Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

 GÖRÖGORSZÁG 2017. július 03. - tól 2017.augusztus 20. | Írta: Kudela István | 48 nap 2017. évi út Nagyon régi álmomat igyekeztem valóra váltani azzal, hogy lakóautóval bejárjam - többek között - Görögországot. Az interneten kívül alapvetően négy dologra támaszkodtam: Cartographia útikönyv sorozat Görögország útikönyve, az ACSI kempingkereső app, a CAMPERCONTACT  Motorhome Parkings app, Google Earth. Ezek segítettek, hogy a következő kempinget hol találom, és az offline navigációmba egy érintéssel átvitték a célt. Nem utolsó sorban a Google Maps (Térkép) app hasznos és részletes információkat adott: részben, hogy hol vagyok (!!!), részben, hogy ahol vagyok, annak a közelében mit érdemes megnézni. Görögországban az a nagyon jó, hogy ha eltévedsz is, az majdnem biztos, hogy oda is szerettél volna eljutni, ahová tévedésből mentél. Így utólag az az érzésem, hogy nem túl korrekt a Campercontakt keresője, mert legalábbis Görögországban a kempingek nagyon kis részét ismeri és nem is a jobbakat. Olyan településen, ahol három kemping is van, legfeljebb egyet mutat, és az az egy nem a legolcsóbb, és főként nem a legjobb. Vannak olyan 50-70 kilométeres szakaszok, ahol semmilyen kempingről nem tud, holott 5-10 kilométerenként vannak kempingek, ahol lakóautókat is tudnak fogadni.   Nos, íme: Tiszavárkonyból 2017.07.03 indultunk Szeged –Röszke felé, és mivel a régi 5-ös út nekem szimpatikus volt mindig, így az autópályára nem vettem „matricát”. Szegeden még egy utolsó vásárlás, tankolás, és irány a határ. Ahogy elértem a határt, egy felüljárón mentem keresztül, megláttam a határátkelőt, nosza, felhajtottam az útra, azaz felhajtottam volna, de a szerv rögtön lekapcsolt a felhajtón, mert nem volt pályamatricám. Így a 300 méter pályahasználatért 14,398 forintot fizettem. Mert mobil iroda is volt, kasszával, kártyaolvasóval. Fel voltak készülve.   Odajutás, tranzit országok: Görögországba a legrövidebb út Szerbián és Macedónián keresztül vezet. A Belgrád – Nis – Szkopje irányon Thessaloniki - egy 80, illetve 20 kilométeres szakasz kivételével - végig autópályán érhető el. Budapesttől a görög határ mintegy 950 kilométer. Mind a szerb-macedón határ előtti szakaszon, mind a Vardar áttörésnél épül már az autópálya. Lakóautóval mentünk, így a pályadíjak a legtöbb esetben magasabbak, kb. duplája a személyautóénak. A szerb szakaszért 21 eurót kell fizetni, több részletben. Elfogadnak eurót is - így kicsit drágább -, célszerű pontosan kiszámolt összeget adni. Peradnaje volt az első megálló, hatalmas parkoló, sok lakóautós között nyugis éjszaka. Idáig megtett út otthonról 615 km. Macedóniában is felmerül autópálya díj (kb. 6,5 euró, több részletben). Itt is lehet euróban fizetni. Átérve Görögországba, az északi részen még ingyenes a pályahasználat, de gőzerővel építik a kapukat, így ez nem lesz sokáig így. Thesszaloniki parkolóig megtett út otthonról 995 km.         Körutazás hossza A terveim szerint 4000 a valóságban 5345 kilométer lett az út teljes hossza, kaputól - kapuig, ebből Görögországban 3764 kilométer. Előre tervezett megállók: Tiszavárkony NIS Petrol, А1, Predejane 644503, Szerbia Thesszaloniki Zampetas Kalamaria Nea Malgara, Görögország Nei Pori, Görögország Molos - Fhiotida, 350 09, Görögország Camping Venezuela, Agios Serafeim beach, Athén, Görögország Korinthosz, Ancient Sparta, Sparti Anatoliki Mani, Camping Meltemi Pülosz, Archea Olimpia Patrasz, Delphi, Preveza, Parga, Igoumenitsa, Kalabaka, Tiszavárkony       Természetesen a lakóautó előnyeit maximálisan igyekeztem kihasználni, és a tervezett útvonaltól mindig eltértem, ha a legcsekélyebb indokom volt rá. A biwak lehetőségeket is igyekeztem kihasználni, hiszen a lakóautó 2 fő esetén legalább 3 napra elegendő vizet tud tárolni, és a WC tartály is legalább 3 napig kibírja ürítés nélkül. Az első gázpalack (11 kg), ami a melegvizet és a hűtőszekrényt működteti, a 20. napig bírta, igaz nagyon pazarlóan akkor is gázról ment a hűtő, amikor közlekedtünk, mivel a 12V-os üzem szerintem eléggé gyenge hűtést eredményez, és a meleg vízzel sem spóroltunk. Ebben a 20 napban volt kemping is, amikor 220 V-ról ment a hűtő, de a saját fürdőszobánkat szívesebben használtuk, mint a kemping tusolóját. Így azt lehet mondani, hogy nettó 15 napig bírta egy palack.   Görögország egy gyönyörű ország. Azt azért nem árt, ha tudják a lakóautósok, ha letérnek az autópályáról, (és miért ne térnének, hiszen az autópálya nem Görögország), akkor ne lepődjenek meg, ha egy normálisnak mondható országút, amikor beér egy faluba, elveszíti út jellegét, és helyenként centiméterekre a házak falától éles kanyarulatok, és emelkedők, lejtők, teszik izgalmassá a falvakban az áthajtást. Nyilvánvaló, hogy nem autók számára hagyták a helyet a házak között, és nem is kerékkel rendelkező szekereknek, hanem a szamárnak, aminek a hátára két kosarat kötöttek. Azért megnyugtatok mindenkit, szamarat nem is láttunk, annál több kisméretű autót, ami itt főnyeremény. A görögök végtelenül udvariasak és türelmesek, semmi kapkodás, megadóan tűrik, hogy böhönye dobozommal szerencsétlenkedjek. Visszatolatnak akár 100 métereket is a kitérőért, és nem állnak le vitatkozni, hogy inkább én tolassak. Falvakon kívül sem túl szélesek az utak, és ahol van útburkolati jel, ott a dupla záróvonal a szokásos. Az utak (mellékutakról van szó) sem horizontálisan, sem vertikálisan nem tartalmaznak egyetlen méternyi egyenes szakaszt. 40-50 km/h a normális tartható tempó, és aki ennél többel is tudna menni, az sem furakszik. Nyugodtan ballagnak a sorban és rendkívül hálás hangos dudaszóval, mosollyal köszönik meg, ha időnként félreállsz, hogy elengedd őket, de addig semmi villogás, semmi dudálás, semmi tülekedés. Azt is nehezen szoktam meg, hogy a közlekedési táblák, legyen az veszélyt, vagy korlátozást, vagy útbaigazítást szolgáló tábla, kivétel nélkül összefirkálják, felülragasztják matricákkal, kilyukasztgatják. Nem tudom, hogy csinálják, olyan, mintha golyós puskával célba lőnének rájuk, egyszóval csak az alakját lehet felismerni a legtöbbnek, és ez így van északon és délen is.   Még valami, ami az első napokban szinte riasztó volt: a kabócák. Az első kemping keresésünkkor, egy amúgy jó helyen lévő, árnyas kempingben, amikor körülnéztünk, helyet keresve, iszonyatos, fülsértő, semmihez sem hasonlítható nyikorgás – reszelés - csikorgás egyvelegét tapasztaltuk, olyan hangerővel, hogy szinte fájt. Nem is értettük, hogy az ott lévő vendégeket ez szemmel láthatóan nem zavarta. Gondoltam, bizonyára süketek, azért nem tapasztja mindkét kezét senki a füleihez. A nagyon nagy (4-5 cm), bögölyszerű rovar igen ritkán észrevehető, de napkeltétől napnyugtáig hangjuk jelen van mindenhol. Mindenkit megnyugtatok, hogy 2-3 nap és meg lehet szokni. Utána olvastam a ricsajnak, és többek között olyan hírt is találtam, hogy egy görög sziget kabócát kért, mert nekik nem „jutott”.   Az égbolt: az első két hétben ámulattal csodáltam a valószínűtlenül kék és tiszta égboltot, melyet egy felhőpamacs sem bontott meg. A 14. napon Athén felett láttam meg az első felhőcskét, majd egy félórás meleg esőcske után visszaállt a „rend”. Eddig összesen két alkalommal volt „esőcske” mert esőnek nem mondanám, egyik sem tartott tovább fél óránál. Láttunk felhőpamacsokat, melyek valahonnan a távolból jöttek és oszlottak fel a szemünk láttára.  Tenger: egy helyen voltunk, ahol nem láttuk a méteres vízben tisztán, mi van a lábunk alatt, ez Volostól nyugatra egy nagyon finom sóderes partszakasz volt, 60- 80 centiméteres hullámokkal. Máshol mindenhol nagy hullámzás esetén is kristálytiszta volt a víz. Ahol strandolásra alkalmas a part, többnyire finom, apró szemű sóder, vagy homok van. A Peloponnészoszi-félsziget keleti partjain, melyeket általában meredek hegyoldalak szegélyeznek, hatalmas sziklák vannak a part túlnyomó részén, és gyerekökölnyi sima, gömbölyded kavicsborítás a strandokon.      Maga az út: 2017.07.03-04. Az indulás: Szerbia – Macedónia, semmi különös, autópálya nagyon-nagyon hosszan, aztán egy kis girbegörbe országút, utána megint autópálya. Hogy legyen egy kis változatosság, hol előre, hol utólag kérték a pályadíjat. A két ország összesen 8500 Ft körüli költség. 2017.07.04 A görög határt átléptük. Az autópálya nem valami fényes, de ingyenes (most még). Thesszaloniki az első megálló. Biwakolásra két alkalmas helyet tudtam: egyik közel a belvároshoz, lényegében a parti sétány déli vége fölött 8-900 méterrel, a másik egy lakóautó és lakókocsi szerviz a város külső részén, a repülőtér közelében. A városit parkolásra használtuk, ameddig bejártuk a parti sétány mentén a várost, (ezt biciklivel tettük, sokszor tolva a bringát). Éjszakára kimentünk a külvárosiba, mert a belvárosi annyira meredek, hogy lábon állva is nehéz állni, az ékeket pedig szintezésre nem, csak legurulás ellen használtuk, mert kellett volna 5-6 ék egymáson, hogy közel vízszintes legyen a „csigaház”. A lakóautó szerviz egy-két éjszakára kitűnő hely: ingyen víz, villany, ürítő hely, és működő WiFi (amivel nem sűrűn találkoztunk utunkon). Mindezt egy köszönömért!   2017.07.05 Paralia. Igazából egy látogatásnak indult, de végül 2 éjszaka biwak lett belőle, mert annyira jó a strand, rengeteg hely, ideális minden szempontból. Jó döntésnek bizonyult, mert amit a Campercontack segítségével terveztem, (Nea Malgara) egyszerűen nem találtam meg.   Innen az Olimposz jól látható, és mivel nem vagyok egy túrázó típus megelégedtem ezzel a látvánnyal.   2017.07.07 Megtaláltam Aghiokambosban a Camping Aegeas nevű helyet, amire csak ámulattal tudok visszagondolni, mert egy valaha (talán 20 éve) jól működő kemping romjait találtuk, egy büfés recepcióssal meg rajtunk kívül 2 vendéggel, akik a lakókocsijukból és környezetükből ítélve évek óta ott laknak, és talán az egészet miattuk nem zárták be. A tengerpart kb. 1 kilométerre. Kissé lehangoló volt, de feltöltöttük a vizet, leürítettük amit kell, éjszakára maradtunk, majd útra keltünk. Az 1 éjszaka 18,4€ volt. Nem volt túl jó üzlet. Nei Pori városáig jutottunk, bár számos kemping mellet haladtunk el, néhányat még a keresők is jeleztek, de egyikbe sem tudtunk a méreteink miatt bemenni, így a város főútvonalán az utcán éjszakáztunk. Nyugodt kisváros volt, leszámítva, hogy éjfélig a helyi ifjúság szórakoztatott bennünket a „kiherélt” kipufogójú kismotorjaikkal, melyek a szűk völgy miatt fokozottan hangos ricsajjal árasztották el a városkát. Másnap irány Volos.   2017.07.08 Volos egy modern város gyönyörű, vad tengerparttal, aprócska öblökkel, ahol a helyiek a sziesztát és környékét töltötték, eredetileg nem volt tervben, hogy innen délkeletre lévő félszigetre is bemenjünk, de ha már itt vagyunk, nézzük meg. Nem csalódtunk, csodálatos vidék. Egyszer ugyan „megszívtam” mert egy tengerparti faluba behajtottam, Ahol nem volt sem parkolási sem megfordulási lehetőség (normális), így közel 40 perces manőverezés, a jobb felső helyzetjelzőm elvesztésre, meg az elején néhány mélyebb karcolás árán tudtam megfordulni 5-6 helyi ember segítségével, akik türelemmel és megértéssel navigáltak, hogy legyőzzem a centimétereket.   Lefokastroban éjszakáztunk, majd tovább mentünk Milináig. Gyönyörű vidék Smartosoknak (ici-pici autó) ideális.   2017.07.09 Vissza Volosig, majd - amennyire az utak engedték - a part mentén a Thermopülai-szorosig. Itt megcsodáltuk Leonidas és a hősök emlékművét, majd a Camping Venezuelában tértünk nyugovóra. A kemping azért viseli ezt a nevet, mert a tulajdonos Venezuelából települt ide, hogy kempinget nyisson. Kissé meglepődtünk, hogy ez a kemping is szinte üres volt. A terület ápolt, a vizesblokkok tiszták és korszerűek, a tenger a kaputól 10 méterre, apró szemű sóder, vagy inkább homok, csend és nyugalom (csak a kabócák zaja, ami most már nem is volt olyan szörnyű).   2 éjszaka 40 € 2 főre.   Tovább Halkidába.   2017.07.11 Halkida Gyönyörű kisváros, szuper városi stranddal, sok parkolóhely, ami nagyon ritka.     Tovább indultunk Marathonas városába. A Maratoni csata emlékhelyét kerestük, de sajnos nem találtuk meg. Egy kedves kisváros, de a Google sem segített. Ahová a jel volt téve, nem volt semmi. Kissé eltévedtünk, biwakkolásra alkalmas helyet kerestünk. Egy kompkikötőt találtunk. érdekes volt.       2017.07.12 Sounio, Poszedion temploma. Sajnos a képek nem adják vissza a kékeket, fehéreket, mélységeket, magasságokat, de méltó helye a tenger istenének ez a romjaiban is csodálatos hely.   Estére egy egykoron szebb napokat látott, ma teljesen lerobbant üdülőfalu mellett biwakkoltunk, a tengertől 10 méterre.       2017.07.13. Athén (Pireus) A kikötőtől néhány száz méterre egy zárt, őrzött parkolóban, amit a Campercontakt „melegen” ajánlott parkoltunk be. Terveink szerint 2-3 nap Athén. Az útikönyvek és leírások szerint Görögországban a közbiztonság kiváló. Kivéve Athént. Minden szempontból alá tudom támasztani. Az eddigi és az ez utáni helyeken is a bizalom, a megbízhatóság, biztonság volt a természetes. Kivéve Athént, de erről majd pár sorral lejjebb.   Megérkezésünk után, mivel a „parkoló” (egy zárt magas kerítéssel és tűzfalakkal körbezárt udvar) iszonyatosan meleg volt, ezért úgy döntöttünk, bár már kora délután volt, de becserkésszük a várost. A Pireuszi kikötőből városnéző turista buszok indulnak, menetrend szerint, szinte városi tömegközlekedésszerűen. Megvásárolva a jegyet a buszra felültünk, és minden jelentősebb helyen megálló volt, ahol le lehetett szállni, és bármely következő buszra visszaszállni. Nem volt kötöttség, hogy hány kört tehetünk meg, hányszor szállunk le és fel. Így először leszállás nélkül körbementünk, majd a második körben az Akropolisznál leszálltunk. Kicsit meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy 8:00-13:00-ig és 17:00-20:00-ig van a nyitvatartási idő, mi meg 15:30 kor szálltunk le a buszról, de amikor megláttuk, hogy a világ turistáinak mintegy fele már sorban áll a bebocsátásra várva, így mi is beálltunk a sorba. Mit nekünk másfél óra sorban állás, és milyen hosszú lesz a sor itt másfél óra múlva!  Megérte! Kivártuk. A többi 8-10 nevezetesség meg majd megvár holnap, meg utána. 20:20 perckor jöttünk ki. A buszoknak se híre se hamva. A tájékoztató szerint az utolsó busz 20:15 kor elment. Na, sebaj! Ismerjük meg Athént „belülről”! Amúgy is a parkolónktól 200 méterre van a metró végállomás! Irány a metró! Igyekezni kellett, mert 21:30 kor bezárják a kaput, és utána reggelig se ki, se be. Mindennek ára van. Lementünk a dombról, még lejjebb a Metróba. Megvettem a jegyet, és irány a Metró térkép, mert mi a sárga vonalon vagyunk. Megállapítottuk, hogy 3 megálló múlva átszállás, de – ni, csak! - egy kedves görög úriember segít, nyomja a sódert görögül, magyaráz, gesztikulál, mint a görög haverjaim Zuglóban, csak ő görögül. Majd - amikor végre megérti, hogy inkább az angol, mint a görög - folytatja angolul, de már segítői is vannak: idős házaspár, másik úriember. Alig tudtuk megköszönni, és menni az utunkra. Az egyes számú segítő nem adja fel, mondja, hogy ő is arra megy és segít. Most mit mondjak? Ha annyira akar…  Megjött a metró. Felszálltunk. Néhány kedves és sok mogorva ember, a kedvesek körülöttünk, a mogorvák elhúzódva. Majd egy megálló múlva az egyik „kedves úriember” elkezdi piszkálni a párom szalmakalapját. Már-már pimaszkodik. Közelebb lépek, ő felfogja, majd átdúródik a karom alatt, és leszáll a megállóban. Az egyes számú segítő is leszáll, de még visszaszól, hogy még egy megálló. Köszönjük, végre elment, átszállunk, és ahogy elindul a szerelvény, kapok egy sms-t, meg még egyet, meg még hármat. Nézem a telefonomat, sikertelen kp. felvét, ötször egymás után, szinte egy percen belül. Hoppá! Nyúlok a válltáskámba, nyitva a cipzár. Nézem az irataimat, sehol! Minden irat a pénztárcámban volt (lakóautó forgalmija, személyi igazolvány, jogosítvány, bankkártya, TAJ kártya, EU egészségügyi kártya), kivéve az útlevelet, és kb. 30 euró. Kilopták! Úriemberek? Segítettek? A túrót. Tereltek, bizalmat keltettek, egyik húzta, a másik vette. A kártyát gyorsan letiltottam a mobilon, hogy vásárolni se tudjanak. Ötször akartak 200 000 Ft-nak megfelelő €-t levenni, a pin kódot nem tudhatták, mégis megpróbálták. Hívtam a konzuli ügyeletet, mondták, hogy ne csináljak semmit, semmi rendőrség, vagy hasonló. Menjek be hozzájuk holnap 9-re, majd ők intézkednek. Úgy is lett. Igaz én még a parkolóból, ahol a laptopom volt, lerendeztem a bankommal, hogy a párom számlájára utaljanak pénzt, és a kártyám letiltását „élőszóban” is megerősítettem. Másnap a konzulátuson közölték, hogy menjek el a turista rendőrségre, ahol jegyzőkönyvezik, hogy mit és hol loptak el tőlem, de feljelentést ne tegyek, mert akkor (ez pénteken volt) jó esetben hétfőig nem hagyhatom el a várost, akkor a „rendes” rendőrség felveszi a feljelentős jegyzőkönyvet, majd kb. szeptember-november tájékán beidéznek, és ha nem jelenek meg az idézésnek megfelelően, európai elfogató parancsot adnak ki ellenem. Egyébkén 30 € kp. lopás miatt még eljárást sem indítanak a tettes ellen - ha egyáltalán megfogják -, csak nekem kell a procedúrát végigvinni. A konzulátus adott egy angol–görög-magyar fordítást a turista rendőrség jegyzőkönyvéről, amivel korlátlan ideig mozoghatok Görögországban. Ezek után Athénra és a még nem látott 8 -10 nevezetességre nem voltam kíváncsi.   2017.07.14 Irány Korinthosz a déli parton.   Eleusis múzeum. Elevszisz, Athén központjától 20 km-re nyugatra található.     Majd vígasztal a tenger Kineta tengerparti biwak   2017.07.15 Irány a Korinthoszi csatorna. A csatorna isthimai merülő hídját is megcsodáltuk működés közben, A Cemping Blue Dolphin volt az éjszakai pihenőhelyünk.   2017.07.16 Ezen a napon fellegvárat és az ősi Korinthosz romjait néztük meg, majd Korinthosz városa volt a célpont, és az éjszakát a kikötőben biwakoltuk.     2017.07.17 Irány Mükéné, Korinthosztól 74 kilométerre. 3000 éves épületek, romok: kimondani is sok, ha évekről beszélünk. Végül is ez a hely egy idetelepült nép emlékhelye, akik 3000 éve virágzó kultúrát hoztak létre, és működtették. Csodálattal tölt el, amit alkottak, ami megmaradt ebből 3000 évig, és ki tudja még, meddig.   Mükéné után Epidavos a gyógyítás istenének temploma. A mai fogalmak szerint egészségközpontnak is nevezhetnénk.     2017.07.18 – 19 Epidavos után Nafplion kikötő, ahol egy hatalmas parkolóban sok-sok lakóautó társaságában biwak. Igaz, hogy a Campercontakt jelez vízvételi lehetőséget, de az nincs, csak hely, az viszont sok. Egy fellegvár és egy gyönyörű kisváros.   Reggel indulás a fellegvárba. Egy bár reklámja szerint érdemes náluk kezdeni. Szerintük 999 lépcső! Ők sem számolták meg. Lefelé jövet ujjabb tábla, amin gratulálnak és mivel tudják, hogy meggyötört vagyok, térjek be hozzájuk mindenképpen. Megtettük.   2017.07.19-20 Nafplionból délután indultunk Misztrász, Sparta érintésével. Célunk a Peloponnészoszi-félsziget (délről nézve) jobb szélső és középső nyúlványának köze volt, mely egy közel 15 kilométeres nyílegyenes, homokos partszakasz. Utunkat Leonidoban megszakítottuk, mert ránk esteledett, és a következő 70 kilométeres hegyi szakaszt jobbnak láttam nappal megtenni. Nem volt rossz döntés, mert nappal sem volt egyszerű ezt a szerpentinekkel tarkított utat megtenni.   Misztrász vára után Spártában töltöttün néhány órát, majd irány dél   2017.07.20 Tenger, narancsfák, sziklák, magasság és mélységek, nap, mi kell még?  Krokees: biwak egy csodálatos helyen.     2017.07.21 Gerolimenas 55 kilométer.   Amikor terveztem az utat, célom volt, hogy sokat legyünk tengerparton, eljussunk a déli végekre, és szép helyeken járjunk. Na, ez sok szempontból telitalálat, és lélegzetelállítóan szép. Ez a Peloponnészoszi-félsziget (délről nézve) középső nyúlványának szinte leg délibb pontja, ami „csigaházzal” megközelíthető. Az öböl végén öklömnyi, márványkavicsos parttal, ami nem hosszabb, mint 50 méter. A víz meglepően gyorsan mélyült, de ezt csak a lábammal és vízbemerülésemmel éreztem, mert olyan tiszta, hogy a szemem úgy látta, talán 40 -50 centiméteres csak, holott már a másfél métert is meghaladta. Úszás közben többször is megpróbáltam lábra állni, mert ha lenéztem, úgy láttam, sekély vízben úszom, pedig bőven túl volt a vízmélység a 2-2,5 méteren. Sötétedés után kivilágítják az öböl meredek sziklafalát, mely gyönyörű látvány a túlsó partról, ahol tavernák hosszú sora szegélyezi a partot.   2017.07.22 -23. elindultunk északra  Kalamatán keresztül, a Peloponnészoszi-félsziget (délről nézve) bal szélső és középső nyúlványának közén, Ag. Konstantinos strandján töltöttünk két napot.   2017.07.24 – 25 – 26 – 27.   Utunk során az egyik leghosszabb időt egy kempingben töltöttük, mert olyan jó hely volt, hogy nem volt kedvünk tovább menni. Loutsa a Peloponnészoszi-félsziget (délről nézve) bal szélső nyúlványának déli részén, annak közepén van, a kemping a víztől 7-8 méterre.   Amúgy is már mögöttünk van 2700 kilométer, saccra félúton járunk, és nemsokára elindulunk északra. Kell egy kis szieszta.     2017.07.28 Nehéz a búcsú, de rászántuk magukat az indulásra. Durván 7 kilométer múlva, egy olyan partot láttunk az útról, ami mellett nem lehetett csak úgy elmenni, ezért ott maradtunk 2 napig.   2017.07.29 Újra úton, igaz nem sokáig: 5 kilométer és Methoni, a Velencei erőd   Csodálatos építmény a középkorból. Hatalmas erőd, egy kisvárosnyi területen. A velenceiek építették - hogy uralmuk alatt tartsák a tenger ezen részét is - olyan falakkal, hogy az ember beleszédül, ha rájuk néz.    Az erőd megtekintése után irány Pylos, most már egyértelműen északi az irány. Egy gyönyörű, hangulatos városka, gyönyörű kikötővel. Miközben gyönyörködtünk a városkában, észrevettem, hogy a víztartályom záró sapkája hiányzik. A gázunk (most már a második palack is) erősen fogytán van. Gázpalack töltésre és/vagy cserére minden lehetséges alkalommal kísérletet tettem, de csak sajnálkozást kaptam, meg tanácsot, hogy Kalamata, ott töltenek palackot, talán. Akkor újraszervezés.   Visszamegyünk Loutsa kempingbe, ott töltöttem fel utoljára a vizet. Ott hagyhattam el a kupakot. Ott találtam ahová tettem. Aztán irány Kalamata, mert félúton ½ palack gázzal, a bizonytalan jövőbe nem megyünk, a hűtőnek mennie kell.  Kalamatában pontos címre mentünk, amit a Loutsai kempingben kaptam, de a töltőüzem szemlátomást évek óta nem üzemelt. Kalamata nagyváros, hatalmas jacht kikötővel, talán ott! Bizonyára vannak jachtok, amiknek német palackról megy a gáz - de nincs, mármint német palack. Javasolták, hogy töltessem meg autógázzal. Próbálkoztam 3 kútnál is. Szívesen megtöltenék, de nincs adapter. Nekik nincs, vásárolni nem lehet, nekem sincs. Van gáz, mégsincs. Szomorúan folytattam utamat, majd Kalamata külvárosi részén megláttam egy boltot, ami előtt hegyekben álltak a görög palackok. Próba szerencse! Fogtam az üres palackomat, bementem a boltba, elmagyaráztam, hogy mi a problémám, úgy, hogy a boltos csak görögül beszélt, én meg egy picikét angolul, no meg a turista nyelven. A boltos vakarózott egy kicsit, majd mondta, hogy 20 € és kb. 30 perc, amit én rendben levőnek tartottam. A boltos fogott egy 23 kilós palackot meg az enyémet, kiment a bolt mögé a kisudvarba, és fél óra múlva hozta a palackomat úgy megtöltve, hogy alig tudtam megemelni. Nem mondom, hogy nagyon örültem, mert szerintem iszonyatosan túltöltötte, de volt gázom. Rengeteg gázom lett. Gyorsan tartalékéba tettem a ½ palack gázomat és a fullosra töltöttet kapcsoltam fel, hogy a hűtő apródonként csökkentse a mennyiséget. Melegvizet nem használtunk egy fél napig. Ezek után a kalamatai gázom nem fogyott ki a hátralévő 20 nap alatt. Hazaérve azonnal rendeltem egy adaptert, hogy én tudjak autógázt tankolni.   2017.07.30 – 31. Egy tengerparti biwak (Paralia Velikas) után vissza a nyugati partra, Kalo Nero, 2 éjszaka, ismét gyönyörű helyen, közel egy kilométeres partszakasz, végig lakóautósok, 10 méterre a víztől.   2017.08.01 – 02. még egy kis strandolás, majd irány Archea Olimpia   2018.08.02. Archea Olimpia   Útközben az ejtett ámulatba, hogy az ókorban, amikor nem volt 103 kW és négy gumikerék, meg aszfaltút, az utazó alatt, hogyan jutottak el erre a helyre. Gondolom, a parkolás nem lehetett akkora gond, mint manapság, de az idejutás ezek között a hegyek között mindenképpen komoly teljesítmény lehetett. Utána következtek a versenyek. Az idejutás lehetett a selejtező. Az épített örökség is bámulatos, azok a boltívek, oszlopok, épületek, templomok, csodálatosak!   2017.08.02 – 03 Archea Olimpia után Pirgos kikötőjét néztem ki éjszakai biwakra, de a hatalmas forgalom és a jelentős zaj miatt úgy döntöttünk, nyugodtabb helyet keresünk. Az egyébként gyönyörű hely nem tartott vissza. Némi utazgatás után a Thines beach taverna melletti szabad területet választottuk, és maradtunk 2 éjszakát.   2017.08.04 – 05 – 06 Vissza a Korinthoszi öböl partjaira, még a peloponnészoszi félszigeten, de annak északi partján.   Most már kifejezetten biwak lehetőségeket kerestünk. Elkényelmesedtünk, így, ha már a parttól több száz méterre volt a lehetőség, észre sem vettük. Kalamakitól északra találtunk egy hosszú, homokos partszakasz, ami megfelelt 3 éjszakás táborhelynek.   2017.08.07 – 08 – 09 – 10 Patra hatalmas kikötőváros, ½ napot töltöttünk főként a tengerparti részén, majd tovább mentünk Diakofto mellé - amelyet lakóautó parkolónak hirdettek, de valójában kellemes kemping -, ahol minden szolgáltatás elérhető ingyenesen, egyedül a 10 méterre a kempingtől a partra telepített napernyők igénybevételéhez kellett legalább napi 1 uzot rendelni, amit a pincér kihozott. Mi több uzot is megittunk, mert finom volt. A part fél öklömnyi és annál apróbb gömbölyű kavicsos, viszonylag gyorsan mélyül, és nagyon szeretik a szörfösök és a széldeszkások, de nagyszerű fürdésre is. Ez a hely is 4 naposra sikeredett. Sokat bicajoztunk, sétáltunk, fürödtünk.   Szerettünk volna Kalabrytába is eljutni, ahová kisvasút az egyetlen eljutási lehetőség, de nem túl sűrűn közlekedik, ezért lemondtunk róla.   2017.08.11 Vissza a Patrai hídhoz, a hídon átkelve a navigációm elvétette a kijárót, így 35 kilométerre volt az első kijáró. Ezt megtettük oda – vissza, majd Delphi felé Agii Pantes és Galaxidi között megláttunk egy tündéri öblöt a mélységben. Több lakóautó és lakókocsi volt lenn, így mi is csatlakoztunk. Itt éjszakáztunk.   2017.08.12. Delphoi a jósda. Erre a helyre is ugyanaz vonatkozik, mint az összes többire. Aki ide eljön, az ámulhat, hogy 2 – 3000 éve itt emberek éltek, igen fejlett társadalomban, kultúrában. Nem mellesleg itt is meg lehet állapítani, hogy komoly fizikum, erőnlét és edzettség kellett ahhoz, hogy eljussanak ide, mert a sok száz méteres hegyek és völgyek leküzdése gyalogosan szinte teljesíthetetlen feladatnak látszik.   2017.08.12 Vissza a Patrai hídhoz és azon túl a nyugati partra. Cél Astakos: 206 kilométer.   Astakos, mint úticél azért került a körútba, mert Preveza irányában van. Maga a városka egy rendkívül forgalmas kompkikötő. Egyébként rosszak az utak, kopárak a sziklák, és nagyon sok a szemét, ami nem jellemző az ország többi részére. Egy nyugodt éjszaka után továbbindultunk.   2017.08.13 – 14.   Nem túl messzire mentünk, mert a Mitikas – Paliovarka közötti, 5 kilométeres, aprókavicsos part vonzása megállított minket: 2 nap biwak fürdés, taverna, fürdés, taverna, szóval monoton időszak volt! J   Délután Prevezában városnézés, tengerparti korzó, majd  Pidima Kiras strandján biwak, 2 napig.   2017.08.15 – 16.   Parga a szépség, a barátság, a vidámság városa. Ami nem jelenti azt, hogy parkolni is lehet. Ugyan találtam egy viszonylag nagy parkolót, ahol elfért volna a lakóautó, de olyan meredek volt a lehajtó, hogy légrugó maximumra állítás után sem mertem megkockáztatni a szürkevíz tartályom épségét. Volt ugyan kemping, mely fogadott lakóautót, de olyan keskeny és kanyargós utcácskán lehetett megközelíteni, hogy a nálam kisebb „csiga” is beszorult. A tulajdonosa figyelmeztetett, hogy meg ne próbáljam. Így fenn a hegyen, a várostábla után tudtam megállni, és túráztunk felfelé.   Parga után sok kis öblöcske van Igoumenistáig. A Goggle Eart és a CAMPERCONTACT  Motorhame Parkins app is biztatott ennek a résznek a meglátogatására. Az egyik kempinget kiválasztva a navigáció  el is vitt egy darabig, majd jelezte az erdő közepén, hogy szerinte megérkeztem. Ettől a helytől 5 kilométerre találtam egy páratlanul szép helyet, ami Karavostasi néven van az Earton. Itt töltöttünk 2 napot.   2017.08.17 Igoumenista Terveim szerint ez az utolsó tengerparti hely, majd kelet felé a szárazföld - a Meteórák - és a hazafelé vezető út következnek, ezért szerettem volna kempingben búcsúzni a tengertől, és készülni az útra. A kempingkeresők is jelezték, hogy az öböl északi oldalán van egy hosszú földnyelv, ami tulajdonképpen teljes egészében kemping. Nagyon tetszett, amit láttam a keresőkben és az Earthon odaérve, mint minden kempingnél, először körülnéztünk. Amit benn láttam, elborzasztott. A zsúfoltság, a kosz, a vizesblokkok állapota, a leürítőhely környéka borzasztó volt. Ilyet sehol nem láttunk korábban, még a Camping Aegeas sem volt ilyen állapotú. Emiatt elhagytuk a kempinget. A földnyelvtől kissé északra folytatódik az út, kb. 3 kilométeres hosszon. Ennek az elején, több helyen, tiltott a lakóautóval való megállás, de kb. 1 kilométer múlva ez a tilalom megszűnt, és kisebb csoportokban lakóautók biwakkoltak.  Csatlakoztunk az egyik csoporthoz, és itt töltöttük az utolsó 2 tengerparti napot.     2017.08.18 – 19.   Irány a Meteórák! Végig az volt a technikám, hogy a CAMPERCONTACT  Motorhame Parkins app, segítségével kerestem egy, a célom közelében lévő, lakóautós pihenőhelyet, és az offline Syngic navigációval oda indultam el. Most is így tettem, így a Meteorákhoz nagyon közel, egy ingyenes lakóautó parkolóban aludtunk. Hallottam, hogy korán kell felmenni a kolostorokhoz, hogy parkolóhelyet találjak, így ez nagyon célszerű volt, mert egy megállással a két legnagyobb kolostort nézhettük meg.  Természetesen az idő előrehaladtával megérkeztek a távolabbról induló turistabuszok, és egyre nehezebb volt parkolni. Gyalogosan is be lehetne járni az összes kolostort, de akkor nem lenne elég egy nap. A többinél is volt hely parkolásra, ha nem is könnyen. Rengeteg gyönyörű fotót készítettem, de semmilyen kép nem adja vissza, amit szemmel lehet látni, érezni. Délután ötkor indultunk hazafelé, és még egy alvást terveztem, Veria közelében. A navigációm tréfás kedve miatt 2 óra helyett 3 órás úttal értem el.   2017.08.20. Alvás után nekivágtunk az 1000 kilométernek, ami normálisan 11 óra alatt letudható, de a Magyar határnál a - nem is különösen hosszú - sort 3 óra alatt engedték át, így már 21 volt a dátum, mire hazaértünk.   Összességében: szuper volt! Visszatekintve kissé rohanósnak tűnik, de akkor nem tűnt annak. Nyaraltunk, fürödtünk, napoztunk, meglátogattunk szinte minden olyan helyet, amit az ókori görögök nevezetessé tettek. Megismertünk egy mentalitást - amit nagyon irigyelek tőlük! -, és nagyon jól éreztük magunkat!   5345 kilométer, 48 nap, közel 50 hely, Gazdasági adatok: 700 liter gázolaj, 3 palack gáz, 200 € útdíj, 300 € szállásdíj, belépők, kaja, pia, mindösszesen: kb. 13000 Ft/nap.   Folytatás: 2018. Olaszország, hasonló módon.  

Ma

2024. március 29. péntek
Auguszta napja van
Napkelte: 05:23-kor,
Napnyugta: 18:09-kor.
Kos
Holnap Zalán .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Tűzoltás
(Eladó / Felszerelés)

Tűzoltás

Eladó EGYEDI Robur
(Eladó / Lakóautó)

noimage

Altatógáz elleni védelem/riasztó eladó
(Eladó / Felszerelés)

Altatógáz elleni védelem/riasztó eladó

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.