Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Az idei nyárra ugyan a Mecklenburg-Vorpommern vidék meglátogatását terveztük Berlin felett, de mivel július végén hazaérkező barátaink hozták a hírt, hogy nagykabáttal induljunk, ezért rugalmasan átterveztük déli irányba utunkat.

Számításunk bevált, végig 25-30 fokos melegben csavarogtunk.

Bár utunk egyéb tekintetben nagyon viszontagságosra sikerült, ennek ellenére pozitívumai is vannak, közreadjuk itt jó és rossz tapasztalatainkat.

1.nap PADOVA 767 km.

Kora este érkezünk meg Szlovénián keresztül Padovába, a Prato della Valle-re, ami Európa egyik legnagyobb, csodálatos tere az öreg városrészben. Mellette van közvetlenül a lakókocsi nappali és éjszakázó parkoló, busz és szgk parkolóval együtt. Automata parkolóórával ellátott, kifelé menetnél be kell írni a rendszámot az érintőképernyős klaviatúrával és be kell dobni a kiírt összeget. Egy éjszakára mi 12 EUR-t fizettünk.

Megérkezés után sétáltunk egyet a téren és a környező kis utcákban, majd a Basilica di Sant'Antonio előtt felugrottunk egy hop-on-hop-off piros buszra, ez volt az utolsó járat, le-felszállni már nem volt ezért alkalom, de 1 óra alatt körbevitt a lényeges látnivalókhoz. Utána megnéztük a bazilikával egybeépült 3 másik templomot és kerengőiket. Padova egy szép egyetemi város, megér egy délutáni sétát.

Fáradtan lefeküdtünk este 10-kor, és ekkor jött a fekete leves! Megjelentek a város ifjú motoros bajnok önjelöltjei és éjjel kettőig mintha egy gyorsulási futam kellős közepén lettünk volna. Reggel fáradtan ébredtünk és indultunk tovább.

2.nap CHIOGGIA, 56 km

4 kis szigetre épült, festői Chioggiát "Velence kishúgaként" emlegetik. Annak az öbölnek az alsó csücskén van, amelyben Velence is fekszik.

A városközpontból egy 800 m-es hídon közelíthető meg Sottomarina, amely Chioggia üdülővárosa. Sottomarina széles tengerpartja 6 km hosszú, a Brenta folyóig tart.

Délelőtt érkeztünk meg, először Sottomarinát térképeztük fel, megállásról szó nem lehetett, zsúfolt, hatalmas fürdőélet zajlott a több kilométer hosszú finom homokos strandokon, végighajtottunk a plázs mellett, felfedeztünk egy közvetlen tengerparti kempinget is, majd bementünk Chioggia-ba. A városmag egy híd után kezdődik, de felesleges bemenni lakóval, nincs parkolóhely, sőt a híd előtti nagy parkolók is tele voltak.

Hosszú keresgélés után a híd előtti modern városrészben egy társasházi parkolóba fordultunk be, amelynek vége egy sportklubban végződött és előtte voltak parkolóhelyek szgk-nak, végül rásimultunk a pálya kerítésére, és ezzel megúsztunk egy több órás parkolást bírság nélkül, ingyen. Felszálltunk a helyi buszra, amely végállomása 3 megálló után a híd másik végében volt.

Aznap sajnos vásárnap volt Chioggia-ban, a vásározók sátrai elborították a mögöttük lévő házak homlokzatát, a sátrak között hömpölygött a tömeg, pedig lett volna mit nézni. Kisétáltunk egy mellékutcán a másik végére a városkának, amely már a velencei öböl volt, innen is indultak hajók Velencébe, közben megállnak a fürdőszigeteken.

RAVENNA 97 km.

Kora délután érkeztünk meg Ravennába, a Bordatlas-ban lévő címen gyorsan meg is találtuk ingyenes éjszakázó helyünket, vízvételi lehetőség nem volt, leeresztő viszont igen. Ez is egy vegyes rendeltetésű parkoló, az egyik felében éppen élelmiszer piacnap volt. Innen 10 perc könnyű séta a belváros.

A városnak egyedülálló gyűjteménye van a korai keresztény mozaikokból, sajnos

18 h-ig vannak nyitva, mire besétáltunk a központba, már zárva voltak.

A belvárosi séta sok értéket tárt fel számunkra, legjobban tetszett Dante Allighieri kápolnája, és harangtornya. Turisták kérésére bemutatót tartottak éppen, meghúzták a harangokat.

Egy jó kebab vacsora után korán lefeküdtünk, az előző nap éjszakáját is kipihenni.

Ekkor újra kezdődött az önjelölt motoros bajnokok bemutatója, ki tudja jobban húzatni különféle csotrogányát a parkoló területén, ami később hangos ordítozásba, veszekedésbe torkollott. Egy 8 fős banda csinálta a műsort, hajnali fél kettőig, amikor valaki megunta a környékbeli házakból és kihívta a rendőrséget. Meg is érkeztek 3 kocsival, hangos szirénázással, igazoltatták őket, majd 1 óra beszélgetés után távoztak, a bandát otthagyták nekünk, aki még 1 órát félhangosan megbeszélte ügyeit.

Sajnos azt a tanulságot kell levonnunk, hogy az olasz városokban nem lehet pihenni, mivel a fiatalság nincs tekintettel arra, hogy lakóbuszokban esetleg gyerekes családok is pihenni szeretnének. Lett légyen az akár őrzött, akár őrizetlen parkoló, ingyenes, vagy fizetős, számolni kell azzal, hogy ezek alvásra alkalmatlanok, és nem biztonságosak. A nyári nagy melegben csukott ablakoknál kell aludni, és okvetlenül figyelni kell a biztonságra.

3. nap SIENA 248 km

A városon kívül, egy sportklub melletti busz és lakókocsi parkolóba álltunk be, itt volt víz és ürítési lehetőség is, 12 EUR/éj. Első kérdésünk az volt, hogy csendes-e?

Biztosított a csak napközben ott lévő őr, hogy igen. Ez igaz is volt, 8 lakó társaságában végre kipihentük magunkat.

Ahogy beálltunk megjelent egy tyúkocska a lakó előtt és kérdőn nézett ránk, mintha érdeklődne, hogy mivel óhajtjuk megkínálni. Régi kenyerünkből megkínálta őt unokánk Nono, majd 10 perc sétával megérkeztünk a pályaudvarral szemben lévő shopping plazába, majd azon keresztül kb. 8 mozgólépcső igénybevételével a városba is. Az első óra egy laza eső miatti presszózással telt, majd megvettük újabb 2 esernyőnket, ezzel már csak a lakóban van 5 db, és besétáltunk a Campo-ra, Siena főterére.

Nos, ez az, amit látni kell egyszer az életben. Érdekes módon nem a körbevevő házak azok, amik a látványt nyújtják, hanem ahogy megépítették a teret, az arányai, az alakja, a lejtése, a különlegessége a megkapó. A téren lévő Gaia kút meséje az, hogy Siena vízhiányban szenvedett, ezért a XIV. században megbíztak mestereket vízvezeték építésére. Ők csákánnyal és függőónnal dolgoztak csak, egyszerre két végéről indították a vezeték építését, mégis eredményesen találkoztak középen és így sikeresen bevezették egy 60 km-rel távolabb lévő hegyi forrás vizét a városba, amely a mai napig működik.

Körben a házak aljában különféle éttermek, boltok vannak, a turisták pedig a tér bármely pontjára kényelmesen leheveredve élvezik a látványt.

A szomszédos utcákban a szokott nemzetközi híresebb márkák boltjai sorakoznak, ettünk egy pocsék pizzát, kedves meghívásra betértünk egy festőművész műtermébe, aki éppen „alkotott”, majd végre tényleg csendben tudtunk egy nagyot aludni.

Reggel már 2 tyúk káricált a lakónk előtt, az előző napi tyúk elhozta a haverját is reggelizni. Odaadtuk nekik egy görögdinnye héjat, félóráig csipkedték és itták a levét.

Sienát is látni kell, annak ellenére, hogy a város nagy része a téglából épült sötét házakkal számunkra nyomasztó volt.

4. nap SAN GIMIGNANO 44 km

Ahogy beérkeztünk a várfal alatti körforgalomba, elénk vágott egy motoros, a hátán camper felirattal és integetett, hogy kövessük. Szót fogadtunk, mivel tudtuk, hogy a városkába nem lehet behajtani. Egy kemping-féle helyre vezetett bennünket, ahol óránként 3 EUR-ért lehetett parkolni, ebben benne volt, hogy egy kisbusszal felvisznek a város falához, a bejárathoz, majd vissza is hoznak.

Kényelmes megoldás volt és jó szerviznek bizonyult.

A város a tornyairól híres, messziről látni őket. Gyakorlatilag anno toronyépítési láz tört ki a helyi gazdag kereskedőcsaládok között, a verseny tárgya az volt, hogy ki épít magasabbat. Ennek a versenynek végül egy helyi püspök vetett véget, aki törvénybe hozta, hogy az övé lehet a legmagasabb és pont.

A tornyok látványa érdekes, de nem mondható különlegesnek egyik sem egyszerű alakjuk miatt.

A helyi kerámiamunkák híresek, szépek és jól díszítenek, majdnem elcsábultunk egy gyönyörű nagy tányérra, majd az árát meglátva letettünk róla.

Itt már ugyan a Chianti borvidékén jártunk, de inkább egy üveg Brunello-t vettünk, az eladó tanácsára, és tényleg egy jobb minőségű vörösborhoz jutottunk, mint a Chianti.

A város főterén egy mobil vásáros jól megtermett és megsütött egész malacot szeletelt és rakta be friss zsemlékbe. Ez volt a nagyon finom ebédünk.

GREVE IN CHIANTI 39 km

Klubtársunk Brigi élménybeszámolójából javaslatnak véve itt aludtunk, előtte azonban úsztunk és söröztünk egyet a mellette lévő strandon. A nagy melegben kifejezetten jó megoldás volt, később estefelé besétáltunk a negyedórára lévő központba. A helyiség összes látnivalója egy kedves kis tér, hasonló házakkal körbevéve, mindegyik első szintjén egy nagy terasszal, virágokkal, a földszinten üzletekkel.

Az egyik oldalon egy régi hentes család üzletét néztük meg, sajtpincével, régi eszközökkel, fotókkal berendezve, nagy sonka és szalámi választékkal. A mennyezeten tízesével lógtak a klasszikus prosciutto-k, a helyi sonkák. Az üzlet előtt nagyméretű hústőkék álltak kinn, és éttermük is volt. Beültünk egy könnyű vacsorára, ettünk finom tonhalas salátát és prosciutto-t sárgadinnyével.

Itt sem volt szerencsénk a pihenéssel, 11h-kor megérkezett egy olasz család gyerekekkel, a családfő levette a lakóról a gyerekek bringáját, kirakta az asztalt, és kezdődött a szórakozás a parkolóban, hangos kiabálással vegyítve. Végül rájuk kellett szólni, hogy éjfél után abbahagyják.

A parkoló ingyenes volt, a város szélén.

5. nap ARTIMINO 48 km
Még mindig követve Brigi élménybeszámolóját, keskeny utakon felmentünk egy hegy tetejére, hogy megnézzük a sok kéményes Medici villát. Ugyan a könyvünk nem említette a megnézésre érdemes Medici villák körében, de mivel közel volt, megnéztük volna….

Sajnos ezt a villát nem lehet megnézni se belülről, se közelről. A kerítésen kívül bóklászva lehet látni, a mellette lévő hotel portása szerint a XX. században már nem volt nyitva megtekintésre, csak a hotelvendégek mehetnek be, de ők is csak az udvarára.

No sebaj, a mellette lévő Artimino falucska fala melletti parkolóba beálltunk, ahol egyedül voltunk, senki nem zavart bennünket az ebéd elkészítésében. Illetve csak a krumpli megfőzésében, mert még volt az otthonról hozott fűszeres pulykacomb sültből és a kovászos ubiból.

Ebéd után felsétáltunk a faluba, de vagy a hőség miatt, vagy mindenki máshol dolgozott, kihalt volt az egész fallal körbevett falu.

Visszafelé felfedeztünk a kapun kívül egy kis vendéglátó helyet, besétáltunk kávézni. Meglepetten vettük tudomásul, hogy egy olyan előkelő étterembe kerültünk, ahol csak kávét inni kizárt, és minden hely foglalt!

PISA 66 km.

Az olasz Portolano kiadványban szereplő címet követve könnyen megtaláltuk a ferde torony szomszédságában lévő őrzött fizető parkolót. Egy nyugdíjas pár fogadott bennünket nagyon kedvesen, és szerencsénkre még oda tudtunk beállni, ahol áramot is tudtak adni, nagyon fogytán voltunk már. Ez az egész 12 EUR/éj és pillanatokon belül a Csodák terén voltunk.

Maga a csodák tere az, amit az ember vár Pisa-tól. Lenyűgöző az épületegyüttes, nem csak a ferde torony, hanem a dóm és keresztelőkápolna is.

Számunkra meglepő volt viszont a környezete. A turisták szabályszerűen tolongtak a Csodák terén és a környező utcákban. A buszok ötvenesével jöttek reggeltől estig.

Rengeteg pénzt otthagytak ezek a turisták már több évtizede, a város mégis képtelen volt rendbe tenni legalább Csodák tere környékét. Kopott házak, utcák, kosz és unott vendéglátás. A környező utakon végig zsibvásár, ócska giccsek, hamisított márkák és vallási tárgyú ’alkotások’ tömkelege. A ferde torony még nyitva, a sétakocsik még üzemelnek, de a ferde torony tövében lévő kávézó bezárt 19h-kor, és szabályszerűen elzavarta a vendégeket.

Nagyon kemény összegért felültünk a piros hop-on-hop-off buszra, és tettünk egy 45 perces kört a városba. Kár volt. Semmit nem lehet látni, nem érdemes bármit is keresni itt.

Vissza a parkolóhelyre, hátha most alszunk, végül is őrzött parkoló. De nem. Megérkezik 11h-kor 3 francia roma család 3 kocsival, kipakolják összes asztalaikat és hajnalig ordítanak, röhögnek.

6. nap VIAREGGIO 24 km.

Több helyen olvastuk, hogy Viareggio a századfordulón híres fürdőváros volt, patinás épületekkel és korzóval. Megálltunk délelőtt egy kis sétára, bár nem volt könnyű parkolóhelyet találni. Végül egy széles főutca kék parkolósávjában 11,30h-kor le tudtunk állni, parkolójeggyel.

Viareggio ma is fürdőváros, gyönyörű, gondozott, finomhomokos parttal, nyugágyak és napágyak tömkelegével. A régi partmenti villák kapuin keresztül lehet bemenni a partra, egyébként be van kerítve. Még nyomokban látni lehet ezeket a patinás villákat, de a turizmus ennek a településnek is adott ebben a században.

Az eddigi gyakorlatunk szerint minden ilyen alkalommal bedobáltuk a hátizsákba a GPS-t, pénztárcát, I Pad-et, és minden értéket, vittük magunkkal. De itt üzletek sora, nagy forgalom, sok járókelő, gondoltuk felesleges vinni az I pad-et, beraktuk az ágyneműtartóba. Ezt nem kellett volna! 2 óra múlva, mire visszamentünk és beszálltunk a buszba, minden szekrényajtó nyitva volt, betörtek a kocsinkba.

Természetesen elvitték az I pad-et és még egy halom mást is. Szerencsére pénzünk, fotógépünk, igazolványaink velünk voltak, ezeket nem tudták elvinni.

Körbenéztük a lakót, hogy hol jöttek be, mert amikor beszálltunk semmit nem vettünk észre. Kiderült, hogy csupán csak a zárat hackelték meg a személyajtón, más kárt nem csináltak a buszban.

Az is kiderült, hogy 12-től ebben az utcában halotti csend lett, a déli szieszta miatt a rabló kényelmesen dolgozhatott. Ugyan szemben a fagyizó nyitva volt, de a kislány semmit nem vett észre, viszont kedvesen kihívta a carabinieriket.

Érdekes egy helyszínelés volt, a rendőr megnézte a zárat, be se lépett a buszba, majd kijelentette, hogy ebben a városban a rendőrség már aznap zárva van, nyugodtan menjünk tovább ahova akarunk és bármely rendőrségre bemehetünk az ügyünkkel.

Mondtuk, hogy jó-jó, de azért adjon valami papírt, erre letépett egy kockás cetlit, rajta a neve és telefonszáma.

Ezzel továbbutaztunk Levanto-ba, végig rendkívül idegesen a történtek miatt.

LEVANTO/CINQUE TERRE 116 km

Elegünk volt az útszéli parkolókból, ezért be akartunk állni kempingbe, egyébként is már teljes szervízre szorultunk, valamint itt 2-3 napot terveztünk állni és innen bejárni a Cinque Terre-t. Sajnos az olasz kempingek nagy része a nyári szezonban tele van, itt is ez volt. Ezért rákényszerültünk a pályaudvar mögötti leállóhelyre, ahol szerencsére elment egy német család és délután be tudtunk állni. Ennek a leállóhelynek sok előnye és hátránya volt. Fizetős, 24 órára 18 EUR, van ürítő és víz is. Annyira szűkek a kijelölt beállóhelyek, hogy az ablakokat is alig lehet kinyitni, közvetlenül a forgalmas út mellett van, és vele szemben egy focipálya, ahol elég érdekes felfogásban éjfélig rendezték meg minden nap a focimeccseket, majd éjfélkor hangos eredményhirdetés és győzelmi mámorzene következett.

Viszont ott volt a pályaudvar, ahonnan félóránként-óránként mentek a vonatok minden irányba.

Lesétáltunk a partra, gyönyörű naplemente volt a Ligur tengeren hatalmas hullámokkal. Közben bementünk a rendőrségre, ahol a csak olaszul beszélő ügyeletestől megkaptuk a kioktatást, hogy nem tud angolul, ezért az angolul általunk megírt bejelentést nem tudja elolvasni és nem érti mi történt velünk. Szíveskedjünk befáradni a turistairodába és lefordíttatni olaszra az irományunkat. Közölte, hogy 19h-ig nyitva van, akkor volt 18,30 h. Befáradtunk a turistairodába, ahol sorba állt még 8 vendég, és egy agyondolgozott nő ült a pult mögött. Ő szimultán beszélt németül, franciául, angolul és olaszul. Kedvesen megígérte, hogy éjjel otthon elkészíti a fordítást, jöjjünk vissza holnap.

Vettünk egy kétnapos Cinque Terre kártyát, amivel mértéktelenül lehet utazni az összes vonaton, be lehet menni ingyen a múzeumba, be lehet menni a szerelmesek útjára, és a zöld kis buszokkal is lehet járkálni ingyen. Igaz, hogy 19 EUR volt fejenként, de tényleg megérte.

Innen kezdve bejártuk Levanto-tól La Spezia-ig a teljes Cinque Terre-t két nap alatt.

7. nap LEVANTO-BÓL LA SPEZIA, RIOMAGGIORE ÉS MANAROLA.

Reggel a fél tízes vonattal félóra alatt bevágtattunk Le Spezia-ba. A pályaudvar előtt hosszú sor narancsfa, érett gyümölcsökkel. Szép régi házak, sétálóutca üzletekkel le a tengerre. A parton pálmafás korzó. Ennyi volt a látnivaló. Megkerestük az S jelű busz megállóját és visszamentünk vele a pályaudvarra. Következő megálló Riomaggiore volt, amely már a Cinque Terre öt híresebb települése közé tartozik.

Ezek a települések mind a hegyek közé, a tengerpartra beszorult falucskák, ahova behajtani tilos még szgk-val is. Általában felső végükön van egy parkoló, de ez sem alkalmas lakóbuszoknak.

Először betértünk egy kifőzde-szerű kis étterembe, ahol csak megrendelhettük a sült halat krumplival, de ki kellett hozni, és útközben megenni. Olcsó és finom volt, és amúgyis már a pizzaszeleteket eléggé megutáltuk.

Végigsétáltuk oda-vissza a falucskát, majd végigjártuk az innen induló ’Szerelmesek útját’ ami a következő faluig, Manarola-ig vezet a tengerparton, a sziklába vájt úton. Csodás panoráma, a kerítésen, a sziklafalon lakatok, masnik és szerelmes feliratok tömege.

Megnéztük Manarola-t is, bár az előző Riomaggiore szebb volt.

Elkaptuk a következő vonatot és visszamentünk Levanto-ba. A turistairodában a hölgy átadta a fordítást angolról-olaszra, és nem fogadott el egy fillért sem!

Bevágtattunk a rendőrségre, odaadtuk az angolt és olaszt is, erre jött egy újabb rendőr, aki láss csodát tudott angolul! Vissza is adta a fordítást, neki már nem kellett, és átadott egy 5 oldalas sablon jegyzőkönyvet, ami öt nyelven tartalmazta mindazon kérdéseket, ami egy ilyen eset bejelentéséhez kellett! Ekkor kezdtünk el káromkodni és anyázni. Ezek ugyanúgy működnek ott is, lehet, hogy jártak már nálunk tanulmányúton?

No jó, kitöltöttük angolul az öt oldalast, majd átadtuk, az angol tudós közölte, hogy jön helyszínelni. Néztünk, hogy most? Minek? Már helyszínelt Viareggio-ban a kollégája. De ám legyen, jöjjön. Megkaptuk a záradékolt jegyzőkönyvet.

Kimentünk az utcára, elénk kanyarodott a rendőrségi kocsi, ott ült benne és közölte, hogy olyan megbízhatónak látszunk, mégsem jön helyszínelni. Na ezen már röhögtünk is.

Visszasétáltunk a lakóbuszhoz, és mit ad isten, megérkezett rendőrünk, megnézte a zárat, köszönt és távozott.

Csak néztünk egymásra, hogy ilyen nincs!

8.nap LEVANTO-BÓL CORNIGLIA, VERNAZZA ÉS MONTEROSSO

Reggel elkaptuk a fél kilences vonatot, kiszálltunk Corniglia-ban. Két út kínálkozott a hegy tetején lévő falucskába, vagy a rendkivül meredek hegyoldalon cikk-cakk-ban felvezető lépcsővel tarkított hegyi út, vagy a szerpentin autóút. Ez utóbbit választottuk, a hőségben félóra alatt sikerült felérnünk a főtérre. Megvettük a boltban az utolsó üveg „frizzante” ásványvizet, amit ott helyben megittunk. A falu végigjárása már csak negyedóra volt, 1 keskeny út a falu közepén a másik végén lévő tengeri panoráma teraszhoz. Helikopterek mentettek valakit az alattunk lévő fürdőöbölből, ezekbe az öblökbe hosszú és meredek lépcsősor vezetett le a faluból, mire az ember feljött rajta, megint lefürödhetett…

Corniglia kipipálva, nem volt érdemes felmászni ide. Éppen jött a helyi kis zöld busz a főtérről le a vonathoz, pont jött a vonat és máris Vernazza-ban voltunk. A falvak között 10-20 perc a menetidő.

A vonatok a part mentén majdnem végig alagutakban mennek, például a szerelmesek útja alatt vezet a vonatalagút, és több faluban alagútban van a vonatállomás is.

Vernazza-ban is egy gyalogos tunelen keresztül lehetett a faluba jutni az állomásról.

A falu közepén egy magas terasz fedi a vonatsíneket, ez a falut két részre osztja. Fel kell menni a teraszra, a másik oldalon lejönni, hogy a főutcán sétálhassunk a tengerre.

Hangulatos, szép, de pici falu. Kellemes, kiépített tengerparti öble van, belső öböl ami hullámmentes és külső öböl kultúrált burkolt parttal, zuhanyozókkal, lépcsővel a vízbe.

Az öböl partján mindenhol éttermek teraszai, fagyizók, házak kiadó szobákkal.

Az öt faluból idáig ez tetszett a legjobban, éppen kezdtünk álmodozni, hogy ősszel, amikor már kevesen vannak, itt kiveszünk egy szobát és vonattal lejövünk pár napra.

De ebédidő következett, elkezdtük nézni az éttermek árait, és mellbevágó árakat láttunk. Végül a vonatállomás mellett volt egy kedvezőbb, beültünk és fizettünk a végén 2 spagettiért és 1 sült tintahalért + 3 üditőért 46 EUR-t!

Ebéd után tovább Monterosso-ba. Ahogy kiszálltunk a vonatról gyönyörű panoráma tárult elénk, 1 szinttel lejjebb szép öböl, fürdőélet, teraszok és láss csodát egy kis benyúló félszigeten parkoló, benne lakóbuszok álltak. Első dolgunk volt felderíteni a parkolót.

24 EUR/éj áron bárki eltölthet itt 24 órát, de semmi szerviz nincs. Viszont 50 méterre a bekerített strand bejárat, zuhanyozókkal, WC-kel.

Ez az egyetlen az öt faluból, amelynek hosszú homokos fürdőöble van, és egy L alakban felfelé nyuló falu egészíti ki, esti sétalehetőségként.

Máris eldöntöttük, hogy itt a helyünk, másnap reggel leköltözünk ide Levantoból.

Ezzel visszavonatoztunk lakóhelyünkre, megvettük a boltban a tonhalas salátához/olaszul Insalata di Tonno az étlapokon/ való dolgokat és ebből nagyon finom vacsoránk volt.

Megvártuk az éjféli meccs eredmény hirdetést, majd ’gyorsan’ aludtunk, hogy hajnalban keljünk és rohanjunk üres helyért Monterosso-ba.

9. nap MONTEROSSO A CINQUE TERRE-N

A hajnali rohanás konkrétan úgy ment, hogy rendkívül szűk szerpentineken átlag 30 km-es sebességgel átóvakodtunk Monterossoba.

Viszont ahogy megérkeztünk a parkolóba reggel 8-kor 5 perc múlva már volt is helyünk. Fürdőgatya fel, a parton helyfoglalás és üdültünk 1 teljes napot. 5 m. után kristálytiszta mélyvíz, ezerrel sütött a nap, minden nagyon rendben volt.

Vacsora sült baconba csavart sajtos virsli sült krumpli, kovi ubi, majd nagy séta a faluban fagylaltozással egybekötve.

Visszafelé ki kellett ülni a tengerpart feletti teraszra és inni kellett egy Campari spritz-et, miközben a telehold által teleszórt ezüst tengert bámultuk.

10. nap INDULÁS ÉSZAK FELÉ, GARDA TÓ BAL OLDALA

Nyugodt éjszaka után korai kelés, még egy utolsó úszás a nyugodt öbölben, zuhanyozás a parton és indulás.

Tavaly végigjártuk a Garda tó jobb oldalát, most a bal oldala volt a cél, konkrétan Limone sur Garda és Riva del Garda, a fővárosa.

Limone-be nem lehet behajtani lakóval, lenn van a tóparton, fenn az országúton tőle 2 km-rel távolabb van egy parkoló, oda tudtunk beállni. 2 óra alatt oda-vissza teljesítettük a programot, a falucska szép, de semmi különös, fő attrakciója a tóparti kikötő és mellette a korzó éttermekkel.

Riva del Garda egyik kedvenc városunk, tavaly már bejártuk, egyenesen a lakóparkolóhoz hajtottunk. Tavaly óta felújították, építettek vizesblokkot, zuhanyozóval, WC-kel, automata fizetővel, és sorompóval! Beálltunk a sorompó elé, elolvastuk a tudnivalókat, megnyomtuk a gombot a jegyért, és ő máris kiírta, hogy full az area, tehát ide be nem megyünk. Leállítottuk ott helyben a sorompó előtt a kocsit és vártunk. Az első lehetőségnél be akartunk menni, de nem indult önindítóval a kocsi.

Át kellett tolni a sorompón, be a helyére. Tájékozódtunk, hogy akkor péntek este volt, minden szerviz zárva, hétfőn Olaszországban és Ausztriában ünnepnap, tehát kedden nyitnak a szervizek. Ezért reggel elindultunk hazafelé, amikor is 150 km-ként a benzinkutaknál 2 óra alatt annyi áramot vételeztünk, hogy a következő 150 km-re elég legyen, mert nem töltött a generátor, vigyáztunk, hogy lejtőkre álljunk, betoltuk és így érkeztünk meg Ausztriába, Linz után Szent Valentinbe. Közben folyamatosan égett a műszerfalon az akku kontroll lámpa. Itt már áramcsatlakozással se töltött az akku, és a lejtők is elfogytak. Az autóklubon keresztül kihívtuk az ÖAMTC segély kocsiját, meg is érkezett 2 óra múlva, előre közölték, hogy 100 EUR lesz a kiszállási díj.

Bemérte a generátort, az akkut, közölte, hogy minden tökéletes, lám csak, most nem ég a kontroll lámpa sem a műszerfalunkon, hiába, az ő keze csodálatos, bebikázta a kocsit, átvette a pénzt, közölte, hogy ha felgyullad a kontroll lámpa, azonnal menjünk szervízbe!

Juhé, kitört a boldogság, meredten néztünk ki a szemeinken, rájöttünk, hogy itt az isten se segít, viszont a kút tele volt román romákkal és csotrogány kocsijaikkal.

Tehát onnan menni kellett, beugrottunk a lakónkba és elkezdtünk vágtatni hazafelé az éjszakába, láss csodát, a kontroll lámpa nem gyulladt fel többé, viszont nem is töltött az aksi, mi pedig hajnali kettőre hazaértünk.

Hogy mi volt a baja a kocsinak? Hát nem a generátor, se nem az akksi, hanem Batilla sec perc alatt megtalálta, hogy ezeken a kocsikon az aksi tetején van egy u.n. 300 A főbiztosíték és az ment ki. Csere és a kocsinak semmi baja.

Az ÖAMTC-s szervizes kollégának ezt tudni kellett volna, de nem sikerült magáévá tenni a szakmáját.

 

Viszontagságos utunk volt, sok problémával, ennek ellenére biztosak vagyunk, hogy a rossz emlékek törlődnek majd és a sok szép városkára, tájra fogunk emlékezni csak.

Képeink ezen a weboldalon láthatók:

http://www.panoramio.com/user/3593775

MaNa-ék 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.