Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Miközben ezt a beszámolót írom egy doboz Ciuc üldögél a klaviatúra mellet.

 

Ha elmész Erdélybe, akkor a gyönyörű tájak élménye mellet elkerülhetetlen, hogy egy kicsit a Magyar történelem is megérintsen.
Nem az ökölrázó, asztalt verő, csak a békés, emlékező gondolatok. Az ezen a vidéken élő emberek 1000 éven át, életük feláldozásával is védték az országot, és ezzel Európát minden betolakodótól. Ez nem lehetett másképp csak évszázadokon át tartó hazafias neveltetéssel.
Mikor először jártam Erdélyben, egyik házigazdánk suttogva hívott a hátsóudvarba, ahol kihúzta magát, és büszkén mutatta, hogy az egész falat piros-fehér-zöldre festette. Fülig ért a szája. Akkoriban ezért börtön járt. Akkoriban a Székely kapukon is csak lukak jelezték, hogy ott van a Magyar címer helye. Mára a történelmi emlékhelyek tele vannak nemzetiszínű szalagokkal, és ezt nagyon jó látni. Nem is csak azt, hogy ott vannak, hanem, hogy ezért már nem bántják az ott élő Magyarokat.
Az ott élők emlékeznek. És ez szép.

No de hát ez egy lakóautós élménybeszámoló.
 Az úthoz tartozó fotóalbum linkje
Sokadszorra voltam Erdélyben, de minden utamon olyanokkal mentem akik még nem voltak. Így hát nagyjából ugyanazt, a legfontosabb látnivalókat érintő kört tettem meg ismét, de nem bántam, mert megunhatatlan.
Két lakóautóval és egy személykocsival alkotott kis karavánnal léptük át a határt és meg sem álltunk Kolozsvárig, ahol Rlacikával találkoztunk egy benzinkútnál. Lacikával végigbeszéltük a tervezett utat és hogy merre, milyen éjszakázó helyeket ajánl, hol lehet biwakolni, és hol álljunk inkább kempingbe.
Innen a Lacika által ajánlott Mustang kemping felé folytattuk az utat.
A Mustang kemping Szováta közelében Várhegyen található.
Attila , a tulajdonos nagyon kellemes környezetet alakított itt ki. A kemping határos egy patakkal és a patak partján kialakított fedett tűzrakó és étkezőhely is alkalmas társasági összeülésekre.
Az árai is alacsonyak 12 euro körül jön ki egy lakóautó a teljes legénységgel együtt.
Innen indultunk másnap a sóvidéki barangolásra.
Parajd
A Parajdi sóbánya kihagyhatatlan látnivaló, és még negyedszerre sem volt unalmas. A bányába busszal viszik le a látogatókat, és onnan lépcsőn lehet lesétálni a hatalmas „barlangokba”.
Az egyik falon, a bánya történetét lehet végigolvasni. Olyan érzés mintha a Magyar Történelem-könyvet olvasná végig az ember.
A bánya bejáratánál érdemes a faszénparázson sütött, friss, forró kürtöskalácsot is megkóstolni. Itt mindig jól készítik. Akkora, hogy ebéd helyett is megteszi.
Akinek van kedve túrázgatni, a hegy túloldalán (a bányabejárathoz képest) lehet sósziklákat is találni melyeket az eső barázdál igazán varázslatossá. Ezeket most nem, de még egy régebbi utunkon néztük meg.
KÉP
Korond
Parajdtól csak pár kilométernyire van Korond. Ez a hely a fazekasmestereiről lett híres, és régebben a főutcán a fazekasok termékeit lehetett megvenni a házaikban. Mára az egész falu egy hosszú egybefüggő bazársorrá változott, ahol már mindenféle csecsbecse kapható (kiselefánt mint Erdélyi souvenír), de azért még megtalálhatóak a korondi fazekasok munkái is, és erdélyi fafaragások is.
Egy sétát mindenképpen megér, hiszen még mindig olcsón lehet vásárolni igazi kézműves termékeket.
Szováta
Visszafelé menet megnéztük Szovátán a Medve tavat. A tó érdekessége hogy a vize sós és saját üvegházhatásának következtében melegszik. Emiatt sokat pihentetik is hisz a fürdéssel kavarják a vizet.
Másnap elhagytuk a kempinget és elindultunk a Gyilkos tó felé. A tavon a csónakázást most kihagytuk, de szép időben érdemes rászánni egy órát.
Kicsit továbbhaladva lehet beautózni a Békás szorosba. Érdemes a lakóautót leparkolni és gyalog végigsétálni a szoroson, mert így még lenyűgözőbb a látvány. Nekem még nem sikerült száraz időben látnom, de a szemerkélő eső is csak kicsit tud rontani az élményen.
Innen megindultunk dél felé, Csíkba. Pontosabban Csíksomlyóra..
Út közben balról a Keleti kárpátok, jobbról pedig a Hargita vonulataiban gyönyörködtünk.
Csíksomlyó egy zarándokhely mely mára összenőtt Csíkszeredával. A Csíksomlyóra zarándokló nép szent hegynek tartja. Lent a faluban mindenképpen megér egy megállást a Kegytemplom megtekintése. KÉP
Mivel a nyeregbe kocsival már nem lehet felmenni (quadosok miatt sorompóval lezárták az utat) így a hegy lábánál a parkolórész mellett a fűben biwakoltunk.
Gyalog persze felsétáltunk a nyeregbe, a Makovecz oltárhoz.
A „túrásabbak” felsétálhatnak a borvízforrástól is Jézus hágóján át, közben végignézve a stációkat. KÉP
Idefelé jövet átszaladtunk a kereszteződésen, de másnap úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk egy kicsit, és szentelünk kis időt a Keleti Kárpátok történelmi részeinek, így hát megcéloztuk az ezeréves határon álló Gyimesbükköt.
A Gyimesben vezető út szintén fantasztikus. A szinte függőleges domboldalak is szépen kaszálva, a széna pedig kézzel rakva hatalmas boglyákba. A táj leírásához én kevés vagyok. Egyszerűen: jól esik körülnézni.
Gyimesbükk: Itt ér véget az ország, melyet István király Mária kegyeibe ajánlott.
2008 Pünkösdjén Budapesttől ideáig jött a Székely Gyors nevű különvonat, mely amerre csak haladt, végig ünneplőbe öltözött tömegek fogadták. A menet hivatalos célja az ezeréves magyar határon álló, felújított MÁV őrház és a benne kialakított kis Vasúti Múzeum ünnepélyes átadása volt.
A vonatot egy magyar címerrel díszített mozdony vontatta, végig az ezeréves határig. Ez a körülmény tette történelmivé az utat, hiszen a második világháború vége, Erdély ismételt elvesztése óta nem közlekedhetett magyar mozdony Erdély földjén.
A hivatalosan vasútmúzeumként felújított őrház, a valóságban bizony történelmi emlékhely. Ez természetes, hiszen a vonatok, vasutas ruhák, és fényképek mind magyarok voltak.
A MÁV őrház felett állt valamikor a Rákóczi vár, ami őrizte a szorost. Mivel történelmi jelentősége volt, ezért az itt szolgáló román bakterek apránként elbontották. Ez már valószínűleg nem lesz újjáépítve. Ennek ellenére érdemes a meredek lépcsőn felsétálni és körülnézni. Innen szinte mindenki készít egy fotót Moldva felé és Hazafelé. PANORÁMAKÉP
A kocsikkal kicsit továbbmentünk az úton. A ma már csak képzeletbeli határt átlépve, bizony még mindig erős a kontraszt. Az első lehetőségnél visszafordultunk.
Irány Tusnádfürdő felé a Szent Anna tó.
Bár Tusnádtól nincs messze, a helyenként igen rázós erdei út hatalmas kerülővel kanyarogva vezet el a tó közelébe.
Fent a gerincen már fizetni kell a behajtásért is, és van egy kis elkerített kempingszerűség azoknak, akik félnek a medvéktől.
Innen külön pénzért lehet kocsival lemenni a tóhoz, de az éjszakázást ott nem engedik meg.
Régebben gyalog voltam lent, de most egy kocsiba összeülve legurultunk az alsó parkolóba, és körbesétáltuk a tavat. Nem jött medve. :-((
Visszatérve a gerincre kerestünk egy vízszintesebb részt a domboldalon.
RLacika is mondta, hogy itt lehet majd biwakolni. Valóban, jó páran vadkempingeztek, elszórtan, sátrakkal, és este sokan tábortüzet raktak. Éjjel sem jött medve :-((
Másnap, akik még nem látták, azok megnézték a Mohos lápot, amit csak idegenvezetővel és csak a kiépített úton lehet látogatni. Érdemes megnézni.
A domboldalról is látszik, hogy egy területen kisebbek maradnak a fák KÉP
Dél felé indultunk tovább, de még elkanyarodtunk Nyergestető felé. Ez is egy csodaszép hegyi út.
Fent a gerincen van a Nyergestetői emlékmű, mely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatájára emlékeztető emlékhely.
A kapura ezt vésték: MEG NEM ADTA MAGÁT SZÉKELY. MINT A SZÁLFÁK KETTÉTÖRTEK
Hazafelé még beiktattunk egy szép kerülőt, a Déli Kárpátokat. Számomra itt kezdődött az az út ahol még nem jártam.
Dél felé átszerpentineztünk a Fogarasi havasokon (kb2400m) Fent a gerincnél szerettünk volna megállni. Van egy szép tó, az út mellet egy parkoló tele bazárral, de elég zsúfolt volt. Gurultam tovább, de sajnos jött egy kis és már nem tudtam sehol megállni vagy megfordulni. Az alagút túloldalán álltunk meg kicsit gyönyörködni és hógolyózni. KÉP
Legurulva a szerpentineken elsőbbséget adva minden helyi lakosnak KÉP
A visszautat kicsit nyugatabbra tettük meg az Olt völgyén végigautózva. Sajnos az éjszaka is itt ért és beálltunk egy nagy kamionparkolóba. Magyar kamionosok mondták, hogy az Olt völgyében ne éjszakázzunk mert a hegyi cigányok éjszakánként lejönnek és kilopják alólunk a lakóautót is. Feltünő is volt, hogy a kamionok nem a benzinkutaknál éjszakáztak. Persze a parkolóőr is jól le akart minket venni a normál ár tízszeresére. A kamionosok segítségével végül csak annyit fizettünk, mint a kamionok.
Az Olt völgyétől többet vártam. Kicsit szürke szemetes vidék. Az út végén, a völgyből kiérve, egy Őr vár maradványai. Itt is tisztán látszott, hogy itt valaha határ volt. Innentől megint szépen művelt tájakat láttunk.

Erdély nem olyan hely, mint amilyeneken általában járunk. Nem olyan, amit megnézünk, és eltesszük emlékeinkbe, hogy ezt is láttuk, de már azon gondolkodunk, hogy jövőre hova (máshova) menjünk.
Ha egyszer már jártál itt, bármikor elmész újra. Olyan, mintha hazamenne az ember. 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.