Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Rövid tervezgetést, gyors elhatározás követett és 04.03.-án elindultunk Törökországba.

 

Első esténket Szeged egyik parkolójában töltöttük másod magunkkal, vagyis Gáborékkal.

04.04.-én kora reggel indultunk a határ fele mondván így estig eljutunk a Görög-Török határig. Egy aprócska dolgot nem tudtunk, hogy roham lesz a határon. Csekély 5 h várakozás után sikerült átlépnünk Szerb oldalra. 23,30 h-ra értünk Görög területre, ahol második éjszakánkat töltöttük, egy benzinkút kamionparkolójába.

04. 05 Indulás a török határ fele jó úton (most adhatták át). A török határon az első benyomásunk vegyes volt. Három helyen ellenőrizték a papírokat, szöges kocsi fogón kellett áthaladni, ellenben a vízumváltásnál, kedvesen cukorkával kínáltak bennünket. Gyors pénzváltás után irány Rodostó (Tekirdag).

Még időben érkezünk, így meg tudtuk nézni a Rákóczi emlékházat, majd a megkoszorúztuk a Rákóczi szobrát, magunk és az MLK nevében. Tovább indulva a rodostói járókelők széles mosollyal és heves integetéssel üdvözöltek.

Estére Isztambul belvárosában a tengerparton találtuk magunkat, Gábor jóvoltából, mivel már itthon kinézte ezt a parkolót.

04. 06 Irány Isztambul gyalog (ez nem okozott gondot, mivel a régi városfalak mentén aludtunk) Kékmecset, Nagy bazár, Fűszer piac (Egyiptomi bazár)

Mind felejthetetlen élményt nyújtott.

Estére kicsit bőrig ázva értünk vissza csendes kis parkolónkba, ahol csak a két lakó állt rendőri lezárás mellett, ami egy kicsit aggasztó volt, de a parkolási díj kifizetése után úgy látszott, hogy nem küldenek ki.

Mint megtudtuk másnap érkezik Obama, és mivel ezen az útvonalon megy be a városba, ezért úgy döntöttünk reggel inkább távozunk önszántunkból.

04. 07 Irány Ázsia. A Boszporusz-híd fizetős. Táblák jelzik, hogy vagy kártya, vagy előrevett jeggyel lehet átmenni, de nem láttuk módját, hol vehetnénk jegyet, a híd közepén már elképzeltük, hogy jön a büntetés, de nem. Az ázsiai oldalon a kapuk előtt van parkoló, ahol meg lehet állni, és itt lehet venni kártyát, mely oda vissza érvényes (30YTL).

Ezt követően felmentünk egy…… hegyre melyről csodás panoráma tárult elénk rálátással Isztambulra.

 Izniki tó fele indultunk, ahol egy szabadtéri természetes thermálfűrdő várt, amit Gábor szemelt ki még itthon. Oly kellemesnek tűnt (és volt is), hogy 1napos pihenőt rendeltünk el.

Fizettünk a helyi teázós embernek egy kis pénzt, és élvezhettük a vizet és a napsütést, na meg a rostonsültjeinket. Reggel átjött a szomszéd bácsi és hozott nekünk egy kis olajbogyót, délután, jött egy másik ember, aki meg kínált olajbogyóval egy kb. 3literes pikszisből mi szépen megköszöntük és álltunk ott tanácstalanul, erre az egészet letette az asztalra. Hát nem tudom kinek szólt az ajándék, a magyaroknak, a vendégeknek, vagy a szőke Katának, de minden esetre kedves volt.

04. 09 Irány Bursa, ami az Oszmán birodalom első székhelye volt. Nagy nehezen találtunk parkolót, ahonnan eltanácsoltak, majd a város megkerülése után majdnem ugyan oda jutottunk vissza, egy másik parkolóba. A kirohanó boltos innen is eltanácsolt, még utánunk is jött, hogy menjünk el innen. Látván, hogy nem értjük meg mit akar, rendőri segítséget vett igénybe, aki értésünkre adta, hogy távozásunk után az autóinkat nem látjuk többé egyben, vagy sehogy. Meggyőzött! Rendőri felvezetéssel elhagytuk a várost. (köszönet a rendőreinek és a jóakaratú boltosoknak) Igaz azt is magyarázta, hogy elvisz bennünket egy rendes parkolóba, de addigra már elment a kedvünk Bursától.

Irány tovább Mudanyába. A kikötő mellet nem túl csendes parkolóban aludtunk a Márványtenger partján. A város megtekintése és egy helyi étteremben elköltött finom vacsora után, viszonylag korán tértünk nyugovóra, amit az erős szélnek köszönhettünk.

04. 10 Nyugati irányba a Kus tó felé (Kus Gölü) vettük az irányt, aminek észak keleti csücske Madár rezervátum, mely különösen ilyenkor, a vonulás, és a költés időszakában érdekes. A rezervátum egy része, a költőhelyek környéke be van kamerázva, és a kicsi múzeumban meg lehet nézni a fészkeket, anélkül, hogy a madarakat zavarnánk, utána adnak távcsövet, és a kilátóból is bámészkodhatunk.

A Kus tó után újra éjszakázó hely után kellett nézni. A Márvány tenger partján, egy kihaltnak tűnő üdülő „park”(?) mellet találtunk alkalmas helyet. Itt is megtaláltak a rend őrei akik, minden jót kívántak, és távoztak, miután meggyőződtek, hogy nincs semmi problémánk.

04.11 Reggel irány Trója. Trója nem nagyon érte meg (számomra) a fáradtságot, mivel csak kőrengeteg és én magam részéről nem nagyon láttam meg benne a várost, de a gyerekek élvezték a falovat.

Canakkale átkeltünk komppal a Dardanellákon Európába (25 YTL). Igaz olyan szűk út vezetett a komphoz, hogy azt hittük beszorulunk a kanyarban.

Ekkora már sürgőssé kezdett válni a hazaiaknak ígért almatea beszerzése, amit Isztambul óta sehol nem láttunk, így kisebb nagyobb üzletek látogatásába kezdtünk, eredménytelenül.

Estére az Égei tenger partján kívántunk aludni, de a beépítettség miatt nem lehetett. Egy traktorral érkező úriember kézjelekkel kérdezte, hogy aludni akarunk-e miután közöltük hogy igen a „telkére” vezetett s jó éjt kívánva távozott.


04. 12 Mivel időnk lejárt irány haza, illetve a Görög határig, ahol éjszakánkat töltöttük, s hogy utunk „kellemes” legyen egy enyhe pukkanás-szerű hangot hallottunk és a kocsink teljes oldalán zubogott a forró víz. Mivel szesz volt bőven így víz nem kellett

Egyszerű csőrepedés volt, de olyan összevissza mindenhonnan folyt a víz, hogy hihetetlen. Ebből is látszik milyen ”jól” vannak megépítve ezek a kocsik. Hála az égnek nem lett nagyobb baj és Kerti Mester azóta már meg is javította. Köszönet.

04.13 Tompánál jöttünk át, és este 10fele érkeztünk haza.


Ui:

Az autópálya Szerbiában és Macedoniában olyan, mint volt.

Görög és a Török határ között kiváló az autópálya (most adhatták át nagy részét)

Törököknél az út jó (de egy kicsit rázós), többnyire osztott két sávos, így elfér rajta az is, aki szembe jön a forgalommal. A határátlépés Gr-Tr határon kb. 1/2h.

A városokban, de a kisebb településeken is nagyon harcos parkolót találni, főleg ilyen nagy kocsiknak.


Árak: Isztambulban 5-ször annyit fizettünk az étkezésért, mint máshol, a mogyorófélék is 4-5-ször annyiba kerülnek, és almateát csak Isztambulban és a határon láttunk.


Étkezés: Igaz mi csak a Kebab Különféle formáit kóstoltuk, de nagyon finomak, összevissza mindenhol, még utcai árusnál is ettünk, mégsem volt semmi bajunk. A joghurtjuk fantasztikusan finom, a baclava nagyon édes de finom. A kajájukat legjobban azzal minősíteném, hogy több kaját hoztunk haza, mint amit kivittünk.


Egy negetívumot láttam az egész úton, hogy nagyon sok a kóbor kutya, igaz barátságosak, mert abból élnek, hogy koldulnak. Háziállat nélkül praktikusabb elindulni, nehogy valami betegséget szerezzen kedvencünk.


A törökök nagyon kedvesek, barátságosak, vendégszeretők, figyelnek a turistára, nem minden áron akarnak nekünk eladni valamit (a varázsszó: nem szeretem a bőrt, a parfümöt stb.), de érdekli ki vagy, honnan jöttél, hova mész….


A gyerekeket szeretik, főleg mikor törökül köszöntek, vagy meg köszöntek valamit, akkor előkerült a csoki cukor, nyalóka stb.


Kicsit tartottam az utazástól, mert nem ismertem az ottani viszonyokat, de nagyon kellemes meglepetés ért.

Mivel olyan nagy ez az ország, bőven van még mit nézni, biztos visszatérünk még egypárszor.


Füredyék, Jutka, Laci

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.