Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Másokat is elcsábítottunk egy hosszú hétvégére Csehországba

Októberi csehországi kirándulásunktól többen is kedvet kaptak hozzá, hogy a november eleji négy nap szünetben közösen induljunk újabb felfedező útra a környékre.

Gábor Apáékkal és Füredy Laciékkal azt beszéltük meg, hogy az M1-esen a 40-es km környékén levő benzinkútnál találkozunk, onnan megyünk közösen. Mi már eléggé be voltunk sózva, és azzal együtt, hogy még visszafordultunk valamiért, amit otthon felejtettünk ½ 9 körül már a megbeszélt helyen voltunk. Így se tudtuk azonban megelőzni Füredyéket, akik korán kelő emberek és néhány km-el előttünk haladtak az autópályán. A parkolóban beálltunk a kamionok közé, aztán kiszálltunk beszélgetni és vártuk Gáborékat. A nap ugyan szépen sütött, de elég csípős szél fújt. Gáborék pontosan a megbeszélt időben kanyarodtak le az autópályáról. Gyors üdvözlés és walky-talky szétosztást és egyeztetést követően folytattuk utunkat. A mosonmagyaróvári pihenőhelynél még megálltunk tankolni, autópálya matricákat venni, aztán irány Ausztria.

Első napra azt terveztük, hogy Telc-ig megyünk el, szerettük volna megmutatni a többieknek is ezt a bájos kisvárost, ami teljesen elbűvölt minket az előző utunkon.

Útközben nem túl sokszor álltunk meg, egyszer Ausztriában, hogy a kutyák egy kicsit futkoshassanak, aztán a határ cseh oldalán Slavonicében, ahol a folyóparton megállva besétáltunk a régi városközpontba, megcsodáltuk a templom tornyát és a főteret, majd kívülről megkerülve a városmagot visszasétáltunk a lakókhoz.

A rövid nappalok és a borongós idő miatt következő megállónkat már szürkületben értük el. Telcben megint hosszasan tanulmányoztuk a fizető parkolási rendszert, próbáltunk pénzt váltani. Miután megnyugtattak minket, hogy senki nem törődik vele elmentünk megnézni a főteret, ahol a szép egységes reneszánsz városkép, a késő gótikus városkapuk és a főteret körülvevő lábasházak a többieknek is nagyon tetszettek. Kicsit tanakodtunk, hogy Telcben éjszakázzunk, vagy továbbmenjünk, végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a következő úticélig Trebicig.

Trebic viszonylag nagyobb város, dimbes-dombos terepen fekszik. A belváros szűk kis utcáit jól körbejártuk a három nagy lakóval, de nem találtunk olyan helyet, ahol viszonylag egyenes helyen kényelmesen elfértünk volna. Láttuk egy szupermarket útmutató tábláit, ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk annak a parkolójában éjszakázni. Közben azonban találtunk egy nagy parkolót, igaz, hogy a főút mellett, de attól a lehető legtávolabb álltunk le egymás mögött. A parkoló szinte teljesen üres volt, egy-két személyautón gyűlt a jégréteg az egyre hidegebb éjszakában. Közvetlen mellettünk volt a vasút, de szerencsére éjszaka nem volt nagy forgalom. Este jól beöltözve még kicsit beszélgettünk és forralt boroztunk, mielőtt nyugovóra tértünk.

Másnap (pénteken) reggel mire felébredtünk dugig volt a parkoló. Az úton szemben volt a kórház, sokan jöttek-mentek. Füredy Laci már reggeli előtt tett egy sétát a belvárosban, aztán amikor mindenki összekészült elmentünk egy közös városnézésre. A főtéren van egy-két festett ház, az egyik sarkon álló fekete alapon fehér karcolatos díszítésű házon egész meséket jelenítettek meg képekben. Füredy Jutka beszerzett egy kis hagymát, majd felmentünk a dombtetőn álló román kori templomhoz. Nagyon szép a bejárati része és maga a templom is. A dombtetőről kinéztünk egy jó lakóautós helyet a folyóparton, de amikor lementünk akkor láttuk, hogy az már az elkerített, lezárt területen fekszik.

Ebéd után továbbindultunk, következő célpontunk a morva karszt vidéke volt. Ehhez keresztül kellett vágnunk Brnon, de a városban nem álltunk meg. Igyekeztünk elkerülni a fizetős utakat, mert nem váltottunk cseh autópálya matricát.

Brnoból kifelé haladva kicsit eltévedtünk, nem mertünk bemenni egy keskeny, macskaköves útra, de a másik út végül a hegyek között kanyarogva keskenyedett el és az irány se volt teljesen jó, ezért visszafordultunk. Ez három viszonylag nagy lakóautóval szép produkció volt.

Közben eleredt az eső is. Vigasztalan időben haladtunk át Adamovon, ami valaha szocialista iparváros volt, mára a tájba nem illő paneles épületek és az iparterület maradványai csúfítják a környezetet. Aztán kacskaringós utakon beértünk a morva karszt barlangjainak vidékére. Az első barlang (Jeskyné Balcarca) parkolójában megállva konstatáltuk, hogy a barlang zárva van, elvileg fizetős a parkoló, de sehol egy lélek nem volt. Mivel a parkoló az út mellett volt, gondoltuk, hogy megnézzük a következőt. A Sloupsko Jeskynénél bár a barlang zárva volt, de az információnál még volt valaki, akitől kaptunk egy ismertetőt a környék barlangjairól és barlangtúrák indulási időpontjairól. Az esőben kicsit körülnéztünk a barlang bejáratánál és az előtte álló nagy sziklánál. Úgy döntöttünk, hogy másnap barlangokat látogatunk, de előbb szerettünk volna egy kellemes helyet találni éjszakára. A térkép szerint volt egy út, ami levágta a főút kanyarulatait és végig kisebb barlangok szegélyezték. Gondoltuk, hogy annak mentén biztos találunk valami jó kis helyet. A probléma csak az volt, hogy az út bejárata sorompóval volt lezárva. Így aztán visszamentünk addig a Machocha szakadék felé vezető elágazásig és arra mentünk tovább. Az út végén más szürkületben baloldalt a fák között megtaláltuk a hatalmas, láthatóan nemrég leaszfaltozott parkolót. Itt is ki voltak téve információk a fizető parkolóról, de szezonon kívül nem volt senki. Beálltunk három oldalról zártan, negyedik oldal felé az erdő felállásban. Kis ide-oda állásokkal addig helyezkedtünk, amíg az omnistorokat kinyitva egy kellemes fedett területet nyertünk. A fedél nem ártott a fejünk fölé, mert folyamatosan hol szemerkélt, hol kicsit jobban esett az eső.

Mielőtt teljesen besötétedett elmentünk kicsit körülnézni a környéken. Fentről lenéztünk a szédítő mély Macocha (Mostoha) szakadékba, aminek a nevéhez egy legenda kapcsolódik. Megnéztük a lanovka fenti állomását is, próbáltuk kitalálni, hogy mikor működik. Másnapra megterveztük; hogy milyen sorrendben nézzük meg a környék barlangjait.

Este az előtetők alatt grilleztünk, forraltboroztunk, pezsgőztünk, vízipipáztunk, a gyerekek bicikliztek, görkoriztak, szóval jól éreztük magunkat. Közel-távol nem volt senki, kellemes csendes éjszakát töltöttünk a hegyen.

Másnap, szombaton reggel Füredy Laciékkal lementünk a Machocha alsó hídjához, hogy onnan is lenézzünk a szakadékba. Lent láttunk egy kis tavat és mintha kiépített út is lett volna az egyik oldalán. Reggelit követően a lanovkával leereszkedtünk a hegy másik oldalán és ott megvettünk a jegyeket a Punkevny Jeskynébe. A túra csak egy óra múlva indult, addig megnéztük az előző csapat érkezését csónakokkal a kikötőhelyhez, majd kicsit sétáltunk a hol előbúvó, hol elbújó patak mentén. Nagyon tetszett a barlang. A cseh idegenvezetésből ugyan nem sokat értettünk, de szép cseppköveket, különböző alakzatokat láttunk utunk során. Jól tippeltünk, az egyik megálló a Machocha szakadék alja volt, most lentről nézhettünk fel a magasba, ahonnan előző nap és reggel letekintettünk a szakadékba. Az út végén elektromos motorral hajtott csónakokba szálltunk, amikkel a vezetőik ügyesen lavíroztak az időnként igencsak szűk járatokban. Nekem a tapolcai barlang jutott eszembe, csak itt azért szélesebbek voltak a járatok és a csónakok is nagyobbak. Útközben is nagyon szép és érdekes képződményeket láttunk. Egy helyen ki is szálltunk egy másképp nem megközelíthető részt megtekinteni. Az út végén a csónakunk kibukkant a barlangból és partraszálltunk. Amikor felértünk a lanovkával fent egy kis sörözés után úgy döntöttünk, hogy kár lenne rohanni, hogy hátha még egy barlangot meg tudunk nézni, mert eléggé el voltunk telve az egy órás barlangtúra élményeivel. Nem is akartunk nagyon továbbmenni, inkább még egy kellemes estére szavaztunk a már megszokott parkolóban.

A kellemes estéről néhány helybeli fiatalnak más véleménye volt, ahogy eltűntek a kirándulók autói megjelentek és gumikoptató versenyt rendeztek a szép nagy és rajtunk kívül üres parkolóban. Mi gyorsan begyűjtöttük a gyerekeket és kutyákat a lakóautók által bekerített területre és reménykedtünk benne, hogy elég ügyesek a fiatalok és nem valamelyik lakóautó lesz az erőfitogtatás végállomása. Szerencsére egy idő után elunták a szórakozást (vagy elkoptatták a gumikat) és elvonultak. Mi pedig megint finomakat ettünk – ittunk és jót beszélgettünk.

Vasárnap reggel elindultunk hazafelé, mert mindenkinek volt még tennivalója aznapra otthon. Sajnos a korai hazaérést keresztülhúzta az azóta se diagnosztizált rosszullétem, amivel Brno kórházában kötöttünk ki. Onnan szabadulva már igencsak igyekeztünk hazafelé és bár a GPS fizető utat jelölt rámentünk az Ausztria felé vezető autóútra. Nemsokára rendőrök szegődtek a nyomunkba és megállítottak. Kiderült, hogy egy rövid útszakaszon kellett volna matrica (bár erre semmilyen felirat nem figyelmeztetett). Hosszas alkudozást (GáborApa) és egyeztetést követően biztosítva minket, hogy a lehető legbarátibb büntetést szabták ki autónként 20 EUR kifizetése után folytathattuk utunkat.

Bár az út vége nem olyan volt, mint amit szerettünk volna és az idő se volt teljesen ideális, mi mégis nagyon jól éreztük magunkat és még biztos visszamegyünk a morva karszt vidékére, elvégre még elég sok barlang maradt, amiket végig lehet látogatni.

Ma

2024. március 28. csütörtök
Gedeon, Johanna, Hanna napja van
Napkelte: 05:25-kor,
Napnyugta: 18:08-kor.
Kos
Holnap Auguszta .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Bukosisak
(Eladó / Egyéb)

noimage

truma 3002
(Eladó / Felszerelés)

noimage

Lakókocsi
(Keres / Lakókocsi)

noimage

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.