kínálta a portékáit a hentes, a halas, a zöldségesek és virágárusok kocsija. Parkolót találni nem volt egyszerű, de látványosságul szolgáltunk a lakóautóval. Körbejártunk a faluban, jó rálátás volt a közeli Montepulcianora. Ahogy közeledtünk vissza a lakóhoz, cseperegni kezdett az eső. Ismét keskeny utakon kanyarogva érkeztünk Montepulcianoba, ahol a buszpályaudvar melletti lakóautó parkolóban csak 3-4 másik lakóautó állt. Szép panorámás helyet választottunk, majd elmentem az automatához fizetni. 1 napra 10 EUR, de 18 órakor csak 23.59 percig adott jegyet, ezt tekintette egy napnak. Az olaszok többsége nem is vett jegyet. A parkolóban fiatalok gyakoroltak két csoportban. Doboltak és zászlókat dobáltak. Amíg a vacsorát készítettem a fiúk őket figyelték. Érdekes volt, bár egy idő után kicsit zavaró a monoton ismétlődő hangos dobszó, nem csoda, hogy elvonultak a házak közül gyakorolni. Fújt a szél és eléggé lehűlt a levegő. Vacsora után a fiúk Selymivel elindultak fel a városba, én még elmosogattam és gondoltam, hogy kicsit olvasgatok. Aznapra úgy éreztem, hogy megtettem a szükséges km-eket. Alig olvastam pár sort érkezett Balu, hogy fent a városban nem is fúj a szél és lifttel lehet felmenni, így rábeszélt, hogy vele tartsak. Kár lett volna lemaradni a buliról. Montepulciano egy hegygerincen fekvő középkori város, a főutcája középen kanyarog és folyamatosan emelkedik, eleinte csak kicsit, később egyre meredekebben. Az egész város fel volt lobogózva és különböző mezekbe öltözött futók készülődtek a főút alsó végénél. A főutcán rendőrautó állt villogva, mögötte motoros, mindenhol nagy tömeg, az egész város az utcákon tolongott, a trattoriák teraszán vacsorázott, vagy a templom lépcsőjén üldögélt és csevegett. Nemsokára kiderült, hogy mire föl ez a nagy készülődés. Egy hordót gurítottak elő, majd a rendőrautó dudált és elindult, mögötte a motoros haladt, az út mentén álló, rádióval felszerelt rendezők segítségével ők terelték szét a tömeget az út két szélére. A motoros után a futók görgették végig a hordót a főutcán. Több futó is kísérte a hordót, időnként váltották egymást, aki elfáradt, azt friss erő váltotta fel.

Összesen öt csapat, öt különböző zászló alatt kergette egymás után fel a város tetejére a maga hordóját. A házakon is öt különböző zászlót tudtunk azonosítani, körzetenként eltérőeket. Helyenként a körzetek neve is szerepelt nagy transzparenseken. Nekünk a Kutyák kerülete tetszett a legjobban, kék-fehér zászlójuk közepén egy anyakutyával és két kiskutyájával. Az út mentén mindenki a saját csapatának szurkolt. Amikor mindegyik csapat végighajtotta a maga hordóját oszlani kezdett a tömeg, a lakók hazatértek. Sokan még az utcákon beszélgettek, a bárokban folytatták az ünneplést. Éjféltájban mi is visszatértünk a lakóhoz.

Augusztus 21. szerda

Reggeli után Radicondoli felé indultunk. Jeleztek egy lakóparkolót, egy meredeken lejtő utcán tudtuk megközelíteni. Néhány éve létesíthették, de valamiért nem jött be a vállalkozás. A bejárati sorompó leszerelve, a kijárati felemelve, a fizető automaták nem működtek, valószínűleg a kiépített elektromos csatlakozások sem. Az erős napsütésben megálltunk az árnyékban és nagyon kellemeset pihentünk. Szieszta után indultunk városnézésre. Nem volt kedvünk felmászni a városba, ezért lakóval mentünk és a város elején álltunk be egy parkolóba – kétséges, hogy mennyire szabályosan. Üdvözöltük a főút elején a bár előtt üldögélő és beszélgető öregurakat, majd sétára indultunk a főutcán. A templom előtt egy motor állt, mellette egy fiatal, szemüveges rendőr láthatóan elég tanácstalanul. A templom szomszédságában álló ház erkélyén meglátott valakit és tőle érdeklődött, hogy vajon kié lehet a motor, mert rossz helyen áll. Nem kaphatott megnyugtató választ, mert elővette a büntető cédula tömbjét és azzal a kezében járkált a motor körül. Nem vártuk meg, hogy mi lesz a dologból, úgy gondoltuk, hogy jobb a békesség és bár aranyos a kisváros, mégis inkább lemondunk a mélyebb megismeréséről, hogy ne okozzunk még több fejtörést a rend éber őrének. Szegény mennyit törhette volna a fejét, hogy megbüntesse-e a mi többé-kevésbé tilosban álló lakóautónkat, ha igen, akkor milyen vétségért, mennyire.

Tovább indultunk az etruszk part felé valami tengerparti éjszakázó helyet keresni, ahol másnap fürdeni is tudunk a tengerben. Először lakóautóval próbáltunk parkolóhelyet találni, de persze a tengerparton mindenhol meg volt tiltva a lakóautós parkolás, hogy a kempingeket vegyék igénybe. Egy idő után Cecina közelében félreálltunk egy parkolóban, ahol más lakóautók is álltak és a fiúk biciklire pattanva felderítő útra indultak. Szerintem ugyanazt a lakóparkolót találták meg, ahol egyszer GáborApáékkal aludtunk (43.32874, 1046004). 10 EUR 24 órára, szervizelési lehetőség (a parkolóval szemben az út túloldalán), a homokos tengerpart egy pinea erdőn keresztül közelíthető meg. Viszonylag kis hely jut egy-egy lakóautóra, de találtunk olyan helyet, ahol ki tudtuk rakni az asztalt, székeket, kint vacsoráztunk. Éjszakára itt is kellemesen lehűlt a levegő. A közelből valahonnan ugyan fület próbáló karaoki hangjai hallatszottak, de azért jól aludtunk.

Augusztus 22. csütörtök

Délelőtt strandoltunk, a fiúk még ebéd után is lementek fürdeni egyet, aztán elindultunk hazafelé. Rosignano Marittimon csak áthaladtunk és Pisán, Luccán keresztül a hegyek felé vettük az irányt. Borgo a Mozzanoban sétáltunk egy kicsit, de nem találtuk túl vonzónak a várost. Egy szűk völgyben haladt az út, középen folyóval. Bagni di Lucca elején felfedeztünk egy nagy parkolót, itt éjszakáztunk. Szép park volt a folyóparton, helyenként kő bástyákkal, a parkoló mellett egy szebb napokat látott villa, körbekerítve, megérdemelné, hogy szépen felújítsák.

Augusztus 23. péntek

Modena – Verona irányban haladtunk tovább, majd bevettük magunkat a Dolomitokba. Toszkánában több élelmiszerüzletben is hiába kerestünk 5 literes kannás olíva olajat (ez volt az egyik deklarált célja annak, hogy ilyen messzire és pont erre utazzunk). Modena és Verona között végül sikerült szert tennünk a következő évi olíva adagunkra.

A hegyek felé haladva Montecchio Maggiore-ban „traffico limitato” tábla terelt minket egy kacskaringós hegyi útra, ahol egyszer csak egy lakóautó parkolóra leltünk. A hegyek fölött már nagyon szürke volt az ég, esteledett is, megálltunk hát. A 45.76044, 11.19434-nél fekvő parkolóban csak egy olasz lakóautó állt. Tábla jelezte, hogy 5 EUR egy napra és az 500 m-el feljebb levő étteremnél kell fizetni. Alighogy elhelyezkedtünk, leszakadt az ég. Dörgött, villámlott, hajlítgatta a fákat a szél és erősen esett. Sajnos nem tudtunk kint vacsorázni az asztaloknál, padoknál. A viharban nem indultunk neki fizetni, gondoltuk, hogy majd másnap. Vacsora után még kártyáztunk és néztük, ahogy körülöttünk, alattunk, vagy fölöttünk villámlik. Szerencsére olyan helyen volt a parkoló, ahol nem veszélyeztették legördülő sziklák, vagy vízmosás a lakók biztonságát. Éjszaka elcsendesedett a vihar, reggel melengető napsütésre és tehénkolomp hangjára ébredtünk.

Augusztus 24. szombat

Reggeli után még meg kellett várnunk az indulással, amíg a tehéncsorda továbbvonult a szemközti hegyoldalra legelészni. Selymi érdeklődve szemlélte a teheneket, az utolsó lemaradókat ugatással noszogatta, hogy a többiek nyomába eredjenek. Szervizelés után indultunk. Feltűnően nagy volt a forgalom, a transzparensekből kiderült, hogy sport fesztivált rendeznek a környéken. Megálltunk az étteremnél, hogy fizessünk a lakóautós éjszakázásért, de kiderült, hogy csak automatánál lehet fizetni, az meg erre a napra adott volna jegyet, amikor már elmentünk, ezért tovább haladtunk. Az 5 EUR-t aztán kifizettük parkolásra a Karrersee-nél (Carezza al Lago). 1 EUR/óra volt kiírva nagy táblára a parkoló bejáratánál, csak amikor fizetni akartunk az automatánál akkor derült ki, hogy lakóautóra a buszokkal megegyező 5 EUR/óra a parkolási díj (utóbb vettük észre, hogy a sorompónál kistáblán ez az érték szerepelt). A tó most is szép, de sokat veszített a romantikus hangulatból, hogy körbekerítették, nem lehet közvetlenül lemenni a partjára. A parkolóból alagúton lehet átmenni az út alatt, ami növeli a biztonságot, de túlságosan nagyüzemi turistahely lett. Bóklásztunk még kicsit a Dolomitokban, csodaszép hegyek – völgyek, fenyőerdők között, aztán estefelé elindultunk Dobbiacho – Innichen – Lienz – Spital – Villach – Klagenfurt útvonalon hazafelé. Már Olaszországban több helyen kisebb esőbe futottunk bele. Éjszakára Klagenfurtnál álltunk meg egy nagyon forgalmas autópálya pihenőhelyen, azonban a forgalom zajait elnyomta az egész éjjel szakadó eső.

Augusztus 25. vasárnap

Benéztünk még Szajkra Andrásékhoz, aztán végig kisebb-nagyobb esőben tettük meg a maradék utat hazáig.

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.