Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám


Kihasználva a május elseje körül összevont ünnepnapokat, kicsit még pár napot hozzácsapva elindultunk délre, ahol süt a nap, virágzanak a mandulafák és bólogatnak a ciprusok…..

 


Kissé fordítva volt ez az eset, itthon ez alatt hőség volt, ott hol esett az eső, hideg volt, hol kisütött a nap és meleg volt.

Első 3 napunkat Spanyolországban, Madridban töltöttük. Lakóval leálló helyet Madridban találni nem egyszerű, mi barátaink külvárosi házának kertjébe tudtunk beállni és onnan metrózni.

Madrid szerethető és élhető város, széles utcákkal, nagy terekkel, gyönyörű városi palotáival. London, Párizs, Barcelona mellett méltán felveheti a versenyt, nálunk ezek között is első helyezett lett.

Kiváló a metróhálózata, 11 metróvonal van, 13 EUR egy háromnapos turista metrójegy, amellyel mértéktelenül lehet utazni a metrón, de a buszokon is. Adnak hozzá térképet, nagyon egyszerűen és logikusan kiismerhető. A 3 nap alatt metróval mindent megnéztünk, amit érdemes volt, több kilométeres sétákkal.

Többnyire gesztikulálással, kézzel-lábbal kommunikáltunk, mert meglepően kevesen és keveset beszélnek angolul, még az idegenforgalomban lévő alkalmazottak sem mind. Nagyobb éttermekben, kávézókban is csak spanyolul beszéltek.

Hosszú a lista, hogy mi mindent érdemes megnézni, mi ennek a legegyszerűbb megoldását választjuk általában, itthon utazási irodákban felkapunk pár prospektust, amiben a célország vagy város szerepel, abban tömören, szervezett útvonallal benne van, hogy mit érdemes megnézni.

Így Madridban is első látnivaló a királyi palota – pechünkre valami hivatalos fogadás volt aznap, be volt zárva, csak körbesétálhattuk, megnéztük mellette az almudenai miasszonyunk katedrálist, és előtte II. János pál pápa szobrát, aki felszentelte.

Betértünk a Plaza Oriente-re, ami a spanyol történelem hírességeinek emlékhelye, szobrokkal, és onnan a Plaza Mayor-ra, ami egy nagy négyszögletes árkádokkal körbezárt tér, körbevéve palotákkal. Ott beültünk egy teraszra, egy sörre, a lemenő nap gyengéd fényében lábainkat pihentetni. A terasz előtt egy tangóharmonikás és egy hegedűs adott műsort, nagyon szépen játszottak, klasszikus darabokat, ők meghallották ahogy beszélgettünk és odajöttek elénk játszani. Nem volt kedvünk otthagyni őket, tényleg profin játszottak, még hallgattuk volna tovább, de végül is felálltunk, volt még aznapra mit megnézni. Odamentem a pénzt bedobni a hangszertokba, és ők mosolyogva mondták ’köszönjük, holnap is itt leszünk’. Magyarok voltak ők is.

Továbbhaladva elértük a Mercado de San Miguel régi piacukat, amely már nem funkcionál piacként, de nagyon ötletesen van berendezve tele büfékkel, bárokkal, kávézókkal. Délutánonként tele van, úgy tűnik ez a madridiak egyik fő tali helye, de turisták is kóstolgatták itt a borokat. Gyönyörűen rekonstruálták a piac külsejét, és a régi feliratokat is.

Innen pár lépésnyire van a ’Sol’ . Ez is egy nagy központi terük, tele butikkal és áruházzal. A spanyoloknál majdnem mindenhol megtalálható a Corte de Ingles áruházlánc, 8-10 emeleten minden, amit el tudsz képzelni. Alatta fut a metró, az áruház földszintjén éppen nézelődtünk, amikor gyenge földrengésszerű mozgást éreztünk, de ez senkit nem zavart, mondták, hogy ez a metró!

Másnap sorra került az egyik a két nagy múzeumból, választhattunk, hogy a Prado-t vagy a Thyssen-Bornemissza múzeumot akarjuk-e megnézni. Ez utóbbit néztük meg, mivel itt vannak inkább az impresszionisták, expresszionisták festményei.

Ebédidőben visszatérünk az előző nap felfedezett étterembe, a Dorna restaurente-be. Előző nap két darab napi menüt rendeltünk, 9 EUR-ért, először kihoztak 2 bucit egy üveg vörösborral. Tiltakoztunk, mi csak 1 pohárral kérünk! Mondták, hogy áá, a menüben egy egész üveg van. Majd kihoztak 1-1 tányér jól megrakott paellát, rákkal, hallal, csirkével. Ezt még valahogy begyűrtük. És ekkor jött nagy meglepetésünkre a főétel 1-1 tányér sült pulykacomb fűszeres sült krumplival és salátával. A tetejében mocsok jól főztek, képtelenség volt bármit is otthagyni. Ezek után még hozták a nemzeti csemegéjüket, a flan-t. Hát szóval 2 óra alatt sikerült mindent megennünk, meginnunk, és vidám mosollyal a képünkön távoztunk.

Ez után semmilyen kulturális programra nem voltunk kíváncsiak, gondoltuk, hogy befekszünk a Buen Retiro parkba, mint a hajléktalanok kis pihire. A park gyönyörű volt, közepén csónakázótó, virágok, szobrok, sétányok, ahogy illik.

Még megtekintettük az Atocha pályaudvart, amiből a vonatokat eggyel hátrébb tolták és a gyönyörű kupolában elől berendeztek egy pálmaházat tóval, teknősbékákkal, padokkal.

Szerettük volna megnézni Madridban a Plaza de Torros-t, a bikaviadal arénát, de csak minden vasárnap délután van ’bullfight’ , és már csütörtökön előre meg kell venni a jegyeket. Nem vártuk meg, az épületet kívülről megnéztük, monumentális vörös téglából épült aréna.

Másnap reggel elindultunk délre, Andalúziába. Közben beugrottunk’ Toledóba, ez egy szép vasárnap volt, a világörökség részét képező katedrálisban éppen zengtek-búgtak az orgonák, a délelőtti mise folyt, ingyen be lehetett menni. Egyébként 14 EUR a beugró.

Amikor már harmadszor is ugyanazon boltba tévedtünk be, akkor jöttem rá, hogy nekünk lesz egy toledói kardunk. Lett is, egy római stílusú, mint amivel a gladiátor hadakozott a 7 oscaros filmben. Majd még itthon beiratkozunk egy okj-s kardforgató tanfolyamra…..

Toledó történelmi városmagja a város felett helyezkedik el, a girbe-gurba kis utcácskákba behajtani tilos, egyébként is csak őslakosok tudnának ott közlekedni. Amúgy meg a városi busszal fel lehet menni a régi börtönig, és onnan be lehet sétálni a teljes óvárost.

Számunkra kicsit zord volt ez az óváros a sötét téglás régi épületeivel.

Utunk során soha, sehol nem láttunk caravan, camper korlátozó vagy tiltó táblát, sok lakót láttunk utak melletti parkolókban, tengerparton, városban a parkolóban, bárhol. Senki nem szól ezért, ha szabályosan parkolt be, semmi gond.

Andalúziát bejártuk, majdnem minden partszakaszát, nerjától cadizig.

Közben a GPS bedöglött, ha a helyén volt 2 percenként lemerevedett, ha valaki fogta a kezében menetközben, működött. Innen kezdve csak akkor használtuk, ha valahonnan ki kellett keveredni.

Említésre méltó és megnézésre ajánlott városok voltak: Mijas Monte, Marbella, Puerto Banus, Casares, Jerez de la Frontera, Estepona.

Estepona-ban például a tengerparti hosszú és szép homokos beach-en közvetlen a part mellett hűzódik a parkoló az Avenida Espana-n. Itt nem egy lakóbusz éjszakázott, ingyen. Kicsit későn végződik errefelé az este, ki kell bírni, amíg az összes bár bezár, vagy részt veszel az éjszakai életben.

Gibraltár után Tarifa környezetében több kemping található szép fenyőerdőkben. Sajna itt már az óceán partján vannak, szeles, hideg a víz, inkább szörfösök mászkálnak itt.

Cadiz városába hosszú földnyelv vezet be, és itt is csodálatos homokos hosszú fürdőpart van, a Ctra de Andalucia-n végig közvetlen parkolók, ahol szintén lehet éjszakázni .

Marbella mellett Puerto Banus egy kis gyöngyszem. Hatalmas yacht kikötővel, a világ élvonalába tartozó márkák üzletei sorakoznak a parti korzón, kis világítótorony kapitányházzal, külső hosszú móló, éjszakai élet. A yachtokhoz tartozó luxus gépkocsi márkák sora a parton, old timerek és rózsaszínű nyitott audik a ’cicusoknak’.

 

Alapjában véve azért kanyarodtunk be ide, mert kifogyott a sónk. Nohát az nem volt, ezzel szemben kinéztünk két breitling karórát magunknak 12 millióért… Le akartuk fényképezni az órákat a kirakatban, ’nehogy feledésbe merüljenek’ erre kijött a biztonsági őr és kedvesen elhajtott bennünket. Honnan tudta, hogy nincs yachtunk?

Andalúzia nem olcsó, mondhatnánk azt is, hogy rohadt drága. Puerto banus-ban egy fagylaltra vetemedtünk mindketten, no nem ám ülve fagylaltkehelyre, hanem csak olyan kézben visszanyalós 2 golósra, ezért röptében kifizettünk 3.000,- Ft-ot. + még sót sem kaptunk. Meg is haragudtunk elég komolyan rájuk.

Viszont a kikötőben találkoztunk a két híres Karcsival, egyrészt a Frenreisz Karcsival, aki valszeg jött kinézni magának valamelyik hajót és ott volt Simonyi Károly alias Charles Simonyi a yachtjával, ami alig fért be a kikötőbe. Estére kitakarították, felvirágozták, a mólót felszőnyegezték és kezdődött a meghívottak szigorú biztonsági intézkedések közepette történő bevonulása.

Még itthon valamelyik blogban olvastuk a neten, hogy a Cadiz előtti strandok közül is kiemelkedik Chiclana de la Frontera Barrosa strandja. Ez szintén óceáni strand, aznap meleg nap is volt, gondoltuk megnézzük.

Ott történt velünk a következő jópofa dolog.

Megérkeztünk egy ápolt, golfpályákkal és csúcshotelekkel tele partszakaszra, virágözön, luxuskocsik, elegancia. Megálltunk egy parkolóban és sétáltunk két épület között lefelé a beach-re. Szembe jött velünk egy feketére festett szőke biztonsági hölgy egyenruhában. Kérdi tőlünk: - hová-hová vándor? (spanyolul) mondtuk neki: - to the beach. Ezt értette. Mondta: áá, beach>hotel! Ez itt a gazdasági bejárat. (kézzel-lábbal) aztán mutatta, kövessük őt.

Bevezetett a hotel halljába. Ott rámutatott egy oldalajtóra, ott menjünk ki, át a kerten és le a partra.

Mi nem ellenkeztünk, de először szájtátva ámultunk a hotel hallján, akkora volt mint nálunk a sportaréna porondja, nehogy szorongjanak benne a népek’.

A hölgy kedvesen egy pá-t intett, és otthagyott bennünket. Gondolta, hogy ezek az új vendégek mindig gondot okoznak, kószálnak össze-vissza.

Mi lesétáltunk a kertbe…..illetve parkba vagy mi…. A közepén találtunk egy térképet, miszerint a Riu hotel több hektáros területén található amit csak kívánunk, és saját óceánpartja van.

Elkezdtünk otthonosan sétálni – végül is életünkben egyszer már voltunk, ezelőtt 15 évvel egy Riu hotelben Mallorca-n, tehát máris törzsvendégként viselkedtünk. Séta a parton, séta a parkban, megtekintettük a fürdőmedencéket, a saját világítótornyot, majd kávézni támadt kedvünk.

Az egyik medence mellett kávézó, terasszal. Odamegyünk a pulthoz, 2 capuccino rendel, pultos mondja, ott van kinn a teraszon a kávégép 6 féle kávéval, szolgáljuk ki magunkat. Kiszolgáltuk, elücsörögtünk, szájtátiztunk, majd fizetni szerettünk volna. Aszondja a pultoslány, hogy itt minden all inkluziv (ennyi hülye új vendéget!) És mosolyog ránk. Visszamosolyogtunk, kisétáltunk a hallon át, a bejáratnál ott állt a feketére festett biztonsági hölgyünk, rá is mosolyogtunk egyet, kacsintottunk is, ő zavartan nézett és otthagytuk.

Szép volt a Riu hotel, szeretjük, máskor is meg fogjuk látogatni! ( 1 pontot levontunk, mert jöttünkre nem melegítették fel az óceánt!)

Tarifa-nál ’kéznyújtásnyira’ van afrika partja, alapjában véve nem is értjük, miért Gibraltár maradt meg a köztudatban, mint átjáró Afrikába, pedig Tarifánál szűkebb a szoros, innen is indulnak kompok, rövidebb az út.

Visszafelé Spanyolhonban újra megszemléltük a sztráda melletti dombokon helyet foglaló hírességeiket: a bikákat, Pedrót a gitárjával, és Don Quijotét Sancho Panza-val.

Végül szép lassan hazacsorogtunk Avignon, Torino útvonalon és ezzel a különböző években bejártuk majdnem a teljes Spanyolországot, még hátravan a Bilbao-i északi part majd egyszer.

 

 

2012.07.02.

 

MaNa

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.